Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1838. július-december (4. évfolyam, 2/1-52. szám)
1838-10-18 / 31. szám
242 volt. A’ madame azonnal teljes erejéből csöngetett , spanyolfalat hozata ’s azt úgy helyezé, hogy Emíliától egészen elválasztva jön. Ez tehát egy könyvet von elő a’ kandallóról ’s olvasni kezdett. Így találta őket Derville. „Mit jelentsen ez?“ kérdé hevesen. „Mire e’ himzőráma? miért e’ fal?“ ’s a’ falat egyik, a’ rámát másik oldalra veté. „Tehát olly kínos dolog előtted, unokahúgommal néháy barátságos szót váltani.“ .Tudod, hogy nem örömest fecsegek felett a’ jó néne nyugalmasan. — „Úgy látszik, mintha húgod egyenetlenséget hozna a’ házba. Te már is haragszol hogy szokásomat neki áldozatul nem viszem.” „Azt mondod, nem örömest beszélsz,“ szakasztá felbe Derville, ,,de én már megvolnék elégedve, ha olly szíves lettél volna, hogy a’ most mondott szóknak csak felét intézd húgomhoz. — Mit szólsz ehhez, Mária ?“ —„Én annyit sem kívántam volna.“— felesé Emilia, a’ nélkül hogy beszéde kétértelműségre gondolna. „Jól mondád.“ megjegyzé Derville. .Madmoiselle, ugy látszik, mindent engedhet magának,a belevágott mad. Derville ’s haragosan fölkelt. ,Tanácslom neki azonban, ne éljen vissza a türelemmel, mellyel illy gyermekségek iránt viseltethetünk.” Egy megvető pillantást lövelt Emiliára ’s elhagyá a’ szobát. „Kedves gyermekem,44 szólt Derville, „bocsánatot kérek tőled nénéd szeszélyeiért. Csak türelem ’s minden jól lesz.44 .Adja isten,4 felelt Emilia, ki nem tudá könyeit visszatartóztatni. 7. Derville’ palotájának tágas teremeit ezernyi gyertyák fényesiték. Számtalan szolga, ló ’s kocsi törté be lármásan az udvart ’s fényes nagy társaság mozgott a’ szobákban. Mad. Derville’ születésnapja volt ’s a’ bankir bált adott, jeléül a’ nőséleti örömnek, mellyet már rég nem érte. E’ tömérdek szépségek közt, kik a’ tollak, virágok ’s gyémántok közt a’ férfiak’ pillantásait és csudálatát ragadnák, különösen egy egyszerűn ékesített fiatal lányka voná magára a’ figyelmet. „Kicsoda 44 kérdés mindenütt, „kicsoda azon szép leány a’ spanyol fényes, fekete szemekkel ’s egy franczia nő’ szerény magatartásával ?“ „Derville Mária44 volt a’ felelet. ..a’ házi ur unokahúga.“ „De nézzétek, milly pillantásokat vet rá mad. Derville44 .Mert a’ fiatal Valdemont herczeg a’ leányba szeretett. Egy pillanatig sem hagyja el őt. A’ fiatal herczeg valóban elbájoltnak látszik Emilia’ szépsége ’s kellemei által. Minden lehető módon le akará figyelmét kötelezni ’s nem szűnt meg, a’ leghizelgőbb hódolatokat suttogni fülébe, mellyek közönségesen olly sokat bírnak az asszonyi szíven. Emilia nagy zavarral felelt e’ beszédre, mellyhez még nem volt szokva; ő az őt környező imádócsoport’ daczára is csak Tódort látta, kinek a’ maga részéről csak Emilia’számára volt szeme. Pillantásaik és megbizottságuk nem kerülte el a’ herczeg’ figyelmét ’s boszusan távozott. „Hiszed e,“ igy szóla Lourcy grófhoz, ennek karát fogván, „hogy e’ leány a’ megvetőt játsza?“ ,Neked mer ellenálni?44 „Csak tettetés. — Ugy hiszem vagy társam van.44 ,Vágytársad? ki lehetne az?4 .,A’ kis cousin. Egy kereskedő legény! — De én czért érek vagy megbeszélom magam.44 *§♦ Néhány nap múlva Tódor, midőn kisétált, egy szegényöltözetű férfit talált, ki őt alázatosan megszókta. Egyike volt ez azon emberek-