Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. január-június (1. évfolyam, 1/1-52. szám)

1835-03-28 / 25. szám

D­R­É­G­E­L. Itt nyugszom én a’ hírnek omladéka, A’ harcz temette hősimet belém. De elfajult a’ bajnok’ sarjadéka, lm jégkeblében síromat lelém. Már porba dűlt a’ fény’ ’s a’ dics’ hajléka, A’ tett kifagyva álmaim’ télén. Vérzik felettem Zondy gyászalakja, Ha sirhalomból búja felriasztja. Felettem égő bánat arczulatján, A’ bú borít rá barna ködlepelt, A’ rég előtte fényében lobogván, Nagy keble véres fájdalomra kelt. ‘Átok reád ! ki Zondy’ szép hazáján Nem társz a’ hírnek lángzó hő kebelt.4 ‘Átok reád ! kit honnod szent szavára Gyáván vakít a’ nagyság’ fénysugára.4 De véres álmok szállanak szivére , A’ régi h­arczrul, hősi társirul, Szívszaggatón a’ fájdalom vezére, Keblén csatáknak förgetegje dúl, És mint az ómra hold’ sugara éré, A’ harcz helyére busán elborul; És ott ha szellők fel-felrobbanának, Elhalt vitézit véli hős hadának, így jár, ’s kínoknak szörnyű tengerével Kel véle, ’s jár a’ gyilkos fájdalom. Miként ha Tátrát förgeteg lepé­ el, Vaddá sóletté tessz a’ hősi rom. Elszáll a’ bajnok szaggató sebével, Reá borúi felejtett sírhalom. Örökre alszik, ’S álmain hazája Majd lángőröm, majd bút gerjeszt reája. Gaal. Előfizethetni helyben.­ kiadónál Dorottya ut­­czában Vizer házban lódik szám alatt. — Pesten kívül pedig minden cs. kir. Pos­ta­hivatalnál. PEST MARTIUS’ 28­. Megjelen e* divatlap he­­tenkint kétszer , esz­tendő alatt legalább 64 képpel. Helyben fel évi dija 4 fr., egész évi 11 fr. Postán 5 fr. és 10 f. pengő. IAN­OMT01 A’ TÁRSAS ÉLET ÉS DIVATVILÁGBÓL. 1835. 25. szám. A’ LELKIÖSMÉRET. (Siciliai igaz történet.) (Vége.) „Ez eset után több hónap lefolyt. A’ herczeg szorgalmas látogató maradt ’s minden alkalom­mal igyekezett a’ marchesa’ bizodalmát megnyer­ni ; illykor gyakran lehete mindkettőt hangos szó­váltásban látni, a’ marchesát nem ritkán könyez­­ve ’s rettegés’ jeleivel, midőn a’ herczeg harag­hevével hagyá­ el őt. Egy éjjel, — már mindenki aluvél , — a’ fiatal marchesa’ szobaleánya az uj szolga’ szobájába rohant ’s kérte, hogy sietne asszonya’ védelmére, ki hangosan segédségért ki­áltoz. Ez tüstént a’ marchesa’ alvószobájához sie­tett, ’s út­ közben, legnagyobb bámulatjára, a’ herczeggel találkozók, ki épen a’szobából jött; a’ herczeg nem látszék zavarodottnak vagy meg­­ijedtnek, ’s egész nyugalommal mondá: „uram, én megőrzöttem kegyed’ titkát, őrizze­ meg ke­gyed is az enyémet.“ — Erre elhagyá a’ házat. „A’ mélyen aggódó, szüntelen kinzott mar­chesa’ egészsége napról napra fogyott; az álom futotta szemeit; kecses testállását sorvasztó ideg­láz rongáld, melly változásait nénje ugyan ész­­revevé , de férje utáni busongásának tulajdonítá, ’s nem igen sejté, mennyi része van benne tisz­telt szomszédjának, a’ herczegnek. — E’ férfi’ szünetlen üldözéseit a’ marchesa elviselni nem birván , végre elhatározd magát, hogy Cataniába férje’ házába menjen , hol annak rokonival egy födél alatt védhelyet’s további üldözésektől meg­szabadulást reménylett. „Azonban czélját nem tudd úgy titokban tar­tani, hogy a’herczeg szobaleánya által abból va­lamit meg ne tudjon. Dühödten ezen szökni aka­rás miatt tüstént a’ telekre jött, erővel a’ szobába tolakodott, hol az ifjú marchesa épen magányos dolgozás mellett üle, ’s őt hangosan — mint kí­vül a’ cselédség hallá, — mérges szemrehányá­sokkal halmozd, mig a’ hölgy, felháborodva e’ rút bánásmód által, vagy tomboló dühét retteg­

Next