Reform, 1872. augusztus (4. évfolyam, 208-238. szám)
1872-08-04 / 211. szám
211. szám. Előfizetési föltételek : Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva Egéen érrn . . 20 frt—kr. Pél óvrt 10 Negyed évre Egy hóra . Hirdetmények dija: lohanóbos petitaor egyszeri hirdetésnél A nyilttéri petitaor . . Bélyegilij külön ... 5 frt—kr. 1880 , Vasárnap, augusztus 4.1872.n 8 kr. 25 „ 30 „ REFORM i.évi Szerkesztési iroda : Bolv&ro«, vívroeVista!-téii 3. «ss. X. nomviT, I, 8 lap síulemi rénaét illető minden küslemény a ast'rkoKJitöaégha» intézendő. BórmontotSon loxolek oaak ismert k-osükSöl fugiidi'j.innk o! Kiadá-hivaíai : Ráth 2ór könjTke Tsakefléa-ben, régi sziji’iá ít.ér 5. as* A lap anyagi részét illető köslemények (előöletéai péna, kiadiia körüli panaszok, hirdetmény) a kiadó hivatalhoz inté*endök. A pesti népszinházra A „Reform“ szerkesztőségében eddigelé bejelentetett 5185 frt és 2 db. cs. kir. arany. Pest, augusztus 3. A kodifikaczionális bizottság, mint tegnapi lapunkban írtuk, a házszabályok reformjára vonatkozó törvényjavaslatával, megkezdte új szervezetében való működését. Ezúttal, eltekintve a kodifikaczionális bizottság eme, még különben is csak részben ismert debütirozását, átalánosságban akarunk néhány megjegyzést tenni eme bizottságról, s a többi minisztériumokhoz való viszonyáról. Midőn a kodifikaczionális bizottság az igazságügyminiszterium kebléből az elnökminiszterséghez helyeztetett át, ezt a lapirodalom, mint egészen természetes dolgot, csaknem kivétel nélkül, hallgatag, vagy nyíltan helyeselte, s ez ellen valóban nem is lehetett senkinek is kifogása, ha a törvényjavaslatkészítő bizottság az egyes szakminisztérium kebléből, közvetlenül a kormány fejének támogatására rendeltetett, s ez által átalános törvényhozásunk valamennyi ágát felölelő jelleget kapott, s mintegy az összminisztérium táborkarává lett, vagy legalább ennek kell vala lennie. Természetesen ilyetén minőségében valamennyi szakból a legnagyobb kapacitásokat és munkaerőket bele kell vala vonni állandóan vagy ad hoc ideiglenesen. Az elnökminiszterség mellé adott kodifikaczionális bizottság szervezete azonban egészen más jellegű. Nem szakbizottság az, mely valamennyi szak törvényhozóinak elitjét magában foglalva, törvényhozásunk összes szükségletéről gondoskodnék, s törvényhozási gépezetünket a földolgozandó anyagszerekkel ellátná, hanem nehány geniális, s tagadhatatlanul elismerésre méltó tehetségű törvénytudó férfiúból áll e bizottság, kiknek föladata : törvényhozásunk szükségleteit megfigyelni, s ezen megfigyelés eredményéről az illető szakminisztériummal érintkezésbe lépni, néha napján egy-egy átalánosabb jellegű törvényjavaslatot kidolgozni, kiválólag pedig az egyes szakminisztériumok által, saját szakukat illetőleg kidolgozandó törvényjavaslatokhoz alapeszmékkel szolgálni, s ezen törvényjavaslatok fölött revizionális jogot gyakorolni. E pillanatban, midőn az új szervezetű gépezetnek még egy munkálata sem fekszik előttünk, nem tudhatjuk ama rendszert, melyet a törvények kodifikálásánál követni fog. Korai, s tényekkel nem támogatható vitára szolgáltatna alkalmat azt kutatni, ha megfelelhet-e a jelen bizottság szűkre szabott keretében a várakozásnak vagy sem, és váljon a kodifikáczionális bizottság egy más nagyobb alakban volna-e czélirányosabb, a kodifikálás szükségleteinek megfelelőbb? Itt is, mint mindenütt, a gyakorlati alkalmazástól és kiviteltől függ minden. S ránk nézve az majdnem teljesen közönyös, vajjon valamennyi szakminisztérium törvényalkotó kapacitásából álló bizottság kodifikál-e, vagy három-négy geniális emberből álló kezdeményező bizottság, mint felsőbb fórum kodifikáltat az alsó fórumokkal, az egyes szakminisztériumokkal jó