Rádió és Televizió Szemle, 1974 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1974-09-15 / 3. szám

RÁDIÓNK ÉS TELEVÍZIÓNK KÖZMŰVELŐDÉSI SZEMLÉLETE ÉS GYAKORLATA áthangolódásra, pihenésre . . . Szeretném megemlíteni, hogy a szórakoztatás területén nemcsak gondok és hibák állnak mögöttünk, hanem van néhány olyan terület, ahol nagyon érdekes kísérletek történtek az elmúlt években. Mindenekelőtt a különböző játékokra és vetélkedőkre gondolok. Arra tehát, hogy nemcsak a táncdalfesztiválnak, de a Röpülj páva-sorozatnak is csak­nem félmillió szavazó hitelesítette súlyát és azt, hogy ez a tartalmilag nagyon értékes műsor milliós közönség szórakoztatását biztosította. De ugyanígy a különböző nagy vetélkedők, a Fekete-fehértől a mostani Hazai estékig és az olyan játékműsorok, mint a Játék a betűkkel, a Kicsoda-mi­csoda, a szórakoztatás igen egészséges útjait jelölik. Egészséges abban az értelemben, hogy aktivizálóak és nem egyszer nagyon értékes ismeretele­meket hordozóak is. Ha tehát a szórakoztatás további terveiről beszélünk, akkkor ezekre a jó tapasztalatokra építeni fogunk. Annál is inkább, mert több év távlatában bizonyos folyamatban mutatkozó hatásokat is észreve­­hetünk. Annak a közönségnek egy része, egy tekintélyes része, amely első­nek a nagyon megmosolygott és kritizált táncdalfesztiválok befolyása alá került, nem sokkal később a Röpülj pávában is lelkes közönségnek bizo­nyult. És ennek a közönségnek egy része a Kodály-énekversenyen át még a karmesterversenyig is eljutott. Azt tapasztaljuk tehát, hogy a könnyebb­től a nehezebb felé haladva a közönség egy jó részét magunkkal tudjuk vinni. De ugyanilyen tapasztalataink vannak a csütörtöki filmsorozatokkal is. A közönség egy része az elmúlt 5-6 évben inkább csak az Angyalt vagy a Maigret-t nézte olyan lelkesedéssel, mint később a Fekete várost. A kri­miknél is nagyobb tábora volt a művészi, eszmei szempontból joggal bírál­ható, de azért értéket tartalmazó Erzsébet királynő vagy VIII. Henrik soro­zatnak. Tehát a szórakoztatásnál is végig kell járni — és nemcsak egyszer — az utat a könnyebbtől az igényesebb irányban, és érdemes a fejlődést több év távlatában vizsgálni, észrevenni. És még egy dolgot: az életforma változásának, talán forradalmi változá­sának éveit éljük Magyarországon. A falu átalakulásával óriási fordulat jött létre. A jó lakás, a tiszta ivóvíz, a motor megszerzése mellett ennek a nagy életforma-átalakulásnak egyik jelensége maga a televízió is. Az előttünk levő nemzedék tulajdonképpen csak vasárnap fordított néhány órát szórakozásra. De a nagy többség, csak a vallási ünnepek szabta idő­szakokban engedhetett meg magának bizonyos fajta szórakozást. A mai életformában már helye van a napi szórakozásnak. És ez a szórakozás úgy látszik, nélkülözhetetlen részévé válik a napi programnak, úgy látszik, az élet felgyorsult üteme, az urbanizálódással kapcsolatos sokfajta feszültség teszi ezt az emberek igényévé. Azt tapasztaljuk, hogy akik ezeknek a szó­rakoztató műsoroknak révén lépnek be a televízióval pihenő emberek tá­borába, azok nemcsak az életformájukban hajtják végre ezt a változást, de a műsorok szemlélése közben egy kicsit a világképük is változik, különösen a városias életmódnak egy csomó olyan elemével ismerkednek meg így, amelyekkel más műsorokban nem szívesen találkoznának. Ha jogosan bí­ráljuk a szórakoztató műsorok krimik, showk stb. — itt-ott mutatkozó hibáit, azért érdemes ebben az életformaváltásban elfoglalt helyük­re és pozitív helyükre is gondolni néha. 12

Next