Reform, 1872. október (4. évfolyam, 269-299. szám)

1872-10-23 / 291. szám

S91. szám. Előfizetési föltételek : Vidékre póstjn vaggy helyben hA.sshosB hordva . 20 frt—kr. Égési érrp Pél ÓTro 10 Negyed évre Egy hóra , Hirdetmények dija: 10-hasébos Dottsor egyszeri hirdetésnél A nyílttéri pozitsor.................................. Bélyegdij külön 5 frt—kr. 1 » BO , 8 kr. 25 , 30 „ REFORM nXévi folyam. Szerkesztési Iroda : TtalYAvoa, r&roaliAxt*v 8. ax. X. xdvav, X. «xadlAtxn. E lap szellemi részét illető minden közlemény a siorkositőeéghos intézendö. Borraontatlan lordok csak ismert korokról fogadtatlak el. Kladh-hivatal: Eith Mór kőnjTksze aküldésében, régi ixdülástér i. ix. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmény) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési fölhivás a REFORM politikai és közgazdasági napilapra. Folyó évi október—deczemberre 5 írt, — október—novemberre 3 írt 60 kr., — októberre 1 írt 80 kr. Minden negyedéves uj előfizető a B0z Dickens „Barnaby Rudge“ czimű 3 kötetes kitűnő regényre, melynek bolti ára különben 5 frt — igényt tarthat. gjajgr" Az előfizetési összegek beküldésére legczélszerűbb a postai utal>vénylapokat használni. A „REFORM“ kiadóhivatala, Ráth Mór könyvkereskedésében Pesten, háznégyszög. 9? A pesti népszínházra A „Reform“ szerkesztőségében eddigelé begyűlt......................... 7558 írt 72 kr. ds 2 db. cs. ds kir. arany. Újabban begy ült: Kamat a pesti takardkpdnz tárból...........................................2 frt 39 kr. Böszörményi József ur ivón Ungvártt..................................197 frt 50 kr. Összesen . . 7758 frt 61 kr. ds 2 db. cs. ds kir. arany. Az uj adakozók névsora az újdonság! rovatban olvasható. Szeráf) október 23.1872. Pest, október 22. A horvát országos küldöttségek, minekutána Lónyay grófnál előre megitták az áldomást, munkához látnak. Nehéz munkához, noha a nehézsdg nem a dologban magában, hanem inkább a hangulatban van, azon hangulatban, melynek Horvátország s jó viszonya velünk áldozatul esett. Nem szabad magunkat ámítanunk ; Horvátország ma idegenebb hozzánk, mint volt valaha. A „fejdr lap“, melyet a kiegyezés előnyére neki nyújtottunk, mindenféle torz ákombákommal íratott tele, de az igaz barátság alaprajzát hiába keressük rajta. Ne titkoljuk egymás előtt a helyzetet. Mit használna szépitgetnünk a dolgot s két esztendő múlva újra kezdeni a kiegyezést. Bajaink forrása nem azok az államjogi kérdések, melyek a regnikoláris küldöttségek tanácskozásának tárgyát teszik, hanem más, apró, sőt kisszerű ügyirajok, melyek semmi vagy igen kevés figyelemben részesültek eddig. Tekintsünk körül Horvátországon. Hazánkfiai, kiket a mostoha sors Horvátországba helyezett, után-utfélen bántalmaztatnak, s míg Magyarország kormánya alkalmas egyéneket az egész korona területéről pártkülönbség nélkül alkalmaz, az alatt Horvátországban minden hivatalnál az első kérdés, akár alkalmas az egyén, akár nem, még csak nem is az, hogy horvát születésű-e, hanem hogy igazhitű illdr-e ? A zágrábi dzsek nevére, eredetire nézve, úgy szintén Vucsetics régi nemes horvát családból való. E családok Magyarországba átköltözködvén, bolkos boldogságban megvoltak évtizedeken át; senki sem zaklatá itt bármely foglalkozásban, s ime ivadékok vispatérve Horvátországba minden fényes tulajdonok mellett bizalmatlanság, gúny és szidalom tárgya, mert egyik sem illetk, hanem csak horvát. Tallian Ede Zágráb egyházmegyei pap — ifjúkorától kezdve — Alagorit püspök kedvencze egykor — nehéz viszontagságai után maga