Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1836. január-június (2. évfolyam, 1/1-52. szám)
1836-01-16 / 5. szám
PEST Januar' 6 dik 1856. 5dik szám. Megjelen e* divatujság hetenkintiszer, esztendő alatt legalább 64 képpel. Helyben fél évi dija 4 fr., egészért 8 fr. Postán 5 fr. és 16 f. pengő. DIVATVILÁGBÓL. második Ér' Szebb jövendőt a* Hazának, Bús idői már valának. Előfizethetni helyben a' kiadónál Dorottya utczában Czigler házban Ildik szám alatt. — P es ten kiviil pedig minden cs. kir. Pos« ta-hivatalnál. ELSŐ FELE> A’ TÁRSAS ÉLET ÉS ALHAMBRA’ RÓZSÁJA. WASHINGTON IRVING-TŐL. *) . Ellenség kezébe adván a’ mórok Granadát, e’ pompás város jó ideig a’ spanyol királyok’ kedvencz lakhelye volt, miglen sok egymást követő földingások által, mellyek sok házat lerontottak ’s a’ régi moslemi tornyokat egész alapjokig megingatták, innét elüzettek. Sok, sok év mult el, mellyek alatt Granada ritkán látogattaték királyi vendég által. A’ nemesség’ palotái üresen ’s elzártan állottak; ’s az Alhambra, mint mellőzött szépség, búsan és elhagyatva üle az ápolástól fosztott kertekben. A’ herczegkisasszonyok’ tornya, egykor a’ három mór királyleány’ lakhelye, osztakozott a’ köz pusztulásban, és a’ pók fonó hálóját az aranyzott fedezeten és denevérek és baglyok fészkeltek a szobákban, mellyeket Zayda, Zorayda és Zorahayda’ jelenléte ékesíte. E’ torony’ elroncsodását részint a’ lakók’ vakbuzgó nézeteinek tulajdoníthatni. Azon hír szárnyala, hogy "a’ fiatal Zorahaydának, ki e’ toronyban hala meg, lelke a’ holdvilágnál gyakran láttatik, mint ül a’ kirt mellett a’ teremben vagy járdái búslakodva a’ pártázatok körül, és vándorok, kik a’ völgytorkolatból fejövének, azt álliták, hogy ezüst lantja’ hangjait gyakran halják az éjfél’ csöndében. Végre Granada ismét királyi látogatást nyert. Közösen tudott dolog, hogy V. Fülöp első Bourbon vala, ki spanyol királyi pálczát viselt. Tudva van, hogy Elisabethát vagy Isabellát, Parma’ szép herczegasszonyát másodszori házasságában nőül vévé; és tudva van, hogy a’ történetek’ *) A’ halhatatlan Irving Spanyolhonban tett utazása közt több hónapot tölte Granadában. — Alhambra, vagy a’ veres vár, Spanyolország’ fővárosában így neveztetik, mivel a’ nap’ sugarai reggel először itt piroslanak, vagy a’ kövek’ színe miatt , mellyekből építetett. Ezen esbüvőktnek tartott regényes épülettel számtalan rege ’s monda van egybekötve, mellyeknek egyik legkedvesbike az itt adott novella. A’ ford. jegyz. 1836. c’ lánczszövete által egy franczia herczeg ’s egy olasz herczegasszony együtt ülének a’ spanyol trónra. E’ felséges pár’ fogadására az Alhambra rendeltetett ’s nagy hamarsággal fölékesíteték. Az udvar’ megérkezte a’ nem rég puszta palota’ egész kinéztét megváltoztatá. A’ dobok’ és trombiták’ hangjai, lovak’ dobogása a’ bejárásokon és küludvarokon , a’fegyverek’ fénye, zászlók’ lobogása őrtornyok ’s ormok felett a’ vár’régi harczi hírét látszott vissza idézni. — Mindazáltal szelidebb lélek uralkodott a’ királyi palotában. Itt selyem öltönyök susogtak ’s a’ tisztelkedő udvaronczok’ félénk léptei és csöndes beszédje hangzottak az előszobákban ; a’ kertekben apródok és udvari kisasszonyok sétáltak ’s a’ nyilt ablakokból muzsika’ hangjai hallattak. A’ fejdelmek’ kíséretében a’ királynénak egy kedvencz apródja volt, Ruyz de Alarcon nevű. Ha őt a’ királyné’ kedvencz apródjának nevezzük, ez annyi, mint számára dicsérő beszédet tartani, mert a’ szép Elisabetha’ kíséretében mindenki kellem , külkecsek és lelki tehetségek által vala felruházva. Ő épen most lépe tizennyolczadik évébe , könnyű nyúlánk növésű volt és kellemetes, mint fiatal Antinous. A’ királyné iránt egészen tisztelet és alázatosság vala, de szivében pajkos legényke volt, makacs és az udvari hölgyek által elszoktatva , ’s a’ nőnemmel sokkal jobban tudott bánni, mint éveitől várni lehete. Ezen apród egy reggel a’ Generalife’ sétaberkeiben csavargott, mellyek az Alhambra’ határát környezik. Mutatására a’ királynénak egy sólymát véve magával. Járkálási közt egy madarat láta egy bokorból fölreppenni, levevé a’ sólyom’ fejkötőjét ’s elröpité azt. A’ sólyom magosra emelkedett a’ levegőbe, martalékjára rohant, de ezt hibázván, nem hallgatva az apród’ hívására, tova szólott. Utóbbi a’ szökevény madár’ szeszélyes röpkedéseit szemeivel kisérte, mig látá, hogy az egy magányos távol torony’ ormán, melly az Al-