Reform, 1872. október (4. évfolyam, 269-299. szám)

1872-10-10 / 278. szám

278. szám . E­lőfizetési föltételek : Vidékre postáin vagy helyben hálKhoz hordva Egési OTTO Pél érre 20 frt-10­0 --kr. Negyed évre Egy hóra . Hirdetmények dija: lO-husábor DütitBor egyszeri hirdetésnél A nyílttéri petitsor.................................. Bélyegek­ kü­lön 5 frt—kr. 1 , 80 Csütörtök, október 10.1875­. 8 kr. 25 „ 30 „ REFORM ni-évi folyam. Szerkesztési iroda: «.«]«<)« A. VrtMl-y&ro«, vávoalióii-liAv 3. «x, X. ndvav, X. K lap g»ori5ini rép»át­ülete minden közlemény a Heerkesstöseghe* intézendö. Bórttiosníoilea lovulok «csak isnxort fco»ektöl ragadtatnak bi. Kiadó-hivatal: Eitlu. Mór könyvk«eife ® de«éb ® Ji, régi níbulástól *«• A lap anyagi részét életö közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli pasassok, hirdetmény) a kiadó-hivatalhoz intésondök. Előfizetési fölhivás a REFORM politikai és közgazdasági napilapra. Folyó évi október—deczemberre 5 írt, — október—novemberre 3 írt 60 kr., — októ­berre 1 írt 80 kr. Minden negyedéves uj előfizető a Boz Dickens „Barnaby Rudge“ czimű­ tetes kitűnő regényre, melynek bolti ára különben 5 frt — igényt tarthat. gga$^ Az előfizetési összegek­ beküldésére legczélszerübb a postai ványlapokat használni. A „REFORM“ kiadóhivatala. Ráth Mór könyvkereskedésében Pesten, háznégyszög. 99­ 3 kö­ utal* A pesti népszínházra ,Reform“ szerkesztőségében eddig elé begyült 6812 írt 72 kr. és 2 db. cs. kir. arany. Pest, október 9. Hogy Sennyey egy modern konzervatív párt teremtésén fáradozik, azt nem csak hogy neki rész néven senki nem veheti, de min­denki méltányolni tartozik, a ki magyar népünk és államunk igényeiről, a ki az alkotmányos pártok természetéről és a ki társadalmunk al­­katelemeiről és szükségeiről helyes fogalom­mal bír, és Sennyey iránt igazságos lenni akar. Hisz az a bajunk a törvényhozásban, azért nem megyünk előre, azért tespedünk, rotha­dunk és burjánoznak életünkön a parasztikus kinövések, mert ez országban nincs sem olyan konzervatív párt, mely „egy erkölcsi maga­sabb öntudatban keresné és találná létokát és létjogát“, sem pedig nincs oly liberális párt, mely föladatát, „társadalmi állapotainkat al­kotni s a közigazgatás terén gyökeresen szer­vezni“, megoldani képes volna. De váljon Sennyey Pál azon után, a melyet jelez, meg fogja-e oldani e kettős feladatot? Szerény né­zetünk szerint aligha, és pedig azért nem, mert beleesett azon alapos hibába, azon benső ellen­mondásba, hogy míg egyrészt pártviszonyain­kon és közállapotainkon gyökeresen javítani akar, ugyanakkor nem csak hogy külső kény­­telenségből elfogadja, de jogosultnak is elis­meri és föntartandónak ítéli a létező közjogi pártalakulást, és nevezetesen azt a zagyvaeszü és szenvedély vezette közjogi ellenzéket, mely minden állami és társadalmi bajaink legfőbb és alapoka. Hogy ebben nincs igaza, azt kimutatni törekedtünk tegnap, ma tovább kell mennünk. Sennyey és minden politikus figyelmét el nem kerülhette, hogy a tett után a tények logikája következik, vagyis hogy annak, a­mit Sennyey a házban mondott, szükségkép bizonyos kö­vetkezményei lesznek. Egy akc­iót indított meg, valamely általunk csak a beszédből föl­ismerhető számítás alapján, s a kérdés jövőre csak az, vajjon helyes volt-e mindenben e számítás, miután sok Sennyeytől független té­nyező is szükségképen belefoly, így p. o. Tisza Kálmán, Deák Ferencz, stb. stb. Az első siker oly nagy volt és Sennyey önereje oly hatalom, hogy a kérdésre tagadó választ adni ma észszerüleg nem lehet. Mi nem is akarunk