Reform, 1872. november (4. évfolyam, 300-329. szám)

1872-11-26 / 325. szám

320. szám. Előfizetési föltételek r Vidékre póstám vagy helyben hátekon hordva EgyHierre f^ál évre 20 frt-—kr. 10 . — . Negyed évre Egy hóra . Hirdetmények dija : 5 fr­t—kr 1 . 80 . Kedd, november 26.1872. lO-hu.áboB Detitsop egys­er­ hirdeti­ jaaöl . . 8 kr. A nyílttéri petitsor..........................................^6 » Bélyegin­j kü­lön...............................................30 „ REFORM L évi folyam. Szerkesztési iroda: B«lY&voa, YAvoah&s­tAY 8. X. utdrav. t. •■.•latent R lap Biollemi régiét illető minden közlemény a yerkeantOaéghe. intézendő. BémeBind­en lorolek csak iamort kezektől fogadtatuk el. Kladi-hivatal: Ráth Mór kSüTT kereskedésében­, régi iiiuháztér I. is. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás korüili panaszok, hirdetmény) a kiadó-hivatalból intézendők. Előfizetési fölhivás a REFORM politikai és közgazdasági napilapra. Folyó évi november—deczemberre 3 frt 60 kr., — novemberre 1 frt 80 kr. Minden negyedéves uj előfizető a B­o­z Dickens »Barnaby Rudge“ czimű 3 kö­­etes kitűnő regényre, melynek bolti ára különben 5 frt — igényt tarthat. előfizetési összegek beküldésére legczélszerübb a postai utal­­vá­nylapokat használni. A „REFORM“ kiadóhivatala, Ráth Mór könyvkereskedésében Pesten, háznégyszög. 99 A pesti népszinházra A „Reform“ szerkesztőségében eddig elé kegyült 10153 frt 52 kr. és 2 db. cs. kir. arany. Pest, november 25. Mint Bécsből jelentik az Auersperg kabi­net legújabb terve — a reichsváth választások s átalában a parlamenti reform iránt már meg­nyerte volna a korona előleges szentesítését. Részleteiről még igen kevés megbízható hír szivárgott a közönségbe, s igy egyelőre a szán­dékolt reformnak átalános nagy horderejére reflektálhatunk. A javaslat alapját a direkt választások képezik, tehát egy oly reform, mely az egész osztrák alkotmányos élet mechanizmusába be­levág. A jövendőre pedig ez egy intézkedés is elegendő, hogy egész új parlamentet képez­zen, uj előföltételekkel, uj elemekkel, uj moz­gási szabadsággal. Mi tűrés-tagadás a status quo tarthatat­lan. Osztrák parlament — a szó valódi értel­mében — nincs; pedig az 1867. XII. t.- czikk hazánk érdekében is föltételezi azt. Tizenhét landtag kegyelmére van bízva, hogy Magyar­­ország kiküldött országos bizottsága találkoz­zék a másik fél képviselőivel, hogy a mon­archia érdekeiről és szükségeiről tanácskoz­zék. Jogilag ugyan nem, de tényleg így áll a dolog. A jelen osztrák birodalmi tanács nem egy kompakt, egész, kérdéstelen parlament. Párt­jai nem kebelében kezdik a küzdelmet, hanem létezését hol elismerve, hol el nem ismerve, rajta kívül, magának a parlamentnek, a ke­retnek, melynek ők tartalmat adni hivatottak — jogosultságát megtámadva kezdik a vissza­vonást. A politikai helyzet súlya nem a biro­dalmi tanácsban, hanem Prágában, Insbruck­ban, Csernowitzban, Görzben és Í?arenzoban van. A kérdés egy-egy új reichsvati ülésszak elején nem az, vajjon a pártok mily arányban és mily irányokkal lesznek benne képviselve, hanem lényegileg az, hogy Prágában mutat-e hajlamot az is'a cseh párt, valahogy belépni a Landtagba, s így a reichsrathban is képviselni a cseh nemzetet; vájjon Insbruckban bevá­lasztanak-e egyetlenegy olyan embert, ki a létező alkotmányt elismeri, és hogy Lemberg­­ben van-e párt, mely az adott minisztérium alatt megférhetőnek tartja Lengyelországot egyátalában képviseltetni a reichsrathban. És ha per tot discrimina rerum végre va­lahogy meg tud alakulni a központi képvise­let, kit és mit képvisel, mely országos majori­tást , és mily indulatokkal tanácskozik és ha­tároz azok felett, kik tanácskozása jogosultsá­gát eleve tagadták és megfogadták, hogy ha­tározatainak engedelmeskedni nem fognak? Kimerülve a landtag vitáinak izgalmaiban, elkeseredve ama pártok üzelmei felett, me­lyek az ország egysége ellen küzdenek, bir­­nak-e a reichsratti képviselők azon objektív méltányossággal, melyet megkíván hazájuk érdeke, de lehetetlenné tesznek azon pártok, melyek szóba sem állanak velük? Talán több méltányosságot tanúsítanak, mint a­mennyit ily viszonyok között föltételezhetni. Ez állapotok hosszabb időre tarthatlanok. Ha a központi parlament létezésének szük­sége­s indoka egyátalán van, — a­mint két­ségtelenül van — akkor a direkt választások behozatala alig halasztható szükség. Elrendel­­h­etők azok a jelen rend mellett is, ha vala­mely landtag megtagadja a reichsratthi válasz­tásokat, de könnyű belátni, mily eredmén­­nyel, egy tartomány képviseletének határozata által már előre prookupált, sőt legtöbbször fanatizált lakosságnál. A­mi eddigelé foganat­ban kivétel volt, annak ezentúl irányadó sza­­bál­lyá kell lennie. A direkt választások rendszerénél