Rádió és Televizió Szemle, 1974 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1974-09-15 / 3. szám

RÁDIÓNK ÉS TELEVÍZIÓNK KÖZMŰVELŐDÉSI SZEMLÉLETE ÉS GYAKORLATA A közönség rétegzettsége . A Tömegkommunikációs Kutatóközpont vizsgálataiból tudjuk, hogy a közönségünk valóban rétegezett, ahogy Szecskő Tamás mondja, „lépcsőn jár”. Na most, nem áll fenn az a veszély, hogy miközben az alsó lépcső­kön állók igényeit kielégítjük, sőt még fejlesztjük is, ezzel elidegenítünk bizonyos közönségrétegeket? — Természetes, hogy a műsortervezés, -szerkesztés legnehezebb dolga, hogyan tud a főidőben minél szélesebb közös nevezőt teremteni elvi en­gedmények nélkül, illetve hogyan tud a műsor egészében a művelődés kü­lönböző szintjén álló rétegeknek megfelelőt adni. Ez alatt azt értjük, hogy egy lépéssel előbbre járva fejleszteni az igényeket. Természetes, hogy a televíziónak mindenekelőtt arra kell gondolnia, hogy közönségének nagy részét munkások és parasztok alkotják. Rendkívül örvendetes, hogy a szak­munkás-családok 90 százalékában, a segédmunkáscsaládok 80 százaléká­ban van televízió, és aki tudja a munkások arányszámát a társadalom egé­szében, az ebből a két számban világosan látja, hogy a munkás-paraszt né­zők nagy többségben vannak a televíziónézők táborában. De ez nem jelenti azt, hogy más rétegek, értelmiségi rétegek, magasan kvalifikált rétegek ér­dekeivel ne törődnénk. A második program többek között ezért jött létre, hogy lehetőséget adjon arra: minden este tudjunk két alternatívát kínálni, legalább két nagyobb csoportnak. Aki figyeli a műsort, azt látja, hogy a heti hat estéből három alkalommal igényesebb, a műveltebb rétegek szá­mára is elfogadható műsorokat biztosítunk, a későbbi esti időben pedig szinte mindennap vagy minden második nap található valami olyasmi, ami ezeknek a rétegeknek az igényét akarja kielégíteni. Tehát egészében: a televízió minden dolgozó ember művelődésére és pihenésére gondol a fő idők kitöltésénél. A Híradó előtti és a második Híradó előtti időben pedig keresi a különböző rétegekkel való kontaktust és ebben különösen fontos helyet foglal el a gyermek- és fiatal nézőknek adott műsorok sora, amely kimondottan ilyen rétegigényeknek igyekszik megfelelni. Még valamit! A több éve végzett kutatásokból kitűnik, hogy bizonyos minőségek esetében nem az iskolai végzettség vagy a munkában elfoglalt hely a legdöntőbb meghatározó, így például a futballrajongók táborát egyáltalában nem az előbbi kategóriák alapján lehet kijelölni, mert abban segédmunkást éppúgy lehet találni, mint egyetemi tanárt, sőt 80 éves falusi nagymamát is, aki lel­kesen nézi a futballmérkőzést. Ennek valahol ott van a magyarázata, hogy a pihenés igénye igen közel hozhat egymáshoz egészen különböző dolgozó vagy műveltségi kategóriába tartozó embereket. A másik nagyon fontos dolog, hogy úgy tűnik, az élettapasztalat, amelyet nem az iskolában taníta­nak, néha rendkívül fontos rendszerező erő. Ha arra keressük a választ, hogy miért van az, hogy a Szentgyörgyi-interjú legalább olyan hatást vál­tott ki az egyetemi tanárok között, mint segédmunkások és 2­3 elemű­­vel rendelkező mezőgazdasági munkások között, akkor azt hiszem, arról van szó, hogy ha nem is mindenki értette azokat a tudományos megállapí­tásokat, amelyeket a tudós tett, de az életében előadódó nagy küzdelmeket 13

Next