Reform, 1872. november (4. évfolyam, 300-329. szám)
1872-11-26 / 325. szám
320. szám. Előfizetési föltételek r Vidékre póstám vagy helyben hátekon hordva EgyHierre f^ál évre 20 frt-—kr. 10 . — . Negyed évre Egy hóra . Hirdetmények dija : 5 frt—kr 1 . 80 . Kedd, november 26.1872. lO-hu.áboB Detitsop egyser hirdeti jaaöl . . 8 kr. A nyílttéri petitsor..........................................^6 » Bélyeginj külön...............................................30 „ REFORM L évi folyam. Szerkesztési iroda: B«lY&voa, YAvoah&stAY 8. X. utdrav. t. •■.•latent R lap Biollemi régiét illető minden közlemény a yerkeantOaéghe. intézendő. BémeBinden lorolek csak iamort kezektől fogadtatuk el. Kladi-hivatal: Ráth Mór kSüTT kereskedésében, régi iiiuháztér I. is. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás korüili panaszok, hirdetmény) a kiadó-hivatalból intézendők. Előfizetési fölhivás a REFORM politikai és közgazdasági napilapra. Folyó évi november—deczemberre 3 frt 60 kr., — novemberre 1 frt 80 kr. Minden negyedéves uj előfizető a Boz Dickens »Barnaby Rudge“ czimű 3 köetes kitűnő regényre, melynek bolti ára különben 5 frt — igényt tarthat. előfizetési összegek beküldésére legczélszerübb a postai utalványlapokat használni. A „REFORM“ kiadóhivatala, Ráth Mór könyvkereskedésében Pesten, háznégyszög. 99 A pesti népszinházra A „Reform“ szerkesztőségében eddig elé kegyült 10153 frt 52 kr. és 2 db. cs. kir. arany. Pest, november 25. Mint Bécsből jelentik az Auersperg kabinet legújabb terve — a reichsváth választások s átalában a parlamenti reform iránt már megnyerte volna a korona előleges szentesítését. Részleteiről még igen kevés megbízható hír szivárgott a közönségbe, s igy egyelőre a szándékolt reformnak átalános nagy horderejére reflektálhatunk. A javaslat alapját a direkt választások képezik, tehát egy oly reform, mely az egész osztrák alkotmányos élet mechanizmusába belevág. A jövendőre pedig ez egy intézkedés is elegendő, hogy egész új parlamentet képezzen, uj előföltételekkel, uj elemekkel, uj mozgási szabadsággal. Mi tűrés-tagadás a status quo tarthatatlan. Osztrák parlament — a szó valódi értelmében — nincs; pedig az 1867. XII. t.- czikk hazánk érdekében is föltételezi azt. Tizenhét landtag kegyelmére van bízva, hogy Magyarország kiküldött országos bizottsága találkozzék a másik fél képviselőivel, hogy a monarchia érdekeiről és szükségeiről tanácskozzék. Jogilag ugyan nem, de tényleg így áll a dolog. A jelen osztrák birodalmi tanács nem egy kompakt, egész, kérdéstelen parlament. Pártjai nem kebelében kezdik a küzdelmet, hanem létezését hol elismerve, hol el nem ismerve, rajta kívül, magának a parlamentnek, a keretnek, melynek ők tartalmat adni hivatottak — jogosultságát megtámadva kezdik a visszavonást. A politikai helyzet súlya nem a birodalmi tanácsban, hanem Prágában, Insbruckban, Csernowitzban, Görzben és Í?arenzoban van. A kérdés egy-egy új reichsvati ülésszak elején nem az, vajjon a pártok mily arányban és mily irányokkal lesznek benne képviselve, hanem lényegileg az, hogy Prágában mutat-e hajlamot az is'a cseh párt, valahogy belépni a Landtagba, s így a reichsrathban is képviselni a cseh nemzetet; vájjon Insbruckban beválasztanak-e egyetlenegy olyan embert, ki a létező alkotmányt elismeri, és hogy Lembergben van-e párt, mely az adott minisztérium alatt megférhetőnek tartja Lengyelországot egyátalában képviseltetni a reichsrathban. És ha per tot discrimina rerum végre valahogy meg tud alakulni a központi képviselet, kit és mit képvisel, mely országos majoritást , és mily