Haulik bibornok-drsek által plébánosnak, szentszéki ülnöknek és czimzetes kanonoknak neveztetett ki. Senki sem, a „národnyákok“ sem találták őt veszedelmesnek, hihetőleg, mert tudták, hogy az üres czimekből nem sok kerül a konyhára, s tudták tán azt is, hogy a Idgrádi plébánia jövedelmeit Tallian Ede saját örökségéből két-háromszorosan sokszorozva a Zolgrádi iskolák emeldsdre, s átalában nyilvános jó czéllokra fordítja. A mint azonban ugyanezen és más ajánlatra méltó okokból a mostani dzsek őt valóságos zágrábi kanonokságra találta érdemesnek, ds ő fölsége azzá ki is nevezte, fölzudult ellene az egész illdr-párt, a zágrábi káptalan egy ilyen szellemű töredéke kigyót-bolkát kiáltott reá, minden gyalázatos névvel illette, de a jó dzseket bántalmazó kifejezések közt kényszeritni merdszid , hogy ezentúl a kanonokok kinevezésében a káptalan véleménydhez kösse magát, azt vegye zsinórmértékül. Ha rendre vesszük a főkáptalan tagjait, alig lesz valaki, aki ellen egy vagy más kifogást nem lehetne tenni, s ha akkor, midőn ama zajos káptalani gyülés tartatott, hol a 28 tag közül tizen összegyűlve azon demonstrativ reprezentácziót kovácsolták az érsek ellen, melyben szem dre hányták Vucseticset — mint „idegenből kinevezett kanonokot“, — Talliánt mint magyart, s egy harmadikat, ki magyar születésénél fogva, de tán más kitűnő tulajdonainál is szinte kanoniára volna destiiálva: — ha ekkor véletlenül az üdvözítő ezen káptalani turbulens töredék közé lépett volna, ds szent ujjaival a padlózaton kezdett volna írni: „Qui intervos sine peccato,primus lapidem in eos infieiat“ — hogy sompolyogtak volna az atyafiak kifelé korbács nélkül — nehogy az üdvözítő a vastag vélgot fordítsa ellenök: domus mea, domus orationis est, et vos fecistis ex illa speluncam latronum“. De van ezen uraknak egy közös ajánlatuk — s ez az, hogy mind telivér illetrek és ezek ülnek egy magyar vármegyerésznek, a Muraköznek a nyakán, mely rész a zágrábi érsekséghez tartozik. — Egy negyed század óta magyar érzelmü ember, sem muraközi pap, bármily érdemei lettek volna a kitüntetésre, nem lett kanonokká s igy a czdh tiszta, a klubb egyérzelmü, ha van is admindzeti árnyalat a politikai opportunitás, vagy inopportunitásra nézve köztük. Az ember majdnem hajlandó volna azon gyanúra esni, mintha itt valamely titkos társaság volna együtt, mely irtózik az idegen elemtől, nehogy ózdijai napvilágra jussanak. S azért kellett az érsek igazságos és humánus tervei ellen minden áron gátat vetni — s még a trienti zsinatra is megfélemlitéseül hivatkozni, hogy az az utált magyar faj, mely Haulik alatt a derék Hochreiter halála után szerencsésen kiirtatott, újra bele ne fészkelje magát a főkáptalanba. Az iskolák Muraközben a papság kezében vannak. A 22 plébánia közt 7—8 plébánost kivétve, kik még a 48 előtti idők tisztes veteránjai, a többi mind itt is nemzeti fanatikus. A tanítók legnagyobb része a zágrábi illír praeparandia, vagy inkább pánszláv propaganda küldöncze. Mily arányban fog ezen iskolákban hazánk érdeke képviseltetni? A zalamegyei királyi tanfelügyelő — különösen ha a horvát nyelvet nem érti — itt hiába működik, az ő rendeletei nem érvényesíttetnek, mert Zágrábból Weber-Tkalcsevits Adolf más ukázokkal paralizálják azokat. Itt két ur parancsol, s igy egyik a másikat megrontja. Az iskolákban — ha csak a föllebb említett nehány magyar plébános magánbuzgalmából nem történik — egy árva magyar szót nem hallani, a régi fő könyvek kiküszöböltettek s helyökbe a zágrábi pánszláv propaganda férczelményei tétettek; s a