Reform, 1870. január (2. évfolyam, 18-47. szám)
1870-01-14 / 30. szám
BELÜGY, Pest, jan. 13. A képviselőház holnap d. e. 11 órakor tartandó ülésének napirendjét a szünetelés alatt nagy számban beérkezett kérvények előterjesztése, és a legközelebbi ülés napjának s napirendjének meghatározása képezendő. Egyébiránt, mint halljuk, nem valószínűtlen, hogy a miniszterelnök, tekintve főkép, hogy a válasszal minden, a múlt ülésszak alatt hozzá intézett interpelláczióra restancziában van, egynémely interpelláczióra válaszolni fog. Hogy a tettleges, valamint a szabadságolt állománybeli honvédtiszteknek, kik katonai képzettséggel még kevésbé birnak, — továbbá, hogy közhonvédeknek is, kik átalános miveltséggel birnak és tisztekké lenni hivatvák — mielőbb alkalom nyujtassék a katonai szakképzettség megszerzésére; a honvédelmi minisztérium, mint minket értesitenek, úgy intézkedett, hogy még az őszi gyakorlatok megkezdése előtt a tiszti és tisztképző iskolázás mielőbbi és pedig a tisztjelöltekre nézve, már január kezdetén, a tisztekre nézve pedig február közepén kezdetét vegye. Ily tiszti iskolák a gyalogság részére, minden honvédkerületben vagy annak székhelyén, avagy a körülményekhez képest más alkalmas helyen fognak felállitatni, a lovasság részére pedig egy állittatik fel, Székesfehérvárott. gyalogsági iskolák szervezése a kerületi parancsnokokra, a lovassági pedig Henneberg Károly lovassági őrnagyra van bizva. Az összes gyalogsági iskolák, egy a főparancsnok által kijelölendő többrangu törzstiszt felügyelete alá fognak bízatni, s minden kerületben, egy helyben állomásozó törzstiszt, vagy százados vezénylete alá adatni; két honvédtiszt fog mindenikhez mint tanár kijelöltetni, és egy őrmester mint számvezető. A lovassági iskolához pedig Henneberg őrnagy vezénylete alatt 2 százados vagy alantos tiszt mint tanár, és egy alantos tiszt, mint a tisztjelöltek tanára fog rendeltetni. A tiszti iskolákba egyelőre annyi gyalogtiszt hivatik meg, ahány zászlóalja van az illető kerületnek — a beszólitandó lovastisztek számát pedig a főparancsnok határozza meg. A tisztképző iskolába pedig oly közhonvédek hivatnak be, kik kellő előkészülettel s műveltséggel birnak a tantárgyak fölfogására, s kik önkéntesen hosszabb időre állván be — esetleg előléptetésre is hivatvák. A tettleges állománybeli tiszteket a kerületi parancsnok berendeli a tanfolyamra, a szabadságolt állománybelieket pedig napi parancs által hivja föl oly megjegyzéssel, — hogy, ha a tanfolyamban résztvenni kívánnak, annak tartama alatt saját ellátásukról maguk költségén kell gondoskodniuk. A Fiuméból több mai reggeli lap következő táviratát közölte: A regnicolaris küldöttek jelentése a ma tartott kongregáczióban olvastatott fel.— A közönség igen nagy számmal jelent meg. A jelentésből kitűnik, hogy a horvát küldöttek elfogadhatlan kivánatai visszautasíttattak, minek folytán ezek letevék megbízásukat, így hát a tárgyalások félbenszakadtak. Fiumének magyar országgyűlési követei a parlamentnek azt fogják javasolni, hogy a magyar kormány közvetlenül vegye át Fiume kormányzatát. A congregáczió egyhangú tetszését nyilvánítá a küldöttek eljárása iránt, egyetért műveletükkel, s Horvátországtól való tökéletes elválasztását fogja kérelmezni. őt rövid szavakban, előre is köszönetét fejezvén ki Szeged polgárai nevében, hogy az országos népnevelés ügyének rendezése által vállalra nehezedő gondterhes munkái közt időt vett magának személyesen intézkedni egy oly ügyben, melynek szerencsés megoldásától Szeged és vidékének jövendő fölvirágzása függ. A miniszter meleg köszönetét fejezi ki a szívélyes fogadtatásért. Mindenekelőtt kijelenti, hogy ő, mint a népoktatási törvény végrehajtója, kötelességből jött ide, s megy mindig oda, hova a népnevelés ügye hívja, és tesz mindenütt annyit, amennyit tehet. A népoktatási törvényre vonatkozólag kijelenti, hogy az minden eddig hozott törvényeink között a legnagyobb fontosságú; lehetünk hazaszeretők, vitéz harczosok, de műveltség s értelmi fejlettség nélkül Európa előre haladott