jósolgatni, hanem fej­tegetni. A következményeket akarjuk levonni Sennyey beszédéből, úgy a mint egyéni föl­fogásunk szerint tenni képesek vagyunk. Egy tény áll előttünk már ma, és ez az, hogy a Deák-pártban sokan félnek Sennyey­­től. A szó ne szüljön visszatetszést : annyit jelent az, hogy sokan vannak, kik Sennyey föllépésében, különállásában és személyiségé­ben a Deák-párt meghasonlásának vagy épen kettészakadásának kezdetét látják. A­kik így ítélnek, talán elhamarkodják a dolgot. Sennyey Pál személyisége ép úgy, mint nyilatkozatai garancziái a Deák-pártnak, hogy a konzervatív államférfi nem tervez pártsza­kadást, sem fondorlatokra vetemedni nem fog. Ha tenné, önmagát semmisítené meg, s azon czélokat áldozná föl, melyek szolgálatában az alsóházba lépett. Sennyeyt sokkal erkölcsösebb és eszesebb embernek tartjuk, semhogy fölte­­hetnők róla, hogy azt az esetlen politikát kö­vetné, melyet ma Tisza Kálmán föltett róla, hogy t. i. a kormányelnöki poszz kedvéért koalíczióra lépjen a más alapon álló s más czélra törekvő balközép párttal. Ily alakban — csalatkozhatunk — de megvalljuk, mi nem látunk veszélyt a Deák-pártra nézve Sennyey­­től, mindazonáltal mégis látunk veszélyt a pártra politikájában és különösen politikájá­nak az ellenzék által való támogatásában. A veszély abban rejlik — minek nem épen Sennyey az oka — hogy az ő konzer­vatív elvei és czéljai , „egyéni nézetei“ és a Deák-párt hagyományos iránya közt, az ő „közigazgatási politikája“ és a deák-párti kormány eljárása közt igen gyakran oly eltérések lesznek, melyeket ki­egyenlíteni nem lehetvén, Sennyey azokat a házban „minden alkalommal teljes nyíltsággal előadni kötelességének fogja tartani.“ Lesz­nek, a­kik hozzá csatlakoznak a jobboldalon, s mindenkor pártolni fogja ezeket az ellen­zék. Ha nem is lesz mindenkor mindjárt ka­­binetkérdés, szavazás és a kormány leszavaz­­tatása, tagadhatatlan, hogy lesz mindig nagy zavar s a­ki ismeri ellenzékünket, tudni fogja, mint fog ez igyekezni a zavarosban halászni. Ezen állapotnak visszahatása lesz a pártokra, a kormányra, a sajtóra s lehetnek beláthatlan következményei. Innen van, hogy mi Sennyey nyilatkoza­tát­ól pedig főleg azért, mert a Tisza-féle op­­pozicziónak annyira kedvezett, a kiegyezési törvénynek és a parlamenti rendszernek lojá­­lis elfogadása daczára korrekt deák-pártinak el nem fogadhatjuk s az átalános pártbomlás egyik jelének tekintjük. Ezen pártbomlás pe­dig nem lehet Sennyeynek czélja, sem ha te­kintjük a Deák-párt irányában tett kötelező nyilatkozatait, sem ha megfontoljuk a közjogi oppozíczió föntartására oda kölcsönözött tá­mogatását. És ez az, a­mit mi Sennyey politi­kájának titkai közé sorolunk, hogy ellentétet látunk törekvéseiben. Ha fúzió vagy koalí­­czió által össze akarná vegyíteni, vagy szét akarná robbantani a létező pártokat, hogy azokból természetes válrokonság útján új két pártot csináljon, egy konzervatívot és egy li­berálist, azt értenők, bár a koaliczionális csel­­szövényt nem helyeselnék és sikertelenségét, vagy siker esetén káros következményeit jó­solnák ; de mikor Sennyey ezeket magától el­utasítja s mégis úgy cselekszik, hogy a Deák­párt, a melyhez csatlakozott, kohéziójában veszti általa, akkor maga tesz nyilatkozata mellé egy vastag kérdőjelet. Sennyey Pál jól tudja, hogy a Deák-párt valamint az ellenzék nem áll egyöntetű ele­mekből. Azzal nem hízeleghet magának, hogy a párt a­ liberális zömét és reformer sarjadékát szónoklati genieje által a modern konzervati­vizmusnak megnyerni fogja. Ha különállást foglal és egyúttal