indulatokkal tanácskozik és határoz azok felett, kik tanácskozása jogosultságát eleve tagadták és megfogadták, hogy határozatainak engedelmeskedni nem fognak? Kimerülve a landtag vitáinak izgalmaiban, elkeseredve ama pártok üzelmei felett, melyek az ország egysége ellen küzdenek, birnak-e a reichsratti képviselők azon objektív méltányossággal, melyet megkíván hazájuk érdeke, de lehetetlenné tesznek azon pártok, melyek szóba sem állanak velük? Talán több méltányosságot tanúsítanak, mint amennyit ily viszonyok között föltételezhetni. Ez állapotok hosszabb időre tarthatlanok. Ha a központi parlament létezésének szükséges indoka egyátalán van, — amint kétségtelenül van — akkor a direkt választások behozatala alig halasztható szükség. Elrendelhetők azok a jelen rend mellett is, ha valamely landtag megtagadja a reichsratthi választásokat, de könnyű belátni, mily eredménnyel, egy tartomány képviseletének határozata által már előre prookupált, sőt legtöbbször fanatizált lakosságnál. Ami eddigelé foganatban kivétel volt, annak ezentúl irányadó szabállyá kell lennie. A direkt választások rendszerénél a reichsratb egészen független a landtagtól. A lakosság bizonyos évek sorára közvetlenül választja meg a maga birodalmi képviselőit, megváválasztja még akkor is, ha ellenséges érzületű a reichsrathi ellen, mert ellenkező esetben egy törpe minoritás küld olyan képviselőt, ki bele is megy a reichsrathba, meg támogat is a lakosság érzületével ellenkező irányzatokat. A Kibúvó ajtó itt alig kínálkozik. S az által, hogy a birodalom minden egyes választókerülete önállólag külön van képviselve a reichsrathban, ki van zárva azon jelenleg uralkodó anomália, hogy a reichsrath tényleg mindig csak az egyes landtagok többségét képviselje — rideg exkluzivitással. Az egyes országok minoritásai, akármily tekintélyesek legyenek, a reichsrathban, mondhatni egyetlen ember által sincsenek képviselve. Pedig egy állapot megszűnése egymaga is képes az osztrák tartományok összképviseletének egész új és valószínűleg kedvezőbb konfigurácziót kölcsönözni. Alkotmányhű, az állam egységét támogató elemek fognak érkezni oly részekről, honnét eddigelé mindig csak azönálló rend elkeseredett ellenségei kerültek. Hogy mily modalitások alatt hozatnék be az új rend, mely intézkedések történnének a parlament egyéb reformjai tekintetében, még eddigelé igen kevéssé tudható. Tervben volt az eddigi csoportrendszer (városi, vidéki kerületek, kereskedelmi kamarák, nagybirtokosok, stb.) megszüntetése, hasonlóképen az egyfokú választás elfogadása, a képviselők számának megkettőztetése stb. Legújabb hírek szerint e javítások, állítólag ismét elejtettek, s az egész reform pusztán a direkt választások behozatalára szorítkoznék. Természetesen korai dolog volna e részletekhez hozzászóljani, úgyis nemsoká nyilvánosságra kerülend az egész javaslat. Egy dolog azonban már ténykép állítható. A bécsi minisztérium ez előterjesztése súlyos küzdelmeknek lészen tárgya. A landtagok makacs szenvedéllyel fogják megvédeni e leglényegesebb előjogukat, s a hadjárat máris megindult. A lembergi tartományi gyűlés válaszfelirati javaslata igen nyíltan, határozottan tiltakozik minden olyan reform ellen, mely a landtagok ezen választási jogát csorbítaná. Fölszólalása egy akczió kezdetének tekinthető, mely a landtagok vitáin áthúzódva, végét künn fogja érni síkságon, hegységben, szószéken és faluházián , a lakosság fölizgatásában. = József főherczeg, kiről átalánosan azt hiresztelték, hogy Bécsbe ment lemondását benyújtani, tegnap este visszaérkezett és kiment Alcsuthra. A