Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1836. január-június (2. évfolyam, 1/1-52. szám)
1836-06-01 / 44. szám
PEST Megjelen e* divatujság hetenkint 2**ev. esztendő alatt legalább 64 képpel. Helyben fél évi dija 4 fr., egész évi 8 fr. Postán 5 fr. és io f. pengő. 1856. 44dik szám. I előfizethet ki helyten a* kiadónál Dorottya utérában Czigler házban Ildik szám alatt. —■ Pesten kívül pedig minden cs. kir. Poita-hivatalnál. második Érz Szebb jövendőt a’ Hazának, Bús idői már valának., ELSŐ FELE. Junius’ sejen. A’ TÁRSAS ÉLET DIVATVILÁGBÓL. ÉS FI-HO-TI, vagy: a’ dicsőség’ áldásai. (rége.) Fi-ho-ti most át kezdő látni, hogy tartós dicsőség utáni törekvése korabeliéinek szemei előtt képtelenség. Mégis elég könnyen hivő volt, egy másik, épen olly csalékony képtelenségen csüggeni, így szólt magához: „Valami nevetséges és apróságos vala az bennem , hogy fényleni kivántam. Emelkedjél, oh szívem , nemesebb hírvágyra ! — Csak azon fogok igyekezni, hogy másokat tanítsak.“ E’ merész határozattól elfoglalva, Fihoti komolyabb és állandóbb lelkezetet tulajdonított magának, szorosan lelki ésmeretesnek mutatta magát munkáinak szerzésében. Nem törődök többé azon, hogy pompásan írjon, hanem hogy az igazságot kifürkészsze. Irgalom nélkül a’ legszebb képeket, a’ legtündöklőbb aphorismákat kitörölte írásaiból, mihelyt legkisebb kétség szélt fejében azoknak erkölcsi hasznuk felől. Ismét két évet pazarlott el földi élete’ szép nyarából, ’s aztán a’legmélyebb fürkészet’ szüleményét terjesztette egy könyvben világ elébe, azon egyetlen tárgyat, melly által földjei felvilágosíthatok valának. „E’ munkát,’ gondolá, midőn annak utósó sorát megírta — ,,e’ munkát lehetlen hogy a’ hírlapok lemocskolják !“ — Ah, mennyire tévedt! Kétségkívül más országokban a’ közönség nagyon kitünőleg háladatos egy olly iró iránt, ki annak előítéleteit irtogatja és gyöngeségeit leküzdi; de a’ ki Chinában egy rég beszítt ostobaságot támad meg, a’ népnek mutatja mint kívánja azt nemesíteni, fölemelni — az mondjon-le élete’egész hátralevő részére minden nyugalomról, minden boldogságról! Fi-ho-ti’ legújabb könyve leghidegebb megvetéssel fogadtatott a’ philosophusoktól: először 1836. mert a’ pekingi philosophusok nagy látók, és Fiho-ti’ könyve egy rendszert sem alapított látomásra, — ’s másodszor, mivel a’ pekingi philosophusok magára Fi-ho-tira a’ legnagyobb mértékben irigykedtek. ’S régi barátaitól, a’ pekingi hírlapoktól, — o fo! — milly okoskodó rágalmakkal és gyalázásokkal nem tisztelteték meg! Ő azon iparkodék, hogy kortársainak barátja legyen — ’s mint ellenségeinek legelvetemedettebbike gyaláztatott. Mindennemű titkos czélokról vádolák őt; a’ mandarinok’ torka papucsai veszélyben forogtak, ’s valóságosan azon volt, hogy a’ nagy pagoda’ minden harangjainak ütőjét kivegye! Ah, senkit se száljon meg azon kiváltat, hogy szent legyen, ha arra nincs elkészülve, hogy martyr is legyen! ,,’S váljon most igaztalanság-e ez vagy nem?“ szóla Fi-ho-ti hízelgőinek. „Nem,“ mondának ezek mintegy egy szájból, „nem, Fi-ho-ti, — a’ dicsőség’ következése!“ Lelke’ mélyéig megundorodván hírvágyától, most elhatározó Fiheti, hogy még egyszer fogja magát a’ mulatságra szentelni. Megint muzsikát hallgatott, lakomázott, még egyszer a’ szerelemnek éle. Hiában ! — Az inger ehhez — a’ tetszés iránta oda volt! A’ komolyabb fürkészetek által, mellyekre legközelebb lefolyt években adá magát, képtelen len lelke, a’ könnyelműség’ és mindennapos élet’ kéjét becsülni. Egy mélységet erősítő meg maga és fiatalkora közt — szíve nem lehetett többé ifjú. „Egyetlen egy hű kebel nyújtson vigasztalást mindezek felett,“ gondolá Fi-ho-ti. ,,Yang-y-se szép és tetszően mosolyg rám; megkérem őt és nemül veszem.“ Fihe-ti egész lelkéből átengedé magát ezen uj szenvedélynek. Yang-y-se hajlandósággal hallá őt. Nem panaszkodhatott kegyetlenségről, ’s az okból azt képzelő, hogy szerettetik. Minden nagylelkű és haszonmegvető buzgósággal, melly előbbi