Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. január-június (1. évfolyam, 1/1-52. szám)

1835-01-14 / 4. szám

A’ SZÁRCSA. ( Elbeszélés. ) Hősünket ugyan roncsolt csónakával tó kö­zepén , ingadozó nádak közt , nem legvidámabb helyen találjuk; azonban reményiem a’ közel­gő este haza készti őt, ’s vele nem sokára úri lakában találkozandunk. Kézdy Misa Pircsen közbirtokos , kezében az öldöklő puska’ sárkánya felhúzva, tiszteletet parancsoló kiterjedésben fog­lalja­ el a’ csónak közepét; mellette „ Dárda“ vizsla , sajka’ hátulján pedig kormányzó diszes­­hivatalában ül Gyuri gazda , csak bal szemének birtokosa , minthogy másikát a’ sors tőle árendá­­ba véve. Misa ur­a és Gyuri úgy egyezének egy­más közt, hogy ez ép bal szemével, tó’ bal olda­lán vigyázza a’ szárcsákat mig Misa ur e’ hi­vatalban jobb oldalon jár­ el. Komoran eresztge­­ték mint ketten pipájokból a’ füstöt, ’s a’ szent csöndet csak a’ sütőlapátnak, — melly szorultság­ban evező gyanánt szolgált, — lassú lubiczkolása szagatta­ félbe. Most a’ nádas’ szélén a’ tó’ azon ré­szén voltak, melly sima tükör gyanánt terül­­ el , ’s csónak előtt egy szárcsa röppent Misa ur fölemelé puskáját, ’s a’ szárcsa szerencsés lövé­sének áldozatja lön. A’ lövést kettős sikoltás kö­veté , ’s mind két vadász döbbenve bámult egy­másra , ájtatos keresztet vetének, ’s Dárda vizs­lát erősen megfogák, nehogy profanus fogait a’ lelőtt babonás szárcsába vágja. „Még lelkek kö­zül is valamelly hatalmasabb lehetett e’ szárcsa’ képében, igy okoskodott Misa ur , mert egyszer­re kettőt kiáltani nem minden köz­léleknek ada­tott.“ Azonban tisztes­­hősünk’ félelme csak bal előítélet volt. Tó’ szélein bal és jobb felé két csónak lebegett, ’s mindegyikben egy pár ember üle. Jobb felől — Misa ur horizonában — egy öreg forgatá az evezőt, ’s csónak’ belsejében egy­iatal nőcske ült. Gyuri gazda’ láthatárán ismét egy csónak az első csónakból vett képnek egé­szen ellenkezője, mert itt evező mellett egy szép fiatal ülő, azon gondolatba merülten, milly gyor­san evezne át Styx’ vizén ha hatvan évis nőjét más világra kellene vinnie. Gyuri gazda észreveszi a’ lebegő csónakot, ’s hangos hahotával „uram! úgymond, mint meg­ijesztik az embert, hisz a’ sikoltást nem a’ lelőtt szárcsa , hanem ama’ csónakban ülők tevék. Misa ur fölemelé szemét, ’s ő is meglátja a’ látha­tárán úszó csónakot: ,, igazad van , Gyuri! “ — szóla gazdájához, ’s neki bátorodva hangosan kelt­ ki minden lélek ellen. — A’ szabadon bo­csátott Dárda megtevő kötelességét, a’ szárcsát előhozta. „Most már minden renden van, szóla Misa ur, — ’s jelt adott kormányosának visszain­­dulásra. Azonban a’ csónak újra szemébe tűnt ’s a’ benne ülő ifjú hölgyet visgálgatá. Tudja isten, mi ’s mi nem zavará belsejét, jobbját gyakran­­szivéhez emelte, ’s mintegy kétkedve tapogatá, vallyon megvannak e’ még ugyan azon kemény bordái, mellyek mellét eddig fedezék­? Csudála­tosnak látszék előtte, hogy keblét, melly vnhat­­lan volt, ’s örvendeni csak vér láttára tuda, most lágyabb érzelmek ostromolják; érzelme szo­katlan vala, azonban e’ szokatlanság tetszik ne­ki , mert gyakran mosolyga , ’s fürgébben kezdé torzonborz bajszát pödörgetni. Szivét olly érzés vivá, min­t ember, ha szelidebb teremtményben megered, szerelemnek hí. A’ fiatal hölgy mind inkább tetszék ’s el nem mulasztá ízlését Gyuri gazdának tudtára adni. „Gyuri te! szóla, az szép hölgy ám ! „Gyuri nagyot pillantott ép sze­mével, ’s igen természetes, hogy láthatárán a’ másik csónak ötle szemébe; de a’ benne ülő öreg asszonyt egészen más epithetonra tartá érdemes­nek: „Uram , úgymond , —megengedjen téns lí­rám, de­­az ollyan szép mint én vagyok.“ — Gyur­kra te! nézd­ meg csak jobban, bizony szép lélek az ! “ „Már mondtam téns uram! “Így felelt Gyu­ri, ki máskor mindig csak puszta „uram“ szóval illeté Misát, azonban midőn valami ollyast kelle mondania, mi urának ellenére volt, megadá„téni uram“ czimét, ez által Misa ur’ könnyen lobba­nó haragjának markosabb következéseit kikelni- Előfizethetni helyben a’ kiadónál Dorottya ut­­czában Vizer házban 100 n­k szám alatt. __ Pesten kívül pedig minden cs. kir. Pos­ta-hivatalnál. PEST JANUAR 14­. Megjelen e’ napi lap he­­tenként kétszer , esz­tendő alatt legalább 64 képpel. Helyben fél évi dija 4 fr., egész évi 8 fr. Postán 5 fr. és 10 f. pengő. ÉS DIVATVILÁGBÓL. 1855. 4. szám. A’ TÁRSAS ÉLET

Next