Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1838. január-június (4. évfolyam, 1/1-51. szám)
1838-01-14 / 4. szám
S ©SK. 1J T. KJKJfS TIEEEÉZTÖE (Folytatás.) Nevemet, a’ báróval soha nem tudattam; ennek titkolását haldokló öreg szolgánk kezébe esküvéssel fogadám. Ő meg ekkor is rettegett a’ nyomozóktól. A* báró forró résztvevő szerencsétlen nemzetem sorsában, melynek nem csak történetét jól ismerő, nyelvét is jól beszéló. Szolgám kimúlta után ő volt az egyetlen kivel az édes honi nyelven szólhaték. Társalkodásunk váltva folyt az ő, és én hazám nyelvén, neki köszönhetem tiszta magyarságomat. Ifjú uraságom kimért ideje végéhez közeledék, hivatalába kelle sietnie. Erre én számoltam, és legkevésbé sem rettegtem a’ napoktól, az ő látásától megfosztóktól. Nekem nem kelle egyéb mint becsülésem, ez úgy hittem nyelve van, de honlétének épen végnapjai ingadoztaták e’ boldogító hitemet. Hidegebb jön irántam, magányomban többé nem kerese föl,igaz a' környékiektől bucsuzás sok idejét élvévé) ’s kitűnőn kerülé a' velemlételt, szóval: legnagyobb figyelmetlenséget éreztete velem. Ezt mélyen érzém, mert nem láthatom okát. Kezdém őt nem érteni. A’ legutolsó napokon kitűnő nyugtalanság látszik az ifjú báró’ tetteiben, rám többször csöndite napjában, ’s megjelentemkor parancsolat osztás nélkül igazíta el. Utolsó ebédet végze hon, midőn egy pohár vizet rendele szobájába vinnem, író asztala mellet ült kezére támasztott fővel, korma arczát mosolylyal fordita rám. A’ mosoly, melly akil 838.) czán olly nyájasan szokott lebegni, most vadsággal futott végig. A’ vizet oda nyujtám, ő az azt tartó kezet ragadá meg ’s égő ajka’ csokival özönlé. A’ viz rá ömlött, ő borzasztó mosolylyal nézé a’ mellén végig csurgó vizet, tompán mondva: „Nem te nehány csep, de a’ világ tengere sem képes az itt égő tüzet eloltani.44 Én mint lázas betegtől rémülve vonulók viszsza, reszketőn mondám a’ magyarázhatatlan embernek: „Más vizet hozok.44 Ő olvadozva felelé: „Ah, Mária! nem vízre, látásodra szomjaztam, mellytől örökre meg kell válnom.44 Ismét mohón ajkához ragadó kezemet, de gyorsan érintetlen elbocsátás eltávozék. Másnap fölkeltem előtt elment, azóta nem láttam. „Nem is hallottál róla?44 kérdém. „Igen — Ion a’ válasz------ő azután egypár hónapra egy rangjához illő nő’ férje lett.44 „Olly hamar — kérdém bámulva — hiszen utolsó napi veled bánása nem más mint szerelme néma kitörése volt.44 „Hogy mi volt, az sejthetetlen marad örökre, mint akkor érthetetlen vala. Nem is akartam titkába fürkészni: sorsunknak külön kelle válni, ha legégibb indulat fűzé is öszsze. Neki mint magas hivatalának vigyázva kellő házassági léptét tennie. Magyarázhatatlan viseletét, bár hiú nem vagyok, szerelemnek láttam; ez okból eltávozta utáni napok egyikén, tudatom bárónémmal házatol elkivánkozásomat, hogy ne kelljen többé őt látnom. Öreg asszonyságom vidáman felelé. „Eölmomlásodban soha nem egyezék meg szívesben mint most, sőt hozzád szeretetem el nem engedné fogadni, ha épen egy (4) 4-dik szám. Negyedik év* Szent a’ Törvény ! szent a’ Péké ! Ez legyen Hazánknak éke. Első fele. Pest Január* 141" Metrjelen e’ diviliíjság tiptpnkint 2aaer. Helyben felévi dijat írt. , egész évi 8 írt. Postán 5 fir. és 10 fr. pengő. A’ TÁRSAS ÉLET DIVATTILÁCIBÓL. 1838. Előfizethetni uj világ utczában Heisinger házban 554 ik szám alatt. És minden cs. hír, posta hivatalnál.