Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. január-június (1. évfolyam, 1/1-52. szám)
1835-03-28 / 25. szám
DRÉGEL. Itt nyugszom én a’ hírnek omladéka, A’ harcz temette hősimet belém. De elfajult a’ bajnok’ sarjadéka, lm jégkeblében síromat lelém. Már porba dűlt a’ fény’ ’s a’ dics’ hajléka, A’ tett kifagyva álmaim’ télén. Vérzik felettem Zondy gyászalakja, Ha sirhalomból búja felriasztja. Felettem égő bánat arczulatján, A’ bú borít rá barna ködlepelt, A’ rég előtte fényében lobogván, Nagy keble véres fájdalomra kelt. ‘Átok reád ! ki Zondy’ szép hazáján Nem társz a’ hírnek lángzó hő kebelt.4 ‘Átok reád ! kit honnod szent szavára Gyáván vakít a’ nagyság’ fénysugára.4 De véres álmok szállanak szivére , A’ régi harczrul, hősi társirul, Szívszaggatón a’ fájdalom vezére, Keblén csatáknak förgetegje dúl, És mint az ómra hold’ sugara éré, A’ harcz helyére busán elborul; És ott ha szellők fel-felrobbanának, Elhalt vitézit véli hős hadának, így jár, ’s kínoknak szörnyű tengerével Kel véle, ’s jár a’ gyilkos fájdalom. Miként ha Tátrát förgeteg lepé el, Vaddá sóletté tessz a’ hősi rom. Elszáll a’ bajnok szaggató sebével, Reá borúi felejtett sírhalom. Örökre alszik, ’S álmain hazája Majd lángőröm, majd bút gerjeszt reája. Gaal. Előfizethetni helyben. kiadónál Dorottya utczában Vizer házban lódik szám alatt. — Pesten kívül pedig minden cs. kir. Postahivatalnál. PEST MARTIUS’ 28. Megjelen e* divatlap hetenkint kétszer , esztendő alatt legalább 64 képpel. Helyben fel évi dija 4 fr., egész évi 11 fr. Postán 5 fr. és 10 f. pengő. IANOMT01 A’ TÁRSAS ÉLET ÉS DIVATVILÁGBÓL. 1835. 25. szám. A’ LELKIÖSMÉRET. (Siciliai igaz történet.) (Vége.) „Ez eset után több hónap lefolyt. A’ herczeg szorgalmas látogató maradt ’s minden alkalommal igyekezett a’ marchesa’ bizodalmát megnyerni ; illykor gyakran lehete mindkettőt hangos szóváltásban látni, a’ marchesát nem ritkán könyezve ’s rettegés’ jeleivel, midőn a’ herczeg haraghevével hagyá el őt. Egy éjjel, — már mindenki aluvél , — a’ fiatal marchesa’ szobaleánya az uj szolga’ szobájába rohant ’s kérte, hogy sietne asszonya’ védelmére, ki hangosan segédségért kiáltoz. Ez tüstént a’ marchesa’ alvószobájához sietett, ’s út közben, legnagyobb bámulatjára, a’ herczeggel találkozók, ki épen a’szobából jött; a’ herczeg nem látszék zavarodottnak vagy megijedtnek, ’s egész nyugalommal mondá: „uram, én megőrzöttem kegyed’ titkát, őrizze meg kegyed is az enyémet.“ — Erre elhagyá a’ házat. „A’ mélyen aggódó, szüntelen kinzott marchesa’ egészsége napról napra fogyott; az álom futotta szemeit; kecses testállását sorvasztó idegláz rongáld, melly változásait nénje ugyan észrevevé , de férje utáni busongásának tulajdonítá, ’s nem igen sejté, mennyi része van benne tisztelt szomszédjának, a’ herczegnek. — E’ férfi’ szünetlen üldözéseit a’ marchesa elviselni nem birván , végre elhatározd magát, hogy Cataniába férje’ házába menjen , hol annak rokonival egy födél alatt védhelyet’s további üldözésektől megszabadulást reménylett. „Azonban czélját nem tudd úgy titokban tartani, hogy a’herczeg szobaleánya által abból valamit meg ne tudjon. Dühödten ezen szökni akarás miatt tüstént a’ telekre jött, erővel a’ szobába tolakodott, hol az ifjú marchesa épen magányos dolgozás mellett üle, ’s őt hangosan — mint kívül a’ cselédség hallá, — mérges szemrehányásokkal halmozd, mig a’ hölgy, felháborodva e’ rút bánásmód által, vagy tomboló dühét retteg