szegény muraközi gyermek előbb tanul fllérül — a mi reá nézve szintoly idegen nyelv, mintha spanyolul tanulna — mint bármi más szükségeset. A túlbuzgó zágrábi papság még a szegény nép imakönyveit is megrontja : azok is illér ortográfiával, illér nyelven írvák. A szegény imádkozó hiába töri fejét, hiába nyelvét, a tizedrészt sem érti; de a jó Isten tán a jó szándékot mégis kegyesen veszi. De végre itt nem épen czélunk mellékesen követelni Muraköz visszás állapotának megszüntetését, kimentését a két urnak való szolgálat alól. Szívesen sürgetjük Zala megye azon küldöttségét, mely az ide vágó adatok összegyűjtésére küldetett ki, melyek alapján fölterjesztés intéztetnék az országgyűléshez e boldogtalan kérdés megoldása érdekében; de itt főczélunk volt rajzát adni a horvát-magyar kiegyezés talajának, képét adni a horvát érzületnek s eljárásnak. Ilyen a horvát barátság oly területen, mely a mienk. Képzeljük, miként készítik elő a mi közös jövőnket ott, ahova magyar szemnek nem adatik bepillantania. E kérdéseket, ez apró számvetéseket ne felejtsék el megvitatni a regnikoláris küldöttségek. Ez állapotok megszűnéséről kell a horvát küldötteknek jót állni merniök, ha igazán ki akarnak egyezni. A mi küldöttségünkben épen elég a konzervatív elem arra, hogy gyakorlati oldalán fogja meg és ne kényesen bánjék az üggyel. Mit használná újra magunkat egy kiegyezéssel ámítani, ha a dolgok itt ecsetelt sora megmaradna s két hó múlva haszontalan papírrá tenné újra a fontos okiratot. De Pretis és Kerkapoly pénzügyminiszterek között, mint halljuk, a bank ügyét megelőzőleg vagy vele párhuzamosan alkudozások folynak a szeszadó reformja tárgyában. Ez ügyben köztudomás szerint pár év előtt enquete-tárgyalások folytattattak s most ezekhez kapcsolva a reform terveztetik. Az osztrák pénzügyminisztert két szakférfiú kisérte le Pestre tanácsadók képen. Az entrepot-kra vonatkozólag írja a „P. Napló“. A kormány körében igen fontos ügyben történt megállapodás; ez ügy az entrepot-k kérdése. Mint halljuk, legközelebb az országgyűlés elé az entrepot-k ügyében törvényjavaslat fog terjesztetni; a közlekedési minisztériumban az erre vonatkozó részletes tervek és költségvetések már elkészültek. Ezek szerint az entrepot-k a pesti parton az új vámháztól lefelé építtetnek, mégpedig legelői 250 ezer mázsa áru számára nyitott raktár, lentebb 250 ezer mázsa áru számára födött raktár és ezután egy millió mázsa gabna és liszt számára emeletes raktárak. A törvény hozatala után az építkezés haladéktalanul foganatba vétetnék. A novemberi katonai előléptetés tárgyában tegnap a király elnöklete alatt értekezlet tarszabadságnak a tespedés tengerét fenékig fölkorbácsolt vihara. — Turn-Severinnál átléptük a határt és a török hatóságok által Kalafaton át Widdinbe szállíttattunk. Ezen városban véletlenül megismerkedtem egy Halil-Effendi nevű török tüzér-századossal, ki aztán vendégszerető házához fogadott Jánosommal — vén Koburg-huszárommal együtt. Szabad időnket jól fölhasználtuk. Én a derék Effendit, ki jól beszélte az oláh nyelvet — a magasabb tüzéri ismeretekre oktattam, mig ő engem viszont a törökre tanított, mely nyelvben egyébiránt a Herkules-fürdőben már némi előmenetelt tettem. Még Widdinben voltam, midőn a bécsi kamarilla követelő magatartása folytán már-már háborúra került a dolog a menekülők fejeit kiadni vonakodó porta és a kamarilla közt, ha ez utóbbi végre is jobbnak nem látja a komolyan fegyverkező és nemes boszútól égő honvédseregtől támogatott díván előtt meghátrálni. Widdinből Sumlába