főherczeg sem lemondását be nem adta sem azt nem szándékolta, hanem fölment Bécsbe a királynak jelentést tenni, ama differencziákról, melyek az „Ellenőr“ Dixi aláirásu czikke és a hivatalos lap kétszeri közleménye miatt a főhadparancsnokság és a honvédelmi minisztérium közt fölmerültek. Ezen differencziák, valamint azok alárendelt jelentőségű okai és okozói, nem birhattak és nem is birtak azon fontossággal, melyeket azoknak a fáma tulajdonított, s a főherczeg utazásával kiegyenlitésök módozata is megnyilt. Mint a „Pester Lloyd“ hallja máris rendben van minden, mi úgy tudjuk, hogy a félreértések tisztázásával könnyen helyre fog állíttathatni az egyetértés, habár ma délig még végleg nem volt megoldva a kiegyenlítés. Ez megtörténvén Hollán Ernő államtitkárnak honvédelmi miniszterré kineveztetése nem fog többé sokáig késni. A mai országgyűlés lefolyása átalános megelégedést szül, ezt mindenekelőtt kell konstatálnunk. A képviselőház tekintélyének helyreállítása és a törvényhozás iránti tisztelet megóvása szempontjából lehetetlen kifogást tenni a megoldás azon módozata ellen, mely a kormány, a jobboldal és a baloldal közös egyetértéséből eredt. Hogy minden érdeklett félnél csak ezen fő fő szempont volt irányadó, hogy mindenki kerülni kívánta egy újabb botrányos vita fölidézését, az csak elismerést érdemel. Tisza Kálmán tapintata, Csernátony önmegtagadása, gr. Lónyay mérséklete kellettek hozzá, hogy a feszült helyzet nyomása alatt ily kompromisszum létrejöhessen. Sokan kérdezik nem lett volna-e bölcsebb szavazás által eldönteni semmint alku által megkerülni a krízist. Egy szavazás vagy megbuktatja a kormányt, nyílt parlamentáris ütközetben, vagy ha többsége maradt oly pártot gyűjt körülötte, melyből kiszorultak vagy könnyen kiugraszthatók a megbizhatlan elemek. Egy ilyen válság ma egy félórán keresztül csak egy hajszálon függött s élénken megvitattatott. Érte a felelősséget ugy látszik magára vállalni nem merte senki, sem a hivatalozott kormány, sem a Deák-párt, sem a konzervativok, sem az ellenzék. A quid tunc kérdése nyomta lelkiismeretüket. Inkább megnyugodtak mindnyájan a kompromisszumban s megkönnyiték szivöket. A kormány hívei a válságot óhajtották, a konzervatívok azt kívánták, hogy Lónyay fogadja el egyszerűen Győrffy indítványát és így erkölcsileg önmaga alatt vágja a fát, a Deák-párt tekintélyes része az ülést bezárni s Győrffy indítványát a klubban tárgyaltatni kívánta, nehogy egy miniszterválság a beteg Deák Ferencz tudta és beleegyezése nélkül dűljön el, ide vagy oda. Végre, a minisztertanácsban, melyben Pulszky, Somsich és Bittó is részt vőnek azon expedienst találták föl, hogy Győrffy indítványa elfogadható, ha Csernátony a háztól bocsánatot kér, mibe a miniszterelnök is belenyugodott. Ezen propozícziót a balpárttal Somssich és Bitté tudatták, Tisza-Ghyczy elfogadták, oly kikötéssel, hogy a miniszterelnök is fejezze ki sajnálkozását a november 18-ai események fölött, mire ez készségesnek nyilatkozott. Csernátony is kijelentette, hogy Tisza kivánatának eleget fog tenni. A tovább történendőkre nézve ma még senki sincs tisztában magával. Sok még a parázs a hamu alatt. Némelyek a kormányválságot csak elnapolva látják, mások a pártok közti fegyverszünet tartósságában nem bíznak. Ítélni a szenvedélyek közepette a helyzet igazi képe fölött alig lehetséges. Egy bizonyos és ez az, hogy a közvélemény békét óhajt és munkát követel, pártoktól és kormánytól egyaránt. Annyi volt már a botrány, hogy még abba is beleunt. Képviselői körökben is tehát és pedig jobb és balpárton hallani