Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1837. január-június (3. évfolyam, 1/1-52. szám)
1837-01-01 / 1. szám
X! Nem így beszél az ujságiró a" szép új esztendős kisasszonyrul; legelölje a" politikai újságíró s üd ,vözölve kisasszonyunkat, szól: milly illedelmesre!!- idetlenségben áll kegyed ruházatra.; csinálj el kegyed társaságunkban egy kis csintalan zavart egy kis háborgást, a’ csintalankodás kegyedet módnélkül ékesíti, mi kegyednek oltárt emetendüzik ’s meglátja kegyed, számtalan bálványzói lesznek, mi kegyedet az egész világban híressé nevezetessé teendi. — Utána jö a’ divatujságiró , illedelmes udvarisággal lép a’ szép uj esztendőkisasszonyhoz löt gyönyörű fiatal asszonyka testvérei a’ tavasz és nyár környeznek, meretteül gazdag pamlagon ,édes anyja,az ősz, "’s az öreg úr — a tél, a’ kandalló mellett pipázik. — isten hozta, öcsém uram, szól az öreg ur, na haragusznak ám ezek a’ lányok ’s még á feleségem is öcsém uramra, mért nem jött karácson estéjén hozzánk kártyázni ? — kedves uram bátyám tréfál, hiszen tudja, álmatlanul töltjük az éjt, ecseteléssel a’ napot, csakhogy szép kisasszonykáink’ ’s gyönyörű asszonykáinknak kedves képeket rajzolhassunk; mi látjuk el kegyeteket angyali szépeink egész esztendei öltözettel, minden legkisebb piperével, mellyből még a’ gömbtűt sem feledjük el, ’s csak egyetlen egy öltözet van mellyet sohasem óhajtottunk kegyeteknek csináltatni ,’s ez — a’ gyászöltözet. Látják édes szépeink, illy tántorithatlan hűséggel, párosult szolgálatért, mi nem kívánunk egyebet, hanem legyenek olly angyaljók és írassák neveiket így uj esztendő táján emlékkönyvünkbe; igaz, hogy ez emlékkönyvbe hatás 5 pengő forintba kerül, de mondhatjuk édes angyaljaink, az a’ sok betű, az a’sok kép, mellyet kegyetek kedvéért világ elébe bocsátunk, világ’ kincséért sem eszik egyebet mint pénzt; szellemi táplálat és pénz, ez, angyal édes jóink a’ mi betűink, ’s képeink’ életereje, ’s a’ világért sem kellene nektek más ital, mint fekete — olaj- vagy színes — viz festék. Mikor aztán illy módon jól tartott betűink ’s képeink kegyetek angyali kezeikbe jutnak és még is korányok, ugyan kérjük kegyeteket édesjóink boszankodjanak, naragadjanak rajok, csak a’ világ’ kincséért sem mi reánk; mert mi valahányszor elküldözzök kegyeteknek divatosságunkat, mindig feczkét tartunk neki, illy módon: te faragatlan Jankó! ha a’ tündérbeli házi asszonyhoz , vagy a" szép kisasszonykához visznek, egész Hiedelemmel csókold I niko gyönyörű "kezét, mimikának adj pacsit, az öreg urnák pedig mégaz ablak előtt levedd sipkádat; — a’ minap sem csináltál Julcsa nénikének cervust, dudod milly lármát ütött értté?!............ Látják, édes szépeink, mi mindenkép igyekszünk, divatosságunkat kegyetek iránt tiszteletre tanitni, de tra mind é’ mellett is bakot lő , azzal mentegeti magát; ugyan hol tanultam volna nagy világ’ tónját, alig fordultaia meg egypár fényes úri háznál ’s ha ollykor többhöz beeresztene is a’ portás, az előszobában a’ komornyik, ki igazi komor arczczal mindjárt azt kérdezi: mit akar az ur itt ? — takarodjon innen! — itt nincs reá szükség! — majd bizony, az volna még szép , illy szegény koldusfajt tartani, hisz annyira elszaporodtak már, nem győzné az ember őket álamisnává. — Mind ezen viszontagságok mellett is, Íme lelkes magyarszépeink, ez uj év’ fordulatán is egész tisztelettel küldjük kegyetekhez divatosságunkat, ’s ha vasárnapi köntösbe rajzolt uj esztendei szép kisasszonyunk s kegyeteknek tetszeni fog, úgy fogadják őt , kedves szép olvasónéink , gyönyörű társaságukba ’s engedjék, hogy e’ két éves kisdedet, mindenekfölött, kegyetek nemesszivü pártfogásába ajánlhassa. Aggfi. A’ VETÉLKEDŐK. NOVELLA. ■G A ÁLTÓL».’ 1. Alamor egy volt azon magyar nemesek közül, kik nagy Lajos királyunkat Nápolyba követék, ’s ott mutatott vitézsége fényes helybe és tekintetbe helyhezék őt az egész seregben. A’ királynak tetszett az eleven tüzes ifjú, ki bár a’ legveszélyesebb merényre is kész vala, és illy esetben mindig legszerencsésebb siker jutalmazd bátorságát, melly korához képest ritka előlátással és vigyázattal egyesült; de mind ezen fényes tulajdonságait felmulá határtalan becsület érzése, melly ugyan akkor az egész magyar nemzet sajátja volt, de Alamor olly mértékben birá, hogy még a’ fényes seregben is kitűnt általa; szava ’s ígérete a’ legszentebb eskü volt, ’s inkább függő teljesítésén, mint ön életén. Sőt némellykor, mint minden igen magosra feszített dolog becséből veszt, büszkeséggé látszék változni. Alamor az első nápolyi táborozásti hadi tetteit .