törvényjavaslatokat; a fő dolog ránk nézve csak az, hogy ezen törvényjavaslatok jók legyenek s a fönforgó szükségletek sürgős, vagy kevésbé sürgős voltával egyenlő lépést tartsanak. Mert nekünk nem csak jól szerkesztett törvényjavaslatokra van szükségünk, hanem a törvényjavaslatok alkotásánál még azt is éles látással meg kell figyelni, minő szükségleteket kell azonnal kielégíteni, s melyek várhatnak még, mint tűzvész, vagy árvíz alkalmával az értékesebb holmikból először is azokat mentjük meg, melyek jobban ki vannak téve a veszélynek, s a kevésbé veszélyeztetett tárgyakra csak az előbbiek biztosságba helyezése után kerítjük a sort. S e pontnál valóban aggodalommal gondolunk a kodifikáczionális bizottság jelenlegi szervezetére, mely fölöttébb alkalmas arra, hogy az egyes szakminisztériumokkal viszálykodásba keveredjék, azokkal a törvényjavaslatok egyes alapelvei, s a tárgyalás sürgős, vagy kevésbé sürgős voltának kérdése fölött ujjat húzzon, mi természetesen a közügynek nem kis hátrányára lenne. S itt még egy másik fontos tekintet, a felelősség tekintete is figyelembe veendő. Ha ugyanis valamely törvényjavaslat hibás vagy hiányos lesz, vagy pedig elkésik, az ezért való felelősséget nem lesz nehéz az egyes minisztériumoknak a kodifikaczionális bizottságra, s ennek viszont a szakminisztériumokra bántani; s midőn a sok bába közt elvész a gyermek, fölöttébb bajos az egymásra utalók közt az igazán hibást felelősségre vonni. Ezen eshetőségekkel szemben, melyek, óhajtjuk, hogy ne következzenek be, őszintén, s megvalljuk, legjobban féltjük az igazságügyi minisztériumot, mint melynek legtöbb és legsürgősebb teendője van. Oly teendői, melyek részint még csak legfölebb megkezdve, részint csak félig vannak elintézve, pedig természetüknél fogva olyanok, hogy azokat igen fontos érdekeink veszélyeztetése nélkül, halogatni nem lehet. Hogy ezen teendők közül csak a legfontosabbakat számítsuk el, elsősorban megemlítjük a törvénykezési szervezet befejezését. Az első fokú bíróságok rendezésének kérdése kisebb-nagyobb szerencsével megoldatott ugyan, úgyhogy igazságszolgáltatásunk gépezete, hála az égnek, most már így amúgy elforog , de ezen kérdéssel szorosan összefügg a békebírósági, s közjegyzői intézmény megalkotása, s jóravaló ügyvédi rendtartás életbeléptetése. Különösen a békebírósági intézmény igazságszolgáltatásunknak továbbra már nem nélkülözhető kiegészítő része, mely nem csak az úgy is túlságosan megterhelt elsőfokú bíróságokat fogja megmenteni a megszámlálhatlan sokaságú aprólékos pertől is, míg alaki jogunk ez iránt véglegesen fog intézkedni, hanem egyszersmind némileg segíteni fog perrendtartásnak és igazságszolgáltatásunk czentralizácziójának ama hallatlan kinövésein, miszerint p.o. Fiume egy egész sereg apró-cseprő,gyakran 20—25 krajczáros (!) pert akaszt központi fölebbviteli bíróságaink, a királyi tábla, s a legfőbb törvényszék nyakába, mely perek, ha békebiróságok volnának, még az elsőfokú bíróságok becses idejét sem vennék igénybe, annál kevésbé zaklatnák pedig királyi tábláinkat, s legfőbb törvényszékünket. A békebiróságok fölállítására vonatkozó javaslat ugyan már elkészült, sőt a ház osztályaiban is megfordult, de itt megfeneklett, életbe léptetése pedig nem tűr halasztást. Kérjük tehát az igazságügyi minisztériumot, sürgesse ezen törvényjavaslat letárgyalását, s már előre megtegye az életbe léptetéséhez szükséges előintézkedéseket. A közjegyzői intézmény s jó ügyvédi rendtartás életbe léptetése szintén nem halogatható teendőink közé tartozik. Az előbbinek hiánya igazságügyi szervezetünk fájdalmas, az utóbbié pedig veszélyes elmérgesedéssel fenyegető sebe. Ha ugyanis szabadelvű, de azért eléggé szigorú ügyvédi rendtartás, e tekintetben