lehet a kívánságot, hogy menjünk a dologra. Ott a politikának gyakorlati mezején és az alkotmányossághoz méltó módon tűnjék ki, ki érdemes leginkább arra, hogy Magyarországon törvényhozó legyen, vagy hogy a nemzet kormányát vezesse. A levegő ismét megtelt miniszerválsági hírekkel s nevezetesen Kerkapoly Károly lelépési szándékáról szerettek az emberek tegnap és ma meglehetős biztossággal beszélni. Ami a híreket általában illeti, megjegyezhetjük, hogy egyelőre nem fognak megvalósulni. A jelen helyzetben a miniszterek közül egy se léphet vissza, Kerkapoly Károly se, akinek egyébaránt szándéka visszalépni, mihelyest a közügyek menetének nagyobb zavara s megakasztása nélkül megteheti. Holnap megindul a vita a fővárosi rendezésről, holnapután, vagy azután Lónyay gróf és Kerkapoly K. Bécsbe utaznak a bankkérdés ügyében; a (54 millió) kölcsön fölvételét a pénzügyi bizottság elfogadta: mind ezek oly dolgok, melyeket a jelen minisztériumnak kell még legbonyolítani. Hogy mi történik addig s azután, azt prófétai tehetség nélkül megjövendölni nem lehet; mi itt csak a jelen perez hangulatát s követelményét vázoltuk. Sladkowsky és Rieger az ó- és ifjú-cseh párt főnökei hajba kaptak egymással. Az összeütközés tárgyát az iskolakérdésben követett politika képezi, s a két pártfőnök közt keletkezett vita utóbbi időkben már személyes publiczistikai összekocczanássá fajult. — Az egész meghasonlás következőkép támadt : A „Narodny Listy“ az ifjú-cseh párt közege, az iskolakérdésben engedékenységre inté a cseheket, mely irány mindinkább terjeszkedni is kezdett a csehek között. Hogy e hatás paralizáltassék, az engedékenységtől eliszonyodó ó csehek szükségesnek látták, hogy saját közegeikben a másik párt növekedő befolyását csökkentsék. Ezért az ifjú-cseh párt által ajánlott politikát a nemzetre nézve veszélyesnek, s különösen olyannak tüntették föl, melyet a párt a naga szakállára űz, vétkes könnyelműséggel megzavarván a nemzetben eddigelé uralkodott egyetértést. Az ifjú-cseh lap erre azzal felelt, hogy a megváltozott politika morális kezdeményezőjeként magát Riegert nevezte meg, mint ki az idén júliusban egy alkalomkor nyilvánosan, még pedig először ajánlotta, hogy az iskolatanács választásai megestessenek. Ennélfogva a „Bokrok“ kiadta Rieger egy levelét, melyet a „Nar. Listy“-nek küldött meg, mely azonban még csak tegnapelőtt hozta e levelet. Dr. Rieger e levélben nem tagadja, hogy a raudnitzi polgármester csakugyan úgy nyilatkozott, mint a „Nar. Listy“ állítá, t. i. az iskolatanácsba való választások mellett; azonban hozzáteszi azon óhajtását, hogy az egész vitában „elvek és ne személyis ek“ harczoljanak. „Az ész és eddigi tapasztalatunk mondja Rieger — szolgáljon nekünk tanúságul, vájjon jobb-e ha a vitás kérdésben a szakértők ítéletét elvárjuk, vagy pedig ha átalánosan érvényes szabályként felállítjuk azon véleményt, melyet néhány politikus és néhány hírlap mondott ki, és melyre nézve kétséges, vájjon nem elhamarkodott vagy időn kívül való-e?* Ezen levélre a „Nar. Listy“ tegnap egy Sladkowky által aláírt ellennyilatkozatot közöl, mely Riegerhez van intézve, és melyben a cseh világ e matadorával föltünőleg kevés respektussal bánik el. Dr. Sladkowsky mindenekelőtt sajnálja, hogy Riegernek oly gyönge emlékező tehetsége van. Máskép, úgymond, emlékeznie kellett volna, hogy a bizalmi férfiak klubbja részéről egy ülésen, melyben ő maga (Rieger) elnökölt, egyhangúlag határozatba ment, hogy 1) minden községnek tetszésére bizatik, hogy a választásokat az iskolatanácsba megejtse vagy sem. 2) hogy ez ügyben