Rádióélet, 1937 (9. évfolyam, 40-52. szám)
1937-12-17 / 51. szám
ÉSZAK CSILLAGA ÜNNEPELT Írta Dr. Knébel Miklós, a rádió stockholmi tudósítója (Stockholm, december.) Berlinből sűrű ködben indultunk, de a svéd határon szikrázd hó borította a tájat. Az a svéd elgyötörni tanár, akii Malmében várta Szent- Györgyi Albertet, azt meséli, hogy évtizedek óta nem volt ilyen nagy havazás december elején. Felejthetetlen látvány a vasút két oldalán a hótól roskadozó óriási fenyőerdő, amelyből színes foltként villannak elő a vörösre festett, hóval borított házak. Stockholmban olyan kegyetlen hideg várt, hogy szinte megfagytunk. A svéd kalauzok címeres prémkucsmájukban kozák de tatánként festenek. Száz és száz magnézium fénye villan, a fotográfusok Szent-Györgyi professzort ostromolják. Még négy óra sincs, de koromsötét az éjszaka, amelyből annál tündzskisőbben ragyog ki , sok villanyfüzér, csillag, koszorú, az utcák valósággal mesebeli képe. Ilyen »fényesen« ünnepli a svéd nép a nyolcvanéves V. Gusztáv királyt uralkodói jubileumán. Rögtön felkerestük a Romáé,rhust, ahol 1 a Nobel-díjat majd másnap átadják. A komoran egyszerű, hatalmas palota féjlesztmete is hatást vált ki a havas éjszurklában. Végre másnap este. A palota, mintha újjászületett, volna. Ragyog a fényben, táncoló hópelyhek tündén csillogással sziporkáznak, száz és száz miatt a kandeláber vöröses fénye imbolyog a falakom. Luxusautók végeláthatatlan sora gördül a bejárat felé, frakkok és estélyiruhák, öt órakor megérkezik a király. Őfelsége is frakkban van, csak a Szenái-rend nagykeresztjének szalagját viseli. A király és családja kékés ezüstbársony karosszékekben, az emelvény jobboldalán a Nobel-díjasok foglalnak helyet. Szemben, velük az őket üdvözlő svéd egyetemi tanárok. Köztök Hammerston professzor, aki Szent-Györgyi Albertet üdvözli. Szent-Györgyi professzor átveszi őfelsége kezéből a Nobel-díjat és itt a messzi hideg ászaikba felzúg Rákóczi pezsgő ritmusú indulója. Szent-Györgyi professzor boldogan mutatja a gyönyörű, szímanimg plakettet és a díszes kékből bekötött pergamenre festett adományozási okmányt, amelynek aranyfája egyes ágain Budapest, Szeged, Cambridge, Lyden és Dromingen aranykoronáit hordozza. Túloldalon pedig a Nobel-díj -bizottság tagjainak aláírásai sorakoznak. A beszédek lassan peregnek, háromnegyed nyolcra jár, amikor az utolsó tudós is átveszi a díját. Künn erősen havazott, de a hatalmas tömeg északi nyugalomban, csöndben, várta, hogy üdvözöljél a királyát és a Nobel díjnyerteseket. Amikor végre megjelennek, a túláradó ünneplés, szinte nem is északi volt. Este a városházán háromszáz terítékes díszvacsora volt. A gigantikus méretű városházai mesés kivilágításában szinte valószínűl 1 cm 11 ok hatott. Arany mozaikkal kirakott falai, óriási szobrai a svéd történelem legszebb jeleneteit ábrázoló freskói szinte emberfeletti színpad díszleteiként hatnak. Az aranyterem, a bankett színhelye, 54 méter hosszú, 18 méter széles és 22 méter magas! És mindez arany mozaikkal kirakva. Két zenekar intonálja a svéd nemzeti himnuszt, azután a király nevében a trónörökös beszél. Az ebéd végén felvonul az egyetemi ifjúság, a korporációs sapkákban, a hallgatónak pedig egyforma selyem ruhákban, széles korporációs szalagokkal. Népdalok csendülnek, nemzeti táncoik nemes ritmusában gyönyörködünk. Így ünnepelte észak királynője Stockholm legkedvesebb vendégeit, a Nobel-díj idei nyerteseit. Mi néhányan, maroknyi magyarok, könnyes meghatottsággal néztük ezt a fényt, pompát, amely Szent- Györgyi Albert dicsőségéből miránk is sugárzott. Szent-Gyirpffyi professzor felesérje és leánya társaságában búcsúzik Sienkbólintól