a közjogi ellenzéket biz­tosítja, annak czélja csak az lehet, hogy ne­vezett elemeket az ő saját táborába külső nyomással belekényszerítse , de ha ez a terve, akkor feledi, először, hogy kisebb­ségben van, azután hogy ilyen után egy­öntetű konzervatív pártot magának nem csinál, továbbá hogy oly kolliziók felé siet, a­melyek vagy őt vagy a liberálisokat kényszeríthetik a kilépésre, azontúl hogy a kormányzást nem csak megnehezíti bár támo­gatni akarja, de sőt veszélyezteti és végre hogy a Deák-pártot gyöngítvén az országban, épen azon ellenzéket segíti túlsúlyra, a­mel­lyel annak közjogi természete miatt sem , sem a Deák-párt másik árnyalata fúzió nélkül a kor­mányzásban közre nem működhetik. És most még egy kérdést: Mi szüksége van Sennyeynek a balközépre és nevezetesen Tisza Kálmánra,ha nem az, a­melyet jeleztünk ? Hát kellenek Sennyey talentumának és integri­tásának ilyetén segédcsapatok az ellenséges táborból? Ezek azon aggályok és benső ellenmon­dások, melyek iránt fölvilágosítást szeretnénk nyerni azoktól,kik föltétlenül helyeslik Sennyei föllépését és jelzett politikai irányát. Mi is, nem tagadjuk, nagy szerepet vindikáltunk Sennyeynek, és nagy hivatást, és pedig akár jön létre fúzió akár nem; de mindkét esetben politikáját és taktikáját kevésbé gondoltuk komplikáltnak, mint a minőnek tapasztaljuk. Daczára azonban mindezen ellenvetések­nek Sennyey részvétét a közéletben és szere­pét az alsóházban a hazára nézve több szem­pontból nyereménynek tartjuk. Nem csak azért, hogy ily nagy tehetség az ország javán dol­gozni fog; nem csak azért, mert Sennyey mély érzését és erős akaratát a hazaszeretet szol­gálatában tudjuk; nem csak azért, mert ha féltjük is különállásától a pártot, a­melynek táboráról állítók, hogy abban van most Ma­gyarország, de nem féltjük tőle, önzetlenségé­től és belátásától soha a nemzeti létet és „a kiegyezést, mel­lyel hazánk sorsát újabb expe­­rimentácziók veszélyeinek kitenni“ nem akarja, hanem reményeket kötünk Sennyey báró alsó­házi szerepléséhez azért is, mert benne őrét tudjuk a törvénynek, ellenőrét a kormánynak, egy hatalmas képviselőjét a törvényhozói füg­getlenségnek, a tárgyi igazságnak, a mint ő fogja föl; kormány és nép kegyét nem kereső szószólóját és mindenek fölött, mert a ház az erkölcsi integritás oly érinthetlen tőkéjét nyeri benne, mely a népképviselet és a Deák­párt tekintélyét tetemesen gyarapítani van hi­vatva. ” A török-montenegrói bonyodalomra vonatkozólag belgrádi tudósítónktól a következő so­rokat ves­szük október 7-ker kelettel: „Tegnap, a szent vasárnap nem volt ránk nézve a nyugalom napja. Egymást érték e napon a nyug­talanító, sőt aggasztó hírek a montenegrói határról, s különösen két távirat járt kézről kézre az izgatott la­kosság közt. Az egyik a hivatalos viszonyok megsza­kasztásáról szólt a porta és Montenegró közt, s rövi­den s világosan így szólt: „A nagyvezír rendelése szerint az albániai váli fölszólította a montenegrói kormány megbízott ügynökét, hogy Szkutarit és a tö­rök területet haladéktalanul hagyja el. ^ Egyenrangú államok között az ilyen háborút jelent. Azt jelent e itt is? Nem szól-e bele Európa s a békeszerető Ni­­kicza kapni fog-e az oda vetett kertyün ? Ennél még több nyugtalanságot okozott egy másik távirat, mely török csapatok összevonásáról szólt. Minden boszniai, herczegovinai, albániai s prizrendi helyőrség, úgy szólt a távirat, a montenegrói határra rendeltetett. Nikicza is a maga részéről állítólag fegyverbe szólí­tott minden fegyverfogható embert s már 12,000 van indulóban a határ felé. Itt egy esetleges háborút nem tartanak lokalizálhatónak, s minthogy Szerbia egye­lőre, legalább még egy-két évig a saját jól fölfogott érdekében távol szeretne maradni minden hasonló bonyodalomtól, annálfogva nagyon félnek ez össze­ütközéstől, melytől esetleg nem menekülhetnének. Ki kell emelnem, hogy e hírek jó ugyan, de magánforrásból eredtek s kezességet hitelességükért nem vállalok. Tudósitói kötelességemet akartam csak teljesíteni, midőn ily pillanatban, mely komoly időket szülhet, semmit el nem hallgatok.