Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1836. január-június (2. évfolyam, 1/1-52. szám)
1836-04-20 / 32. szám
PEST Április* 20dik. Megjeleli e’ divatosság faetenkint 2szer, esztendő alatt legalább 64 képpel. Helyben fél évi dija 4 fr., égési évi 8 fr. Postán 5 fr. Előszethetai helyben s’ kiadónál Dorottya utczában Czigler házban Ildik szám alatt. — Pesten kívül pedig minden cs. kir. Posta-hivatalnál. MÁSODIK ÉV* Szebb jövendőt a* Hazának,» Bús idői már valának. ELSŐ FELE. •Urof. pengő. A’ TÁRSAS ÉLET ÉS DIVATVILÁGBÓL. 1856. 32dik szám. A’ SZERELEM’ BIRÓSZAVA. {Vége.) Lehetetlen megmondani, milly hatást tön Adolfnál ezen rész felfedezés. Minduntalan arról gondolkozott. Épen semmi felől sem panaszkodott, mint azon szümölcs felől — de szümölcsök az állón meg is valami ocsmányság! Coelestina férjhez mente óta tetemesen nyert szépségében. Mindenik látta ezt; de Adolf semmit sem látott csak a’ szümölcsöt az állon. Coelestina’ arczszíne frisebb volt, mint valaha, termete habzóbb, járása méltóságosabb ; de mi mind ez , mihelyt az embernek egy szümőlcs van állán? ’S e’ szűmőlcs éjjel-nappal mind nagyobb nagyobbá látszott lenni — sőt Adolf’ szemeiben az egész arczot rövid időn ellepni fenyegető! Tökéletes oka volt attól félni, hogy Coelestina darab idő múlva egészen egy szümölcscsé fog változni! Titkolta fájdalmát, amint tudá, mivel természeténél fogva finom érzésű és jó nevelésű volt, ’s egy hölgy sem hallja örömest apróbb hibáit felhordatni, melylyek iránt ő maga közönségesen vak. Adolf titkoló fájdalmát, de gondolkozni kezde, hogy igen jó volna, ha elválasztott szobákban laknának. Eközben — csudálatos dolog — Adolf’ kancsalsága napról napra világosabb és bizonyosabb jön. „Bizonyosan nem nézett úgy egybekelésünk előtt,“ gondola Coelestina — „felette kellemetlen az , — általa olly irtózatosan tekint az emberre — ’s Adolfnak a’ nélkül is olly meredt pillantata van! úgy vélem, egy intést kellene erről neki adnom — természetesen barátságosan és gyöngéden — hisz a’ rósz szokás csak nem lön még orvosolhatlanná?“ Minthogy az asszonyok mindig elsők, ha a’ házassági hibák’ felfedezése iránti vetélkedés kerül elő, Coelestina elhatározd, hogy az intést megpróbálja. Első kedvező alkalommal előhozza azt. „Lásd, Coelestina, itt hozom hozzád kutyámat, hadd nézd meg egyszer őt,“ monda Adolf egy reggel. „Hah! el! el! Kérlek, űzd ki! Lásd lábnyomait. — Nem szenvedhetem a’ kutyákat, Adolf.“ „Szegény állatocska !“ monda Adolf, és simogató megsértett kedvenczét. „Nekem szól ez vagy kutyádnak ?“ kérdé a* nő. ,,'Ejh, a’ kutyának! kinek másnak?“ „Bocsánatot kérek, kedvesem ; de nekem úgy tetszett, engem néztél, midőn azt mondtad. Valóban, Adolf, hogy igazat mondjak, te darab idő óta egy rész szokást vevél föl — olly csudálatosan forgatod szemeidet, hogy — —“ „Madame!“ mondá Adolf, rútul meggyaláztatva, mi közben a’ tükörhöz futott. „Ne haragudjál, kedvesem,** folytató Coelestina, „nem említettem volna, ha napról napra roszabbul nem menne a’ dolog. Most még leszoktathatod magad róla — a’ rosz kancsalságról. Ragasz csak egy ostyát orrod’ hegyére ’s nem sokára ismét egyenesen fogsz nézni.“ „Én ostyát orrom’ hegyére?“ szóla Adolf, — „sokkal jobb volna lesz az, ha te ragasztanál egyet állód’ hegyére, Coelestina.“ „Állomra? mi baj az én állommal? Mit jelentsen az Sir?“ viszonzá Coelestina, ’s hasonlókép tükör elébe szaladt. „Na, mivel egy nagy szűmölcsöd van ott, mellyet elrejteni sokkal kellemesebb volna.“ „Sir!“ „Madame !“ „Nekem szümőlcs államon. — Ön szörnyeteg!“ „Nekem kancsalság a’ szememben — ön eszeveszett !“ „Hah! hogyan szerethetek valaha olly férfit, a* ki kancsal!“ „Hogyan szerethetek valaha asszonyt, kinek állón szümőlcs van !“ „Sir, én nem ereszkedem le , ön rágalmaira figyelmet fordítani. Nem csuda — hisz ön nem láthat! Sajnálom ön hibáját.“[32]