Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1839. január-június (5. évfolyam, 1/1-52. szám)
1839-03-28 / 24. szám
ISO Mihelyest Theodora Vilmos balesetet meghallotta, tettetett szánakozással röpült hozzá, ’s talán már csak szintett könyvi a’ beteg kedves fájdalmait szerfelett enyhítek. Örült szivében , ’s a’ tegnap megismert ifjúval történendő uj találkozásról nagy remények támadának könnyelmű lelkében. Theodora mindent elkövetett a’ találkozás kedvéért; gyakran jelent meg a’ kitűnő sétahelyeken , a’ színházat jelenlétével mindenkor diszesité; de hasztalan az ifjú, kiért égett, nem tűnt soha elébe. A’ találkozás boldog perczétől fogva Theodora az ifjú ideálja lett, ki hasonlóképen igyekezett azt megújítani, de süker nélkül; és igy a’ két szerelmes egymást mindig elkerülte. — Gyakorta, de hidegen ismétlé Theodora látogatásait, a’ tettetést nem ismerő Vilmosnál, mellyek az orvos minden szereinél sérveire jótékonyabb hatásúak valának; de ő még ágyából felkelni nem vala képes. II. Philadelphia első reboutjának bérlője, fényes tánczmulatságot hirdetett Május 16ika estí véjére, hol Theodora leginkább a’ találkozás reményétől izgatva, ékes fürtjei közzé egy rózsabimbót tűzvén , ’s kezébe egy nefelejts szálat vévén, pompás fehér ’s rózsákkal hímzett öltözetben jelent meg. A’ ritka fényű teremben hol a’ mulatság vala történendő, a’ légszeszvilágitás déli napfénnyel vetélkedett, az egyszerű de mennyei ízlésű falakon óriási tükrök ragyogtak, de a’ terembe bemenő idegennek kiváncsi szemei legelőször is Franklin nagyszerű arczképén állottak meg, melly örök emlék ’s tisztelet jeléül a’ teremnek ajtajával ellentetben lévő oldalán diszlett; a’ dicső hangászat egy szellemi világba ragadja az érezni tudó szivet ; a’ város csillagai a’ bájoló hölgyek ’s angyali leányok nagy számmal sétálgattak egy keringés után kedveseik karjain csüggve, ’s velük édes szavakat váltogatva a’ teremben; és egy rózsákkal hímzett hóöltönyű szeráph futkároz magán ide ’s tova, keresvén vizsga szemeivel a’ kedvest kivel három nap előtt találkozott. Villám sebességgel lépett most a’ terembe lord Methwold Olivier, egy fiatal angol utazó; nagy homloka alól két barna szemek tündöklőitek, arczain a’ piros hajnal ömle el, megpillatja busongó ideálját kivel három nap óta találkozni hiába kívánt, sebes, de még is félelmes léptekkel közelít Theodorához ’s őt jobjára véve illy remegő szavakkal: „Lady ne busongjon illy magán ,én is magam lévén, legyünk egygyütt ha tetszik részesei e’ fényes mulatságnak.44 Theodora megdöbbent, ’s midőn a’ fiatal lord arczvonalmaiban azon ifjút ösmerte meg, kivel három nap előtt találkozott, ’s kiért azóta szerelme hő lángokra gyuladt, az örömtül egészen elfogult ’s nehány perczig tartó eszmélete után is ezeket csengheték ezüst hangjai: „Igen örvendek mylord e’ rendkívüli szerencsén , talán bús szivemen könyörülő nemtőm’ sugallata vezette kegyedet vigasztalásomra?“ „Nem lady — ez volt a’ válasz — égszemei ’s azon boldog pillanat, mellyet akkor éldelék, midőn nagysáddal a’ kormányzó csarnoka előtt találkozni engedett a’ kegyesség, valának unszolóim, hogy addig ne pihenjek, mig újra nagysáddal nem találkozandom; ’s most elértem forró vágyaim czélját, ’s immár a’ boldogok legboldogabbika vagyok; bizván kegyébe lady merész vagyok vakmerő tettemért , bocsánatért könyörögni, mellyel talán nagysád magányát háborgatám.44 — „Sőt inkább engem kötelezett le mylord iránta forró hálával, mert vigasztaló szavai eddigi életem talán legkusabb óráját vidíták föl.44 felele Theodora. — Egy pompás equipage dörgött a’ redout kivilágított téren ’s annak óriási üveg ajtaja előtt megállt. Egy varázs ’s szerelmet ihlő tekintetet leveltének Theodora’ égszemei Olivier piruló arczaira, ’s neki egy nefelejtset nyújtván, a’ teremből kisuhant ’s a’ batár vele elrobogott.