Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1837. január-június (3. évfolyam, 1/1-52. szám)

1837-01-26 / 8. szám

58 tetszettek a’ fiú hibái az atya előtt, mint a’ napban levő csekély foltok. De nem sokára még sokkal jobban megnyugtatá atyját fijának legkedvesebb barátja leánya, Blake Anna iránt támadt heves szerelme, ki minden tekintetben legszerelemre méltóbb leányka volt 's kiveli egybeköttetésből, legbuzgóbb óhajtásinak teljesedését reménylette. Azonban máskép végzett felölök a’ sors! — Míg az ifjú Lynch új kedveltje’ szívét nehezebben hódíthatá, mint addig szivet hóditni szokott, atyja kéntelen volt Cadixba egy halaszthatatlan kereskedési utat tenni, mert a’ Gallwayi, valamint más nevezetes tengerpart városi nemesség, nem tartotta a’ középkorban illetlennek nagyobb kereskedési dolgokkal foglalkozni. Gallway pedig akkor olly híres volt, hogy a’ chronika szerint, egy Arab kalmár, ki már rég kereskedett azon partokon, egykor utasítást kért hogy Izland mellyik résziben fekszik Gallwaynek? Miután Lynch James a’ kormányt távolléte idejére biztos kezekbe adta,’s a’ meszsze újra mindent elrendelt, buzgó szívvel áldotta meg fiját ’s jó reményűvel evezett czélja felé. Mindenütt legjobb siker koronázta kezdett munkáit, mellyekben sokat segélte egy Spanyol kereskedő Gomez, barátságos szolgálatival, ki azokért maga iránt a’ nemes Gallwayi polgármester’ keblében a’ legszívesebb hálát támasztotta. Gomeznek is volt egy fia, ki valamint Lynch Edwárd , bálványa vala családjának, és kedvencze a’ városnak mellyben élt, de mind külsejére, mind lelkére egészen különböző amaztól. Mindenik szép volt, de Edwárd egy koszorúkkal ékített sziklához, Gonzalvo egy illatos rózsahalomhoz, hasonlítható, pogány erények díszesiték amazt, ezt keresztényi alázatosság. Ep teste több lágyságot, mint munkáló erőt mutatott. Epedő sötét kék szemei több óhajtást, és szerelmet , mint bátorságot és kevélységet, csendes melancholia árnyékolta be képét, szelíd szenvedés’ vonása ült ajkain, mellyeket csak néha játszott körül egy szemérmes mosoly, mint mikor a’ tenger habja, korallok és gyöngyök felett simúl el. Ezen külsőknek meg felelő volt belseje is, szenvedve szerető, andalgó vidámságú, érzéseit mindig inkább magábazáró mint kitöltető, a’ magánosságot jobban kedvelé a’ zajos, tolongó társalkodásnál, de magát a’ legmélyebb érzelemmel tudá ahhoz csatolni, ki iránta hajlandóságot mutatott, Így hevítette őt belső érzései’ tüze, mint azon vulkán, melly mélyebben fekszik semhogy pusztítva kironthasson, ’s melly a’ felette terülő földet hevíti, hogy termékenyebbé tegye, ’s gyengébb zöld színnel, és csillámlóbb virág pompával ékesítse. Illy hódító és könnyen hóduló lévén, csuda-e hogy majd még Lynch Edwárdnak is ki ragadta a’ pálmát kezeiből. Mindebből semmit sem sejtett előre Edwárd atyja, hanem nagy hálával viseltetvén a’ szép reményű ifjúnak atyja iránt, arra határozá magát , hogy leányát Gomez fijának ajánlja. Az ajánlás sokkal hízelgőbb volt, hogy sem eligazítatott volna, 's a’ két atya megegyezett, hogy Gonzalvo pártfogójával együtt evezzen Izlandba, ’s ha az ifjú pár egymást megismervén , hajlandóságaik az atyák’ tervével megegyezendnek, egybekelésük ünnepeltessék Edwardéval ’s úgy térjen vissza az új pár spanyolhonba. A’ 19 éves Gonzalvo örömmel követte atyja tiszteletre méltó barátját. Regényes érzésével már előre csendes elragadtatással élhelé az idegen országok’ különféle jelenségeit, a’ tenger’ csudáit, az ismeretlen nemzetek’ előtte új szokásait, mellyeket majd látand, tapasztalnod, ’s heves szíve már előre szerelemmel környező a’ leánykát, kit atyja tán nem egészen részrehajlatlanul feste. (ége következik ) HUMORISTIKAI CSÍPŐS KÉPSZEKKÉNT. LAP HIKTÓL. e) Az Anekdota kis értét. Ragadi ur évenkint nehány ezer anekdotát költ. Mint a’ szilvafa szilvát terem, úgy terem Ragadi ur anekdotát. Csak meg kell őt rázni százankint hullanak róla. Csak egy lenge szél fújjon ’s a’ földre omolnak. De a’ szilvafa erősen áll ’s kinek szilva nem kell, az nem megy oda, ’s nem rázza meg. Ragadi úr azonban nem áll erősen, ő egy kószáló szilvafa, ha meg nem rázatik, maga rázza meg magát és az anekdoták zölden, sárgán, féléretten, rohadtan hullanak Ez évben, Bécsben folyamatba hozott journáljából: „Der Humorist,kr