Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1836. július-december (2. évfolyam, 2/53-104. szám)
1836-10-19 / 84. szám
PEST October 19 dik. Megjelen e* divatujság hetenkínt 2szer, esztendő alatt legalább 64 képpel. Helyben félévi dija 4 fr., egész évi 8 fr. Postán 5 fr. és 16 f. pengő. DIVATVILÁGBÓL. 1856. 84 dik szám. Előfizethetni helyben a* kiadónál Ujvilág utczában Reisinger házban 554 dik szám alatt. Pesten kívül pedig minden cs. kir. Posta-hivatalnál. MÁSODIK ÉV Szebb jövendőt a* Hazának, Bús idői már valónak. MÁSODIK FELE. A’ TÁRSAS ÉLET ÉS NAGY ELEFÁNT-VADÁSZAT. Itt vagyok ismét Periacolumban ; szabad időm most elég van, minél fogva körülményesen tudósítsak egy elefánt-vadászatról, mellyen jelen voltam. Egy ez a’ legnagyszerűbb látványok közül, melylyet képzelhetni. Én épen reggeli szürkületkor érkezén a' gödrökhöz, senkinek házi cselédim közül engem követni szabad nem vala, ’s késedelem nélkül parancs adaték, az elefántok’ fölléptetésére. Magam fölfuték egy magasabb helyre, melly a’ bekerített térhez vezető bemenetnek egyik oldalát képezte, hol a’ csordának elfogadása előre elhatározva vala, — ’s én életemben soha szebb jelenetet nem láttam. A’ nap még nem jött fel, előttünk egy több (angol) mérföldnyi hosszú völgy fekvék, jobbról ’s balról elnyúló dombok’ ormozatitól környezve, az egészet szálas erdő (forest-jungle) fedé. Én olly fölemelt helyen állok, melly a’ nézőhelyre szabad kilátást engede. Tovább egy (angol) mérföldnél előttem sortüzek égének, legalább 3000 személy által folyvást tápláltatva az elefántok’ csordája körül, melly a’ mindig összébb-vonuló tűzkörtül ijedten hátrálva a’ bekerített tér felé szoríttatott. A’ csekély szél éjszak felől lengett, a’ könynyü füst vékony ködkint fekvék a’ fák’ tetején , melly ködfátyol a’ völgynek egész déli részét bevonván, a’ bekerített tért tökéletes tisztaságban hagyá. A’ hegy csúcsok, mint rendesen lenni szokott, reggeli gőzökkel valának födve, mellyek ezen országban ama leirhatlan egyetlen hatást szülik, midőn a’ feljövő napnak sugarai rajtok áthatva, ezer meg ezer változó színekben törnek meg a’ mosolygó tájon. Olly ünnepi csend volt, hogy a’ völgyben elszórt, és a’ már említett sort képező emberek’ nesze nélkül bízvást elmondathatók: ,,a’ természet még föl nem ébredt szendergéséből.“ —A’ köznyugalom legfelöttőbb ellentétben álla a’ sűrűén összetolult vadászcsapattal, melly élénken, ’s fürgén forgott, amaz óriási teremtmények’ mozdulását siettetendő , mellyeknek önmagukat a’ gödrökben meg 1836. fogniok kelle. Fegyveres csoportok fűtőzének hamvadó parazsánál az őrtüzeknek, mellyek a’ dombok’ különféle szorosain lobogtak, hol ijesztő őrök gyanánt állíttatának föl, hogy egy is a’ csordából arra felé ki ne törhessen. Csoportjaik festőleges képet mutatanak, ’s mig fegyvereik az általuk lehelettel élesztgetett tűz’ el-el-alvó világának fellobbanásában csillámlottak, homályos képe alakjaiknak, mellyek fehér öltönyeikben a’ sötétes erdő-környezetből világosan kitűntek, illő tárgyat nyujthata a’ borzasztón föllengző nápolyi festész * ecsetének. Még egy elefánt sem vala látható , azonban egyegy ordítás a* sűrűből jelenté, hogy a’ csorda lassan lassan már közelít a’ vetett cselhez. Mihely’st a’ parancs az előhajtásra a’ vonalhoz érkezék, közönséges élénk mozgás támadott. A’ tüzek felcsillámlottak, és a’ főzés’ fontos foglalatossága a’ nagy embertömeg’ számára megkezdeték még a’ dráma’ nagy felvonása előtt, mielőtt tudniillik az elefántoknak a’ felállított korlát közti maradása biztosíttatott volna. Ez egy tágas, — a’ bemenetet kivévén, — mindenütt közel két réfnyi szélességű, ’s több lábnyi mély árokkal kerített tér valt. Ezen árkon belül egy alacson, tizennyolcz hüvelykre a’ földből kiálló erős hegyezett karókból készült kerítés vonult el. A’ korlát’ alsó végén számos mély gödrök valának, csak két-két lábnyira egymástól, könnyű szerekkel olly ügyesen födvék, hogy a’földhöz hasonlítanak. A’ berek, a’ körülkarózott téren belül fölöttébb sűrű , ’s szorgalommal ápolt vala, az állatok figyelmének elvonására, midőn a’ nektek készített csel felé közeledtek ; mert bennök az ösztön , vagy a’ veszélyt megismerő tehetség olly éles, hogy igen nehéz azt megcsalni; de még az általam épen most leirttakhoz hasonló körülmények közt is — gondolnám — igen közel járna a’ lehetlenséghez, őket a’ cselbe vonni, ha ijedt voltuk által vigyázóságukat el nem vesztenék. A’ hajtás reggeli kilencz órakor kezdődik,melly*) Salvator Rosa,[84]