Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1837. január-június (3. évfolyam, 1/1-52. szám)

1837-01-26 / 8. szám

58 tetszettek a’ fiú hibái az atya előtt, mint a’ napban levő csekély foltok. De nem sokára még sokkal job­ban megnyugtatá atyját fijának legkedvesebb barátja leánya, Blake Anna iránt támadt heves szerelme, ki minden tekintetben legszerelemre méltóbb leányka volt 's kiveli egybeköttetésből, legbuzgóbb óhajtásinak tel­jesedését reménylette. Azonban máskép végzett fe­lölök a’ sors! — Míg az ifjú Lynch új kedveltje’ szívét nehezebben hódíthatá, mint addig szivet hóditni szokott, atyja kéntelen volt Cadixba egy halaszthatatlan kereskedé­si utat tenni, mert a’ Gallwayi, valamint más neve­zetes tengerpart városi nemesség, nem tartotta a’ kö­zépkorban illetlennek nagyobb kereskedési dolgokkal foglalkozni. Gallway pedig akkor olly híres volt, hogy a’ chronika szerint, egy Arab kalmár, ki már rég kereskedett azon partokon, egykor utasítást kért hogy Izland mellyik résziben fekszik Gallwaynek? Miután Lynch James a’ kormányt távolléte idejé­re biztos kezekbe adta,’s a’ meszsze újra mindent el­rendelt, buzgó szívvel áldotta meg fiját ’s jó remény­űvel evezett czélja felé. Mindenütt legjobb siker ko­ronázta kezdett munkáit, mellyekben sokat segélte egy Spanyol kereskedő Gomez, barátságos szolgá­latival, ki azokért maga iránt a’ nemes Gallwayi polgármester’ keblében a’ legszívesebb hálát támasz­totta. Gomeznek is volt egy fia, ki valamint Lynch Edwárd , bálványa vala családjának, és kedvencze a’ városnak mellyben élt, de mind külsejére, mind lel­kére egészen különböző amaztól. Mindenik szép volt, de Edwárd egy koszorúkkal ékített sziklához, Gonzal­­vo egy illatos rózsahalomhoz, hasonlítható, pogány erények díszesiték amazt, ezt keresztényi alázatos­ság. Ep teste több lágyságot, mint munkáló erőt mu­tatott. Epedő sötét kék szemei több óhajtást, és sze­relmet , mint bátorságot és kevélységet, csendes me­lancholia árnyékolta be képét, szelíd szenvedés’ vo­nása ült ajkain, mellyeket csak néha játszott körül egy szemérmes mosoly, mint mikor a’ tenger habja, korallok és gyöngyök felett simúl el. Ezen külsők­nek meg felelő volt belseje is, szenvedve szerető, an­­dalgó vidámságú, érzéseit mindig inkább magábazá­­ró mint kitöl­tető, a’ magánosságot jobban kedvelé a’ zajos, tolongó társalkodásnál, de magát a’ legmélyebb érzelemmel tudá ahhoz csatolni, ki iránta hajlandó­ságot mutatott, Így hevítette őt belső érzései’ tüze, mint azon vulkán, melly mélyebben fekszik semhogy pusztítva ki­ronthasson, ’s melly a’ felette terülő földet hevíti, hogy­ termékenyebbé tegye, ’s gyengébb zöld színnel, és csillámlóbb virág pompával ékesítse. Illy hódító és könnyen hóduló lévén, csuda-e hogy­ majd még Lynch Edwárdnak is ki ragadta a’ pál­mát kezeiből. Mindebből semmit sem sejtett előre Edwárd atyja, hanem nagy hálával viseltetvén a’ szép reményű ifjúnak atyja iránt, arra határozá ma­gát , hogy leányát Gomez fijának ajánlja. Az ajánlás sokkal hízelgőbb volt, hogy sem eligazítatott volna, 's a’ két atya megegyezett, hogy Gonzalvo pártfo­gójával együtt evezzen Izlandba, ’s ha az ifjú pár egymást megismervén , hajlandóságaik az atyák’ ter­vével megegyezendnek, egybekelésük ünnepeltessék Edwardéval ’s úgy térjen vissza az új pár spanyol­honba. A’ 19 éves Gonzalvo örömmel követte atyja tiszteletre méltó barátját. Regényes érzésével már előre csendes elragadtatással élhelé az idegen­­ or­szágok’ különféle jelenségeit, a’ tenger’ csudáit, az is­meretlen nemzetek’ előtte új szokásait, mellyeket majd látand, tapasztalnod, ’s heves szíve már előre szerelemmel környező a’ leánykát, kit atyja tán nem egészen részrehajlatlanul feste. (­­ége következik ) HUMORISTIKAI CSÍPŐS KÉPSZEKKÉNT. LAP HIKTÓ­L. e) Az Anekdota­ kis ér­tét. Ragadi ur évenkint nehány ezer anekdotát költ. Mint a’ szilvafa szilvát terem, úgy terem Ragadi ur anekdotát. Csak meg kell őt rázni százankint hul­lanak róla. Csak egy lenge szél fújjon ’s a’ földre omolnak. De a’ szilvafa erősen áll ’s kinek szilva nem kell, az nem megy oda, ’s nem rázza­ meg. Ragadi úr azonban nem áll erősen, ő egy kószáló szilvafa, ha meg nem rázatik, maga rázza­ meg magát és az anek­doták zölden, sárgán, féléretten, rohadtan hullanak Ez évben, Bécsben folyamatba hozott journáljából: „Der Humorist,kr

Next