nem kell szakértők véleményét bevárni. Sladkowsky a levél további folyamában nem igen finnyásan bánik Riegerrel, sőt bizonyos megvető iróniával beszél róla s vele. Rieger fönt idézett levelét „a tévedések szakadatlan lánczá“-nak mondja, akárhányszor a legnagyobb nyugodtsággal kimutatja, hogy hazudott, szemére veti a nemtelen részrehajlást és kétszinüskedést, és következőkép zárja be levelét : „Minthogy ön, doktor úr nyilván az egyetértés iránt táplált nagy buzgalmában a „Narod. Listy“-nak szánt levelét egyidőben egyszersmind a „Pokrok“-nak is megküldötte, én is nyilvánosan felelek önnek, s fölszólitom önt mint a bizalmi férfiak főnökét: Hijja azonnal össze a bizalmi férfiakat, kik amaz gyűlésben részt vettek, melyben elhatároztatott, hogy szabad tetszésére bizatik mindenkinek az iskolatanácsba való választás, hogy kimutattassék, van-e valakinek joga, a hozott határozatot oly kétértelmű megmagyarázni, amint az ön levelében történt ?“ Az egész vitából pedig több se látszik ki mint az, amit már úgyis régen tud a világ, hogy t. i. az a csehek táborában gyengitetlenül fönáll még a Thun-éktől átörökölt képmutató, alattomos, gyanakvó szellem, mely az egész pártot annyira jellemzi. A Deák-párt. — A „Reform“ szerkesztőjéhez. — A válság, mely parlamenti életünkben hónapok óta forrong, mind több, mind szembeszökőbb argumentumot vet napfényre azok ellen, kik becsukják szemeiket, hogy ne lássanak, bedugják füleiket, hogy ne halljanak, és — hitük szerint, vagy nem — de hirdetik, hogy körükbe nincs is semmi, mit láthatnának, vagy hallhatnának. A határvonalak, melyek nem „hivatalosan elfogadott“ országgyűlési pártjainkat, hanem az ezeket alkotó egyeseket elválasztják, névtelenül bár, de szaporodnak; a vélemények utat keresnek maguknak, melyen a pártfegyelem gátját megkerülhessék; a pártegység szakadozik itt is, ott is. A baloldal bomlásáról nincs sok mondanivalónk. A közjogi oppoziczió mindig és mindenütt a hevesebb véralkatokra és átalánosságokban mozgó elmékre csábitó és rendesen ezeket szokta zászlója alá gyűjteni. Ennek az igazságnak bizonyítéka a mi ellenzékünk is, melyben az ambicziókat a kölcsönös bámulásnak nagy, majdnem erkölcstelen sora hevesebbekké, a kedélyeket a hatalomra való hosszas várakozás türelmetlenekké és e várakozásnak minden nappal jobban bebizonyodó hiábavalósága elkeseredettekké tette. Ily viszonyok soha és sehol sem kedveztek a pártfegyelemnek. Az egyiket az elkeseredés még nagyobb szélsőségekre hajtja, a másikat a bü kitartás babérja csábítja, a harmadik végre meggondolja magát és alkuszik. Íme a mi ellenzékünk képe, melynél a most említett, természetes oszlási processzus már javában A „REFORM“ TÁRCZÁJA. Három világrészben.) — Blána Szilárd honvédszázados viszontagságai és kalandjai. — Másnap reggel, szórakozandó, az egyik Beni- Bnass kíséretében, egy kis vadászsétára mentem a spabi duplapuskájával hónom alatt. Miután nehány szárnyas vadat, a többek közt egy szép fáczánt, egy sakált, továbbá egy antilopot és egy majmot lelőttem, zsákmányommal vadásztanyánkra tértem vissza, hol már pompás reggeli várt reánk. Miután a nap jobb része kedélyes beszélgetés közben lefolyt, Gérard az est közeledtével készülődéseket ten újabb oroszlánvadászatra. A készülődés nem is történt hiában, a várt vendég a holdvilág első sugaraival csaknem egyszerre bukkant elő. — Menydörgő hadüzenetének hallatára kis tisztásunkban hozzálátunk elfogadásához. Ezúttal a mellettem féltérdre ereszkedett Gérard nekem engedte át a lövést, csak hogy azért ő is lőkészen állott. Midőn a kényes perez