való patriarchális állapotunkon egy-két évig még nem segít, s különösen, ha a jelenlegi ügyvédvizsgMó bizottság eddigi enyhe eljárását követi, s a tudatlanságnak jövőre is annyi czéget szolgáltat ki, mint szolgáltatott ki eddig, ügyvédi karunk két évtized előtt nem lesz regenerálható. A rész ügyvéd pedig mennyit árthat a feleknek, s mily hátrányára van az igazságszolgáltatás gyorsaságának, mindenki, de különösen a felső bíróságok tudhatják, melyeknek ügyetlen, szószátyár ügyvédek nélkül, fele annyi teendőjük lenne. Mind a közjegyzői intézményre, mind az ügyvédi rendtartásra vonatkozólag elismerésre méltó törvényjavaslatokkal bírnak, s csak az a kár, hogy még messze vannak az életbeléptetés stádiumától, s ha az igazságügyminiszter nem sürgeti azokat, évek múlhatnak, míg igazságügyünk eme két kiegészítő szerve megkezdi az összállamra nézve egészséges működését. Előkelő fontossággal bír továbbá a hűbéri maradványok rendezése, mely nélkül a birtokviszonyokba rend és biztosság nem is hozható. Ide vonatkozólag több rendbeli kezdeményezés történt ugyan már az igazságügyminisztérium részéről, s e tárgyban törvényjavaslatok terjesztettek a ház elé, de hátra van még a malomjog, az italmérési jog, a vásárjog, a bio- és révvám, végre a halászati jog iránti törvényjavaslatok benyújtása. Ezen utóbb említett jogok, s a hűbéri maradványok rendezése annyira fontos közéletünk, az állami rend és a jó birtokviszonyokra nézve, hogy ide vonatkozólag gyors és gyökeres intézkedést nem győzünk eléggé sürgetni a kodifikáczionális bizottsági törvényhozásunk részéről. Ha azonban mindezen viszonyok törvény által rendezve lesznek is, még mindig csak a teendők kezdetén fogunk állni. Ez által csak igazságszolgáltatásunk korszerű alapjait raktuk le, s ekkor még mindig hátra lesz törvénykönyveink kodifikálása. Majdnem elmulaszthatlannak tartjuk, hogy alaki jogunk még a jövő ülésszak alatt rendszeresen, illetőleg újra kodifikáltassék, s pedig a polgári peres eljárás úgy, mint a büntető, s ez utóbbira nézve határozott hibának tartanók, ha a múlt országgyűlés vége felé benyújtott büntető novella törvénykönyvünkbe beiktattatnék , mert annyira kivonatos és hiányos az, hogy átmeneti intézkedésnek ugyan megjárja, de már szolid törvénykönyvnek valóban nem válik be. Az eljárás módját, azaz vájjon az eljárás nyilvános és szóbeli legyen-e, mi részünkről már nem tekintjük nyilt kérdésnek, mely fölött az igazságügyminisztérium és a kodifikaczionális bizottság még okoskodhatnék. Uly elv ez, melyet föltétlenül el kell fogadnia a készitendő törvénykönyvek alapjául. Az anyagi törvénykönyvek között mi a büntetőt tartjuk legsürgősebbnek, s mielőbb történendő benyújtáshoz annál több reményünk lehet, mivel az igazságügyi minisztérium ismételten megígérte ezt, s tudtunkra, egyik igazságügyminiszteri hivatalnok már két év előtt meg is bízatott ezen törvénykönyv elkészítésével. A kódexkészítés azonban persze nehéz dolog, példa rá a polgári törvénykönyv, melynél szintén még a kezdet legkezdetén vagyunk. Ezekkel azonban még mind nem számítottuk el az igazságügyminisztérium teendőit, s csakis a legsürgősebbeket, a törvénykönyveken kívül, melyek szintén sürgősek, s számuk vagy féltucat, csak a halaszthatlanokat említettük föl. Ily óriási föladattal szemben óva intjük az igazságügyminisztériumot, hogy most, midőn a kodifikaczionális bizottság elköltözött kebléből, azért ne hagyja halasztást nem szenvedő törvényjavaslatait háttérbe szoríttatni, s másrészt örömest föltesszük a kodifikaczionális bizottság tagjairól, hogy igazságügyünk végleges szervezését szintén főfontosságunak tartják, megemlékezvén a mondásról: Justitia regnorum fundamentum. A belügyminisztérium törrendelete a magyar vasúti papirok