fellebbeztettek a menekültek. A karaván élén az exdiktátor lovagolt, mellette gr. B. és a jelentékenyebb menekülők, ki egyenruhában ki polgári öltönyben, úri fogatokon, lóháton és rozzant csikorgó bulgár csézákon, vonultak földesurak, országgyűlési követek és honvédek. A menekültek körül török dzsidások száguldoztak, kik kíséretül voltak kirendelve s kik keleti vonásaikkal, bizar szabású öltönyükkel eredeti ellentétet képeztek velünk. Este felé egy erdőszélen megállapodást rendelt az ezredes, pihenő tartása végett. Tűnődtem magamban, miféle éji szállásban fogunk részesülni, azaz körülbelül tisztában is lehettünk azzal, hogy szabad ég alatt tanyázunk, ha csak valamely tündér nem varázsol elő a földből emberi hajlékot, mert azokat az apró halmokat, melyekből bűzös füstszállongot orrunk alá, csak nem nézhettem falunak, ember lakta házaknak ? Pedig úgy volt. Ott emberek laktak, kik magukat bosnyákoknak nevezték. Nem használt semmiféle mentegetődzés , hogy mi majd meghalunk a szekéren vagy a szekér alatt, sorsát senki el nem kerülheti. Minket, már mint engem és legényemet bizony azért irgalmatlanul lekvártélyoztak egy olyan békateknőbe, szurdikba vagy tatott, melyben Albrecht főherczeg, Kuhn altábornagy és Pöckle altengernagy vettek részt. A megállapított névjegyzék rögtön föl is küldetett Bécsbe. Horst osztrák honvédelmi miniszter is leérkezett Pestre, hogy a kormányzata alatti ügyekben a fejedelemnek referáljon. Ausztriában a választási reform ügye kerül napirendre, s Auersperg herczeg, valamint Lasser belügyér annak tanulmányozásával vannak elfoglalva. Mondják, hogy az osztrák feudál-konzervativok is erősen mozognak, s épen a választási reform kérdésében hiszik a jelen mérsékelt szabadelvű kormányt megbuktathatni, sőt már egy főúri nevet is emlegetnek mint osztrák miniszterelnöki jelöltjüket. Daczára ennek a kormány megkísérti a választási reformot s Lasser minden tartomány képviselői közül bizalmi férfiakat fog összehívni előtanácskozásra. lánk Kondorossy György megválasztása alkalmábólj Éljen a Deák-párt! — (12 aláírás). Zombor, október 18. Üdv az újvidéki öntudatos testvéreknek! A ti győzelmetek a mi örömünk! Itt az utczára sem mernek kimenni az „Avramisták“ (a Miletics-pártiak)! Nagy-Becskerek. A Miletics-párt bukása Újvidéken, villámként érint az itteni elkapatott Mileticsistákat. Üdv nektek! Éljen az egyetértés! Éljen a Deák-párt! Pancsova. Az avramistákat (Miletics párthiveit) leirdatlanul semmivé tette győzelmetek hite. Éljen a nemzeti öntudat! Éljen Kondorossy! Nagy-Kikinda. A ma végbe ment községi elöljáróság és tisztviselői karnak választása alkalmával a Deák-párt teljes győzelmet aratott. Minden hely az egynézetüek által lett betöltve. Éljen a fölébredt öntudat. Üdvözlünk titeket is győzelmetek alkalmából! E közlemény kapcsán megemlíthetjük, hogy a „P. Lloyd“ azon távirata, melyet tegnap mi is átvettünk, a mely azt jelentette, hogy Mileticset agyszélhüdés érte, minden alap nélkül való volt. Miletics ép egészségnek örvend, nincs egyéb baja, mint az újvidéki választás és a nagy-kikindai restauráczió. _________ _ A horvát országos küldöttség két albizottságra oszlott, melyek egyike a pénzügyi kérdést, másika Horvátországnak a magyar országgyűlésen való képviseletét vitatja meg, hogy elkészítvén a magyar küldöttség elé terjessze. A küldöttségek tagjai megegyeznek a kiegyezés elvében s csak az engedmények mértéke lehet kérdés tárgya. A magyar küldöttség átalában hajlandó, mint az „U. Lloyd“ írja, a horvátok mindazon követeléseinek eleget tenni, amelyek