bekövetkezett, megvallom szívdobogva lőttem az ugrásra készülő oroszlán homlokának, a lövésre a fenevad fejét elborította a vér, mire egetverő ordítása hangzott. Azon pillanatban egy másik lövés durrant el mellettem, mely az általam roszul talált és már ugrásra készülő oroszlánt letertette. Én vére fagyottan, mereven tekintettem a csalétkül kitett gida mellé hang nélkül rogyó oroszlánra és azután a még mindig mellettem levő Gérard-ra. Egy kissé szégyellem is a dolgot. Gérard észrevette zavaromat és levertségemet. Oda vezetett az utolsót vonagló oroszlán mellé , az ő lövése a homlok közepét találta, az enyém attól két hüvelyknyire a bal szem fölött fúródott az oroszlán fejébe. Hogy megnyugtasson, e szavakkal fordult hozzám : Ily rettenetes vadra első lövésnek eléggé jó lövés. Ily esetben ritkán menekedhetünk egy kis elfogultságtól. Csak bizalom és kitartás! kapitány uram ! — »Igaz, szóljék, kitartás szükséges, de mi történik, ha az ön mesterlövése nem teszi jóvá az én kontárságomat?“ — »Abbah! veté utána könnye D L. a „Reform“ 283., 284., 285., 286., 290 291., 292., 297., 298., 2 99„ 3C0., 305., 306., 307., 83 212., 313., 314.. 318., 319., 320., 321. és 322. 81 imáit. dén, hogy mi történik arról már csak a más világon lett volna alkalmunk beszélgetni, mert ez a fenevad, az esetben aligha fölül nem kerekedett volna.“ Harmadnapra ezen izgalomteljes kaland után Gérard ismét oroszlánvadászatot rendezett egy másik közeli tisztáson. Most már szerencsésebb valék, egyszerre lőttünk mindketten, és az én lövésem, mely ezúttal csak egy hüvelyknyire volt Gérardétól, szintén halálos volt. A derék sergeant nem ajánlotta hasztalan a hidegvért. Néhány napi pihenő után mialatt csak apróbb vadakra lőttünk, újabb oroszlánvadászat s egyszersmind az utolsó állapíttatott meg. Mert a hold már fogyatékon volt, pedig épen teszi lehetővé a zsákmány oroszlánt Achilles-pontján E nagy szomorúságunkra, ez atták egymást s már a visszatérésre gondoltunk. 'e úgy naplemente felé mégis tisztulni kezdett, mire Gérard megtétette az előkészületeket. A várt vendég ismét megérkezett és én már most becsületkérdésnek tekintvén, hogy általam fogadtassák, megkértem Gérardot, engedné ezúttal is nekem az első lövést. A szerencse ezúttal velem volt, nem czéloztam hasztalanul, az ugrásra összegörnyedő oroszlánt golyóm oly jól találta, hogy fel sem kelt többé. Egy gyenge hörgéssel oldalt dőlt, egyet-kettőt rángatózott s azzal vége volt. A játékos, ki sok veszteség után végre öreg bankot nyer, nem örülhetett lázasabban mint én. Minden tagom reszketett az öröm és izgatottságtól, Gérard is meg volt velem elégedve. „Bravó kapitány, kiáltott föl, melegen megszorítva kezemet, e lövés azt bizonyítja, hogy egy jó szem, még mindig többet ér két rosznál. Gratulálok !* Az érdem önt illeti derék sergeantom, felelék örömtelien, önt ki oly türelmes tanítóm vala.“ A lelőtt oroszlán bundáját embereinkkel lebuzattam, hogy majd trophaeum gyanánt magammal vihessem Párisba. Másnap vissza, Tlemsen felé vettük utunkat, mely két éjjel és három nappalt ven igénybe. Útközben Gérard a többek között egy pompás 3 és fél láb hosszúságú tigrismacskát lőtt le egy datolyata tetejéről. Tlemsenben, miután Gérardtól elbúcsúztam, szállásomra tértem. Szegény János bujában boltraázott a sok öblös palaczk között; az árvának a bajusza egyik fele delet mutatott, míg a másik nyolcz felé ácsorgott. Hanem a szedte-vedte, a mint nagy sokára rám ismert, mégis glédába csapta magát nagy keményen. Néhány napi pihenés után Algír városának indultam. Útközben egy nekem ép annyira uj, mint