biztositékul elfogadása tárgyában. Több hazai vasuttársulat együttes folyamodványa következtében a magy. kir. pénzügyi és közlekedési miniszter ur részéről megengedtetett, hogy a magyar állam által kamatbiztositásban részesített minden vasút részvényei s azoknak elsőbbségi kötvényei azon esetekben, midőn felek az állami hatóságoknál vagy közegeknél biztositékot tesznek le, mennyiben azok nem készpénzben vagy jelzálog lekötése mellett nyujtatnak, fentebbi értékpapírok a felek kívánságára a napi árfolyam szerint biztosítékul elfogadtassanak. Minthogy ezen intézkedés, a hazai vasúti részvények értékemelkedésére és forgalmára jótékony befolyást gyakorol, igen kívánatos volna, ha a hatóság is saját hatáskörében minden előfordulható biztosítékokra nézve, a hazai vasúti értékpapírokat hasonkedvezményben részeltetné. Megjegyzem azonban, hogy elővigyázat és óvatosság szempontjából a biztosítékul való elfogadás kedvezménye, csakis a már felülvizsgált s a forgalomnak tényleg átadott vaspályák ilynemű értékeire terjesztendő ki. Budán 1872. évi Julius hó 23-án. Grois Gusztáv s. ki miniszteri tanácsos, a miniszter megbízásából. = Pest városnak 1872-ik évi deficzitje a költség előirányzat szerint tudvalevőleg 905,000 frt, melyre nézve a közgyűlés kimondotta volt, hogy annak fedezésére a községi pótlék felemelését nem indítványozhatja, hanem miután a deficit főleg a rendőrség nagymérvű szaporítása folytán, melyet a város nem annyira helyi, mint országos szükségletre való tekintettel és a kormánytól ismételve kilátásba helyezett megtérítés reményében eszközölt, keletkezett, a város az annyiszor ígért megtérítésnek folyóvá tételét sürgette, azt a deficit fedezésére óhajtván fordítani. A belügyminisztérium újból elismerve a rendőrségi kiadások megtérítési igényeinek jogosságát, arra utalt, hogy azok folyóvá tétele a folyamatban levő tárgyalások miatt még nem eszközölhető, hanem felhívta a várost, hogy új jövedelmi források nyitása által, különösen a községi adópótlék emelése által igyekezzék a deficitet leapasztani. A közgyűlés e leirat,folytán oda utasítá a költségvetési bizottságot, hogy a deficit mi módon fedezése tárgyában javaslatot dolgozzon ki. A költségvetési bizottság tegnapi ülésében tárgyalván a deficit ügyét annak gyökeres megoldását az idén elodázta, ugyanis abban állapodott meg, hogy a községi pótadó felemelése a folyó évben nem ajánlható, miután azt visszaható erővel elhatározni nem lehet, és másrészt az év hátralevő hónapjaira való kivetés czélhoz sehogy sem vezethetne, miután a kivetés eszközlésére szükséges idő leszámításával alig maradna néhány hónap, melyben a magasabb községi adópótlék szedethetnék, és ez a kezelésben is zavarokat idézne elő. A számvevőségtől az első félévi pénztári kezelésről előterjesztett kimutatásból kitűnik, hogy a rendőrségnél újból szaporított föOdrabant és 30 konstabler ki nem nevezése és több más megtakarítás, valamint a jövedelemnek a jövedékek, bérleteknél beállott emelkedése folytán a deficit az év végéig 688,000 frtra szállott alá. Ennek fedezetére fog fordíttatni „Fehér hajó” és Vrányi házak eladásából nyert 300,000 frtnak folyó évben esedékes 100,000 frtja, továbbá a vallás- és közoktatásügyi minisztérium által a folyó iskolai kiadások fedezésére utalványozott 25,000 frt, valamint iskolaépitési költségek megtérítésére megszavazott 00,000 frt, úgy hogy a város által tényleg fedezendő összeg 503,000 frtra száll alá. A közgyűlés 300,000 frtot az épitési alapból visszatérítendő kölcsönképen a folyó kiadások fedezésére 300,000 frtot már kiutalványozván még 203,000 frt van hátra fedezendő, melyeket a bizottmány szinte az építési alapból javasol kölcsönvétetni, és így a házipénztárt ez évre a szükségelt