Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1837. július-december (3. évfolyam, 2/53-104. szám)
1837-10-22 / 85. szám
ÉLETKÉPEK A’ VILÁGBÓL RAJZOLVA. II. KEZES HETEK, VAGY EGY IFJÚ HÁZAS’ ÖREG GONDOLATAI A’ MÚLT IDŐRÜL, MONKÁGSTTÓL. Mikor először jöttem világra, olly gyönyörű gyermek valók, hogy a’ bába kezeit összecsapva fölkiálta: „Boldog Istenbe irtóztató rút kölök.“ —Mikor másodszor jövök világra, olly csinos legény voltam, hogy a’ leányok már tíz lépésről hallhatólag sugdosák egymásnak: „nézd, nézd kérlek, milly rettenetes majomkép!“ — Mikor végre harmadszor, már nem én jöttem a’ világra, hanem a’ világ jött rám, akkor-------megházasodtam. Most már becses olvasóim születésem’ rövid történetét tudják. Az semmit sem tesz, hogy születési történetem becses olvasóimat éppen nem érdekli, mert megbocsáthatják nekem azon kis hibámat, hogy születtem. Másik kis hibám az, hogy a’ nagy váradi iskolában születtem, ’s e’ szerint mindjárt születésemnél fogva iskolás gyermek lévén, noha sokat tanultam mégis semmit sem tudok. De e’ hibámat is megbocsáthatják becses olvasóim, mert hiszen mindent tudni nem lehet, valamit tudni pedig éppen annyit ér, mintha semmit sem tudna az ember. — Az embernek legnagyobb baja e’ világon az, hogy születik; legjobb dolga van pedig e’ világon annak ki nem születik. Az illy boldog ember, ki nem születik, leheveredik a’ paradicsomnak valamelly tündérvidék környezte gyepágyára ’s csak úgy távoliul neveti e’ szegény világ’ dús bajait.. . 1837. Mikor én születtem, nagyon jól emlékezem, hogy a’nap éppen vacatlót tartott; a’ hold pedig éppen szarvas lévén, egy fölleg mögé bújt, és két hátulsó lábával füleit vakarta; mikor pedig másnap nyolczadfél órakor a’ nap iskolába jött, csak elcsudálkozott hogy már én akkor ríttam ’s mai napig is azt hiszi, hogy a’ mint világra jövök, tudniillik a’ nagy váradi iskolában, professorom tüstint megvirgáztatott. Bizonyosan nem tudom, de ha emlékezetem nem csal, azt hiszem, a’ „bak“ jegy alatt születtem, ’s igy nyugodt lélekismerettel elmondhatom, hogy a’ természet bakot lőtt mikor én a’ világra jöttem. — Szegény apám, ki mindig nagyon örvendett mikor a’ természet bakot lőtt ’s neki egy fia születek, e’ nevezetes napot igy jegyzé föl: „Anno 802 die 2 La Martii, hora tertia matutina, natus est mihi filius Ioannes, sub signo Capricorni. Deo gratias!“ Azaz,— mivel tisztelt olvasónéim diákul nem tudnak,— tehát magyarul mintegy illyformám születtem: „802 ben martius’ 28dik napján, reggeli három órakor született fiam János, a’ bakjegy alatt. Istennek hála !“ — Magáma is azt mondom, hála Istennek, hogy a’ bakjegy alatt születtem, mert ha történetből a’ kosjegy alatt születek, e’ gonosz világ gyapjúmat már rég lenyirbálta volna. Apámnak egy tehene, neve pedig e’ jámbor tehénnek , ha még el nem feledtem, „kriska“ volt. A’ mi jó kriskánk éppen egypár nappal születésem előtt, azaz 1802diki martius 26kán ellett egy borjut. Ezen borjú, ah, milly édesen emlékezem rá! midőn néhány nappal születésem után először meglátott, olly kedvesen mosolygatám, mintha édes testvérek lettünk volna; bőgött is hozzám e’ kedves borjú egypár szót, de akkor még a’ tudós világban a’ borjúbőgés ismeretlen volt, ’s igy magam is, mint már akkoriban egy piczi kis újságíró, el borjubőgést nem értettem. Hová lett utóbb e’ nálamnál csak egypár nappal idősebb borjú, azt nem tudom. 185) Elfsfizethetni uj világ utczában Keisinger házban 554 ik szám alatt. És minden cs. k. postahivatalnál. Pest^ Oktober 88." Megjelen e’ divatujság hetenkint 2*zer. Helyben félévi dija 4 fr., egérz évi 8 fr. l’o.tan 5 fr. es 10 fr. pengő. TARSAS ELET ÉS DIVATVILÁGBÓL. 183?. Harmadik év* A’ dicsőség fénysugara Lengyen a’ Magyar határai Második, fele.