népei mellett nem fogunk megállhatni. Egy oly szellemi hadjárat ez, melyben a törvényhozás népfölkelés által akarja legyőzni legnagyobb ellenségünket : a tudatlanságot. A miniszter befejezésül úgy üdvözli Szeged városát, mint e szellemi insurrektiónak egyik legjobb ezredét. E beszédet a nagyszámú küldöttség zajos éljenzése kisérte. Innen Horváth Mihályhoz ment a küldöttség, kit szintén Dáni Ferencz üdvözölt, mindnyájuk örömét tolmácsolván, a szeretett képviselő váratlan, de annál kelemesebben ható megérkezése fölött. — Horváth Mihály a bizalmasság keresetlen szavaival fejezé ki köszönetét és kellemes meglepetését e szívélyes fogadás fölött, (jövetelét senkivel sem tudatta.)Nem kellett mondani, hogy mi hozta őt ezúttal közénk, mindnyájan tudták, hogy Szeged városának azon fontos ügye, mely most nyerend megoldást. Megemlítjük még, hogy a miniszter és osztálytanácsosa, valamint Horváth Mihály részvéte mellett még délután az iskolák ügyében kiküldött nagybizottmány ülést tartott. Este pedig a miniszter tiszteletére rendezett lakoma fejezte be az ünnepi napot. A kultuszminiszter Szegeden. B. Eötvös Józsf, mint a „Szegedi Híradó“ írja, f. hó 11-én délután 2 órakor érkezett Szegedre, hogy az ott fölállítandó állami főreáliskola, s az ezzel kapcsolatban létesítendő kereskedelmi s gazdasági népiskolák ügyét a várossal személyesen tisztába hozza. A miniszter úrral jöttek Horváth Mihály palánk-felsővárosi orsz. - képviselőnk, és Molnár Aladár oszt. tanácsos ur. A vendégeket az indóháznál Szremátz János főkapitány fogadta, s onnan be a pusztai kapitány vezetése alatt városi pandúrok képezék a kíséretet a Wagner-szállodáig, melyben a minisztert készen tartott szállása várta. Itt megérkezése után a miniszter azonnal fogadá a szabadelvükör és iskolaszék nagyszámú egyesült küldöttségét, mely testületek nevében Dáni Ferenc üdvözlé KÜLFÖLD. Pest, jan. 13-án. Bonaparte Péter áldozatjának, az ifju Viktor Noir temetése után tegnap hat órakor a boulevardeok több pontján rendzavargások fordultak elő, több városi rendőr megsebesíttetett, több rendzavaró elfogatott. Az illető sürgöny hozzáteszi, hogy „komoly elővigyázati rendszabályok téteztek, számos lovassági osztályok voltak konsignálva, éjfélkor ismét teljes rend uralkodott.“ Előre látható volt, hogy a Marseillais munkatársának szomorú esete sok zavart fog a kormánynak okozni; az eset bármennyire nincs is a politikával összeköttetésben, sokkal jobb alkalmat nyújt a szélsőbaloldalnak a kedélyek felizgatására, semhogy elszalasztanák. Alig hihető, hogy a mulékony izgatottság lecsillapodása mihamarabb be ne következnék, és hogy egyátalán komolyabb összeütközésektől lehetne ezentúl tartani. A párisi lakosság túlnyomó része legkevésbé lesz hajlandó magát az izgatók martalékjának odadobni most, midőn épen az alkotmányosság birtokába jutott. A kormány a rendzavargók ellenében a katonai hatalmon kívül, még egy segédeszközze rendelkezik, és ez az alkotmányosság. Talán épen jókor, az utolsó órában szerezte meg Napóleon ezen segédeszközt!011 mier, mintegy ezen zavargások előérzetében, nyilatkozott volt a merénylet kérdésében a törvényhozó testület előtt. „Mi nem akarjuk az erőszakot, hanem a szabadságot a renddel, békével és társadalmi biztonsággal párosulva. Akarjuk, hogy egy teljesen szabadelvű és parlamentáris kormány létesüljön, de e szabadság nem követeli a conservativ ellemek feldulását: mi a rendnek tántoríthatván férfiai vagyunk.“ Ezen szavak után megmérhetjük, mik lesznek az utczai zavargásoknak eredményei. A rendet fentartván a kormány, óvakodni fog kihívó repressaliáktól. A franczia kormány egy újabb jelét adta, mennyire kötelességének ismeri a kormány vezetéséből a hívatlan elemeket kizárni és így a felelősség egész súlyát a miniszterekben központosítani. Daru a törvényhozó testület tegnapi ülésében jelentette a minisztertanácsnak a császárral egyetértőleg hozott azon határozatát, melynél fogva „a titkos tanács tagjai semmi esetre sem vehetnek részt a minisztertanácsok ülésében.