“ = Hertelendy Kálmán kinevezését Zala­­m­egye főispánjá­vá a hivatalos lap mai száma közli. Az uj főispánnál, mint nekünk írják, f. hó 13-án küldöttség fog tisztelegni Badacsonyban. A küldöttség a m­­egye legbefolyásosabb egyé­neiből áll, és hivatva van őszinte s meleg kifejezést adni azon átalános örömnek, a­mely az egész megyét, ezen kinevezés által, oly kellemesen lepte meg. Va­lószínűleg akkor fog megállapittatni az is, mikor lesz az uj főispán beigtatása. Zala megyéből még a következő értesítést ves­szük: A baksai kerületi Deák párt f. hó 10-én Baksán, a nagy vendéglőben értekezletet tart, a­melyre min­den deák-párti választó meg van hiva. A meghívások nagy részben már szét is vannak küldve. Tárgya lesz az értekezletnek: Királyi Pál, a párt jelölt­jének mikénti fogadtatása s ez érdemben a legrészle­tesebb Programm megállapítása,é s a választási moz­galmat vezető egyéniségek kijelölése.­­ Az osztrák delegáczió mai ülésén a had­ügyi budget tárgyalása körül érdekes vita fejlődött ki, melyben a kormány ellenzékét az úgynevezett „alkotmányosok“ képezték, míg a támogatás azok sorából került ki, kiket „államjogi ellenzék“ néven ismer a világ. A vita megmutatta, a­mit úgy is tud­tunk, hogy az első csoport m­odern szabadelvű embe­rekből áll, de kik nem politikusok. Herbst rendkívül elmésen szólt, de Greuternek néhány szavában több helyes politikai érzék nyilatkozik, m­int az összes al­kotmányosok kötetekre menő tudományában. Külön­ben a nagy szavazás holnap lesz. Ma befejeztetett az átalános vita s megindult a részletes tárgyalás. A hol­napi első szavazás túlm­ond bennünket a dolog fő ér­dekén. A szavazás kedvező eredményét egyébiránt kormánykörökben magukra nézve biztosítottnak mond­­ják. A tudósítás ez ülésről alább olvasható.­­ A magyar delegáczió hadügyi albizott­sága tegnap este 6 órakor tartott ülésében, a rend­kívüli szükséglet tárgyalásának folytatását megelőző­leg, K. Holzgethan közös-, és Kerkapoly m. k. pénz­ügyminiszter megjelentek, s a közös aktívák felosz­tása végett folyamatban levő tárgyalások jelen állá­sáról a kívánt felvilágosításokat megadták, melyek az albizottság tagjainak tájékozó tudomásul szolgálnak. Ezután folytattatok a rendkívüli szükséglet tárgyalása, s a következő összegek szavaztattak meg: A 17-ik czim „negyedik építési részletekre” az előirányzott 276 ezer frt elfogadtatott. A 18-ik czim „katonai földrajzi intézet” szük­ségletére 79 ezer frtnak levonásával 525,530 frt meg­szavaztatott. A 19 ik czim a „József akadémia szükségletére* az előirányzott 118 ezer frt elfogadtatott. A 20 ik czim „a számfelettiek szükségletére* az előirányzott 896.129 frt helyett 850.000 frt elfo­gadtatott. A 21-ik czim „községeknek magasabb bérosz­tályba áttételére* az előirányzott 90.215 frtot meg­szavazta. A 22-ik czím „a határőrvidéki csapatok szük­séglete” a kormány előterjesztése szerint, az élelme­zés, és ruházati ügyben kiküldött bizottság netalán ide vonatkozó javaslati fentartásával megszavaztatott. Ezzel a rendkívüli szükséglet tárgyalása