Rádióélet, 1937 (9. évfolyam, 40-52. szám)
1937-11-19 / 47. szám
SEGOVIA Hétfőn, november 22-én 20.45 órakor közvetítés a Zeneművészeti Főiskola nagyterméből Andres Segovia a Granada melletti Jaenben született 1896 február 28-án. Első hangversenyét a granadai művészkörben adta 1909-ben és azóta rengeteg koncertet adott úgy Európában, mint Aimierakéban. Most tanár a genfi Zeneakadémián,ahol a gitárművészetet tanítja. A gitár spanyol nemzeti hangszer, amelyen kezdetben csak spanyol nemzeti táncokat és románcokat játszottak, Segovia azonban nemzetközivé tette e hangszert azáltal, hogy nemzetközi zeneműveket ad elő rajta. A gitár nem hiányozhat a spanyol nemesek szerenádjainál, sem pedig a trianai táncoknál. Innen származik a mondás »Gitár nélkül énekelni Sevillában? Hamar észreveszik, hogy idegen vagy.« A gitár Spanyolországban már a XIII. század derekán nagy népszerűségnek örvendett, ebből az időből maradtak ránk miniatűrök, melyek a gitárt még mór formájában mutatják. A gitár fejlődése a századok folyamán nagyon változatos volt, néha egyéb hangszerek egy időre kiszorították és csak a századfordulón érte el imiagint népszerűsége tetőpontját. A XVIII. század nagy gitármesterei Carulli, Carcassi, P. Basilio, Moretti, a XIX. században pedig a két nagy rivális és barát, a barcelonai Sor és a madridi Aguado. Az előbbi ujjaival játszott a hangszeren, míg az utóbbi meghonosította a körömmel való játszást. Berlioz és nemsokára Gounod is lelkesedik a gitárért, Paganini ezzel a hangszerrel kezdi művészpályáját. A feledés időszaka most csak rövid ideig tartott, nemsokára Tarrega (1854— 1909) a gitárnak talán legnagyobb zsenije újból feltámasztja e hangszert hazájában, Spanyolországban. Ettől fogva az öszszes zeneszerzők foglalkoznak e hangszerrel, maga Beethoven is ír műveket gitárra, így aztán nem csoda, hogy Segovia válogathat a legnagyobb zeneszerzők művei között, mert nemcsak gitárra írt műveket, hanem hárfára, sőt hegedűre írt műveket is ad elő, nem beszélve Bach és Mozart clavecinre írt műveiről. Ezek a zeneszerzők éppúgy, mint a maiak is, nem elnéző rokonszenvből írnak gitárzeneműveket, hanem mert felfedezték a gitár nagy kifejező erejét Segovia minden hangversenye elragadtatást kelt, annyi művészettel és érzéssel tudja előadni, úgy a klaszszikus, mint a modern zeneszerzők szerzeményeit. Emilio Pujol, a nagy Francesco Tarrega tanítványa, aki maga is a legkiválóbb gitárművészek közé tartozik, azt mondja Segoviáról, a »különleges művészről«. Hangversenyei mindig magukban hordják a zene álmának csíráját«. B. J.