“ (Victor Noir temetéséről) a következő sürgönyök tesznek jelentést: Páris, jan. 12. déli 1 órakor. Viktor Noir temetésére, az eső daczára számtalan csoportok vonulnak ki a St. Honoré és Rivoli utczákon keresztül. — Páris, jan. 12. óra felé Neuillyben 12—15 ezer ember gyűlt össze a temetésre. Páris, jan. 12. Két órakor. Rochefort Neuillyben egy ablakból harangualta a tömeget, mely Rochefortot éltette. Sem katonaság, sem rendőrség nem volt látható. Három órakor a halottas kocsi a temetőbe ért. A tömeg egy része nyugodtan visszatért Parisba, mindeddig nem történt rendzavarás. Páris, jan. 12. A hallottas ünnepélyben 150 ezer (?) ember vett részt, szerencsétlenség nem történt. Midőn a halottas menet megindult, 30000 (?) hang azt kiáltozta: „fel, Párisba. Viktor Noir testvére azonban mindenre kérte a tömeget, óvakodjék testvére nevében a rendzavarástól. Páris, jan. 13. Noir rokonai nem engedék meg, hogy a hallottat a Pére Lachaise-sírkertbe temessék. A temetés után a Champs Elysées-n nagy tömeg gyűlt össze, melyet a chasseursök, anélkül, hogy fegyvereiket használnák, szétoszlattak. Este 6 órakor a boulevardok több pontjain zavargások történtek és többen elfogadtak. Komoly óvó rendszabályokról gondoskodva volt. A közelfekvő helyőrségekből lovasságot vontak össze Párisban. (Az államhatalom s a concilium viszonyáról) a „Jómnal des Debats“ következő figyelemre méltó czikket közöl: M. Rouland, a szenátus tagja s a Banque de France kormányzója tegnapelőtt (jan. 11-kén) interpellálta a kormányt álláspontja felöl, melyet a római udvarral s a concilummal szemben elfoglalni szándékozik, s azon magatartás felöl, melyet azon esetre követne, ha a concilium a concordátummal ellenkező határozatokat hozna, selső látszatra ez oly proposiczió, mely a concilium iránt való bizalmatlansági szavazat, s az ultiamontanismus iránt ellenségeskedés, s az által bizonyos liberális színben tűnik fel, mely könnyen csalhat; jól kell tehát megtekinteni. Mi részünkről az interpellácziót a lelkiismeret szabadságára sokkal veszélyesebbnek tartjuk mint a concil, akármicsoda eredményét. Ha mi azt követeljük, hogy az állam felment legyen az egyház uralma alól, azt nem azért sürgetjük, hogy viszont az egyház essék az állam hatalma alá. A modern társadalomban e két hatalom függetlenségének biztosítéka, elkülönzöttségükben rejlik. Nem kell hinni, hogy a lelkiismereti szabadság abban áll, hogy az egrházat az állam szolgájává tesszük. Szívesen vesszük, ha M. Rouland bankjegyeket ír alá, de sohasem ha vallásügyi okmányokat. Vannak törvényhozók, kik magukat igen szabadelvűeknek hiszik, ha gallikán meggyőződést vallnak, de mi szeretnők tudni, micsoda mai nap a gallikán. A gallikanismus semmi sem, ha nem nemzeti vallás; nemzeti vallás semmi egyéb, mint államvallás, s az államvallás eszméje ellenlábasa a lelkiismeret szabadságának. A gallikanismus lehetez bizonyos biztosítéka a polgári jogoknak, midőn a polgári s egyházi társadalom határvonalai még nem voltak kijelölve; mai nap, midőn a két hatalom el van különítve, — vagy legalább annak kellene lennie, — a gallikanismus semmi egyéb mint a törvény beleszólása a lelkiismeret dolgaiba. Nem édemes a latin Syllabust nevezni, midőn nekünk a régi franczia parlamentek nyelvén szólnak; mindkettő egyaránt anachronismus. A bank-kormányzó úr attól fél, hogy a concilium a franczia nemzeti joggal ellenkező határozatokat fog hozni. De hol van az a nemzeti jog? A mi valódi nemzeti jogunk a Code civil, s az egyház ahhoz nem nyúlhat.