Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1837. január-június (3. évfolyam, 1/1-52. szám)

1837-01-01 / 1. szám

Pest Január’ k«1» Megjeleli e' divatajság hetenkint 2s/.ev. es/tendő alatt legalább14 képpel. Helyben félévi dija 4 fr., égés/, évf. S fr. Postán 5 fr. és 10 fr. pengő. Előfizethetni helyben a’ kiadónál uj - világ utczában Reisinger házban 554ik szám alatt. Pesten kivül pedig minden es. k. posta-hivatalnál. Harmadik év. A’ dicsőség fénysugara Lengyen a’ Magyarhatára. Első fele. [i&4í2®&&íí]S.SI TÁRSAS ELET ÉS DIVATVILÁGBÓL. ivóssá Ul. UJ ESZTENDEI SZÉP KISASZSZONY. VASÁRNAPI KÖNTÖSBE RAJZOLVA. Hideg zivatartól átzúgott szobában, a’ kandallóbul félig pislogó tűz mellett, didereg egy agg legény, elhagyatva, csak a vihartól üvöltő sötét magány környezi , ’s ha összeroskadt testével legörnyüli, fejét néha fölemeli, mélyen horpult szemeinek homályosaié csillámfénye, az örökkévalóságba látszik el-ellebbenni. úgy tetszik, valaki’ érkeztére várakozik közel éjfélhöz és még mindig hasztalan; perczek , órák, röppennek el, ’s most hajnalpiros biborarczczal, hófejér köntösbe öltözettel, egy karcsú, könnyen lejtő szűz lebeg elébe; az agg összeszedi még egyszer minden erejét, rápillant a’ tündérszépségü szűzre, de azon pillanatban összeroskad, soha többé föl nem üdülendő ! — Szegény agg, ő az ó év vala és gyönyörű egyese, a’ szép uj esztendő-kisasszony’ megpillantására , lelkét az örökkévalóságnak adá át! Azt gondolnák kedves szép olvasónéink hogy tündérbeli kisasszonyunk vőlegénye’ elhunytára gyászt öltend? — épennem, halotti gyásztisztelet helyett, nyolczadnapra az egész országban fényes bálok tartatnak, a’ szegény elhunyt ó év 24 óra alatt feledve van ’s jegyese, uj esztendő kisasszonykánk most már az egész világgal kaczérkodik; az egész világ bókol neki. Egyik szépségéről költői hévvel azt állítja: kegyed tavaszi zöldszinbe öltözve, keblére tűzött rózsáival, isteni szépség; ne higyje kegyed mond egy másik , hullámredőkbe szedett farsangi hófejér köntösében kegyed legszebb, ah, nem szól eredőleg egy harmadik, nyári megyszin öltözete ’s biborpiros ajka kegyednek legbajlóbb; koránsem kedves kisasszony, szól ismét egy hízelgő , kegyed hajait a’ legangyalibb szépségben tünteti elő őszi sárgaszin, öltönye. — És ezren jönek még, kik ezerféle kép hízelegnek gyönyörű uj esztendő kisasszonykánknak ’s a’ szegény ártatlan jó leteknek egész agyát szinte megzavarják. 1837. Természetes, ennyi hirszárnyakra kapottszépség után, most már az irigység is elkezdi gyönyörű kisasszonykánkon hát mögött nyelvét köszörülni. A’ kávénénikék’ egyike gúnynyal mondja: higyje el édes nagyságtok, én a’mult tavaszkor láttam, de olly csúnya olly undorító zöld volt, mint a’ béka. — Charmant! szól egy robák szippantgató matróna, ki területes karszékében izmos testével alig fér meg, mondhatom nagyságtoknak, a’ múlt nyáron, olly szikár, olly kiaszott vala, mint a’ megtestesült hektika; — úgy van, — szól ismét egy ölebecskéjét simogató száraz asszonyság, kit úgy tetszik a’ hektika szó kedvetlenül érinte, — nem is a’ soványság rútította el annyira, hanem nem képzelhetik édes nagyságtok a’ múlt tszszel milly rút sárga volt, — ah, azt le nem lehet fösteni! — Higyjék el kedves nagyságtok, szól végre a’ házi asszony, ki egyre tölteti a’ kávét és beát, én egypár héttel ezelőtt látám, de ki nem mondhatom milly csatakos és lucskos volt; — kiállhatatlan egy személy! aztán csak képzeljék kedves nagyságnok, ha fényes házi körbe jő , szünetlen magyarul akar csevegni , man Dieu! hiszen mi nem tudunk , nem akarunk magyarul beszélni. Az öreg urak’ figyelmét sem kerüli el a’ mi uj esztendő kisasszonykánk: ugyan mit tart róla édes szomszéd ur? kérdi pipatársát Heverdi ur; — szeles lesz az tekintetes táblabiró ur, tessék elhinni a’ múlt restaurationalis bálban, majd agyon ugrálta magát a’ vágtatóban; — aztán, kérem ollyan zagyváit ideái vannak a’ múlt időrül ’s jelenkorral; én nem tudom, tekintetes táblabíró úr, mi lesz a’ mi uj esztendő kisasszonykánkból, én édes anyját ’s még nagyanyját is ösmertem, hanem mondhatom, azok tiszteletes matrónák, áldott jó lelkek voltak; bezzeg nem kellett azoknak divatojság, párisi fejék, brüsszeli csipke, vagy O’Connel viz; — tán otkoson vizet akar mondani szomszéd ur? — szól Heverdi úr, — azt azt tekintetes táblabiró ur. co