Rakéta Regényújság, 1985. július-december (12. évfolyam, 27-53. szám)
1985-11-19 / 47. szám
Hát elengedtük. Szemmel láthatóan megkönnyebbült, amikor abbahagytuk a faggatását, mert nagyon ügyefogyottnak érezte magát. • Carmody gondterhelten nézett rám. - Most mitévők legyünk? - kérdezte. - Mit gondol, próbálkozzunk hipnózissal, akkor talán eszébe jut a dallam? - Tegyük föl, hogy hipnózis alatt eszébe jut - válaszoltam -, s mi fölismerjük és ez elvezet a gyanúsítotthoz. Akkor se használhatjuk föl bizonyítékként. Rodney nem tudna felelni a keresztkérdésekre. Képtelenek volnánk meggyőzni az esküdteket. - Igaza van. De ha biztosak volnánk benne, ki a tettes, talán meg lehetne őt törni. Az indíték, eszköz és alkalom világos lenne. - És egyáltalán gyanúsítanak valakit? - Hát a környéken van persze egy gengszterbanda, s jó okunk van föltételezni, hogy ennek három tagja részt vett a közelmúltban elkövetett gyilkosságokban. - Akkor nyomoztasson mind a három után. - Ez nem válna be. Ha mind a háromra ráállítanánk embereket, rá se rántanának, mert tudnák, hogy sötétben tapogatózunk. És mellesleg nem is biztos, hogy köztük van a tettes. Ha kiszúrhatnánk egyet közülük, egyetlenegyet... - Hogy hívják azt a három gyanúsítottat? - Moose Matty, Ace Hegad és Gent Diamond. - Ez esetben - jegyeztem meg - valószínűleg megoldhatjuk a rejtélyt. Hívja ide Rodneyt, és keressünk a közelben egy zongorát. Találtunk egyet az utca túlsó oldalán egy zeneteremben. - Figyeljen ide - mondtam Rodneynak -, ez volt az a dallam, amelyet Nyolcvannyolc dúdolt? - És leütöttem néhány hangot. Rodney meglepetten nézett rám. - Úgy hangzik, uram. Lejátszaná még egyszer? Újból lejátszottam a dallamot. - De most utoljára pötyögtetem le, Rodney - intettem -, mert különben bármit játszom, azt fogja hinni, hogy ez az, amit hallott. Nos? - Ez volt az, uram - válaszolta izgatottan. - Pontosan. - Köszönöm, Rodney. Jó munkát végzett, ezért biztosan előléptetik. - Majd a hadnagyhoz fordultam. - Most már tudjuk, ki a gyilkos. Vagy legalábbis, hogy Nyolcvannyolc kit nevezett meg annak. Nem tudom, lettek-e az ügynek olyan következményei, amelyek egészen Newarkig elvezettek, mert tovább nem foglalkoztam a dologgal. De azt tudom, hogy a gyilkost elfogták, sőt le is csukták, amit kedvező eredménynek nevezhetünk. Rodneyt előléptették, Carmody hadnagy learatta az ügy megoldásáért neki járó babérokat, jómagam pedig visszatértem a munkámhoz. Maguk persze már tudják, mi volt a rejtély kulcsa. - Nem, nem tudjuk - bömbölte Jennings. - Hé, ne aludjon el nekünk! Ezúttal, Griswold, elragadta magát a képzelete, át akar ejteni minket. Hogy a fenébe jött rá a dallamra és hogy tudta azt fölhasználni a tettes lefüleltetéséhez? - Hát ezt is a szájukba kell rágnom? - horkant fel Griswold. - A skála mindössze hét hangból áll, s a nyolcadiknál elölről kezdődik az egész - dó, re, mi, fá, sol, la, si, és aJónál újból kezdődik. Mármost ezt a hangsort betűkkel is ki lehet fejezni: C, D, E, F, G, A, H. Biztosan hallottak ilyen jelöléseket, mint G kulcs, d moll és így tovább. Tehát elképzelhető, bár ritkaságszámba megy, hogy egy név pontosan a hangsorban szereplő betűkből áll, vagyis A-tól H-ig. Például Ace Hegad. ÉS mihelyt ezt hallottam, rögtön tudtam, hogy ő a mi emberünk. Lepötyögtettem a nevét hangok formájában: Ja, do, mi, si, mi, sol, la, re vagyis A, C, E, H, E, G, A, D, kis szünetet tartva a harmadik és negyedik hang között. És Rodney azonnal felismerte a dallamot - hát ennyiből állt az egész. Vámosi Pál fordítása Rajz: Tóth Aliz 14