•Mi köze a polgári társaságnak ahhoz, mit a concilium megszavazni fog. Vajjon dekrétumai törvényszékeink előtt törvény erejével fognak-e bírni ? A Saint-Germainl’Auxerrois téren van polgári államunk hű képe. A mairie ott van a templom mellett, a polgári állam hivatalnoka minden nap belajstromozza a születéseket, halálozásokat megköti a házasságokat és nem kérdi, váljon irodájából a templomba mennek-e. Ahhoz nincs köze. De a törvény előtt csak az érvényes, amit ő tesz. A polgári törvény közbenjár, hogy a polgárok egymás közötti viszonyait rendezze, és egyedül polgárokat ismer. Mig ez állapot tartan fog, addig mit eszközölhetnek a concilium határozatai ? Váljon az 1865-ki syllabus nem legformaszerübb és legvilágosabb elitélése összes törvényeinknek, egész polgári államunknak, sőt egyetemes társadalmunknak, egy szóval mindennel, amit magunk képezünk? Mondhat-e a concilum valamit, mi inkább volna anachronismus, inkább ellenkeznék a létezővel, és mi kevésbé volna öszeegyeztethető minden ország törvényeivel ? No és megakasztotta-e valahol a syllabus kihirdetése a törvény rendes menetét ? Nem világi fegyverekkel lehet az esztelenség eme tényei ellen küzdeni, csak szellemi fegyverekkel lehetséges, a sajtószabadság s a köznevelés által. Mi magatartást követel a szenátori gallikanismus képviselője a kormánytól a conczilium irányában ? Legokosabb, ha semilyent sem követ. A törvények, miket az egyház hoz, alkalmasint e kornak nevetségesek, mert hatálytalanok és alkalmazhatlanok. A kormány megtilthatja a püspököknek, hogy elhagyják megyéiket, de várjon, ha jelen esetben akart volna élni e joggal, és csak egy püspököt meg akart volna akadályozni abban, hogy az egyházfő meghívását kövesse, ki vette volna e tilalmat komolyan? A kormány megtilthatja a bullák, az encyclikák kihirdetését, meggátolja-e az a sajtó ezernyi útja által való nyilvánossá tételét? Képzelhető-e ma, a nyilvánosság korszakában, hogy egy kormány véka alá rejthet oly okmányt, minő a syllabus? Megtilthatja annak szószéken való hirdetését, de okosabban cselekszik, ha azt elrendeli, hogy tehetetlenségét tüntesse elő. A püspökök ellen hozatnék visszaélési ítélet? Azzal ugyan sokat nyernénk. A püspököt az államtanács elé idézik, az államtanács kinyilatkoztatja, hogy visszaélés történt, s azután................ s azután semmi. A püspök mártha pálma gyanánt fog mutatni oly törvény ítéletére, melyet nem ismer el, s a törvény nevetségessé tette magát. Emlékeztetne ez eset azon parlamenti tagéra, ki bocsánatkérésre, s a kamara padlójának csókolására lévén elitélve, fölemelkedett, és száját törölve azt mondá: „soha sem láttam oly piszkos kamarát.“ Reméljük, hogy a mostani kormány, melynek leendő magatartásáról kérnek számot, azt fogja felelni, hogy semilyent sem követend. A concilium határozatainak nincs hatalma, megzavarni a törvényt. Megzavarhatja a lelkiismereteket, de ez nem a kormány gondja. Még ha a concilium a pápai személyes csalhatatlanság dogmáját peklamálná, az csak az 1682-ki deklarácziót sérthetné, de az 1682- ki deklaráczió nem államtörvény. A concilium örökre befejezheti és beteljesítheti az egyház és szabadság végleges különválását, de a kormánynak akármilyen magatartása ezen nem fog változtatni semmit. lett volna, hogy Brantome világosan megjegyezze, hogy az irás az ablak üvegén volt. A király, mondá Brantome, nagy betűkkel irt, s úgy látszik elég biztos kézzel, hogy írásának jelleme fölismerhető legyen. De hogy lehetett volna ez, ha azon kis ablak karikák egyikére ir, melyekből akkor az ablakokat összerakták s gyémánttal, melylyel nem lehet biztos és szabad vonásokat írni. XXIV. Ha a királyoktól elvitatjuk soha sem mondott szavaikat, ne kegyelmezzünk meg a bolondjaikéinak sem. S épen I. Ferencz korában találok egy „udvari bolond“ mondást, a melyet végre ideje lesz visszaadni az igazi tulajdonosának. Ötödik Károly, az I. Ferencz szavában bízva, Francziaországon utazott keresztül, Németalföldre menőben. A mint Párisba várták, a király észreveszi bolondját Triboulet-et, hogy egy sarokban valamit irkál. „Mi az a kezedben?“ kérdi tőle. „A bolondok névtára, s egy nevet jegyzek belé. “ — „Ki nevét?“ — „A Károly császárét, ki a te kezedbe meri adni magát, országodon átutazván.“ — „S ha bántatlanul eresztem át?“ — „Akkor kitörlöm az ö nevét, s a tiédet irom helyébe.