a horvátok belügyeire vonatkoznak. A jelenlegi alkudozások külső oka, mint ez a trónbeszédben is említve volt, a határőrvidék polgárosítása. Az ebből származó pénzügyi és közigazgatási kérdésekben a horvátok kívánságainak lehetőleg elég fog tétezni. Nagyobb nehézségek forognak fen azonban azon kérdések körül, melyek az 1868-diki kiegyezés megváltoztatására vonatkoznak. A horvátok követelései e tekintetben a bán és a horvát miniszterek állására, Horvátország nagyobb függetlenségére és végre Horvátországnak a magyar képviselőházban való képviseltetési módjára vonatkoznak. A nézetek elágaznak s a részletekbe beható megállapodásról még nincs szó. A bánra vonatkozólag elismertetik, hogy annak jelenlegi állása módosíttathatik, elvileg azonban ragaszkodnak ahoz, hogy a Magyar- és Horvátország közti közös ügyekre csak oly fórum gyakorolhat befolyást, mely a közös képviselőtestületnek, tehát a magyar országgyűlésnek felelős. A pénzügyi kérdésben engedményekre hajlandó a magyar bizottság, sőt att sem idegenkedik, hogy a jelenlegi átalányrendszer elejtessék, ennek ellenében azonban teljes garanciák követeltetnek az iránt, hogy az új modus mellett a közös szükségletek teljesen födöztessenek. A mi Horvátország képviseltetését a magyar országgyűlésen illeti, a kuriák szerinti választásban vélik a legjobb expedienst föltalálhatni. A horvát országgyűlés ugyanis nem, mint eddig, a plénumból, hanem csoportonkint választana. Az „Ung. Lloyd“ tudósítója egy körülményre figyelmeztet, mely a magyar regnikoláris küldöttség határozatain lényeges befolyást fog gyakorolni. A magyar küldöttségben ugyanis az előbbi ó-konzervatív elem, ha nem is túlnyomó, mindamellett igen erős és legkiválóbb tagjai által van képviselve. Ez az elem társországainkkal szemben is a konzervatív álláspontot foglalja el, és nem hajlandó Horvátország állását Magyarországhoz még lazábbá tenni, mint ez már négy év előtt megtörtént. Magyarország konzervatívjeinek e tekintetben megvan hagyományos politikájuk, melytől ma sem térnek el. A magyar állam egységének e politikusok körében a jelenlegi viszonyok közt is megvannak meleg védelmezői. A többi közt Sennyey és Péchytől e tekintetben erélyes és előreláthatólag az összes magyar regnikoláris küldöttség magatartására befolyással bíró fellépést várnak. A „REFORM”TÁRCZÁJA. Három világrészben. ” (Blána Szilárd honvédszázados viszontagságai és kalandjai.) V. Menekülésein Meh&dién keresztül Viddinbe, és belebbeztetés Saml&ba. A testi - lelki csapások ily rendkivüli súlya végkép megtörte erőmet, forró lázba estem, melyből alig hogy egy kissé fellábadék, és alig hogy sebeim némileg gyógyulni kezdtek, öcsém azon rémhírrel rohant be hozzám, hogy: „Itt vannak az oroszok!“ Veszteni való idő nem volt, előhivattam egy hű katona-szolgámat, Jánost, és meghagytam neki, hogy azonnal szerelje fel kocsimat, úgy miként fekvő beteg részére szokás és azután fogjon be. A legszükségesebbeket szekérre tétetve, búcsút vettem testvérem és rokonimtól s délutáni négy óra felé már útban voltunk Ócsa felé. A pesti sorompón kivül egy kozák lovas szakasz vezetője feltartóztatott és kikérdezett bennünket; ezúttal két körülmény segített ki a hínárból, az egyik az, hogy polgári öltönyben voltunk, a másik, hogy jártas voltam a szláv nyelvekben. Kérdőre vonatva, azt vallottam, hogy beteg kereskedő vagyok, és fürdőbe utazom. A kozákok ez egyszer megtették velem azt a megbecsülhetetlen nagy szívességet, hogy hitelt adtak szavaimnak. Ha nem teszik, na szekerünket, melyben egyenruhám és fegyvereim