Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. január-június (1. évfolyam, 1/1-52. szám)

1835-01-01 / 1. szám

a mai adák , hogy Zsuzsika a’ gazdag ’s ven Ősz­­éhöz menend. — Isten tudja mások mint juthat­nak házassághoz , de rám nézve ez egy veszélyes nyaktörő munka, mellyet merni többé nem fogok. A’ SPÁRTAI NEVELÉS. A’ történetek’ könyve azon varázs tükör, mellyben az ősz régiséget egész tarka szépségé­ben bámulhatjuk embereivel, népeivel, országi­val , nemzeteivel, mint azok keltek, virágoztak és elenyésztek, mint egymást váltogaták, emel­ték, alázták. Ezen tükör azt mutatja, hogy az emberek egyenkint­es csapatonkint ollyakká vál­tak , millyekké mások által képeztettek. Ez em­ber­képzés , ember­ idomzás nevelésnek mondatik, melly nevezetes tárgyról mi időnkint megszó­­lamlandunk’s kezdetét a’ spártai neveléssel te­­szük. Spártában mihelyt egy gyermek született, mindenik nemzetség’ nagyai (öregei) megnézték azt, ’s ha őt jól képzettnek, erősnek, vidornak találák, táplálást rendeltek neki ’s örökséget jelöltek­ ki számára. Ha ellenben a’ spártai mun­kás élet’ foglalatosságira rosztíl idomzottnak, gyöngének és erőtlennek lelék, embertelen szo­­kásukkint, meghalásra kárhoztaták ’s a’ Taige­­toszra tevék­ ki. Leggyöngébb ifjúságtól a’ polgárok arra szoktak, hogy finnyások és kényesek eledelek kö­rül ne legyenek; ne tartsanak sötétségtől és ma­gánytól; részkedvbe ne merüljenek; a’ kiáltást, panaszt, siralmat ne ösmerjék; keményen ’s né­ha a’ földön aludjanak; ugyanazon ruhát hord­ják télen nyáron, hogy hideg és meleg ellen egy­­iránt keménykedjenek. Hét éves korukban osztályokra szakasztat­­tak, hol ugyan azon fenyíték alatt együtt ne­veltettek. Nevelésük, tulajdonkép szólva, nem volt egyéb engedelmesség’ tanulásánál, jól tud­ván a’ törvényhozó, hogy legbiztosabb út a’ tör­vénynek és felsőségnek engedelmes polgárokat szerezni, ha már gyermekségükben megtaníttat­nak tökéletesen engedni. Azonközben , míg asztalnál voltak, a’ tanító kérdéseket tőn az ifjak elébe. Kérdezé tőlök p. o. ki legerényesebb ember a’ városban ? Mit mondatok ez vagy amaz cselekedetről ? A’ fele­letnek gyorsnak, értelmesnek, súlyosnak, kevés szóból állónak kellett lenni, ’s az illyen beszé­det laconiainak mondák. Szép tudományokra csak igen keveset ügyel­tek. Tartományukból minden tudomány, úgy szólhatva, száműzve volt. Tanulásuk czélja, az engedni tudás és viadalbeli győzés vala. Nevel­tetésükre egy fedhetetlen, méltóságra emelt pol­gár vigyáza, ki ismert bölcsességű és jó erköl­csű tanítókat választa­ ki számukra. Azon czélból, hogy az egészen hadra szánt ifjakba több merészlet öntessék, hogy megta­­nittassanak maguk’ eltartására, törvények’ és polgárok’ megegyezésével csendettek. Mondják, hogy egyikök egy fiatal rókát csípett­ el, azt ru­hája alá rejté , és föl nem kiáltva hagyta a’ róka­ fogaival hasát kivágatni, mígnem álló helyén halva esett­ le. A’ lacedemoni ifjak’ tű­zedelme leginkább az Orb­ia mellék nevű Diana’ ünnepén tünt­ elő , mi­dőn a’ gyermekek, szüleik ’s egész város’ sze­me előtt vérig verettek ez embertelen istenasz­­szony’ oltárán , ’s néha a’ verés alatt még csak föl sem fohászkodva haltak­ meg. Az csudálatos, hogy Sparta, királyaira néz­ve, lágyabbságot enged e fenystékében, — de ez intézet’ hiányos voltát Agesilaus­’ példája meg­mutatta. Minthogy a’ királyság bátyját, Agist illeté, Agesilaus csak polgári életet vala élendő ’s ezen okból, mint a’ többi gyermek, közönsé­ges spártai fenyíték alatt nevelteték, ’s így e­ fejedelem engedelmeskedni tanulás után lővén uralkodásra, Sparta’ minden királya között alatt­valói őt szerették és becsülték leginkább , mint­hogy természettől kapott tulajdonihoz a’ nevelés új erényeket adott. UJ VISELET. Hogy kell legújabb divat szerint a’játékszín­be lépni ? — Ha a’játék tán 7 órakor kezdődik, — a’ kocsis legalább egy fertály­­ra készen vár­jon. — Ez által sokat nyer az ember. — Először is: nem untatja magát a’ darab’ hosszas elejé­vel ; másodszor alkalom nyuttatik ez által az ész­­élesítésére , mivel a’ dolog’ kimenetelén tusa­­kodik a’ néző, a’ nélkül hogy az elejét látta vol­na ; ha ez sem sülne el, tehát harmadszor: egy olly darabról tamil az ember ítélni, mellyet nem is ösmér ; és ez nem csekélység-------minekután­na ezen mesterség annyira divatban van. Ha a’ páhojhoz ér a’ néző — jó előre ad­ja tudtára a’ páhoj - nyitónak, hogy a’ kulcsokkal ne bánjék igen csöndesen, hogy ez által a’ közön­

Next