Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1837. július-december (3. évfolyam, 2/53-104. szám)

1837-10-22 / 85. szám

ÉLETKÉPEK A’ VILÁGBÓL RAJZOLVA. II. KEZES HETEK, VAGY­­ EGY IFJÚ HÁZAS’ ÖREG GONDOLATAI A’ MÚLT IDŐRÜL, MONKÁGSTTÓL. Mikor először jöttem világra, olly gyönyörű gyer­mek valók, hogy a’ bába kezeit összecsapva fölkiálta: „Boldog Isten­­be irtóztató rút kölök.“ —Mikor má­sodszor jövök világra, olly csinos legény voltam, hogy a’ leányok már tíz lépésről hallhatólag sugdosák egy­másnak: „nézd, nézd kérlek, milly rettenetes majom­kép!“ — Mikor végre harmadszor, már nem én jöttem a’ világra, hanem a’ világ jött rám, akkor-------meg­házasodtam. Most már becses olvasóim születésem’ rövid törté­netét tudják. Az semmit sem tesz, hogy születési tör­ténetem becses olvasóimat éppen nem érdekli, mert megbocsáthatják nekem azon kis hibámat, hogy szü­lettem. Másik kis hibám az, hogy a’ nagy­ váradi is­kolában születtem, ’s e’ szerint mindjárt születésem­nél fogva iskolás gyermek lévén, noha sokat tanultam mégis semmit sem tudok. De e’ hibámat is megbocsát­hatják becses olvasóim, mert hiszen mindent tudni nem lehet, valamit tudni pedig éppen annyit ér, mintha semmit sem tudna az ember. — Az embernek legnagyobb baja e’ világon az, hogy születik; legjobb dolga van pedig e’ világon annak ki nem születik. Az illy boldog ember, ki nem születik, leheveredik a’ paradicsomnak valamelly tündérvidék környezte gyepágyára ’s csak úgy távoliul neveti e’ szegény világ’ dús bajait.. . 1837. Mikor én születtem, nagyon jól emlékezem, hogy a’nap éppen vacatlót tartott; a’ hold pedig éppen szar­vas lévén, egy fölleg mögé bújt, és két hátulsó lábá­val füleit vakarta; mikor pedig másnap nyolczadfél órakor a’ nap iskolába jött, csak elcsudálkozott hogy már én akkor ríttam ’s mai napig is azt hiszi, hogy a’ mint világra jövök, tudniillik a’ nagy­ váradi iskolá­ban, professorom tüstint m­egvirgáztatott. Bizonyosan nem tudom, de ha emlékezetem nem csal, azt hiszem, a’ „bak“ jegy alatt születtem, ’s igy nyugodt lélekismerettel elmondhatom, hogy a’ termé­szet bakot lőtt mikor én a’ világra jöttem. — Szegény apám, ki mindig nagyon örvendett mikor a’ természet bakot lőtt ’s neki egy fia születek, e’ nevezetes napot igy jegyzé föl: „Anno 802 die 2 La Martii, hora ter­­tia matutina, natus est mihi filius Ioannes, sub signo Capricorni. Deo gratias!“ Azaz,— mivel tisztelt ol­­vasónéim diákul nem tudnak,— tehát magyarul mint­egy illyformám születtem: „802 ben martius’ 28dik napján, reggeli három órakor született fiam János, a’ bakjegy alatt. Istennek hála !“ — Magáma is azt mon­dom, hála Istennek, hogy a’ bakjegy alatt születtem, mert ha történetből a’ kosjegy alatt születek, e’ gonosz világ gyapjúmat már rég lenyirbálta volna. Apámnak egy tehene, neve pedig e’ jámbor tehén­nek , ha még el nem feledtem, „kriska“ volt. A’ mi jó kriskánk éppen egypár nappal születésem előtt, azaz 1802diki martius 26kán ellett egy borjut. Ezen borjú, ah, milly édesen emlékezem rá! midőn néhány nappal születésem után először meglátott, olly kedvesen mo­­solygatám, mintha édes testvérek lettünk volna; bőgött is hozzám e’ kedves borjú egypár szót, de akkor még a’ tudós világban a’ borjúbőgés ismeretlen volt, ’s igy ma­gam is, mint már akkoriban egy piczi kis újságíró, el borjubőgést nem értettem. Hová lett utóbb e’ nálamnál csak egypár nappal idősebb borjú, azt nem tudom. 185) Elfsfizeth­etni uj­ világ utczában K­e­i­s­i­n­g­e­r házban 554 ik szám alatt. És minden cs. k. posta­hivatalnál. Pest^ Oktober 88.­" Meg­jelen e’ divatujság h­etenkint 2*zer. Helyben félévi dija 4 fr., egérz évi 8 fr. l’o.tan 5 fr. es 10 fr. p­engő. TARSAS ELET ÉS DIVATVILÁGBÓL. 183?. Harmadik év* A’ dicsőség fénysugara Lengyen a’ Magyar határai Második, fele.

Next