voltak elrejtve felkutatják, bizonnyal nem szaporítottam volna a menekülők phalanxát. A sors kedvezett és mi lépést haladva szerencsésen elérkeztünk Szegedre , itt ismét nagy veszélytől menekedtem meg. Ugyanis midőn a szegedi vár alá érkeztünk abban a peremben iszonyú robbanással repült a Tiszán túl levő szőreghi puskaporos raktár a levegőbe. A hatás borzasztó volt, a bombák és kartácsok, melyek a raktárban felhalmozva voltak, irtózatos robajjal repültek szanaszét, egy kartács-darab egy közelünkben ülő gyümölcsárus asszonynak mindkét lábát szakította el, egy megölte rudas lovamat, és a szanaszét járókelő gyermekek, nők és férfiak nagy része, részint az óriási légnyomás, részint a bombák és kartácsok által öletett vagy csonkittatott meg. Szívrepesztő volt hallani a szerencsétlenek halálhörgését és jajgatásait és látni a véres, csonka tetemeket! Mi épen maradtunk e rettenetes katastropra közepett, ami valóban a csodával határos. Ezen rettenetes nap éjjelén Szegeden haltam meg egy vendégfogadóban, hol megölt lovam helyett másikat vettem. Másnap Sándorházára mentünk, hol ételezést tartva, tanúja voltam a borzasztó szép látványnak, melyet a W. tábornok által ostromlott Temesvár tüzérharcza nyújtott. Harmadnapra reá Karánsebesre értünk, honnan a Mehádia mellett levő Herkules-fürdőbe készültem. Ezen vidék még akkor a derék déli hadsereg által, melynek élén nem állott, tisztán volt tartva az oda özönlő ellenséges hadaktól, melyeknek egy ellene törő részét a vitéz tábornok rutul elpatkolva Romániába vetette. Karánsebesen, hol ifuságom első éveit töltöm, felkerestem bizalmasabb ismerőseimet, többek között R. százados házát, hol több ideig laktam. A százados ezalatt jobb létre szenderült. Özvegye két leányával nagy szükséggel küzködött s miután én több mint 20,000 forint birtokában voltam, jó részt magyar pénzben, a rimánkodó özvegynek adtam belőle 3000 frtot magyar bankóban. Nossza, azután hegy hire kelt e bőkezűségemnek, alig bírtam a sok kérelmezővel, kik elől végre jónak láttam Bosovitzba menekülni, hol L. századosnénál, ki szintén jó ismerősöm volt, szálltam be, és e nemeslelkű hölgynél több napon át ápoltattam még mindég csak félig-meddig gyógyulóban levő sebeimet, melyek végleges begyógyulását az ottani Herkulesfürdő kitűnő gyógyvize nagyon előmozdította. A közben bekövetkezett a gyászos világos fegyverletétel, nagyszámú menekülők lepték el a déli határokat és én is jónak láttam derék ápolónémtől búcsút venni, és bujdosni tovább és ismét tovább. Mehádiánál még egyszer föllángolt a hősök vére, még egyszer küzdöttek oroszlán-bátor honvédeink még egyszer érezte a soldateska a szabadságért és hazafiságban lelkesülök vitéz karjainak csapásait és aztán elcsendesült, feküdni szállt a viharba . A mérsékelt szerbek s a Deák-párt győzelme Újvidéken e város határain túl is nagy benyomást tett. A „Srbski Národ“ ez alkalomból a következő, Újvidékre érkezett táviratokat közli: Karlócza, október 17. Üdvözlünk titeket drága testvérek, győzelmetek alkalmából. Győzelmetek a nemzeti öntudat szabadságának előhírnöke. — „Egynézetű testvéreitek.“ Ruma. Az egész „Fruska Gora“ és Szerémség örül az újvidéki szerb testvérek fölébredt öntudatának. Éljen a nemzeti fölvilágosultság! Átok dr. Avramra (Mileticsre), az árukéra! — Az egy véleményen levők nevében (10 aláírás). Zimány. Mi osztozunk örömeitekben. Üdvözbogyan is nevezzem azt az alig öt láb magas és három négyszögöl területű vakondturás fajta fedett gödrőt, melyben egy eltompult tekintetű rongyos bulgár család guggolt gyalulatlan fapadokon. A bejáratnál vasfazék lógott alá, melyben épen a törökök nemzeti eledele a „pilav“ (rizs- és bárányhús) lett. Házigazdám lassanként neki bátorodván, jól-roszul , szláv nyelvismeretem segélyével beszédbe elegyedtem vele, s a következő válaszban nyertem sanyarú állapotuk megfejtését. „Uram! — úgymond a bosnyák — amit a török adószedők elől el bírunk rejteni, azt kicsikarják a pópák.