Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1838. július-december (4. évfolyam, 2/1-52. szám)

1838-08-02 / 9. szám

Augustus 2ban Megjelen e’ divatuj­­sag hetenkint 2szer. Helyben felévi dija 5 frt., egész évi 10 frt. Postán 6 és 12 frt. pen. TÁRSAS ÉLET É­S DIVAT VILÁCII Ok­. 9dik szám. 1838. Előfizethetni kígyó utczában Sebastiány házban 390-dik szám alatt. És minden csász. kir. postahivatalnál. J­egyedik év. Szent a’ Törvény! szent a’ Béke! Ez legyen Hazánknak éke. JU­ásodie fele. A’ REMÉNYHEZ. (Sonett.) Vérző boromat mélyen fájlalom Milánt csak vérző fájlalhat bajánál, ’S egy unszolásra belsőmnek szavánál Enyhülni látszik e’ bús fájdalom. Légy üdvöz ismét örzőangyalom , Légy üdvöz újra lépteid’ nyománál Hiszen valódnak megtört hajnalánál Langyal kevéssé tompa bánatom. Bár lé­telek nem folyvást élemény, Nem megvetendő a’ nap’ láng körében, Nem, szép egünknek földi láthatára Bár szüntelen nem olvadoz sugára, Légy mindig üdvöz légy szelíd remény, Mint egy szivárvány tetszetős körében 1 MIM­Y. A’ BETEG ASSZONY vagy: EGY SZERENCSÉS GYÓGYÍTÁS. I. Épen mikor a’ fővárosba érkeztem, kezdett az ég dörögni. Villám hasstá a’ sötét barna fel­hőket, és ismét mennydörgött. Nem sokára egy hosszú recsegés után mintha az egész ég össze szakadna, az eső úgy zuhogott, hogy a’ víz­özön előnapjait elevenen képzelhette az ember. De már én ekkor egy vendégfogadó szobájá­ban kényelmesen jártam fel ’s alá, örvendve a szerencsén hogy el nem késtem valahol, mert (1838.) máskép jól megáztam volna. De még is furcsa az, hogy éppen midőn én ide érkeztem nagy égi háború támadt, a’ nélkül is tele vagyok előítélettel, gondolám magamban, ki tudja mi­nek a’jele ez, vagy mi következhetik innét? — Lesiettem a’ kávéházba hol az eső kergette nép csak úgy pezsgett. Több asztalnál billiár­­doztak, egyik zugban pedig négy sápadt arczu férfi kártyázott. A’ mint a’ nagy rakás pénzbül kivehetém, igen nagyba ment a’játék. Különös az mégis, gondolom, hogy az illy nyilvános lopásba megegyeznek , ha a’ kártya úgy akar­ja ! Egy ideig elnéztem őket, mig az arcz vo­nások’ változásait kivehetém, ’s egy kis észre­vételt szerezve magamnak az ajtó felé indultam. II. A’ zápor hamar elállott, ’s az esőviz, az utczákat tisztán lemosva, a’ csatornákba folyt. A’ nap szépen kisütött, a’ kocsik zörögtek, az emberek ismét kijöttek az utczára, szóval megint minden megújult ’s a’ régi rendbe jött. — Egy úr siet felém, ’s midőn hozzám érkezett megnéz­tetősül talpig, mosolyog, ’s az öröm világos jele csillog szemében. „Isten hozott drága lelkem! kiált fel örömében, ’s kezem erősen megszok­ta. Ez régi jó barátom volt. Édes azon érzés mellyet két jó barát közt a’ viszonlátás ébreszt! Éppen jó hogy itt vagy, szól hevesen. Jer velem barátom, egy szegény beteg asszonyhoz ki már régóta vár egy értel­mes tapasztalt doctorra. Az asszony csak kép­zelődik hogy beteg, pedig semmi baja, de a’ doctorok nem tudják fejéből ki verni betelé' (9)

Next