Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1839. január-június (5. évfolyam, 1/1-52. szám)
1839-03-28 / 24. szám
Pest Mart. 1839. 24-dik szám. Megjeleli e’ divatujsság hetenként 2szer. Helyben félévi dija 5 frt., egész évi K fit. Postán 6 és 12 fi t. p. TÁRSAS ÉLLRT ÉS mistihídíjbóll. Előfizethetni kígyó utczában, kígyó patikától lső kapír, 3dik házban -, és minden cs. kir. postahivatalnál. Ötödik éve Híve légy törvény szavának: Isten’, Király’ és Hazának. Mise fele: THEODOM. (Novella.) I. Gyönyörű májusi délután volt; a’ nagy hirír Philadelphia’ egyik fényes ’s óriási épületekkel büszkélkedő utczáján egy ifjú vala látható egy nő alakkal, kit jobban a’ Város mellett pompázó ligetbe vezetett; hova lassú léptekkel mindketten elérvén, az ottan susogó csermelyke partján egy százados csernek terepély lombjai alá, a’ fapamlagra leültek, nyájas beszélgetésük tárgyat Shakespeare tegnap adott Machbetje, ’s a’ tiszta szerelem valónak. A’ nékit Philadelphia Theodora név alatt ismert, Lord Linton Henrik leánya, egy megtestesült szerapli volt. Selyem szögfürtyei közzül, szivárvány szemöldök alatt minden ifjú szivet elbájoló égszemek villogtak; arczain az első szerelem mosolygó rózsái omlottak el; lángkeblén a’ bő szerelemmel fájdalom, könnyelműség osztozott az uralkodásban. Az ifjú Down Vilmos, egy philadelphiai dús polgár’ egyetlen fia, termetére nyúlánk de teljes idomzata volt, széles nyílt homlokának két kitűnő nagyságú éjszemek, többnyire halvány arczainak fasorr ’s nagy ajkak valónak díszei; továbbá rendithetlen lelkületek megfontolt tettei, ’s szokott komolysága mellett hű szerető volt. „Értem égsz hát egyedül Theodorám ?“ nyíltak meg a’ magát égbe képzelt Vilmos ajkai. — „Ne sértsd Vilmosom hozzád halálig hű szivemet illy kétkedő kérdéseiddel i4 válaszolt a’ kedves. (1839) Gyönge pir futa el ez intő szavakra Vilmos halvány arczain, ’s kedvesét illy bántólag nem vala bátor többé megszólítani. — A’ nap jótékony sugárai már az egek magasságával vetélkedő bérezek mögé kezdtek vonulni; ’s miután Vilmos Theodorája iránti örök hűségének esküjét megfújitotta, — és viszont Theodoras Vilmosnak, a’ városba indultak vissza az alkony lenge szellői, ’s a’ szárnyasok kellemes zengzetei’ kíséretében. A’ philadelphiai kormányzó ritka ízlésű csarnoka előtt mentek egybefonott karokkal, midőn Theodora figyelme egy ifjún függött, ki mellette nyájas üdvözlettel suhant el. — Vilmos Theodoráját sokáig kisérte, hol angyali kezére egy forró csókot nyomván, egy jóéjszaka kívánatéval tőle elvált; mennyei reményeket táplált szivében egy boldog jövendő felől. — Theodora azon pillanattól fogva, mellyben a’ kormányzó palotája előtt a’ nyájas ifjúval találkozott, nem nyughatott, mert szüntelen tűz szemei, ’s piros arczai kísértették, ’s hő szerelme mellyet Vilmosnak most esküdött, már már hüledezni kezdett; és gyakori fohászainak csak az ifjú viszonlátása volt tárgya. Következő reggel egy halálosan megsebzett ifjút vezetett két emberbarát részvevő könyvktől tükröző szemekkel Philadelphia seborvosához, ki tüzes angol ménje szokott reggeli lovaglás közben megijedvén , viruló éltének veszélyével a’ földre temtte. Az ügyes seborvos hirtelen bekötözvén az ifjú sebeit, őt vigasztaló ’s a’ sérveket négy öt nap alatt begyógyulandóknak állitá. A’ szerencsétlen lovag Down Vilmos volt.(24)