“ Az adoma, e személyekkel s ez idővel, egészen hamis. Triboulet, bolond, igazán bolond, amint felőle Pantagruel írja: „huszonöt karátos bolond, holott a tisztában csak huszonnégy karát van“, — amint ugyancsak róla Desperriers Bonaventura írja. Triboulet ily mondásra nyilván képtelen volt; s ha még döntőbb bizonyíték kell, ő már öt éve, hogy meg volt halva, mikor V. Károly, 1540-ben Francziaországon átutazott. Egészen más bolond, más körülmények közt mondta ezt az életet. Hallgassuk Brantome-ot, ő elbeszéli: „Alfonznak, e nagy királynak, volt egy udvari bolondja, ki egy jegyzőkönyvecskébe fel szokta jegyezni napról-napra mind az udvarnál előforduló bolondságokat. Egyszer a király látni akarta a jegyzéket; az első név, melyre bukkant a magáé volt, a miért ezer tallért adott egy mórnak, hogy azon berber paripákat vásároljon s hozzon neki Afrikából. Ezt látva a király, kérdé: „miért tettél engem ide? mi bolondság van ebben?“ Amaz így felelt: „Oly embene bíztad a pénzedet, a kinek se hite, se törvénye; elviszi a pénzedet és soha se jő vissza, se pénz, se ló.“ Mire a király: „S ha mégis visszajö, mit szólsz akkor?“ — „Ha visszajö, kitörlöm jegyzékemből a te nevedet, s az övét irom helyébe, hogy oly bolond volt s tovább nem állt a szép tallérokkal.“ A helyreigazítás ez esetben kétségkívül nem bír nagy fontossággal. Hasonló esetben mondta Voltaire: „A dologban semmi fontosság nincs“, — de sietett hozzátenni: „mind azáltal az igazság mindig becses.“ XXXH. Mennyit lehetne mondani a különböző epizódokról, melyek ama véres Bertalan-éjet megelőzték vagy követték. Mennyi tényt kellene még tisztázni, kiváltképen a mészárlás valódi indokait illető tényeket, melyek kimutatnák, hogy az nem annyira a király és Medicis Katalin által előkészített vértett volt, mint inkább a Guisek magán-cselszövénye. Nagyravágyásból törtek a navarrai király és Condé herczeg életére, mert ezek az Anjou és Alengon herczegek után, kiktől írörököst nem lehetett várni, legközelebbi örökösei voltak a koronának s nekik újabban állottak, de mindenekfölött bosszúból törtek az admirálra. Apjukért akartak rajta bosszút állani, s hogy Covignyhez juthassanak, ki szerintök atyjuk halálának tulajdonképi szerzője volt, nem irtóztak ezer meg ezereket ejteni áldozatul. Mennyi „mondás“ is mondatott ez alkalommal, melyeket valódi alakjjokra kell visszavinni. Többi közt azt, mit IX. Károly mondott a halálosan megsebesült Colignynek. A „mondás“-nak alapja van, kétségkívül, mert mindenütt följegyezve találjuk, csakhogy mindenütt más alakban. Melyik az igazi ? Ez a historikus mondások sorsa. Vagy soha sem mondattak, vagy nem lehet bizonyosan meghatározni, mikép mondattak tulajdonképen. A költött mondások e tekintetben sokkal szerencsésebbek ; azok mindig jól elkészítve, csinosan kihegyezve, ügyesen formulázva jelennek meg. Az írott hagyomány ritkán alakul, a szóhagyomány többnyire, így a Károly szava is Coügnyhez. Legegyszerűbb alakja, de Shou krónikásnál : „Tied a seb, de enyém a fájdalma“ (magyarul: te kaptad a sebet, nekem fáj). Valaki, aki csak féliy hallotta, úgy adja tovább, a mint maga kiegészítette, s ily frázist ad a király szájába: „Tied a seb fájdalma, de enyém a gyalázata.“ Egy harmadik viszhangja a királyi mondásnak, melyből csak egy kis töredék üthette meg a fülét, a következő változatban adja azt: „Te karod, kaptad a sebet, s én szivemen érzem azt.“ Íme az alakulás! mnél tovább megy a szó, annál jobban növekedik, terjeszkedik : eresette und 0. XL. — „Mikor M. h Grand (Cinq-Mars) halálra ítéltetett, XIH. Lajos azt mondta: „Szeretném látni, milyen a rezsintort (gimace) vág most a vérpadon“. Borzasztó egy nondás; s Tallemant csak rágalmazói tisztét teljesíti, midőn azt ismétli; de Bazin még jobban a maga komoly történetírói tisztét, midőn kételyét fejezi ki annak igazsága fölött: „egyetlen hitelt érdemlő tanú sem erősíti meg ez adomát“ XIV. Lajos nem is tudhatta meg, mely órában, sőt mely napon történik meg a kivégzés, mert a lyoni bakó lába kiört, s a miatt el kellett azt halasztani. Nem mondhatta tehát: „ez órában“. Az igazat megvalla, azt hiszem, az egész csak második kiadása aon mondásnak, melyet Alencon herczegnek tulajdonanak, mikor hírül hozták neki, hogy Saint-Aigun gróf az auversi összecsapásban (1583. január 1.) megöletett. „Nagyon sajnálom“, mondá. De