Rádió és Televizió Szemle, 1974 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1974-09-15 / 3. szám
RÁDIÓNK ÉS TELEVÍZIÓNK KÖZMŰVELŐDÉSI SZEMLÉLETE ÉS GYAKORLATA A közönség rétegzettsége . A Tömegkommunikációs Kutatóközpont vizsgálataiból tudjuk, hogy a közönségünk valóban rétegezett, ahogy Szecskő Tamás mondja, „lépcsőn jár”. Na most, nem áll fenn az a veszély, hogy miközben az alsó lépcsőkön állók igényeit kielégítjük, sőt még fejlesztjük is, ezzel elidegenítünk bizonyos közönségrétegeket? — Természetes, hogy a műsortervezés, -szerkesztés legnehezebb dolga, hogyan tud a főidőben minél szélesebb közös nevezőt teremteni elvi engedmények nélkül, illetve hogyan tud a műsor egészében a művelődés különböző szintjén álló rétegeknek megfelelőt adni. Ez alatt azt értjük, hogy egy lépéssel előbbre járva fejleszteni az igényeket. Természetes, hogy a televíziónak mindenekelőtt arra kell gondolnia, hogy közönségének nagy részét munkások és parasztok alkotják. Rendkívül örvendetes, hogy a szakmunkás-családok 90 százalékában, a segédmunkáscsaládok 80 százalékában van televízió, és aki tudja a munkások arányszámát a társadalom egészében, az ebből a két számban világosan látja, hogy a munkás-paraszt nézők nagy többségben vannak a televíziónézők táborában. De ez nem jelenti azt, hogy más rétegek, értelmiségi rétegek, magasan kvalifikált rétegek érdekeivel ne törődnénk. A második program többek között ezért jött létre, hogy lehetőséget adjon arra: minden este tudjunk két alternatívát kínálni, legalább két nagyobb csoportnak. Aki figyeli a műsort, azt látja, hogy a heti hat estéből három alkalommal igényesebb, a műveltebb rétegek számára is elfogadható műsorokat biztosítunk, a későbbi esti időben pedig szinte mindennap vagy minden második nap található valami olyasmi, ami ezeknek a rétegeknek az igényét akarja kielégíteni. Tehát egészében: a televízió minden dolgozó ember művelődésére és pihenésére gondol a fő idők kitöltésénél. A Híradó előtti és a második Híradó előtti időben pedig keresi a különböző rétegekkel való kontaktust és ebben különösen fontos helyet foglal el a gyermek- és fiatal nézőknek adott műsorok sora, amely kimondottan ilyen rétegigényeknek igyekszik megfelelni. Még valamit! A több éve végzett kutatásokból kitűnik, hogy bizonyos minőségek esetében nem az iskolai végzettség vagy a munkában elfoglalt hely a legdöntőbb meghatározó, így például a futballrajongók táborát egyáltalában nem az előbbi kategóriák alapján lehet kijelölni, mert abban segédmunkást éppúgy lehet találni, mint egyetemi tanárt, sőt 80 éves falusi nagymamát is, aki lelkesen nézi a futballmérkőzést. Ennek valahol ott van a magyarázata, hogy a pihenés igénye igen közel hozhat egymáshoz egészen különböző dolgozó vagy műveltségi kategóriába tartozó embereket. A másik nagyon fontos dolog, hogy úgy tűnik, az élettapasztalat, amelyet nem az iskolában tanítanak, néha rendkívül fontos rendszerező erő. Ha arra keressük a választ, hogy miért van az, hogy a Szentgyörgyi-interjú legalább olyan hatást váltott ki az egyetemi tanárok között, mint segédmunkások és 23 eleművel rendelkező mezőgazdasági munkások között, akkor azt hiszem, arról van szó, hogy ha nem is mindenki értette azokat a tudományos megállapításokat, amelyeket a tudós tett, de az életében előadódó nagy küzdelmeket 13