Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. július-december (1. évfolyam, 2/1-52. szám)
1835-10-10 / 29. szám
AZ ELHAGYOTT. Borongva hossza, ’S leány, szelíden Nagy utakon , Te jősz elém, Lehunyt szerelmem ’S még egyszer idves A’ merre van: Mosolygsz felém : Nyugparton ülök Még egyszer érttéd Én egyedül, Nyúl bő kezem, Megfosztva szívem’ Feléd közelgve Remenyitül. Szép kedvesem. Kiaszva minden : De futsz előlem, Kert és virág; Futsz hűtelen ! Előttem ínség, Magos tetőkön — És pusztaság, Mély völgyeken. ’S ha szende holdnak ’S mellyért e’ szív olly Bús fénye kél , Hévvel dagad, A’ szenvedőnek Hajh ! csalfa a’ kép, Éjfélinél. Mint tenmagad. Bérczhavi. Előfizethetni helyben a’ kiadónál Dorottya at PEST OCTOBER’ lodife. Megjelen e’ divatuj»ig hetenkint 2szer, esztendő alatt legalább 64 képpel. Helyben fél évi dija 4 fr., égési évi 8 fr. Postán 5 fr. és lef. pengő. A’ TÁRSAS ÉLET ÉS DIVATVILÁGBÓL. MIT NEM TESZ A’ SZERELEM!Vége.) Lassan kint haladtak a’ napok; nem igen szerettem a’ városban sétálni, mert akartalan is Mill’ lakása felé ragadott szerelmem: illyenkor kétszerre nehezbült kebellel tértem vissza, mert őt még az ablakból sem tudám megpillantani.• Egy hét múlt el kínos aggódások közt, a’ szobaleányt, kit eddig elkerültem, most — mit sem tudván Mili’ hogylétéről — megszólitam ’s titkos beszédbe bonyolódtunk; ő suttomban mondá : Milit délután egy dús ifjú fogja megkérni, ki alig ha ezért nem érend. E’ mondás elég volt keblem’ föltüzelésére, gondolatok kezdettek forrni agyomban , a’ leselkedési kalandról megfeledkeztem; a’ féltékenység szívemet és elmémet elbóditá. Uj tettre bátorodtam , mellyre a’ szobaleány biztatott ’s végbevihetésére alkalmat szolgáltata. T. i. mig délben Kegyesdiék az asztalnál ültek, addig ő engem a’ vendégszobába vezete, hol a’ nagy fali óra’ tokjába minden alkalmatlankodás nélkül bevonhatom magam’; de ezt csak akkor kelle tennem, midőn lépteket hallok, egyébkint kényemre sétálhatok ’s ülhetek. — Midőn már leshelyemen valék , akkor bántam czéltalan merényemet, melly által Milit könnyen elrezzenthetem magamtól. — Az idő elég unalmas volt rám nézve, de csak tűrtem, miglen megérkezett a’ perez, mellyben az óratokba kelle vonulnom, mire is sok béketürést kívántam magamnak, ’s hasonlót kivánok egyúttal olvasóimnak is történetimhöz. — Ajtónyitásra a’ tokba léptem; de darab ideig tartó hiában várakozásom után ki kelle jőnöm, ’s ekkor tapasztalhatám, hogy a’ hőség leshelyemen csak egy óra alatt is fölötte elbágyaszta; e’ végett — ne hogy egészségemnek ártsak — kiléptem a’ szobából ’s hőségemet a’ másik szobában talált pohár vizzel enyhitém. Mig itt azon gondolkoztam , melylyiket használtam a’ két ajtó közt szökésemben, az egyik nyitott, ’s nekem — ha ittlétemet elárulni nem akarom — a’ másikhoz kelle folyamodnom. Minden tanakodás nélkül beléptem az ajtón ’s csöndesen vontam be azt magam után. — Még két szobán mentem keresztül, a’ harmadikban Milit ülve találám asztalánál ; merőn nézvén egy, kezében tartott képet, nem vette észre beléptemet ’s így minden aggódás nélkül visszavonulhaték; de látása annyira zavarttá tön , hogy szabadulásomról feledkezve csöndesen a’ szobába ’s háta megé lopóztam. Ha szeret — gondolám — e’ tettért csak meg nem veti kezemet; ’s legalább megpillantom, kinek képmása’ nézésében merültél. Ezen czélhoz későn juthatok ’s akkor is lábujhegyre kelle állnom; de a’ kép’ láttára örömömben elkiáltám magam’, mert Mili’ kezében én képmásomat szemlélem. A’ leányka, mély ábrándozásából fölébredve, a’ nélkül hogy hátratekintene, rettegve futott ki a’ szobából. Én még ekkor is megmaradtam helyzetemben, a’ képmásra, melylyet Mili az asztalon hagyott, merőn tekinték ’s végre — lábkopogást hallva — magamhoz vevém ’s egy kis mellékszobába futottam. Itt egy asszonyi cziczomaasztal mellé vonulék, ’s hogy min 1833. 29. szám. ezában Czigler házban Ildik szám alatt. — Pesten kívül pedig minden cs. kir. Posta-hivatalnál.