hi telen nevetni kezde, s folytatá: „ha valaki láthata volna Saint-Aignont e perezben, furcsa grimace-t áthatott volna. “ Az egész Cing-Mars Istoriája csupa hazugság, a minőnek azt egy nagyob sikerű, mint érdemű regény, a történelem meghmisitásával, a világ elé tálalta. A könnyek, mint a levetés, lefegyverzenek; a regényíró könnyeket hitattatott velünk Cing- Mars ifusága fölött, s az itczai összeesküvőt, a silány nagyravágyót, Firancziaországot eladja Spanyolországnak — nem irjuk benne többé! LI. — Szeretném, mint XIV. Lajos kegyetlen szavát, kétségbe vohatnám XV. Lajos közönyös mondását is, mellye Pompadour asszonynak végbúcsut mondott, mikor egyik koporsóját záporesőben vitték Versaillesből Pánba. „A marquise-nak nem igen szép ideje van a utazásra.“ Fájdalom semmi adatom sincs, amiek alapján e szívtelen mondást megtámadhatnám: s minden, amit a király jelleméről tudunk, megrősíti annak valószínűségét. ” Egyébiránt „a II. Lajoséhoz képest“ úgymond Sainte-Beuve, „a X. Lajos mondása csaknem megindító érzelmességű! “ Szász Károly. KÜLÖNFÉLÉK. Pest, jan. 13. (Hivatalos.) Ő felsége az 1869-ik évi XV. törv. czikkel: a magyar sorhadi csapatokhoz és a hadtengerészethez 1870-ik évre szükséges ujoncz és póttartaléki jutalékok tárgyában megerősítette. — Továbbá Löwenberg Ottó udvari és miniszteri titkárnak a közös külügyminisztériumban a Ferencz József rend lovagkeresztjét adományozta. — Báró Becke egészségi állapota bár nem fordult rosszabbra, de mindig aggasztó. A miniszter napról-napra erőtlenedik és gyöngül, s orvosai már egészen tanácstalanok. — Lónyay pénzügyminiszter jövő hóban Bécsbe utazik, hogy a beteget meglátogassa. — A konzulsági ügyek reformját tárgyaló enquéte, a bécsi külügyminisztérium intézkedése folytán e hó 25-ikén fog összeülni. A Kisfaludy-társaság és írói segélyegyleti bálra tegnap Haynald Lajos kalocsai érsek is küldött húsz forintot Rómából. A küldött pénz mellett igen kedélyes levelet is irt az érsek ur, melyben biztosítja a bál-bizottságot, hogy Rómában időző magyar főpap-társai közül többen, még e hét folytán követni fogják az Ő példáját. — A m. kir. természettudományi társulat f. hó 19-én d. u. 5 órakor, az akadémia heti üléstermében szakülést fog tartani, melynek tárgyai lesznek: Az erjedés és az uj gombaelmélet, Szontágh Miklóstól. A zsály-völgyi kőszénmedencze ismertetése, Winkler Benőtől. A pesti tűzoltó egylet tegnap este 11 órakor tarta első próbariadóját. A legelső sípszóra azonnal talpon volt az egész negyven, ötven tagból álló csoport. Még telhetett bele három perez, a tűzoltók teljesen fölszerelve jelentek meg a városház mellett levő helyiség előtt. Széchenyi Ödön gróf, az egylet elnöke, is jelen volt ez első próbatéren s teljes megelégedését nyilvánitó kartársai ügyessége fölött. — A honvéd rokkantak menházára Aradon is tartanak szini-előadást. Follinusz János színigazgató. Szigligeti „Üldözött honvéd“jét tűzte ki e czélra. — Nagy szerencsétlenség Bécsben. Taxler udvari tanácsosnál délután öt órakor ép a kávét szolgáltaták fel, s meggyújták a petróleumlámpákat. A háziasszony kínálgatván nő vendégeit, véletlenül feldönté a petróleum lámpát, mely az asztalra ömlött s egyszerre lángba dobta az egész asztalkendőt. A kendőtől hat hölgy ruhája gyuladt meg és nem volt hatalom, mely ezután a társaságot minden baj nélkül megmenthette volna. A háziasszony legkevésbé sérült. Stadion grófnő egészen összeégett. Emerich tanácsosné pedig még azon éjjel meghalt sebeiben. — Menther Zsófia, zongoraművésznő, kiről már írtuk, hogy megérkezett, jövő hét elején fogja tartani első hangversenyét. Mint halljuk Tauszig zongoraművészt is várják, ki szintén fog egy pár hangversenyt adni, melyek egyikében a művész Budán lakó neje, Vrabély Szerafina is közreműködik. — Addig jár a korsó a kútra, mig eltörik. Rózsahegyi nyugalmazott helytartósági titkár is addig gyűjtögetett bizonyos szegény asszony nevében a saját zsebére, mig Szerdahelyi Kálmán, a rendőrség kezébe szolgáltatá. A kézrekerült csaló ugyanis tavaly említett