összegek fedezésére képes fizetni. E mellett ajánltatik az adóhátralékoknak erélyes behajtása. Az építési alapból veendő 503,000 frt-nyi kölcsönt a bizottmány 2 év alatt indítványozza visszafizetendőnek, úgy hogy a város legközelebbi két évi költségvetésében évenkint 250,000 frt jövedelmi többletről kellene gondoskodni, hogy a fenti kölcsön visszafizettethessék. A jövedelmi források szaporítása és emelése érdemében a bizottmány az 1873-ik évi költségelőirányzat készítésénél, mely végett a tárgyalások már a jövő hóban meg fognak kezdetni, kiváló gond fog fordittatni, hogy a város haszonbéreiből és regáléiból, különösen a pálinkamérésből nagyobb jövedelmet húzzon. Az „Obzor” szerint a horvát pénzügyi bizottság július 31-én befejezte a kormány három osztályának költségvetési tárgyalását, s augusztus 1- jén megkezdi az alapítványi intézetek s Belovármegye költségvetésének tárgyalását, mint amely nem tartozik az átalány-budgethez. Július 31-én heves vita folyt a bizonyos meghatározott czélokra rendelt, de múlt években el nem költött, tehát rendelkezés alatt lévő pénzek iránt, s a kormány képviselője erősen vitatta, hogy az országgyűlést nem illeti meg ezen pénzösszeg fölött a rendelkezési jog. Mi lett végleg eldöntve, nem tudja. Dr.Makanecz indítványára rezoluet ó hozatott, melynél fogva egy év múlva kereskedelmi akadémia nyittatik. — A „Národne Noviné“-ben olvassuk, hogy a horvát rognikoláris küldöttség július 30-dika óta szorgalmasan működik a kiegyezési törvénynek óhajtott változtatásain és módosításain. A küldöttség azon van, hogy addig, míg a magyar országgyűlés is megválasztja saját küldöttségét- mindent pontosan formulázva elkészítsen. A törvény előkészítő bizottság is szorgalmasan dolgozik Primával, az országgyűlés elé terjesztendő különböző törvényjavaslatokon. A országgyűlés augusztus 1-jén is szünetelt a bizottsági munkálatok miatt. A magyar tannyelv a pesti theologiai kar előtt. Egy már négyéves, de mindekkoráig végre nem hajtott törvény, végre valahára valósággá válik : az 1868. XLIV. tcz. 19. §-a, mely így szól: Az országos egyetemben az előadási nyelv a magyar. Nem vizsgáljuk az okokat, melyek miatt a volt közoktatási miniszter, Eötvös, kinek hatósága alá az 1848. XIX. törvényczikk az egyetemet helyezte, e törvényt a theologiai karban nem hajtotta végre. Vajjon nem az egyetemi reformnak tartotta-e főn azt? s midőn ez megkészült, miért maradt az ki ebből is? Nem kérdjük, miért utódja, ki kora ifjúsága óta buzgó barátja a nemzeti nyelvnek, s a fönálló törvények nagy tisztelője, nem hozta helyre elődének mulasztását? Jól tudta azt mindkettő, hogy nehézség a dologban nincsen, sem a pesti theologiai kar tagjaiban, a mennyiben azok mindannyian birják a magyar nyelvet, sem a tárgyakban, melyek részint katholikusok, részint protestánsok által immár ki vannak magyarul dolgozva, mi által a tanároknak előadásaik magyar kidolgozása tetemesen meg van könnyitve. Azt sem kérdjük, vajjon nem-e a püspöki kar, vagy — miután ennek tagjai közt több lelkes barátja van a nemzeti nyelvnek — nem-e a magyar egyház feje, az esztergomi érsek, protestált e törvény végrehajtása ellen Mindezt nem kérdjük, mert megfelelt világosan, félremagyarázhatatlanul •az imént maga a theologiai kar, midőn Toldy Ferencz rektornak a magyar tannyelvnek a theologiai karban is behozását követelő indítványa az egyetemi tanácstól, véleményadás végett, hozzá áttétetvén — udvariasságból csupán, nem kötelességből, mert hiszen a theologiai karnak csak nem lehet joga a törvény ellen kifogást tenni — különben majd a törvénynek juthatna eszébe, egy, a törvényeknek hódolni nem akaró testületet kitörölni a létezők sorából ■—■ a theologiai kar a magyar nyelvnek annak összes tanulmányaiba behozatalát „sem czélszerűnek, sem tán kivihetőnek“ sem tartotta! 