Protestáns Szemle, 1943
Könyvek és írók - Gönczy Gábor: Török Gyula: A porban
utolsó alkalmat is, a sors különös rendeléséből, mikor még visszavehetné, az időközben Spángli Katóból Splényi Katalin énekművésznővé avanzsált, első és igaz szerelmét. Nem tud megbékülni és beleilleszkedni a keretek közé. Éppen abban a pillanatban lövi magát főbe, amikor kisfia megszületik és az újszülöttnek, utolsó szavaival, legnagyobb ellensége, a józan, brutálisan egészséges Bakos Pista keresztnevét adja: hadd váljék olyanná, mint az, mint a többiek: a nagymarkúak, az erősek s nem olyanná, mint ő és pusztuló osztálya. Ez az ároktői és suhatagi Kender Pál egy kissé udvarhelyszéki és zetelaki Török Gyula, az elszegényedett és bárói rangjukat már generációk óta nem viselő konczházi Konczok sarja. Csakhogy Török nem volt egészen ilyen elesett, ez a Kender Pálfigura kissé variáns, akitől mindenképpen különbözni akar, mert fél, hogy végül ilyenné válik. Ki kellett írnia magából az eredendő hajlamot. Sokszor állott azon a ponton küzdelmes pályája folyamán, hogy éppúgy összecsuklik, mint ez a falusi Hamlet. Kender Pál gyenge ember, még annyi erő sincsen benne, hogy szenvedélyei szerint merészeljen élni, nemhogy szembeszegülni azokkal. — Báb, akit az események rángatnak ide-oda, de csodálatosképpen ez a báb gondolkodik is, mégpedig igen tisztán, hűvösen és okosan. Csak éppen a cselekvéshez nincsen elég ereje. Mindenről, amit lát, világosan számot ad önmagának, fenntartás nélkül. Végzetesen nincs akaratereje, hiába próbálkozik bármivel, végül is más akaratának kell alávetnie magát. Ez a falura kényszerített fiatalember ijesztő pontossággal látja magát, osztályát és környezetét, csak éppen tenni nem tud semmit ellene. Az ú. n. gentry éppen ezidőben fejlődik ki teljesen. Mesterségesen megkomponált társadalmi osztály, mely heterogén elemekből áll össze. Magába foglalja a leszegényedett fertálymágnást, köznemest, sőt honorációt vagy bármilyen más ivadékot is, ha megfelelő birtokkal rendelkezik, vagy legalábbis át tudja venni az újonnan kialakuló rend külsőségeit. Török Gyula gentry-szemléletének semmi köze az operettek bricsesznadrágos, tükröt beverően duhaj bretli-szemléletéhez. Látásmódjának gyökerei Tolnai Lajoshoz és Justh Zsigmondhoz nyúlnak vissza. Viszont, megváltoztathatatlanul, a magyar úr mentalitásában él. Nagyúr, akit a formátlan világ legfeljebb fölbosszant, de megmásítani nem tud. Amint a „porváros" silány és értelmetlen életét, szánalmas figuráit leírja, nem nehéz felismerni magatartásában a nagyúr okos, jogos és megokolt gőgjét. Vegyük példának a parasztból lett nagybirtokos Bakos Pista figuráját. Micsoda pokoli gúny és szörnyű, maró epe minden mondat, mellyel jellemzi. Török mágnás volt, a szónak abban az igazi és elorozhatatlan értelmében, hogy nem bírta elviselni az emberi érzés, életmód és gondolkozás alantasságát. Gőgös volt s ezt műve is mutatja, valósággal az igény hőse, de a legmagasabb zsinórmértéket éppen önmaga számára szabta. A kedves, könnyelmű Ágotai-fiúknak, minden szellemi gyengeségük ellenére is, könnyebben bocsát meg, mert érzi, mégis van bennük valami öröklötten nemes, úri, tehát magasrendű. Az egész regény legnagyobb érdeme az atmoszféra megteremtése. Mintha az egyébként realista eltökéltségű író valami varázseszközhöz nyúlt volna. A kisváros levegője nyomott, habár sehol sem írja, de érezzük, a házakat alacsonyra és egészségtelenül építették. Amit máshol természetesnek, sőt néha talán mulatságosnak is tartunk, ebben a regényben félelmetes. Az emberi együgyűséget, silányságot és végzetes értelmetlenséget aligha lehetett volna jobban példázni. Ilyen tragikusan sűrű, okvetlenül tragikumba fúló légkört talán csak E. T. A. Hoffmann és Julien Green tudtak megvalósítani a világirodalomban, ha másként is fojtó náluk a levegő. (Itt az intenzitás fokát akarjuk a hasonlattal lemérni, illetve szemléltetni.) Egyéb-