rettenetes tüneményt valók kénytelen megismerni, a tropikus repülő büdösféregrajz, mely röptében egész felhőket képez és önként szállva, vagy egy erősebb szélroham által a föld szinére terelve a legsúlyosabb „tizenkét egyptomi csapások egyikének szokott okozójává lenni, minthogy szemtelenség, falánkság, bűz és fájdalmas csípés dolgában, a kisebb európai poloskával, teljes sikerrel versenyez. Örültem tehát, midőn Algírba érve, összemart testemet egy ottani kitűnő fürdőbe helyrehozhattam. Algírban, egy Marseillebe induló bajóra várva, időközben egy nagyon pikáns kalandom akadt. A szállodától, melyben laktam, néhány lépésnyire volt egy kis dohánytőzsde, és abban a kis dohánytőzsdében egy szép, barmatarczú, 15 ik tavaszában viruló, zsidólányka. És az iránt a zsidólányka iránt nem csak én mutattam érdeklődést, de ami fődolog, ő is irányomban. Hogy röviden bemutassam : a lányka, noha szegény sorsú, de olvasott, és műveltnek mondható volt. Az arab mellett, a franczia, spanyol és olasz nyelveket kitünően beszélte. Mindenek fölött azonban veleszületett intelligencziája, természetében rejlő kecses magatartása, regényes kedélye volt ama varázsvessző, melylyel nemcsak elbűvölt, de a mely őt tiszteletreméltóvá is tette. És ez a kedves ábrándos gyermek nem kért tőlem kevesebbet, minthogy — szöktessem el magammal Párisba. Minden rábeszélő tehetségemet felhasználtam, hogy merész tervéről lebeszéljem, de hasztalan, csak a mellett maradt, hogy ő Párisban kíván szerencsét próbálni. Mit meg nem tesz egy szerelmes fiatal emberke, egy szerelmes lányka körtévé ? Egy lányka körtére, egy lányka csókjára? . . . Oh, pedig milyen bájos lányka volt az! Oh, pedig milyen édes csók volt az! Szegény éjszak vidéki nép! nektek még csak fogalmatok sem lehet lágymeleg, nehézkes, unalmas szőkéitek között, azon örjöngő, lázas boldogságról, melyet a délszaki pálmatermő vidékek tűzvérű lányai keblünkbe oltani képesek — ha szeretnek. — Pedig Eszter, igy hívták a lánykát — szeretett, szeretett mélyen, hiven, igazán. Hiszen még csak 15 éves volt! Hiszen még nem csalatkozott. Hiszen lénye még a hit, remény és szeretet szentháromságában volt összeolvadva. Szökési tervének kivitelével hamar készen volt. Míg atyja Orán városában barangolt üzleti ügyekben, addig ő, egy a kikötőben horgonyzó és Marseillebe készülődő gőzös fedélzetére utánunk jött. Vihartól nem kimért 48 órai tengeri utat átszenvedve elértünk Marseillebe, Eszter ki a hajótöréstől féltétlen szüntelen mellettem volt és félénk galamb módjára keblemre hajtá szép fejecskéjét, szeretetreméltósága által gazdagon kárpótolta ez ut fáradalmait. Marseilleben csak két napig tartózkodtunk s aztán Lyonban szintén pár napig, végre 1850 november 1-én esti 4 órakor berobogott velünk a vonat Párisba. Magyar tudományos akadémia. [VII. (összes) ülés. — Nov. 25.] Az akadémia mai ülése, melyen csupán folyó ügyek tárgyaltattak, igen látogatott volt. Az ülésen Csengery elnökölt. Arany János főtitkár jelentést tesz az egyes ügyekről. Selmecz szab. kir. város azért folyamodott a kormányhoz, hogy városi levéltára országos költséggel rendeztessék. A város folyamodványában azon kérelmet is terjeszti az akadémiához, hogy ez egy kijelölendő szakértő tagja által rendeztesse a levéltárt, azon esetre, ha a kormány beleegyezik a város kérelmébe. A folyamodványban indokul fölhozatik, hogy az idén Frankl Vilmos és K. Nyáry Albert akad. tagok kutatván a levéltárban, maguk figyelmeztették a várost a levéltár rendkívüli becsére és fontosságára, s ösztönözték, hogy a kormányhoz kérelemmel forduljon e