8 ezt egy oly kar mondja, mely fölött az eltöröltetés damoklesi kardja függ, jeléül azon mély és a fenyegetett lét tudata által sem legyőzhető ellenszenvnek, melylyel nemzetiségünk ellen viseltetik, vagy a kényelem azon bűnös szeretetének, mely miatt fázik oly munkától, mely avult deák faszczikulusok lefordításánál valamivel többet, sőt egyebet kíván. Ismerjük tehát mármost az idézett törvénynek és a magyar nyelvnek titkos ellenségeit, kik, mielőtt b. Eötvös határozott volna, alkalmasint megvoltak, ha csak szóval is, kérdezve. De az ügynek most már históriája van, és ne praeoccupálják ezt, hanem miután sike r „REFORM“ TARCZAJA. A három leánytestvér krónikájának könyvei. — Musaeus meséjének fordítása. — II. könyv. (Folytatás.) Edgár udvarmestere s az udvari cselédség elkisérék Rajnaldot sugár jegenyefa és tiszafával beültetett hosszú tornáczon végig, ki egész a vadásztelek széléig, és hogy a lovag kiért rajta, betevék utána a kapurostélyt, ők maguk pedig siettek vissza a kastélyba, mert az elváltozás ideje küszöbön volt. Rajnárd leült egy hársfa alá, hogy szintén láthassa a csudát; a telihold teljes fényében ragyogott az égen, a kastély még kivált a fák sudarai közül, de hajnalra sűrü köd fogta körül a leventét, és midőn aznapfelkeltével odalett, hűlt helye volt a kastélynak,parknak és kapurostélynak. Rajnárd sivár pusztaságban találta magát, kőszikla csúcsán, feneketlen örvény fölött. A kalandos ifjú szétnézett, a völgybe vezető utat kutatva, és ekkor a távolban tavat vet észre, melynek sima tükrét a nap sugarainak visszfénye ezüst színben csillogtatta. Nagy üggyel-bajjal vergődött napestig a sürü erdőn keresztül; este folyvást csak a tón járt, mert ott gyanította harmadik nénjét, Berthát; azonban mentül jobban beférkőzött a közepébe, annál járhatlanabb lett a bozót; a tó eltűnt szeme elől s vele a remény is, hogy valaha még megláthassa. De napnyugottal a víztükör megint fölcsillámlott előtte egy sor fa közül, amely irányban az erdő ritkás volt; mindamellett ráesteledett, mire a partra ért. Fáradtan keveredett le a gyepre egy fa tövében, és mire fölébredt, már magasan sütött feje fölött a nap. Talpra kelt pihent erővel, és a víz mentében előre haladt, folyton csak azt hánytorgatva, mi után-módon férhetne hozzá tóbeli nénjéhez. Hasztalan hallatá üdvözletül mondókáját : „Bertha, édes néném, ha itt lakói, ebben a tóban, úgy válaszolj arra, amit mondok; én testvéred vagyok, Rajnáid, más néven Csudafi, és fölkerestelek, hogy megtörjem a varázst, melynek hatalmában vagy, s hogy kiszabadítsalak ebből a nedves börtönből.“ Beszédére azonban nem felelt, csak az erdei visszhang. — „Oh ti szép halacskák!“ — folytatá, midőn a sok piros pöttyös hal csapatostul odaúszott a part alá, s úgy lőnek, mintha rábámulnának a jövevényre — „szép halacskák ti, vigyétek birül gazdátoknak, annak a fiatal menyecskének, hogy öcscse itt lesz a parton.“ — A mennyi kenyérmorzsa akadt benne, mind előszedé zsebéből s odadobá a halaknak a tóba, hátba lekenyerezi vele azokat a hirvitelre, de a halak mohón kaptak az eledel után, azután tovausztak s feléje se néztek többé jóltevőjöknek. Rajnárd látta, hogy a halas prédikáczióval nem megy semmire , más után igyekezett tehát vállalkozásának végére járni. Nyalka lovagember létére jártas volt mindenféle testet edző gyakorlatban, és úszni úgy tudott, akár a vizi poétok ; nem gondolkodott tehát sokáig, hanem leveté fegyverzetét, csupán csak kardját — de azt is meztelen — marokra fogá, és hogy nem akadt ladikra, mint annak idejében édes atyja — tűzsziningben bátran beleugrott a vízbe s azzal úszott Behemoth sógort fölkeresni. Csak nem fog tán szó nélkül elnyelni — így gondolkodok magában — és észre téríthetem majd én is, csakúgy mint apám. Szántszándékkal erősen lubiczkolt aztán a vízben, hogy magára zúdítsa a vízi szörnyeteget és a kékes hullámokon végig hintázva, beért a tó közepére. Ereje szakadtából úszva, hosszú utat tett a vízben, anélkül, hogy kalandja akadt volna; azonban, hogy ereje fogytán a part felé nézett, vékony páráju ködöt vett észre, és úgy tetszett neki, hogy az a vízből kimúló jégtorlasz mögül származott. Megfeszité erejét s odaúszott a tünemény felé ; aztán hogy közel ért hozzá, rövid hegyi jegéczoszlopot látott, csúcsánál fogva kiérni a vízből. Ez a csúcsa belül üres lehetett, mert szivviditó illat párolgott föl a fenekéről és eláraszta a víz színét. A bátor úszó úgy vélekedett, hogy az nénje vízalatti tanyájának kéménye; belemászott tehát, s úgy tapasztalta, hogy helyesen vélekedett a dologról. A kémény egyenest odavitt a szép Bertha hálóteremébe. A fiatal menyecske, bájos reggeli pongyolában ép csokoládét főzött, rózsafából rakott lassú tűz mellett. Hogy valami neszt vett észre a kéményben, s nyomban reá két embertalpat a kandalló tövében, rémületes meglepetésében földönté a csokoládés fazekat, s hanyatt esett a karszékbe. — Rajnárd addig rázta, míg magához tért, és némi pihenés után a fiata nő bágyadt hangon így szólt hozzá: „Szerencsétlen, te, bárki légy különben, ugyan hogy merted betenni lábad ebbe a földalatti lakba? Avagy nem tudod, hogy ebbeli vakmerőséged mulhatlan életedbe kerül ? — „Ne félj, szerelmem!“ szóla a derék levente, — én öcséd vagyok, Rajnáid, más néven Csudafi, nem nézek vészt, se halált, csakhogy meglelhettelek, édes néném, és szét akarom zúzni bilincseit a varázsnak, mely itt lekötve tart.“ — Bertha szeretetteljesen megölelé öccsét, de karcsú teste remegett közben, félelmében. Férje, Delfin Ufó, szintén elnézegetett egypárszor ösmeretlen létére ipja udvarára, s nem rég megtudta, hogy Rajnáid útra kelt, nénje fölszabadítására. Szánakozott volt nem egyszer az ifQunak ebbeli merész vállalkozása miatt. — ,)Ha“, igy szól a „medve sógor föl nem falja, sas sógor ki nem ássa a szemét, majd elnyeli czápa sógor; nagyon tartok tőle, hogy hatalmat talál venni rajtam a bősz indulat szeszélye, és legyömöszölöm őt; és hogyha te, édesem, dereka köré találnád fonni gyönge karodat; a te kristálypalotádat úgy összezúznám, hogy te épületestül odavesznél a zúgé babok közé, őt pedig czethalgyomromba temetném ; mert a varázs ideje alatt lakásunk, jól tudod, nem áll nyitva semmiféle idegennek.“ — A szép Bortba mindezt elbeszéld öccsének, de ő azt feleli : „És hát nem tudnál elrejteni a vizi szörnyeteg elől, nénjeid módjára, hogy itt maradhassak arra az időre, midőn a varázs majd enged.“ — „Istenem“, sopánkodék a menyecske, „már ugyan hogy tudnálak elrejteni, avagy nem látod, hogy kristálypalotában lakunk, és ennek minden fala átlátszó, mint a jég ?“ „Se baj !“ — ellenkezék Rajnáid •— „azért majd csak akad valami fölkutatlan zúgja, avagy te volnál az a csudaasszony, a ki nem tudja behályogosítani férje szemét ?“ — A szép Bertha teljességgel nem értett az efféle mesterséghez, csak gondolkozott, de nem jutott más eszébe, ahová eldughatta volna öccsét, mint a fás kamra. Rajnárd erre is ráállott, keresztbe raká a fát az átlátszó fal mentében, oly ügyesen, akár a hód, ott aztán meghúzta magát. A fiatal menyecske pedig ment öltözni, kipirositá magát csinosan, fölvevé legszebb ruháját, úgy hogy még jobban kivált sugár termete, férjét lesve, a delfint, és oly szerelemre termett kedves volt, akár valamelyik a három gráczia közül, a mint a költői képzelet szokta megteremteni. Skót képek — I. Olcsó kirándulás. — Amit a Clyde parton ácsorgó publikum régóta vár, a mit a le - fel