színművészünket is rászedé, hanem ez jól megőrizte a titkár ur arczvonásait s közelebb találkozván vele, azonnal elfogatta. A megrémült csaló, a most is magánál rejtegetett ívet darabokra tépte, hanem ez sem mentheté meg a bajtól, mert a tépett darabokat szépen összeilleszték s a bűnöst elzárták. — Engesztelhetlen őrcsapat. Közelebb egy D . . . nevű budai hivatalnok éjfél után menvén haza lakására, látta, hogy kulcsát otthon feledé. A hivatalnok ismervén a budai békés és jó lelkiismeretű polgároknak hathatós álmát, tudta, hogy házmestertelen lakásába máskép be nem jut, ha csak földszinti lakásának ablakát be nem veri. És így jön, de ép midőn már fél lábával szobájában volt, kerítette hatalmába másik lábát az arra menő őrjárat. Hiába magyarázgatá a szegény hivatalnok ártatlanságát s czélját, melyben semmi injuria nem rejlett: a hajthatlan őrcsapat nem lágyult és a hivatalnok erejét puha ágy helyett, kemény fogházi lóczán volt kénytelen tölteni. Másnap reggel aztán, midőn igazolta kilétét, bocsánatot kértek tőle s elbocsátották. (A pestvárosi gazdászati bizottság) tárgyalás alá vette az újonnan elnevezett utczáknak névtáblával való ellátását. E hiány betöltése a gazdasági hivatalra bízatott, mely eddigi eljárásának eredményét sehol nem mutatta föl. Legelőször is tehát e hivatalt kellene megsürgetni, hogy működéséről jelentést tegyen. — Temesvártt az észak-német birodalom al konzulságot állít föl. — A vizszükség nagy a Krisztinavárosban Budán, azért a városi hatóság megtiltotta, hogy a déli vaspálya közelében levő kutakból nagyobb mennyiségben hordókkal vigyék a vizet. — Kedves újévi ajándék.; Az uralkodó Liechtenstein herczeg uj évre, javadalmai összes tisztviselőinek, jelentékenyen fölemelte évi fizetését. — Egy őrült anyát bocsátottak ki pár nap előtt a berlini kórházból, előbb a doktor urak bizonyítványt állítván ki, hogy az őrült asszony teljesen felgyógyult betegségéből. A kigyógyult anya a kórházból egyenesen hazament, magával vitte két gyermekét, s aztán vidor arczczal tért ismét haza. Midőn kérdezték, hogy hol hagyja gyermekét, azt válaszolta: „El velek, el!“ — A házbeliek megijedtek, s a gyermeknek keresésére mentek. Szegényeket egy árokban találták halva. — Egy grófi pinczér, Pest városa ujoncz-összeirási ivein a magyar aristokrácziának egy előkelő tagja is szerepel a hadkötelezettség teljesítésére behivottak között. A magas aristokráczia e tagja gr. Almási, ki a Ferencz város egyik kisebb vendéglőjében pinczéreskedik. A „P. Lloyd“ nem meri határozottan állítani, hogy az illető csakugyan az említett grófi családból való, de annyi bizonyos, hogy annak írja magát. Különben ez nem első eset. Pár év előtt b. B . . . r. előkelő bihari család egyik elszegényedett sarját láttuk hordár-ruhában Pest eg^k utczáján, mig egy másik, D . . . ky szintén elszegényedett földbirtokos, mint kutschéber járt vendéglőből vendéglőbe. — A mármarosi fiatalság (szám szerint hatvanhatan) közelébb tartó évi ismerkedési estélyét a két oroszlán czimü vendéglőben. Hogy a kedélyes lakoma jótékony tettel is össze legyen kötve, a rendezők aláírást nyitottak a honvéd rokkantak menházára. Az aláírási íveken harmincz ftnál több gyűlt be, melyet a rendezők át is szolgáltattak a nevezett alapra. — Egy óriásló, Renz, jelenleg Berlinben működő rovarigazgató közelebb, egy oly arabis mént mutatott be, melynek a hátán hat ember kényelmesen elférhet. „Herkules,“ igy hívják a mént, azonkívül, hogy roppant ereje van, bámulatosan tud ugrani is. A ritka szép állatot mindennap nagy közönség nézi. Május elején a pesti közönségnek is lesz alkalma, e nem mindennapi példányt megtekinteni, miután két egész hónapot fog e rovar-társaság Pesten tölteni. — Érv a házasság mellett. Bécsben a hivatalos kimutatások szerint az 1868-dik év folytában 7669 házas, 14.031 nőtlen s 2466 özvegy ember halt meg. A házasságban élők közül tehát a halál sokkal kevesebb egyént ragadott el, mint a nőtlenek közül. A női nemnél valamivel kedvezőbb az arány. Férjes nő 6109, hajadon 12,447, és özvegynő 6406 halt el