Rádió és Televizió Szemle, 1973 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1973-09-15 / 3. szám
nyilvánosság számára követhetetlenné válik a játék. Ez is hozzátartozik tehát a játék kettős jellegéhez. A játékok legfőbb elvi kategóriája tehát a mérték. Ha a mérték elvész és akár abba az irányba hat, hogy az elidegenültség koncentrált kifejezése legyen, akár pedig abba az irányba, hogy azt a hiszemet táplálja bele az emberekbe: játékosan megoldhatók a társadalom vagy a tudomány nagy kérdései — elveszítettük a mértéket. Ugyanígy elveszítjük a mértéket sport és cirkusz egyoldalú szempontjainak érvényesítése valamint nyilvánosság és maximális erőkifejtés szempontjainak egyoldalú érvényesítése esetén. Mit jelent tehát ilyen szempontból a játék? Mégpedig a játék a képernyőn vagy rádióban? Sem nem erőltetett ismeretterjesztést, sempedig nem erőltetett játék-formalizmust. Sem nem szabadságot, sem pedig a rigorózus szabályok teljes egyéni gúzsbakötő voltát. Viszonylag szabad tér tehát, de csak viszonylag, melyhez képest a valóság sokkal gazdagabb, sokkal szabadabb, de mégis egy olyan új, nyilvános és objektív valóságterület, melyet művileg teremtettünk meg, s mely mint ilyen, gazdagítja a valóságot. Ha a fentebbieket figyelembe vesszük, akkor fogjuk csak megérteni ezeknek a játékoknak a korántsem egyértelmű társadalmi hatását. Nem is lehet egyértelművé tenni őket. Minden ilyen kísérlet — még a legjobban szervezett játék esetében is, vagyis a mérték megtalálása esetében is — halálra van ítélve. Azok az ellenérvek tehát, amikor egyes játékok rossz társadalmi kihatásait kimutatják és ezeket a rossz társadalmi kihatásokat szembeállítják a játékkal — csak akkor fogadhatók el, ha a mérték az előbbi értelemben helytelenül jelenik meg a játék folyamatában. Egyébként minden játék ellen lehet kifogásokat emelni, mind a nyilvánosság oldaláról, mind pedig abból a szempontból, hogy az emberi erőket nem teszi maximálisan próbára. Ezzel kapcsolatban szeretnék visszatérni arra, az írásom elején említett — véleményem szerint mamár naiv— felfogásra, mely szerint a játék a munkafolyamatot segíti. Ez így közvetlenül nem igaz. A munkafolyamatban a Scrabble játékának (nálunk Játék a betűkkel címmel folyik hasonló) nincs sok szerepe, legalábbis közvetlenül nincs. Általában azonban igen nagy szerepe van annak, hogy ha közvetlenül nem is a munkafolyamattal egységesen és a munkafolyamatba közvetlenül belenyúló módon az ember szellemi lehetőségei mint lehetőségek nyilvánosságot kapnak. Ezek a szellemi lehetőségek éppen úgy, mint a versenysportban megnyilvánuló biológiai lehetőségek, puszta lehetőségek. Önmagukban nem jelentik azt, hogy a rádióhallgató vagy a tévénéző ezektől munkaimpulzusokat kaphat. Viszont megkaphatja azt az impulzust, hogy elkezdjen keresni saját szellemi lehetőségei vagy éppen biológiai lehetőségei irányában és ezeket a lehetőségeket mint adott esetben a nyilvánosság számára is érdekes lehetőségeket, fejlessze. Ebben az értelemben a játék az ember képességeinek fejlesztésére jelent felszólítást. S az pedig, ha az ember képességei fejlődnek, még olyan képességek is, melyek távol állnak konkrét munkafolyamatától — nem lebecsülendő előny. Mert a szocializmusban az emberről nemcsak mint munkaerőről van szó, hanem az emberről mint univerzális lényről, aki képességeit, szükségleteit stb. végtelenül tudja fel