befe­jezve lévén, a holnap 6 órakor tartandó ülés napi­rendjére, az élelmezési és ruházati ügyben kiküldött bizottság jelentése kitüzetett. Tó­th Vilmosról is meg kell emlékez­nünk. Ő is mondott »nagy beszédet”. Hogy mért, azt könnyebb lett volna akkor eldönteni, a­mikor még nem mondta volt el. Hogy különben a miniszter úr nem min­denhez ért — a­miben soha sem kételkedtünk — azt szükségesnek látta ma is bebizonyítani, midőn ő is a sajtóról, írókról és sajtó­viszo­nyokról beszélt. Mért szeretnek a képviselő urak mindig a más dolgával vesződni? Azt akarják-e, hogy mi is elmondjuk, hogy a sajtó nem roszabb a képviselőháznál. Ezt a mai diskusszió is bebizonyította. Sőt a sajtó an­­­nyival jobb, hogy nem szabad olyan eszme­szegénynek lennie. Mi több, a magyar sajtó különb a birénél, mert nincs benne azokban az üzletekben, melyek a ház folyosóin köttet­nek „pártkülönbség nélkül“ s melyek — példa rá: Straussberg, Waring, északnyugati vasút, keleti vasút, stb. stb. — annyi botrányra ad­nak alkalmat évek során át s botrányos inter­­pellácziókra s debatteokra a házban is; me­lyek megrontották a magyar hitelt, s melyek ha a publikumból vagy a képviselőházból a sajtóba kerülnek, okot szolgáltatnak arra, hogy a törvényhozásban a moralisták az olcsó újságpapírt zsebkendőnek használhassák. I. ORSZÁGGYŰLÉS, Pest, október 9. Csanády Sándor sarkantyús lovag s mégis ma úgy elpáholtatott Tisza által, hogy alig illett be Ronett mulatságnak. Hát még Tóth Vilmos, a­kire statárium elé való falusi vicz­­czeket csinált. Lipthay Béla sem maradhatott tőle, mert noha 49-ben a csatamezőn harczolt az oroszok ellen, kik elől Tisza Kálmán titkár úr csak félrevonult Debreczenből, s noha azóta is minden alkalommal oly hazafias buz­galmat és áldozatkészséget tanúsított, minővel kevesen dicsekedhetnek. Tisza őt a ház előtt elnevezte „hazafiatlannak“. Lukács, Molnár, Schvarcz és mindazok, a­kik az ő zászlóaljá­ból elmenekültek, sorba vétettek. Pulszky, Toszt Gyula, Bittó, Panner és természetesen Lónyay gróf is, ki Tisza engedelme nélkül kinyilatkoztatott, és akarata ellenére még min­dig kormányelnök, szintén sorban kaptak egy­­egy marék pártvezért gorombaságot; Simonyi Ernő és Helfy is leforráztattak, ellenben Ghyczy Kálmán kegyelmet kapott, Csernátony pedig ismételve baráti védelemben részesült. Ez volt a „nagy beszéd“. B. Sennyeyt pedig megkínálta barátsá­gával, fölhívta szövetkezésre és oda­ígérte tá­mogatását. Soha sem hittük, hogy ez a Tisza oly szörnyen liberális, hogy föl fogja használni a legelső alkalmat arra, hogy a félelmes kon­zervatív pártvezért kompromittálja! A képviselőház XXVII. ülése. (Napirend: a felirati vita folytatása.) Elnök : Bittó István. Jegyzők: Széll Kálmán, Szeniczey Ödön, Wachter Frigyes, Kiss Miklós. A kormány részéről jelen vannak: Tóth Vilmos, Lónyay Menyhért gr., T­r­e­f­o­r­t Ágost, Panner Tivadar, Tisza Lajos, Wenckheim Béla br., Szlávy József, Kerkapoly Károly. Ülés kezdete délelőtti 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök benyújtja Kővár vidék kérvényét a virilis szavazatok eltörlése tárgyában. A kérvényi bizottsághoz utasíttatik. — Interpellácziók. — Miletics Szvetozár a következő kérdést intézi a belügyminiszterhez: Várjon a miniszter úr tudomásával és utasításá­val történt-e, hogy az újvidéki főispán Lénárd Máté úr, az újvidéki városi tanács utolsó tisztújítása alkal­mával megtagadta a képviselőtestület nagy többsége által a polgármesteri állomásra kiszemelt jelöltjének Dr. Subotics Jánosnak a jelöltek közé fölvételét? mi okból történt