Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1836. január-június (2. évfolyam, 1/1-52. szám)

1836-04-20 / 32. szám

PEST Április* 20dik. Megjeleli e’ divatosság faetenkint 2szer, esz­tendő alatt legalább 64 képpel. Helyben fél évi dija 4 fr., égési évi 8 fr. Postán 5 fr. Előszethetai helyben s’ kiadónál Dorottya ut­­czában Czigler házban Ildik szám alatt. — Pesten kívül pedig minden cs. kir. Pos­ta-hivatalnál. MÁSODIK ÉV* Szebb jövendőt a* Hazának,» Bús idői már valának. ELSŐ FELE. •U­ro­f. pengő. A’ TÁRSAS ÉLET É­S DIVATVILÁGBÓL. 1856. 32dik szám. A’ SZERELEM’ BIRÓSZAVA. {Vége.) Lehetetlen megmondani, milly hatást tön Adolf­nál ezen rész felfedezés. Minduntalan arról gon­dolkozott. Épen semmi felől sem panaszkodott, mint azon szümölcs felől — de szümölcsök az ál­lón meg is valami ocsmányság! Coelestina férjhez mente óta tetemesen nyert szépségében. Mindenik látta ezt; de Adolf semmit sem látott csak a’ szümölcsöt az állon. Coelestina’ arczszíne frisebb volt, mint valaha, termete hab­­zóbb, járása méltóságosabb ; de mi mind ez , mi­helyt az embernek egy szümőlcs van állán? ’S e’ szű­mőlcs éjjel-nappal mind nagyobb nagyobbá lát­szott lenni — sőt Adolf’ szemeiben az egész ar­­czot rövid időn ellepni fenyegető! Tökéletes oka volt attól félni, hogy Coelestina darab idő múlva egészen egy szümölcscsé fog változni! Titkolta fájdalmát, a­­mint tudá, mivel természeténél fogva finom érzésű és jó nevelésű volt, ’s egy hölgy sem hallja örömest apróbb hibáit felhordatni, mely­­lyek iránt ő maga közönségesen vak. Adolf titkoló fájdalmát, de gondolkozni kezde, hogy igen jó volna, ha elválasztott szobákban laknának. E­­közben — csudálatos dolog — Adolf’ kan­csalsága napról napra világosabb és bizonyosabb jön. „Bizonyosan nem nézett úgy egybekelésünk előtt,“ gondola Coelestina — „felette kellemetlen az , — általa olly irtózatosan tekint az emberre — ’s Adolfnak a’ nélkül is olly meredt pillantata van! úgy vélem, egy intést kellene erről neki ad­nom — természetesen barátságosan és gyöngéden — hisz a’ rósz szokás csak nem lön még orvosol­­hatlanná?“ Minthogy az asszonyok mindig elsők, ha a’ házassági hibák’ felfedezése iránti vetélkedés ke­­rül­ elő, Coelestina elhatározd, hogy az intést meg­próbálja. Első kedvező alkalommal előhozza azt. „Lásd, Coelestina, itt hozom hozzád kutyámat, hadd nézd­ meg egyszer őt,“ monda Adolf egy reggel. „Hah! el! el! Kérlek, űzd­ ki! Lásd lábnyo­mait. — Nem szenvedhetem a’ kutyákat, Adolf.“ „Szegény állatocska !“ monda Adolf, és simo­gató megsértett kedvenczét. „Nekem szól ez vagy kutyádnak ?“ kérdé a* nő. ,,'Ejh, a’ kutyának! kinek másnak?“ „Bocsánatot kérek, kedvesem ; de nekem úgy tetszett, engem néztél, midőn azt mondtad. Való­ban, Adolf, hogy igazat mondjak, te darab idő óta egy rész szokást vevél­ föl — olly csudálato­san forgatod szemeidet, hogy — —“ „Madame!“ mondá Adolf, rútul meggyaláz­­tatva, mi közben a’ tükörhöz futott. „Ne haragudjál, kedvesem,** folytató Coe­lestina, „nem említettem volna, ha napról napra roszabbul nem menne a’ dolog. Most még leszok­tathatod magad róla — a’ rosz kancsalságról. Ra­gasz csak egy ostyát orrod’ hegyére ’s nem sokára ismét egyenesen fogsz nézni.“ „Én ostyát orrom’ hegyére?“ szóla Adolf, — „sokkal jobb volna lesz az, ha te ragasztanál egyet állód’ hegyére, Coelestina.“ „Állomra? mi baj az én állommal? Mit je­lentsen az Sir?“ viszonzá Coelestina, ’s hasonló­kép tükör elébe szaladt. „Na, mivel egy nagy szű­mölcsöd van ott, mellyet elrejteni sokkal kellemesebb volna.“ „Sir!“ „Madame !“ „Nekem szümőlcs államon. — Ön szörnyeteg!“ „Nekem kancsalság a’ szememben — ön esze­veszett !“ „Hah! hogyan szerethetek valaha olly férfit, a* ki kancsal!“ „Hogyan szerethetek valaha asszonyt, kinek állón szümőlcs van !“ „Sir, én nem ereszkedem­ le , ön rágalmaira figyelmet fordítani. Nem csuda — hisz ön nem láthat! Sajnálom ön­ hibáját.“[32]

Next