Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1838. január-június (4. évfolyam, 1/1-51. szám)
1838-02-25 / 16. szám
133 rével megillető. Bámulva szokott ez ülhelyéből, ’s a’ koldusnőt hosszú tekintettel mérte, de ez azt kerűlé. „Ki vagy csúnya lidércz?44 kérdé rámadva. ,Béke , és sz. Flórián áldása az urfival, felesé a’ vár, én az ifiasszony helyett jöttem — ide a túrós metéltet elkészíteni.” „Ne tréfálj fertelmes banya, mert körmömmel vakarom ki a’ hitvány velőt kobakodból. Láttad e’ feleségemet?44 ,6 küldött — mond ez — szent Flórián áldása légyen az urfival, ’s a’ réz kígyó mellyet Mózes Izrael fiainak Chanaani boldogsága’ keresésében , a’ hitetleneknek, kik megbetegedtek és: „Ne papolj, elég! csak mond, hogy ő küldött. De mikint? szólj és én megfizetem, csak utasíts hol, és mikor láttad? mit üzent? ha volt e oka házamat olly titkon, és hitem nélkül, elhagynia.44 .Mindenre volt oka! Édes urfi, mindenre! nem hazudok. Sőt lovagi becsületemre ollyan nőt, ki a’ szent barátság’ szabályait úgy értené mint a’ te feleséged, nem egy könnyen !--------De mit is beszélek én! — szakasztá félbe önszavát az agg anyó meghökkenve azon a’ mit kiejtett.4 „Kisértet! harsogá szemmé válva a’ férfi, ’s az álnőnek fátyolét szét akará tépni, de markokra talált, mellyek őt vissza lökték,’s egy fejdelmi szó „Kondé megállj 44 térdre sujtá......... „Kegyelem rebegé a’ lealázott, de a’ kitől kérte azt kegygyel emelé őt fel, ’s e’,biztatással, ned biztos helyen van, te ne aggódjál, és engem , senkinek fel ne fedezz!, egy közel lakba tért mindkettő, honnan hosszas beszély vala hallható, többi közt gúnynevetés és ez: „No ne félj! hisz estére majd megválik, feleséged pedig veled együtt jóságom érezni fogjátok.44 Hondé és Ciuncia. Hol most magyarok’ sírjain nőtt bodzából sípot farag a’ juhász Visegrád’ romjain, hajdan hatalmas vár terjedett. Még akkor Visegrád’ pompás termeiben nem lakott Mátyás, mert ő még Hunyadon volt vitéz apjával, a’ Király pedig hazája anyavárosában tölté napjait. Kondé, Pilisi ispány volt akkoron ura e’ várnak, ’s Hunyady barátja. Az ősz magyarnak volt egy fürge fiacskája, kit Bélának kereszteltek. Ezen gyermekkel nagy remények nőttek évenkint az agg szívében, ki leginkább azon volt, hogy még zsenge korában megbarátkoztassa a’ Korvin házzal, és Szilágyi családjával; azért megkérte Jánost adná Mátyás fiát nehány esztendőt tölteni nála, a’ mit meg is nyert, és Szilágyit is megszólítá hogy Hildegund leánykájával tenné ő is azt, ’s itt sem utasittatván el, — örömére a’ gyermekeket legszendébb összehangzásban nevekedni szemlélte. E’ két fiú legnagyobb vélekedésben volt egymással mindig, de melly abban állott csupán: „mellyikből lessz jobb katona.44 János bácsi a’ vén apród kardokat faragott a’ két hősnek, és örült neki, midőn látta őket csattogtatni egymás’ zsindes fegyverét, ’s ha ki győzött, az dijját a’ piczike Gundához ment elfogadni, kinek alabastrom újjacskái, mig azok vívtak, rózsa koszorút fontak. — Az idő repült, a’ gyermekekből ifjak váltak. Mátyás és Hildegund különösen látszaték kölcsönös szerelemre alkottottnak lenni, de annak hivatása nagy volt, mert az ellenfelek: János és Ulrich megbékültek, és magzatjaik összeköttetése sürgettetett, ’s így Béla nyerte el a lányt, egy lányt, ki, hogy egy szenvedélyesben szerető szívet nem boldogíthatott, Bélával osztá meg, Mátyás iránt bonthatlan barátságot idézve lelkébe. A’ természet megkívánta jogát, elvette a’ hon’ aggjait a’ jó apákat, és Mátyás király lett.—Az uj kormánynyal uj változások jöttek az országba, mellyek uj boldogságot hoztak. Visegrád most már a’ király lakja lett, és Kondé Béla nejével Murány várába költözött.— Mátyásnak hő szenvedélyei közé tartozott a' titkon utazni szeretés, és utálása a’ nála többet tudni akarásnak, ha az illyen többet tudni akarás nem csak nemzetének , de minden külföldi alatt valóinak is kárára lehetett. Ilyenkor igaz-