az, és mi által véli ezen eljárását igazolni ? Ha nem. Miért nem tett a miniszter úr, és mikor szán­dékozik tenni, az újvidéki városi képviselőtestületnek felterjesztett és indokolt kérelmére oly intézkedéseket, hogy a jelenlegi polgármesternek Macsvánszky Pál úr megválasztását megsemmisítse és az új választást el­rendelje, azon főispán úrhoz adandó utasítással, hogy szavazatával ne álljon utat Dr. Subotics János, vagy pedig bárki jelöltségének, a­kit a képviselőtestüle­tet a kandidáló bizottság tagjainak fele része által je­löltjének tart. Közöltetni fog a belügyminiszterrel. Miletics Szvetozár a következő interpellácziót intézi az igazságügyminiszterhez: Van-e tudomása, hogy és mily alapon záratott be Papov, alias Krein Izidor mokrini lakos és Aradra szállíttatott, és hogy két hónap múlva szabadon bo­csáttatott ? Hajlandó-e a miniszter úr ez ügy állásáról ma­gának az illető hatóságoktól jelentést és fölvilágosí­­tás követelni, illetőleg megszerezni, á átalában ezen esetet kinyomoztatni s a vizsgálat eredménye után a bűnösöket feleletre vonni, azok ellen a törvény értel­mében eljárni, az eredményről pedig a képviselőhá­zat értesíteni ? Közöltetni fog az igazságügyminiszterrel. Radó Kálmán gazdasági bizottsági előadó be­nyújtja a bizottság jelentését a ház október havi költ­ségvetése tárgyában. Ki fog nyomatni és napirendre tűzetni. Ezután harmadszor olvastatnak fel és fogad­tatnak el a győr-ebenfurti vasút engedélyezéséről, a soprony-pozsony-lundenburg-vágvölgyi vasútvonal ki­építéséről, s a rojtek-németbogsáni vasút kiépítéséről szóló­­javaslatok. Következik a n­apirend. — Tóth Vilmos belügyminiszter: Meg fogja engedni a ház, hogy e vitában én is fölszólalhassak, s fölszólalásom által az utolsó válasz­tások alkalmával követett és az ellenzék által megtá­madott eljárásomat igazolhassam, és ezzel kapcsolat­ban egynémelyekre szerény nézetemet elmondhassam. (Halljuk!) Nagy figyelemmel olvastam át a beterjesztett válaszfölirati javaslatokat, türelemmel hallgattam végig az ezen válaszfölirati javaslatok fölött lefolyt vitát, és olvasván és hallván azon erős vádakat, melyek a kormány ellen intéztettek, nem egyszer támadt kétely az iránt, váljon miniszteri széken vagy a vádlottak padján ülök-e ? Visszaemlékezvén azonban parlamenti életünk történetére és azon eljárásra, melyet irá­nyunkban úgy a házban, mint a házon kívül követni j­ónak látták, ezen kételyeim csakhamar eloszlottak. Éreztem, hogy miniszter vagyok, mert hiszen ezen történetből, ezen eljárásból már csaknem azon tanú­ságot lehet vonni, hogy Magyarországon nem létez­hetik miniszter vád nélkül, sőt talán már nem is lé­tezhetik vád miniszter nélkül. Nem panaszként hozom ezt elő, hanem azért, hogy alkalmam legyen kimondani, hogy idején volna már egyszer e modorral fölhagyni. Tisza Kálmán t. képviselőtársam, illetőleg a balközép által beadott fölirati javaslatban elmondatik ő felségének, miszerint az utolsó választások tapasz­talataiból a­z­ ellenzék meggyőződött, hogy a kor­mányhatalommal való visszaélés, hogy a kormánynak a választásokra gyakorolt illetéktelen befolyása, hogy a sokoldalú megvesztegetések a választások szabadsá­gát s őszinteségét nagyban megrontották (ügy van­ bal felöl). Utal továbbá a felirat azon szerencsétlen­ségre, mely ennek a következése lehet, s mind ezen bajok orvoslását a hozandó törvényekben keresi. Simonyi Ernő t. képviselő úr, illetőleg a t. szélsőbal által beadott fölirati javaslat már bővebb, hosszadalmasabb kiadása ezen vádaknak, s annyiban különbözik a t. balközép föliratától, hogy