Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1836. július-december (2. évfolyam, 2/53-104. szám)

1836-10-22 / 85. szám

PEST October’ 22dik. Meg­jelen e* divatojsag hetenkint 2szer, esz­tendő alatt legalább 64 képpel. Helyben félévi dija 4 fr., egész évi 8 fr. Postán 5 fr. és 10 f. pengő. DIVATVILÁGBÓL. MÁSODIK ÉV* Szebb jövendőt a* Hazának, 1856. 85dik s­zá­m. Előfizethetni helyben a’ kiadónál Uj­világ ut­­czában Reisinger ház­ban 554 dik szára alatt. Pesten kivü­l pedig minden cs. kir. Pos­ta­ hivatalnál. Bús idői már valának. MÁSODIK FELE. A’ TÁRSAS ÉLET ÉS RÓKA URFI’ VŐLEGÉNYKEDÉSE. BULWÉR UTAK. Az időben, mellyről itt szólok, még nem ural­kodott ellenséges indulat a’ különböző állatnemek közt. A’ kutya és nyúl egész örömmel beszélgete­nek egymással, ’s mindenki tudja, hogy a’ farkas, ki még akkor az urühusról semmi felfedezést nem tön, különös vonzalommal vala a’ bárány iránt. A dlt­ama’ boldog időben két főlő tekintetű ’s régi családból eredő macskának egyetlen egy lánya. Soha sem élt még egy szeretetre méltóbb , kecse­sebb czicza; midőn nagyobb jön, annyi kellemet fejte­ ki, hogy rövid időn első szépségnek kiáltaték­­ki egész vidéken. Leirjam-e jelességeit ? Elég le­gyen jelentenem, hogy szőrének színe a’ legfino­mabb békateknőéhöz hasonlíta, hogy lábfejei bár­sonynál lágyabbak, bajusza legalább tizenkét hü­­velyknyi volt, ’s hogy szemei macskára nézve csudá­latos szelidséget fejeztek­ ki. Ha e’ fiatal szépség már monsieur’ és madame’ életében nagy mennyi­ségben birt kérőkkel, képzelhetitek, hogy ezek’ száma nem csökkent , midőn harmadfél esztendős korában árva ’s ez úttal szülői’ egész vagyonának birtokosa jön. Egy szóval, ő leggazdagabb leány volt egész országban. A’ nélkül, hogy önt, drága olvasó, egyéb szeretőinek történeteivel és kapott ko­saraival terheljem, ezennel a’ két vágytársra megyek által, kiknek legtöbb reménységök volt szerencsés sükerre, — az ebre és rókára. Az eb kellemes, talpig becsületes, kőszívü le­gény volt. .,Részemről nem csudálkozom,­ úgy­mond hogy hágom Maczkót a’ medvét és Vicsorgit a’ farkast elutasitá ; természetesen nagy tekintetet adnak ők maguknak és nemeseknek mondatnak, de mi több? Maczkó’ mindig rósz humorban van ’s Vi­­csorgi szüntelen szenvedélyben; a’ legcsekélyebb érzésű macska is bármellyikkel nyomorú életet vi­selne. Mi engemet illet, én mindig legjobb kedvben vagyok, ha erőszakkal föl nem lázitnak, ’s nincs egyéb hibám, mint hogy boszos leszek, ha evés 1836. közben háborgatnak. Fiatal vagyok és jó termetű , szeretem a’ játszadozást és örömöket ’s általában olly jó férj vagyok, minőt csak macska egy nyári napon találhat. Ha elfogad engem, jól van, birto­kát megtarthatja magának ! Ha nem fogad­ el, azért nem fogok rá haragudni, ’s bizonyosan nem szere­tek belé annyira, hogy elfelejtsem, mi szerint még a’ világon más macska is van.“ Ezzel a’ kutya hátára csapta farkát ’s vidám arcz­­czal parancsnoknéjához ment. Azonban a’ róka hallotta ám, mit beszélt így magában az eb, mert a’ róka mindenütt előkuku­­csált az üregekből és szögletekből, ’s midőn az eb eltűnt szemei elől, hahátára fakadott. „Hohó! derék legényke,“ mondá, „ne olly gyorsan, ha szabad kérnem. Tudnod kell, hogy vágytársod a’ róka.“ A’ róka, mint tudjátok, olly állat, melly sem­mit sem tehet fondorkodás nélkül, ’s minthogy csalfaságai miatt közönségesen minden válalatá­­ban szerencsés volt, egy pillanatig sem kétkedett, hogy elsózza a’ kutyának ételét. Igen tudá azt a’ prémes urfi, hogy a’szerelemben , ha lehet­, első­nek kell lenni, ’s ez okból elhatározta, hogy a’ ku­tyát megelőzi ’s nála hamarább érkezik a’ macska’ lakába. Ez azonban nem könnyű dolog valt , mert ha a’ róka darab ideig gyorsabban futhatott is a’ kutyánál, még sem ért­ föl vele hosszabb nyarga­­lásban. „Mind a’ mellett,’ szóla prémes, illy jó­­lelkű teremtményeknek soha sincs elég eszék, ’s úgy gondolom, tudom már, mi tartsa­ fel őt úttjában.“ Ezzel a’ róka egy közelebb ösvényen az erdőn keresztül gyorsan rugtatott előre, megelőzte a’ ku­tyát, egy lyukba feküdt a’földben, ’s igen jajgatva ordítni kezdett. A’ kutya, midőn a’ lármát hallotta, megijedett nagyon. ,,Nézzük csak,“ szóla, „nem akadt-e tőrbe a’ róka. Illy furfangos teremtmények mindig sze­rencsétlenek; hála istennek, nekem soha sem jut eszembe, hogy furfangos legyek.“ "S a’jólelkű te­

Next