becses levéltár országos költségen való rendezése végett. A levéltárban ugyanis a 17-ik század elejétől kezdve a város minden egyes levele meg van őrizve, s az okmányok száma oly nagy, hogy ily gazdag levéltárt hazánk egy városa vagy intézete sem képes fölmutatni. Minthogy azonban az egész rendezetlen, s a város szorult anyagi helyzete meg nem engedi a rendezési czélokra szükséges áldozatokat, Selmecz városa eléggé indokoltnak véli kérelmét, melyet —úgymond a folyamodvány — csak a hazai tudomány érdekében tesz. Az akadémia elhatározta, hogy a folyamodást pártolván, egyszersmind a történettudományi osztályt bízza meg az illető tag kijelölésével. A bécsi cs. kir. tudományos akadémia folyamodványt intézett az osztrák kultuszminisztériumhoz, hogy, Ausztria nagyhatalmi állásának megfelelve, szintén küldjön expedicziót a Venus bolygó 1874 ben történendő átmenetének megfigyelésére. A minisztérium felhívta egy átiratban a m. kir. közoktatásügyi minisztert is, hogy eziránt a magyar tudományos akadémiával érintkezésbe téve magát, egy magyar expediczió szervezése is lehetségessé tétessék. Az ügy a természettudományi osztályhoz tétetvén át, ez ma jelentést volt teendő róla. Az osztály minden tekintetben pártolja, hogy a magyar expediczió országos költségen szerveztessék. Egészben csupán két állomás fogna betöltetni, egyik a Sandvich szigetekertségbe kerülne. Az osztály azon véleményben van, hogy az expedíczió létesítése által nemcsak az abban résztveendő magyar tudósok is jeles tapasztalatokkal s észleletekkel gazdagítanák az akadémiát, hanem az egész a már régen annyira nélkülözött magyar csillagda fölállítására is hathatós ösztönt adna. A többi nagyhatalmak mind jelentékenyen képviseltetik magukat a ritka csillagászati tünemény megfigyelésénél, így a német birodalom nem kevesebb mint 278,000 frtot szánt ily czélokra, az angol kormány valamint az egyesült államok is számos állomásra küld képviselőket. Mindezeket fontolóra véve az osztály nem eléggé ajánlhatja az expedíczió szervezésének pártolását a kormánynál. A közös ülés elfogadván az osztály véleményét, a kormányhoz a költségek megszavazása iránt fölterjesztvényt fog intézni. Egyszersmind az apróbb részletek s tervek kidolgozása végett vegyes bizottság fogna alakíttatni a bécsi s a magyar akadémia képviselőiből. Sorra került azután Kohut Sándor székesfehérvári főrabbi újabb kérelme az iránt, hogy az akadémia járjon közbe a boroszlói hitközségtől kölcsönbe veendő egy becses kézirat megszerzése végett. Nevezett tudós ugyanis a talmudról egy újabb művet írván, több külföldi intézetnek erre vonatkozó kéziratait kérte el, még pedig az akadémia utján. A boroszlói izr. hitközség azonban azt felelte, hogy a kért kéziratot csak úgy adja át, ha kérvényező tudós azt az akadémia helyiségén kívül nem használandja. Kohut most arra kérte az akadémiát, miszerint — azt ajánlja a poroszlói községnek, hogy a művének elkészítése végett szükséges kéziratot — biztosíték mellett — saját lakására hozhassa. Az akadémia azonban nem akarván ily unicum kézirat iránt felelősséget vállalni, megtagadta Kohut ur utóbbi kérelmét. Szász Károly r. tag késznek nyilatkozott arra, hogy a f. évi deczember 15-én megülendő Bessenyei ünnepélyre alkalmi költeményt szerkeszteni fog, s kéri az akadémiát azon esetre, ha személyesen meg nem jelenhetnék az ünnepélyen, fölolvasót jelölne ki számára. Végül néhány beérkezett nyomtatványt ismertetett a főtitkár, mire az ülés már hat órakor véget ért, csak az erős holdfény után csak éjjel induló megsebezni. Csakhogy nap sürü felhők válto-