ez már nem nyugszik meg abban, hogy ezen állítólagos ba­jok a hozandó törvények által orvosoltassanak, ha­nem kéri ő felségét, hogy miután az országgyűlés ezek miatt törvénytelen, ezen országgyűlést oszlassa föl és hívjon össze új parlamentet. Mindkét képviselő úr felirati javaslatát indo­kolta, s a többek között Tisza Kálmán felemlítette a választási törvényjavaslat tárgyalása alkalmával m­on­­dott beszédemet, de szavaimra nem egészen híven emlékezett, mert én az ellenzéket nem fenyegettem, hanem csak azt mondtam, hogy a választási tör­vényre vonatkozó javaslatom ellen theoretikus szem­pontból lehet kifogásokat tenni, de hogy én annak gyakorlati következményeiről annyira meg vagyok győződve, miszerint hiszem, hogy a törvényjavasla­tom szerencsétlen sorsa fölött ma­holnap nyilvánulandó sajnálkozásokban épen azok részéről fogok elégtételt nyerni, kik azt leginkább ellenezték. Ez nem volt fe­­nyegetés, egyszerű jelzése volt a kimaradhatlanul be­következett körülményeknek és tényeknek. A t. képviselő úr továbbá ezen állításának ki­egészítéséül azt mondá, hogy én rajtam nem is múlt miszerint az ellenzék megbánja azt, hogy az 1848 ik­t. ez. életben maradt, mintha csak azt akarná mon­dani, hogy annak, miszerint az ellenzék ezen válasz­tások alkalmával kisebbségben maradt, talán nagy­részben az én eljárásom volt az oka. (Balfelől: Az is !) Illusztrálja ezen állítását azzal, hogy elmondja, mi­szerint az én eljárásom törvénytelen volt, hogy én szemérmesen vonultam vissza a központi bizottságok verifikaczionális joga előtt mindannyiszor , vala­hányszor oly törvénytelen lépést vagy határozatot kellett volna megsemmisíteni, mely a jobboldalnak szolgált előnyére, viszont erélyesen és gyorsan jártam el oly határozatok megsemmisítésénél, midőn e meg­semmisítés ismét a jobboldalnak vált előnyére. (Föl­kiáltások a baloldalon : Úgy van !) Azt hiszem, hogy egy miniszter ellen, kinek nem csak a politikai morál és politikai becsületesség, hanem esküjénél fogva is kötelessége a törvényt, a­mennyiben ez ő tőle is függ, részrehajlatlanul végre­hajtani, ennél erősebb, ha szabad mondanom, kímé­letlenebb vádat emelni alig lehet. Miután azonban a vádak átalánosságban tétez­tek, én is kénytelen vagyok átalánosságban praeczi­­zírozni azon álláspontot melyet a választások vezér­letével megbízott központi bizottságokkal szemben elfoglaltam. Meg kell mindenek előtt jegyeznem, hogy azon rendeletben, melyet én a törvényhatóságokhoz a választási előmunkálatok megkezdése czéljából menesztettem, semmi más utasítás nem foglaltatik, mint az, hogy a törvényhatóságok eljárásuk alapjául az 1848. V. t. czikket vegyék és intézkedéseiket an­nak rendeleteihez képest teljesítsék, csupán csak az aratási időre való tekintettel ajánlottam a gyors eljárást. Hogy ez utóbbi választások alkalmával visszaélések, törvénytelenségek és inkonventencziák történtek, azt tagadni ki merné? Épen tegnapelőtt hallottunk egy monumentális beszédet, melyben már jelezve volt, hogy vétkeztünk mi, vétkeztek önök. Önök azt állítják, hogy az 1848-iki törvények­ben meghatározott qvalifikácziókat mellőzték a köz­ponti bizottságok, és hogy új czenzust állítot­tak fel Én, t, képviselőház, határozottan állítom, hogy nem ismerek az országban egyetlen egy törvényha­tóságot sem, a­hol például az ’/*-ed telekkel vagy 300 frt értékű házzal bíró választó, vagy a 100 frt­­nyi jövedelemmel rendelkező tőkepénzesek, vagy földbirtokosok, vagy a törvényben megnevezett ho­­noracziorok választási joga megtagadtatott volna. E ha történt valahol, s