Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. január-június (1. évfolyam, 1/1-52. szám)
1835-02-21 / 15. szám
PEST Előfizethetni helyben a * kiadónál Dorottya utczában Vizer házban lódik szám alatt. — Pesten kívül pedig minden cs. kir. Postahivatalnál. FEBRUÁR’ 21. Megjelen e’ divatlap hetenként kétszer , esztendő alatt legalább 64 képpel. Helyben fél évi dija 4 fr., egész évi 8 fr. Postán 5 fr* és 10 f. pengő. A’ TÁRSAS ÉLET ÉS DIVATVILÁGBÓL. 1855. 15. szám. IZABELLA. Megláttam őt, ’s eget képzeltem nyitni fel. Hol isten fog helyet Ezernyi kéjivel, ’S szivem föllángola Örömben általa. Miként a’ fényes ég Tündöklő tiszta kék; Alatta zöld tavasz , Felette keleti nap, ’S élesztő lángjain A’ föld szebb létre kap, Virágok termettek A’ szikla’ vasiapán, ’S hol vad fák lengenek Dalt zeng a’ csalogány; Úgy bájoló szeme’ Sötét kék sugara, Hol az ég’ kelleme , ’S a’ nap’ lángbibora Szépségben egyesül, Keblem’ reményűm! Báj életet viraszt, Nem múlón zöld tavaszt, Milly nincs a’ földön itt. Felgyúladt képzetem’ Elszórott álmait Üdvé vált lelkemen Füzérbe fonja. Egy illyen pillanat Az égi bájokat A’ földre vonja. Midőn a’ szép ajak Mosolyra meghasad , Bimbóját fejti ki Kelet’ rózsája , ’S az élet kéjinek Nyílt a’ pálya. Ah , arczaid fényére Ha hosszan elborul A’ haj’ sötét füzére, Lelkemben alkonyul, Alkonyul örömnek Varázs esteje, Hol minden gondolat Kéjjel van tele , ’S ha leng sugára szét, Lelkem hű szenderét Ez estén szunnyadom , Szép istenálmakon.Gaal. A’ VADÁSZOK. (Humoristikai leczke. ) Miért van az, hogy vadásznak Szerencset kívánni annyinak tartják, mint tőle azt elűzni. Én hosszú vizsgálódásnak nem vagyok barátja, ’s azért röviden azt gondolnám, ennek oka az, mivel az emberek már jóformán kitanulták, mint kell emberszájból szerencse-kivánatot fogadni, ’s hogy e’ szó mellé ,jó szerencséd, alattomban mindig hozzá kell érteni ,hátad mögé.4 ........ Azon pillanattól fogva, midőn az ember világba lép, azon évek’ hosszú során, mig az ember a’ világon ide ’s tova tántorog , mind addig, mig a’ sírba bele botlik, csupa vadászatból áll életünk. Szent e’ vadászat’ köz czélja ; de ettől legtöbb ember eltávozik, ’s mindenik csak önszerencséjét igyekszik vadászni, mindnyája csak azt veszi czélba , ’s mondhatni, azt sok ugyancsak meglövi. Annyi azonban bizonyos, hogy minden vadászaton a’ hajtónak legnagyobb az érdeme, ’s a’ dicsőség még is azé, ki — ha orra előtt van — meglövi a’ félénk nyulat. Számtalan felekezetre vannak e’ világon osztva a’ vadászok ; ’s ezek közt első helyen állanak a’ szerencse-vadászok. Ide azonban csak azok tartoznak , kik a’ szerencsét minden lépten-nyomon üldözik, — kiket a’ szerencse üldöz, azokról nem érdemes emlékeznünk. Ezen vadászok szembekötősdit játszanak a’ szerencsével, ’s fölötte mulatságos dolog látni, mint ugrálnak és kapkodnak egymás után széles e’ világon — a’ vakok. Heves játékban gyakran megtörténik, hogy szerencse he