hivatalos méltósággal sétáló hordárok mellé és hátára akasztott mozgó plakátok hirdetnek: az olcsó kirándulás, az ige, testté vált. Lanarkshire polgárai, kicsinyek és nagyok, hölgyek és férfiak, emlékezzetek meg, hogy holnap Sabbath vagyon (itt már a vasárnap többé nem vasárnap), az Ur dicsitésének nagy napja, a midőn minden polgár templomba megy, s lelke épületére szentelvén a napot, a bezárt public houseok böjtölésre kényszerítik torkát. Lanarkshire polgárai, kicsinyek és nagyok, hölgyek és férfiak, emlékezzetek meg, hogy a Lochgoilheadi kirándulás csak egy shillinget kóstál, s a hajón ép úgy lehet inni, mint a szárazföldön, az igaz, hogy roszabbat és drágábban, de az eredményt sietteti a hajó mámorító bimbálása. Lanarkshire polgárainak fogékony kebele befogadta e nagy igazságokat. A „Craigowine“ fedélzete telve van a publikummal,s aki kirándulást tesz — íra. Praktikus nemzet : én bámullak. Míg más hazafia választ a kettő között: élvezni a természetet vagy a pálinkát; te egyesíted az édest a hasznossal, s mig a zöld partok virányai eltűnnek előled, s a kopasz sziklák mereven bámulnak le reád, kebled füzét élesztgeted a zsebedben hozott brandys üveggel, melynek kifogyott tartalmát az isteni gondviselés bölcs rendeléséből a Craigowine fedélzetén is feltalálható steward csak hat pencért képes helyrepótolni. Derék nép: egy csapással két legyet élvezni, a természet és a brandy mámorát, felhasználni az alkalmat, az időt mulatna egyszerre, két kézzel. És van-e, ki ne bámulná a munkafelosztás e dicsőséges elvét, mely itt keresztül van vive oly pontosan ? A hét hat napja munkára adatik, a hetedik az Úr dicsőítésére, melyen zárva vannak a kocsmák, s nem iszol „se te magad, se fiad, se leányod“; az emberi érző kebel kétségbe volna esve a kérdés komolysága előtt: mikor költetik el a heti keresmény? — ha a válasz nem volna a szombat délután. Pénz a munkás zsebében, vigalom az egész társadalomban; megszűnik délben a munka, és este a ■— keresmény. Persze, ez meg nemzetgazdasági szempontból roppant fontos. A munka ára a termelvény, a czirkuláczió, az adóságtörlesztés,és a fogyasztása szombat délután. Hétfőn, vagy a komoly magába szállás nagy reggelén, vasárnap, okoskodik aztán a munkás szörnyü képen a vagyon igaztalan felosztásán: a brandy áruló tőkepénzesnek juttatván a fenálló társadalom kegyetlen rendje a pénzt, s a szegény munkásnak a Katzenjammert. Jó, hogy a vallás égre mutat vigasztalásért: majd lesz ott, ami itt nincs; s talán nem lesz, ami itt van : Temperance Hotel. Egyszer egy kép csoportozatot láttam, mely három részből állott: High Church, Low Church és No Church. Az első: a magas egyház, oszlopos épület. Szőnyegen térdel az ara és a vőlegény, a lelkész teljes ornátusban áldja meg őket. A másik : az alacsony egyházban, a puritán fekete ruhát presbyterián pap szidja a jámbor farmereket elkövetett és elkövetendő bűneikért. A harmadik: semmi egyház, egy részegekkel teli public house a policeman felügyelete alatt, aki maga is olyan részeg, hogy alig pislog. Ilyen a „society“ is. Voltaképen egy , csakhogy a magas régiókban, hova csak olyanok jutnak be, kik legalább kétszer—háromszor voltak büntetve gázolásért, sebes hajtásért, csak virtus az, ami alól bűn; s talán legalól az a bűn, a mi oda fönt erény. Ott fent a tettetés udvariassága a legfőbb erény, s a durvaság a legfőbb bűn; ide lent megfordítva. Erő erő ellen ; ki a mellel, ki a bottal, ha férfi vagy; üsd főbe ellenfeled, ha birod. Segíts magadon, ha tudsz; ha nem, lódulj odább. Első esetben hős vagy, ki előtt policemanek is rettegnek, az utóbbiban pária. Sajnálnak, szánnak és undorodnak tőled. Dicső rendje a fönálló társadalomnak ; hadd dicsérjelek már egyszer én is. Nincs olyan bűn, mit v