ha hozzám azért felszólamlás történt, siettem a bajt orvosolni. Arra nézve tehát, hogy az 1848-iki törvény vé­tetett fel alapjául az összeírásoknál, eltérés a törvény­­hatóságoknál nem volt. De volt igenis eltérés egy más irányban s ez az összeíró küldöttségeknek adott utasításokat illeti. Itt a törvényhatóságok két kate­góriába sorozhatók. Az egyik kategóriába tartoznak azon törvény­­hatóságok, a­hol a törvényben meghatározott válasz­tói jog szabatos megbírálása czéljából utasítások menesztettek ki, a­mely utasításokban irányelvek fog­laltattak, melyek úgy az összeíró küldöttségek, vala­mint a felszólamlásoknál szem előtt voltak tar­tandók. Vonatkoztak pedig ezen utasítások a régi jog meghatározására, az ingatlan becsértékének megbírá­­lására, a jövedelem és a kézművesség után igényelt választási jog meghatározására, egy szóval azon bizo­nyítékok fölmutatására, melyek a választói jognak csakugyan törvényszerű leírását minden kétségen kí­vül helyezték. Az eként eljárt törvényhatóságok száma mint­egy 30-ra terjedt. Eljárásuk nézetem szerint teljesen korrekt és helyes volt, mert nem ellenkezett a törvén­nyel. A­mi pedig az eredményt illeti, arra nézve ha­tározottan mondhatom, miszerint úgy a moralitás, mint a becsületesség­ és a részrehajlatlanság tekinte­téből ezen eljárás volt a lehető legkorrektebb, mert itt az összeíró küldöttségek kezei meg lévén kötve, egyenlő mérvben tartoztak jogokat adni mindenkinek és jogokat venni mindenkitől pártkülönbség nélkül (Mozgás a baloldalon. Úgy van­ jobb felől)"; és mond­hatom, hogy ezen törvényhatóságok területén volt a választópolgárok joga leginkább megkímélve a párt szenvedélyétől és a párt hatalmaskodásától. (Helyeslés jobbfelől. Ellenmondás balfelől.) A másik kategóriába tartoztak azon vármegyék, melyek már utasításokat nem adtak ki, és hol egyes esetek, úgy az összeíró küldöttségek, mint pedig a fölszólamlási bizottságok által esetről esetre, és a mennyiben a törvény becsűje kellő támpontot nem nyújtott, az előző gyakorlat vagy más indokok alap­ján intéztetek el. Ezen eljárás sem ellenkezett sem a törvén­nyel, sem a gyakorlattal; eredményében azonban már czél­­szerűtlennek bizonyult, mert ezen törvényhatóságok területén, — nem mondom kivétel nélkül —, már igenis észlelhető volt a pártszenvedély kinyomása, a­mennyiben egy és ugyanazon indok alapján a legel­lentétesebb határozatok hozattak, úgy néha a legellen­tétesebb indokok alapján hozattak egy s ugyanazon határozatok, a­melyek, ha hozzám felebbeztettek, mint szerencsém volt megjegyezni, azokon segíteni mindig tehetségem szerint igyekeztem (Ellenmondás balfelől), midőn tehát arról volt szó, te­hát, hogy ezen két eljárás közül melyik állapíttassék meg, vagy hogy ha a törvényhatóságoknak erre vonatkozó ha­tározatai ellen hozzám felebbezés történt, akkor igaz­sága van Tisza Kálmán képviselő úrnak, hogy sze­mérmesen vonultam vissza a központi bizottságok jo­gai elől. De az is tény, hogy a felebbezések elintézésénél gyorsan jártam el és részrehajlatlanul. (Ellenmondás balról.) Lehet, hogy egyes esetben talán téves fölfo­gás, talán a körülmények elnézése folytán hibásan in­tézkedtem : ember vagyok, hibázhatok. Egyébiránt igen érdekes lenne ezen általam el­intézett kérdéseknek statisztikai kimutatását látni. Mi­előtt azonban ez elkészülhetne, már­is határozottan merem állítani, hogy a nálam reklamálók és általam jogaikba visszahelyezett választók aránytalanul nagy része a baloldalhoz tartozott, a­mi, ha egyebet nem bizonyít, talán annyit mégis bizonyít, hogy igen szi­­

Next