“ Az már igaz, hogy igy aztán nem lehet meggazdagodni . . . Másnap reggel útra keltünk és néhány órai ügetés után elértünk Sumlába. A város hires a nagyszerű laktanyáról, mely oly terjedelmes, hogy benne egy kis hadsereg elfér. A városon kivül nem lehetett menni, minthogy határait katonai őrállomások tartották megszállva, kiknek szigorúan ki volt adva a parancs , a menekülők közül senkit át nem ereszteni. A városból szabadulni csak egy mód volt: török szolgálatba lépni, amit sokan lelkiismeretüktől nem, de a nyomortól igenis üldözve, meg is lőnek. [Ráth Mór „Családi könyvtár á“-ról] a „Hon“ mai számában egy tárcza foglaltatik, melyből kiveszszük a következő sorokat : „Ráth Mór vállalkozott egy olcsó könyvtár megindítására, neki lévén ehhez legtöbb anyagia s egyszersmind becsvágya s érdeke is. Ő — mint fölhívásában mondja — sokszor hallá a panaszt, hogy a könyvek nagyon drágák, s e miatt nem veszik elegen. A kiadók pedig azért nem adhatják könyveiket jutányosan, mert csak kevesen veszik. Ez egy valóságos „circulus vitiosus“, melyből most Ráth Mór azzal próbál kivergődhetni, hogy kiváló s eddig drága könyveket olcsó népies kiadásban nyomat ki, csupán oly munkákat véve föl, melyek a magyar család minden tagjának kedélyére s értelmére nemesitőleg hatnak. Ezekből aztán egy becses családi könyvtárt akar összeállítani. Vállalatának sikere annyira mindnyájunkra tartozik, hogy megérdemli a sajtó különösebb figyelmét. Ha e könyvek valóban olcsók s átalános érdeküek lesznek, előbb-utóbb létre hozzák ama kívánatos eredményt, hogy sok helyről értelem- és izlésrontó silányságokat s néhol tán ponyva 291. Számát. ,R«form‘“ 28.3., 284., 285., 286. 290. 6a . A pesti népszinház érdekében a középosztály tett eddig legtöbbet, s bárhol keletkezik ez ügyben örvendetes mozgalom, mindenütt ez osztály tagjai állnak az élén. Pesten, amint halljuk, a gazdagabb iparosok közül többen elhatározták, hogy a maguk köréből 200 alapitó tagot fognak gyűjteni a népszínház javára, s midőn e mozgalomról örvendetes tudomást veszünk, egyúttal fölemlítjük, hogy az eszme főindítója Nagy István iparos, ki maga első az alapítók között, s a legbuzgóbban működik oda, hogy a 200 alapító tagot mielőbb összegyüjtse. A pénzügyi bizottságból. [A budget tárgyalása.] A pénzügyi bizottság ma d. e. 10 órakor tartott ülésében folytatta az igazságügyi minisztérium költségvetésének tárgyalását. A minisztérium részéről jelen volt Panner Tivadar tr. igazságügyminiszter és Csemeghy Károly államtitkár. Czim. Királyi táblák. Előirányozva van 728,290 frt (a múlt évben 728,270 frt). A pesti királyi tábla szükségletére előirányzott összeget (615,220 frt) a következő változtatásokkal szavazta meg a bizottság. Az öt számfeletti bíróból kettőt törölt a bizottság, miután a miniszter felvilágosítása szerint két állomás úgyis üresedésben van. Ennélfogva csak 3 pótbíró fizetését szavazta meg, felhíva egyszersmind, hogy a pótbirák számát lehetőleg apassza. A 8 volt Várt a törvényszéki és vegyes bírósági elnök mint számfeletti bíró műiködési pótlékát (5.320 frt) törülte a bizottság, miután az törvényen nem alapul. Czim. Pénzügyi