Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1837. július-december (3. évfolyam, 2/53-104. szám)

1837-09-17 / 75. szám

Pest. Septemb. IS1­1 Megjelen e’ divatujság bet­érdi int 2­/.er. Helyben félévi dija 4 fr., egész évi 8 fr. Postái­ 5 fr. és 10 fr. pengő. TÁRSAS ELET ÉS DIVATTILÁCIBÓL. S5'Uk szám* Előfizethetni új-világ utc­­ aban Keisinger házban 554 ik szám alatt. És minden cs. k. posta­hivatalnál. Harmadik év: A’ dicsőség fénysugara Lengyen a’ Magyar hazára Második fele. SZELLEMEK’ DALA VIZEK FÖLÖTT. GOETHE UTÁN. Ember’ lelke Vízhez hasonló: * Égből je­le­ns égbe száll­ föl , Es vizsza ismét A’ földre jő , Örökké változva. Ha lezúg magas, Sík szulfátról A’ tiszta sugár, Szépen porzik­­ el Felleghabokban A’ sima szik­en, ’S könnyen fogadva, Elfátyolozva, Csendben rezegve A’ mélybe reng. ’S ha szirtek nyúlnak A’ rohanásnak elébe , Lépcsőzve ’s boszúval Lezúg. Lapos ágyban Vonúl a’ rétvölgyön át,­­S a’ sima tóban Arczáikat legeltetik Minden csillagzatok. A’ szél a’ habnak Kedves szerelmese, Szél kever­ föl fenékkel Tajtékzó habokat. Embernek lelke Mint hasonlitsz a’ vizhez ! Embernek sorsa Mint hasonlitsz a’ szélhez! — KAZINCZY GÁBOR, 1831. 183? TENGERI UTAZÁS. TÖRTÉNET LEVELEKBEN NÉMETBŐL EGY DEBRECZENI ASSZONYSÁGTOL. (F­o­l­y­t­a­t­á­s.) 4. Gróf Steinau báró Wellenberghez! Julius 30-án. A’ philosophusoknak a’ tengerre kellene tanító ter­meiket tenni, akkor bizonyosan tanulni kívánókká len­nének tanítványaik. Sokrates bizonyosan sok utazáso­kat tett tengeren , nem is képzeled melly kedvezők azok a’ bölcsesség’ kifejtésire. Ha így úszkálok egy­néhány hónapig, legbölcsebbjévé leszek idő-koromnak,, örökségemen egy hajót veszek egy durva köpönyeg­be burkolom magam’, viszsza megyek Európába, meg­rakom bölcsesség iskolámat tanulni kívánó ifjúság­gal, ’s elárasztom a’ világot philosophusokkal. De té­ged fel nem veszlek iskolámba, mert neked nincs oktatásomra szükséged. — Melly sokszor igyekeztél híjában, engem arról meggyőzni, az mit ugyan nem akarok még most is egészen megvallani, ha szinte ollykor keservesen érzem is, — hogy egyedül vagyok a’ világon , és nem vagyok boldog — és hogy szíves kapcsolatokkal kell valamelly szeretett valósághoz köt­tetve lennünk , hogy boldogok lehessünk. Nevettem nagy bátyám’ vég rendelete’ azon czik­­kelyét,mellyben kötelességemmé teszi,hogy nevelt le­ányát, vagyonja’ másik fele örökösét meglátogassam és ha hajlandóságaink az ő kívánságával meg egyeznének kezemet neki nyújtsam. Most már felényire sem tetszik előttem nevetségesnek a’ feltétel, és ha tudnám, hogy az a’ leányka mindenben éppen ellenkezője az euró­pai leányoknak, valóban azt az ostobaságot tenném hogy rendeleti kívánságát teljesítsem bátyámnak. — De az asszonyok bizonyosan mindenütt egyformák: C75)

Next