Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1838. január-június (4. évfolyam, 1/1-51. szám)

1838-01-14 / 4. szám

S ©­S­K. 1J T. KJKJfS TIEEEÉZTÖE (Folytatás.) Nevemet, a’ báróval soha nem tudattam; en­nek titkolását haldokló öreg szolgánk kezébe esküvé­ssel fogadám. Ő meg ekkor is rettegett a’ nyomozóktól. A* báró forró résztvevő sze­rencsétlen nemzetem sorsában, melynek nem csak történetét jól ismerő, nyelvét is jól be­széló. Szolgám kimúlta után ő volt az egyetlen kivel az édes honi nyelven szólhaték. Társal­­kodásunk váltva folyt az ő, és én hazám nyel­vén, neki köszönhetem tiszta magyarságomat. Ifjú uraságom kimért ideje végéhez közele­­dék, hivatalába kelle sietnie. Erre én számol­tam, és legkevésbé sem rettegtem a’ napok­tól, az ő látásától megfosztóktól. Nekem nem kelle egyéb mint becsülésem, ez úgy hittem nyel­ve van, de honlétének épen végnapjai ingadoz­­taták e’ boldogító hitemet. Hidegebb jön irántam, magányomban többé nem kerese föl,­­igaz a' környékiektől bucsu­­zás sok idejét élvévé) ’s kitűnőn kerülé a' ve­­lemlételt, szóval: legnagyobb figyelmetlenséget éreztete velem. Ezt mélyen érzém, mert nem láthatom okát. Kezdém őt nem érteni. A’ legutolsó napokon kitűnő nyugtalanság látszik az ifjú báró’ tetteiben, rám többször csöndite napjában, ’s megjelentemkor paran­csolat osztás nélkül igazíta el. Utolsó ebédet végze hon, midőn egy pohár vizet rendele szobájába vinnem, író asztala mel­let ült kezére támasztott fővel, korma arczát mosolylyal fordita rám. A’ mosoly, melly ak­il 838.) czán olly nyájasan szokott lebegni, most vad­sággal futott végig. A’ vizet oda nyujtám, ő az azt tartó kezet ragadá meg ’s égő ajka’ csoki­val özönlé. A’ viz rá ömlött, ő borzasztó mo­solylyal nézé a’ mellén végig csurgó vizet, tom­pán mondva: „Nem te nehány csep, de a’ vi­lág tengere sem képes az itt égő tüzet eloltani.44 Én mint lázas betegtől rémülve vonulók viszsza, reszketőn mondám a’ magyarázhatatlan ember­­nek: „Más vizet hozok.44 Ő olvadozva felelé: „Ah, Mária! nem vízre, látásodra szomjaztam, mellytől örökre meg kell válnom.44 Ismét mohón ajkához ragadó kezemet, de gyorsan érintet­len elbocsátá­­s eltávozék. Másnap fölkeltem előtt elment, az­óta nem láttam. „Nem is hallottál róla?44 kérdém. „Igen — Ion a’ válasz------ő azután egy­pár hónapra egy rangjához illő nő’ férje lett.44 „Olly hamar — kérdém bámulva — hiszen u­­tolsó napi veled bánása nem más mint szerelme néma kitörése volt.44 „Hogy mi volt, az sejthetetlen marad örökre, mint akkor érthetetlen vala. Nem is akartam titkába fürkészni: sorsunknak külön kelle válni, ha legégibb indulat fűzé is öszsze. Neki mint magas h­ivatalának vigyázva kellő házassági léptét tennie. Magyarázhatatlan viseletét, bár hiú nem vagyok, szerelemnek láttam; ez okból eltá­vozta utáni napok egyikén, tudatom báróném­­mal házatol­ elkivánkozásomat, hogy ne kelljen többé őt látnom. Öreg asszonyságom vidáman felelé. „Eölmomlásodban soha nem egyezék meg szívesben mint most, sőt hozzád szere­tetem el nem engedné fogadni, ha épen egy (4) 4-dik s­z­ám. Negyedik év* Szent a’ Törvény ! szent a’ Péké ! Ez legyen Hazánknak éke. Első fele. Pest Január* 141­" Metrjelen e’ diviliíjság tiptpn­kint 2aaer. Helyben felévi dija­t írt. , egész évi 8 írt. Postán 5 fir. és 1­0 fr. pengő. A’ TÁRSAS ÉLET DIVATTILÁCIBÓL. 1838. Előfizethetni uj­­ világ utczában Heisinger házban 554 ik szám alatt. És minden cs. hír, posta hivatalnál.

Next