Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1836. január-június (2. évfolyam, 1/1-52. szám)
1836-04-20 / 32. szám
250 „Madame, megvetem önnek emlékeztetését szemeimre. De ön tulajdon tükre’ bizonyító erejét tagadja el. Engedje meg ön, hogy egy orvost hivathassak. Ha az önnek hibáját meggyógyíthatja, annál jobb önre nézve.“ „Igen, küldjön orvosért, az meg fogja önnek mondani, kancsal-e vagy nem. — Szegény Adolf, én nem vagyok boszus; nem, sajnálkozom illy szomorú természeti hibán.“ Coelestina kényekre fakadt. Adolf boszujában kalapja után nyúlt, paripájára üle és maga lovaglóit az orvoshoz, X* doktor mind philosophus mind orvos vala — lovára kanyarodott ’s Adolffal annak lakóra igyekszett. Útközben az ifjúból könnyedén kitanulta az egész történetet, mert szenvedélytől nyomott embereket könnyű fecsegésre bírni. ,,A’ hűtelen asszony!“ szavalt Adolf — „képzelheti kegyed? Miegymásért mindennel daczoltunk — soha két személy egymást olly szívből nem szerette — sőt, mi öngyilkolásra is vetemültünk, hogy tovább az irtózatos elválást ne tűrjük. Én Coelestina’ kedvéért a’ legfényesebb házasságokkal felhagytam — milly boldog, hogy enyém lehete menyajándék nélkül — ’s most azt nyilatkoztatja , hogy kancsal vagyok. De neki — neki, oh! ollyan szümölcs van állán!“ Az orvos nem veheté jól észre, váljon kancsal volt-e Adolf, mert ez kalapját mélyen szemébe nyoma; azonfelül tanácsosabbnak tartá, a’ bete*** -séget annak idejében orvosolni. „A* mi a* szümölcsöt illeti, Sir“ szóla bele az orvos, „azt nem nehéz elirtani .“ „De ha nem nem vallja meg, hogy szümölcse van , akkor nem is fogja azt elirtani engedni. Én nem is sokat gondolnék a’ szümölcscsel , hacsak nem azt megvallaná. Oh, az asszonyok’hiúsága !“ ,,bizonyosan darab ideig távol volt kegyed, ’s visszajöttekor észre — —“ „Távol? Mi egy napig sem valánk elválva, mióta összekeltünk.“ „Ahá!“ képzelé az orvos, és gondolkozásba merült. — Mondám, X* orvos philosophus valt; de nem igen nagy szükség volt a’ philosophiára azt megtudni, hogy olly emberkék , kik nehány hónap előtt egymásért meghaltak volna, nemcsak egy szümölcs vagy kancsalság által jönnek idegenek egymáshoz. Adolf’ mezei lakára érkeztek; a társasági szobába léptek. Coelestina már nem sirt; legszebb főkötője volt fején, ’s egy megsértett, mindazáltal nem panaszló asszony’ arczat mutata! „Valld meg a’ szümölcsöt,“ mondá Adolf, ,,’s mindent megbocsájtok.“ „Mért vagy te olly makacs kancsalságodra nézve? __ én téged (bár mit tegyenek mások) azért nem foglak kevesebbé szépnek találni, mihelyt nem vagy olly hiú, hogy kancsalságodat tagadd.“ ..Eléff madame! — X* doktor úr, tekintse kegyed e’ hölgyet — nem utálatos azon szümölcs? — meg lehet azt gyógyítani?“ „Ejh, doktor úr ,“ szólt zokogva Coelestina, „nézze inkább szegény férjemnek kancsalságát. Szemei olly szépek valának, mielőtt egybekelénk.“ Az orvos föltevé szemüvegét ’s megtekinté először az asszonyt aztán az urat. „Sir,“ úgymond gondolkozva, „ezen hölgynek valóban van álla’ baloldalán egy kis csekély pattanása, melly igen jóval apróbb egy tű gombjánál. És, madame, kegyed férjének jobb szemében a’ szemvilág, mint illyesmi tíz személy közt kilencznél található, egy hüvely’ század részével orrához közelebb van, mint bal szemében. így mutatkoznak előttem ezen esetek, miután azokat először láttam. Azonban nem csudálkozom, Sir, hogy kegyed a’ kis pattanást szümölcsnek , ’s hogy ke-gyed, madame, a’ szemet kancsalnak láták, minthogy egymást naponkint látják.“ A’ házaspárt titkos és közös meggyőződés lepé meg, midőn egy követ érkezett ’s az ifjú urat lélegszakadva haldokló atyjához hitta. Két hónap’ lefolyta után visszatért Adolf. Coelistina’ szümölcse egészen el vala enyészve, és Coelestina olly kellemeseknek találta férje’ szemeit, mint valaha. Tapasztalás által tanítva, most már általláták, hogy szürkölcsök teremnek olly állakon és kancsalság olly szemeken , mellyeket mindegyre látunk ; ’s hogy két emberkére nézve könnyű egymásért örömest halni, mig csupán szerelmes emberkék; de hogy rendkívül nehéz lesz, folyvásti együttlét mellett kényelmesen élni egymással, mihelyt házasság által vannak összekötve. VÁZLATOK MAGYARORSZÁGRÓL. (rége.) A’ földművelők azon tájakon, mellyekről itt beszélek, többnyire jól bírják magukat. Mindennel bővelkednek, mi szükségeik kielégítésre megkívántakk, é s csakhamar meg kellene gazdagodniok.