Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1838. július-december (4. évfolyam, 2/1-52. szám)

1838-10-18 / 31. szám

I negyedite év. Szent a’ Törvény! szent a’ Béke ! Ez legyen Hazánknak éke. JU­ásd­ok fele. IBest October 18*“*a Megjelen e’ divatnj­­ság hetenkint 2szerv Helyben felévi dija 5 frt., egész évi 10 frt. Postán 6 és 12 firt. pen. a’ TÁRSAS ÉLET mVVTYIE,JAkBIOL. 1838* 31dik szánt. Előfizethetni kígyó utczában Sebastiany házban 390-dik szám­ alatt. És minden csúsz. kir. postahivatalnál. EGY HAZUGSÁG. (Folytatás.) 6. Néhány nap folyt le ’s Emilia bátrabb Ion. Madame Derville’ hontérte újra megzavarta nyu­galmát ’s megújította félékenységét. Kérte,­­hogy csak másnap megérkezte után mutatassék be nagynénjének, ’s a’ jószívű nagybátya ezt szívesen megígérte. Tódor és Derville egyedül mentek a’ kocsi elé, ’s a’ kedves madame kilépett ócsárolva az utak rosszaságát, a’ lovak’ lassúságát ’s a’ postillonok’ ittaságát és durvaságát. Rész ked­vében öccsét sem vévé észre, ki neki kezét nyujtá. Mihelyst ezt meglátta, bosszúsága más tárgyat talált. Tudni akará, milly sokáig és mi­ért titkolák előtte visszatértét, veszekedett Der­­villel sőt Tódorral is, hogy neki nem irt ’s el­halmozta őt szemrehányásokkal. Minthogy ha­ragja ezáltal egyre növekedett, végre megpa­rancsold, hagyassák egyedül, hogy az útból kipihenje magát ’s ebben örömest engedtek neki. Másnap a’ madame egészen más asszony volt ’s Derville használni akará jókedvét unokahú­ga’ bemutatására. Előhozta tehát Emíliát, ki remegve lépett az úgynevezett nagynénihez. „Ah, ez az a’ kis lány,“ szólt mad. Der­­ville megvető hangon, tetőtől talpig mustrál­ván Emíliát, ki nyárfalevélként remegett. „() az én unokahúgom,“ viszonzá Dervil­le élénken. „A’ te unokahúgod!” válaszolt mad. Der­ville , az elsőt jól megnyomván, „nagyon örülök.44 „Az én unokahúgom azonban egyszersmind a’ te unokahúgod is.44 .’S a’ szép gyermek még nem tud beszél­ni?4 kérdé újra mad. Derville. „Hogyan beszéljen a’ szegény gyermek­? Hisz úgy elijeszted őt, hogy minden tagaiban reszket; szólj legalább egy nyájas szót hozzá.44­­ Ah a’ kisasszony jobban beszél, sem hogy én félbeszakasztattam.4 E’ pillanatban jelentetett Dervillenek, hogy valaki szólni akar vele. „Vissza fogok jőni. Lássatok hozzá, e’ közben ösmerősebbek legyetek egymással, ’s légy töredelmes, asszony. Látod, milly bátor­talan e’ leány. Mondom neked, hogy felette sajnálnám, ha valaki házamban nem az illő tisztelettel járulna elébe.44 Ez utolsó szavaknál a’ harag’ tüze fénylett mad. Derville’ szém­éiben. Alig tévé be férje az ajtót maga után, midőn himzőrámát von maga elébe ’s dolgozni kezdett. Emilia állva maradt ’s türelmesen várta , mig felszólitatik helyet foglalni. Mad. Derville rá sem nézett. Emilia boszankodni kezde. JSzéket von a’ szoba­ másik oldalára helyzé ’s leült. Mad. Der­ville fülemeke fejét, egy megvető pillanatot vetett rá ’s tovább dolgozott. Egy selyemgom­bolyag esett le a’ rámáról ’s Emilia’ lábaihoz futott. A’ fiatal leány azonnal fölkelt fölemelő azt ’s a’ rámára helyezte. „Nem használhatom többé,44 megjegyzé mad. Derville boszusan ’s a’ selymet egy ko­sárkába vetette. Emilia úgy tön, mintha e5 sértést észre nem venné ’s a’ tüzet élesztette, melly alvófélben (31)(1838.)

Next