Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1838. július-december (4. évfolyam, 2/1-52. szám)
1838-08-02 / 9. szám
66 get, te szép, okos ember vagy, jel próbáld meg, tudom gazdagon megfizeti. III. Mathilde a' szép özvegy asszony igen különösen érzi magát. Nem leli helyét nincs nyugta, álmatlanul küzdi át a’sok éjszakát, nappal pedig erős szorongatást érez, a’ mint ő maga beszélte. Én egészen elérzékenyülve a’ mondottakon egy nagyot sóhajték: bizony ha ez a’ betegség soká tart ’s elejét nem vesszük, veszedelmes következései lesznek mondám hidegen. Üterét megtapogatám ’s egészen elgondolkodva mély komolysággal állottam előtte, e’ közben szép kezét gyengén megszoktám ’s egy hosszú andalgó csókot nyomtam rá. A’ betegséget már ismerem, szóltam feleszmélve, jeleit kitapogattam, következéseit jól tudom, csak egy szükséges nagyságod bizodalmát ha megnyerhetem, ’s igen tisztelt látogatásim’ elfogadja, úgy én magamat ajánlom, és fogadom, hogy rövid idő múlva a’ legjobb egésségbe hozom. „O doctor! mond az asszony, hogy köszönjem meg e részvevő szívességét ? Bizodalmam már első pillanatra megnyeré, érzem hogy csak kegyed gyógyíthat meg engem.“ Most megragadám kezét, ’s forrón csókolám meg azt. „O doctora a’ regementnek! felkiált barátom, csak ki tetszik az kinek van tapasztalása a’ mai világban! mindjárt máskép tud betegivel bánni!“ „Én tehát sietek. Magam készítem el az orvosságot hogy valami hiba ne történjék ’s azonnal itt leszek. Lélek szakadva sietek viszsza csak hogy segíthessek, csak hogy enyhítsem fájdalmát nagyságodnak.“ „Csak hamar térjen vissza doctor, mert ha soká oda marad, addig tán mégis halok. „Öt percz alatt itt leszek, válaszolom, csak legyen nyugton nagyságod.“ Mi magunkat ajánlottuk, én haza, barátom pedig — azon kéréssel, hogy látogassam meg holnap, másfelé vette útját. — IV. Mintegy félóra múlva vissza tértem a’ szép beteg asszonyhoz, ki már a’ kávé asztalt feltörhette , hogy mi ott ketten kávézzunk! Elhoztam magammal az orvosságot, mondám szelíd mosollyal, de mit látok az ablak nyitva, az Istenért hiszen meghüti magát! aztán illy világosság a’ szobában! azért nem alhatik, azért romlik a’ szeme is ! Az ablakot és függönyt bezártam. „Köszönöm kegyednek, hogy olly gondoskodással van irántam.“ Tehát hogy érzi magát édes asszonyom ? „Ó, azt nem is mondhatom, olly rettenetes oldal nyilalások, láb-görcs, szörnyű kínok ah, doctor! ha nem segít rajtam oda vagyok.“ Igen, én segítek! Itt a’ nagy hatású orvosság reményiem csak nem borzad tőle ? „Tudja az Isten én úgy félek hogy nem is mondhatom, és ha erős tanárna lenni az orvosság, ah, Istenem, oda leszek!“ Dehogy erős, sőt inkább nagyon is édes, az egész orvosság nem egyébb mint édes bea, mert enélkül semmit sem akarnak nagyságtok!! „De én mégis félek.“ Ah, gyermekség. „Szivem — mintha valaki.“ — Megszorítaná úgy? „Lélekzetem sebes.“ Egy kissé izzad nem-de? „Mintha meleg volna.“ Igen mert az ablakot betettem. „úgy érzem magamat mintha.“ — Borzadás futna végig testén? „Uram istenem mit is tegyek.“ Ha meg akar gyógyulni vegye be. E közben egy evő kanálba töltöttem az orvosságot (czukros viz) ’s ő kiitta. V. Más, és harmadik nap ugyan ezt ismételte, ’s most egészen jól érzi magát; a’ szívdobogás, lábgörcs, fülcsengés szépen elmúltak.