ugyanazon évben. — Zsinati statisztika. A zsinati atyák összes száma múlt évi decz. 23-án 757 főre rúgott. E főösszeg következő részletekre oszlik fel: 5 bibornok a püspöki rendből, 36 presbyter bibornok, 6 diakon bibornok. — Bibornok tehát 48 van, kik közt 24 püspöki szék nélkül van. A püspökök száma, a 24 püspök-bibornokot is beleértve, 600 tesz ki a zsinaton. Főapát van 14, szerzetrendi főnök 29. Decz. 24-dike 3 püspök halt meg, de számuk az újonnan érkezett praelatusok által több, mint pótolva van. A 680 püspök a világ különféle tartományai szerint következőleg oszlik meg : Ausztria- Magyarországra esik 43, Poroszországra 8, Bajorországra 6, Schweierra 4, Francziaországra 81, Olaszországra 114, a római államokra 62, Izlandra 19, Kanadára 9, Angliára és gyarmataira 27, az Egyesült Államokra 40, Mexikóra 9, Dél-Amerikára 30, Spanyolországra 40, Portugalliara 2, Belgiumra 6, Hollandiára 3, Törökországra 12, az Archipel vidékére 4, a különféle keleti tartományokra 42. A hátralevő szám 119, melyből a legnagyobb kontingens, a „partibus in fidelium“ rovására esik. Színház: (Szigeti József lelépéséért) egy láma azzal akarja vigasztalni a közönséget, hogy annak oka nem más, mint Szigeti azon szándéka, hogy ezentúl egészen a drámai irodalomnak szentelhesse erejét. Ez hírnek, mint tudni véljük,eléggé inkorrekt, vigasznak pedig, mint mindenki beláthatja, eléggé silány. Szigeti, ha nem csalódunk, oly okok miatt lép vissza, melyek az enquéte és az abból támadt hármas igazgatóság működéséből folytak. Oly időpontot és alkalmat, mint az enquéte tanácskozásai a drámai művészet végleges és méltó biztosítására nyújtanak, évek óta vágyva vártak a színház tagjai, és sokan közülök, élükön Szigeti, tűrték a bajt azért a jóért, mit ily alkalom hozhat. Most azonban az enyéteben oly tendenczia nyert többséget, mely ismét túlnyomóan az operára irányozza pártfogását s tizezereket halmoz reá, melyeket a drámától megtagad. Szigeti ez ellen fölszólalt a veterán művész teljes buzgalmával és bátorságával, de szavának nem volt más foganatja, minthogy az urak megharagudtak, bátortalan ügybarátok elhallgattak és egy nyegle toll lepiszkolta. Ha meggondoljuk,hogy Szigeti éltes ember és uj alkalmat a dráma méltó biztosítására megérni nem igen remél, akkor megfoghatjuk az elkeseredést és csalódást, mely nyugdíjjaztatását adatta be vele. De hogy ezt a nyilvánosság történni, s így a nemzeti színházat hallgatagon a jelentőség zérusa felé sülyedni engedje, arra bizonyára nem elég az olyan vigasztalás, hogy Szigeti drámaírói működéssel pótolandja a lelépése által támadt hézagot. — Legkevésbé sem szándékunk kicsinyleni Szigetit, mint írót; de, hogy mint színész hasonlíthatlanul magasabban áll, azt senki sem fogja tagadhatni. S végre, ha még oly magasan állana mint drámaíró, két dolog bizonyos: egy, hogy mint színész nélkülözhetlen a nemzeti színháznál, más, hogy lelépésével és az ő saját darabjainak is okvetlenül le kellene tűnniök a színpadról. Azért a mellett kell maradnunk, amiben bizonyára a színház minden barátja velünk egyetért: hogy t. i. Szigeti lemondásával szemben csak egy vigaszunk lehet: az, hogy ténnyé nem válik, nem válhatik. (A színi tanoda) két növendéke: Her Vey Laura és Rákosi Szidónia kisasszonyok legközelebb a nemzeti színházban, elsőbb a „Szerencse gyermeke“, második a „Tücsök“ czimszerepében fel fognak lépni. Erre a színi tanodában a színház és a tanoda igazgatói, irók és egyéb érdeklődő vendégek jelenlétében próbajátékok tartottak, melyek a fellépések szép sikerültével biztatták a jelenvoltakat. (Népszinház.) A budai városi közgyűlés a népszínház kérdését tegnap tartott közgyűlése napirendjéről kitörölte, s elhatározta, hogy a februári közgyűlésen fogja a sokat hányatott intézet sorsát eldönteni. A színházat Miklósi fehérvári színigazgató f. é. márczius elsőtől május elsejéig kapta meg a felügyelő bizottmánytól. Molnár ekkor elhagyja a színházat, s mindenekelőtt több shakespearei mű scenírozásához fog, melyekkel azután egyelőre a vidékre indul. Reméljük,