feltörvényszék : előirányozva van 26.835 frt. (múlt évben ugyanannyi) Miután a pénzügyi feltörvényszék kiállása törvény által csak 1872-ik év végéig, uj törvény nélkül pedig ezen feltörvényszék 1873-ban nem tartható fen, a bizottság ezen okból nem tartja megszavazhatónak az előirányzatot. És egyátalában javaslatba fogja hozni a kápviselőház előtt, hogy ezen felső törvényszék szüntettessék meg. Az első folyamodású bíróságok fölállítása folytán a pénzügyi törvényszékek úgy is beleolvadtak a kir. törvényszékekbe, másfelől pedig a pénzügyi féltörvényszék ügyforgalma nem olyan jelentékeny, hogy annak föntartása kívánatos lenne. Czim: Királyi főügyészségek, az előirányzott 58,110 frt (1872-ben 44,280) a következő törlésekkel hagyatott helyben. Az ujonan rendszeresítendő 2 segédfogalmazó törültetett; a két rendes fogalmazó lakbére 300 írtról 200 frtra szállíttatott. Az előirányzott 3 irodatisztből 1 törültetett. Jutalmak és segélyezésekre 50 frt levonásával 200 frt adatott. gok Czim: Királyi törvényszékek és járásbirósáelőirányozva van 6.943,651 frt (1872-re 5.981,788.) A bizottság beható vizsgálat alá vette azon előterjesztéseket és kimutatásokat, melyeket a miniszter benyújtott. Azon nevezetes létszámfelemelést, melyet a miniszter indítványba hozott, a bizottság indokoltnak találja, mert az tagadhatatlan, hogy az első bíróirodalmi termékeket is szorítanak ki, s ezáltal szaporítják az olvasóközönséget s emelik az ízlést s fogékonyságot. Másfelől uj forrást nyitnak oly írók számára, kik egyik-másik régi sikerültebb terméküket más módon nem tudták volna már értékesíteni. Úgy vagyunk nevezetesen értesülve, hogy Ráth Mór már eddig is számos régibb eredeti és fordított mű második Madási jogát vette meg szerzőiktől. A családi könyvtár minden kötete külön is lesz kapható, és senki sincs kötelezve az egésznek megvételére. A több kötetű munkák itt fele árért kaphatók meg, például „Vörösmarty minden munkái“ 14 frt helyett 6 írtért, Horváth Mihály „Magyarország függetlenségi harczának története“ (átnézett s javított kiadás) szintén 6 írtért, b. Eötvös „Karthausi“-ja 1 frt 20 krért, „Arany János minden költeményei“ csak 5 forintért. E könyvtár számára sajtó alá rendezvék s nemsokára megjelennek: Rákóczi Ferencz fejedelem „Emlékiratai a magyarországi bábomról 1703-től végéig”, közük Ráth Károly és Thaly Kálmán; b. Kemény Zsigmond „Széchenyi István“-ja, uj kiadás; Horváth Istvántól „Fráter György élete“ külön kötetben; továbbá „Zrínyi Ilona“, „Corvin János“ és „Hedvig királynő“ egy kötetben; Kazinczy Ferencz „Utazásai“, Bajza és Schedel régi kiadásában (ép oly érdekes, mint ma már ismeretlen munka); Béla király névtelen jegyzőjének könyve a magyarok tetteiről, Rogerius mester siralmas éneke. Tamás spaletoi esperestől a „Tatárjárás története“, Kézai krónikája, mind a négy Szabó Károly fordításában; Keleti Károlytól a „Hazánk és népe“ javította kiadása; Laboulayetől „Páris Amerikában“; Macau jlay „Anglia története“, Csengery Antal fordításában, (mely jeles mű átültetését azonban folytattatni kellene, miután Csengery csak a két első kötetet közlék belőle); Sparks „Washington élete“, Czuczor Gergely fordításában; Göthe „Faust“-ja, fordítá Dóczil Lajos ; Petőfi Sándortól „A hóhér kötele“ regény ss az ő fordításában James „Robin Hood“-ja; BozI Dickens „Twist Driver“-je és Cooper „Utósó mohi j kán“-ja Gondol Dániel fordításában; Feuillet két szép kis regénye: „Egy szegény ifjú története“, (forditás Salamon Ferencz) s „A kis grófnő“, mely utóbbi önállólag még nem is jelent meg.