a reichs­­ratb egészen független a landtagtól. A lakos­ság bizonyos évek sorára közvetlenül választja meg a maga birodalmi képviselőit, megvá­­választja még akkor is, ha ellenséges érzületű a reichsrathi ellen, mert ellenkező esetben egy törpe minoritás küld olyan képviselőt, ki bele is megy a reichsrathba, meg támogat is a la­kosság érzületével ellenkező irányzatokat. A Kibúvó ajtó itt alig kínálkozik. S az által, hogy a birodalom minden egyes választókerülete önállólag külön van képviselve a reichsrathban, ki van zárva azon jelenleg uralkodó anomália, hogy a reichsrath tényleg mindig csak az egyes landtagok több­ségét képviselje — rideg exkluzivitással. Az egyes országok minoritásai, akármily tekintélyesek legyenek, a reichsrathban, mond­hatni egyetlen ember által sincsenek képvi­selve. Pedig egy állapot megszűnése egymaga is képes az osztrák tartományok összképvise­letének egész új és valószínűleg kedvezőbb konfigurácziót kölcsönözni. Alkotmányhű, az állam egységét támogató elemek fognak ér­kezni oly részekről, h­onnét eddigelé mindig csak a­zönálló rend elkeseredett ellenségei kerültek. Hogy mily modalitások alatt hozatnék be az új rend, mely intézkedések történnének a parlament egyéb reformjai tekintetében, még eddigelé igen kevéssé tudható. Tervben volt az eddigi csoportrendszer (városi, vidéki ke­rületek, kereskedelmi kamarák, nagybirtoko­sok, stb.) megszüntetése, hasonlóképen az egy­fokú választás elfogadása, a képviselők számá­nak megkettőztetése stb. Legújabb hírek sze­rint e javítások, állítólag ismét elejtettek, s az egész reform pusztán a direkt választások be­hozatalára szorítkoznék. Természetesen korai dolog volna e részletekhez hozzászóljani, úgy­is nemsoká nyilvánosságra kerülend az egész javaslat. Egy dolog azonban már ténykép állít­ható. A bécsi minisztérium ez előterjesztése súlyos küzdelmeknek lészen tárgya. A landta­gok makacs szenvedél­lyel fogják megvédeni e leglényegesebb előjogukat, s a hadjárat már­is megindult. A lembergi tartományi gyűlés válaszfelirati javaslata igen nyíltan, határozot­tan tiltakozik minden olyan reform ellen, mely a landtagok ezen választási jogát csorbítaná. Fölszólalása egy akczió kezdetének tekinthető, mely a landtagok­­ vitáin áthúzódva, végét künn fogja érni síkságon, hegységben, szó­széken és faluházián , a lakosság fölizgatá­sában. = József főherczeg, kiről átalánosan azt hi­­resztelték, hogy Bécsbe ment lemondását benyúj­tani, tegnap este visszaérkezett és kiment Alcsuthra. A főherczeg sem lemondását be nem adta sem azt nem szándékolta, hanem fölment Bécsbe a királynak jelentést tenni, ama differencziákról, melyek az „Ellenőr“ Dixi aláirásu czikke és a hivatalos lap kétszeri közleménye miatt a főhadparancsnokság és a honvédelmi minisztérium közt fölmerültek. Ezen differencziák, valamint azok alárendelt jelentőségű okai és okozói, nem birhattak és nem is birtak azon fontossággal, melyeket azoknak a fáma tulajdonított, s a főherczeg utazásával kiegyenlitésök módozata is megnyilt. Mint a „Pester Lloyd“ hallja már­is rend­ben van minden, mi úgy tudjuk, hogy a félreértések tisztázásával könnyen helyre fog állíttathatni az egyet­értés, habár ma délig még végleg nem volt megoldva a kiegyenlítés. Ez megtörténvén Hollán Ernő állam­titkárnak honvédelmi miniszterré kineveztetése nem fog többé sokáig késni.­­ A mai országgyűlés lefolyása átalános megelégedést szül, ezt mindenekelőtt kell konstatál­nunk. A képviselőház tekintélyének helyreállítása és a törvényhozás iránti tisztelet megóvása szempontjá­ból lehetetlen kifogást tenni a megoldás azon módo­zata ellen, mely a kormány, a jobboldal és a baloldal közös egyetértéséből­­ eredt. Hogy minden érdeklett félnél csak ezen fő fő szempont volt irányadó, hogy mindenki kerülni kívánta egy újabb botrányos vita fölidézését, az csak elismerést érdemel. Tisza Kálmán tapintata, Csernátony önmegtagadása, gr. Lónyay mérséklete kellettek hozzá, hogy a feszült helyzet nyo­mása alatt ily kompromisszum létrejöhessen. Sokan kérdezik nem lett volna-e bölcsebb sza­vazás által eldönteni semmint alku által megkerülni a krízist. Egy szavazás vagy megbuktatja a kor­mányt, nyílt parlamentáris ütközetben, vagy ha több­sége maradt oly pártot gyűjt körülötte, melyből ki­szorultak vagy könnyen kiugraszthatók a megbizhat­­lan elemek. Egy ilyen válság ma egy félórán keresz­tül csak egy hajszálon függött s élénken megvitatta­tott. Érte a felelősséget ugy látszik magára vállalni nem merte senki, sem a hivatalozott kormány, sem a Deák-párt, sem a konzervativok, sem az ellenzék. A quid tunc kérdése nyomta lelkiismeretüket. Inkább megnyugodtak mindnyájan a kompromisszumban s megkönnyiték szivöket. A kormány hívei a válságot óhajtották, a kon­zervatívok azt kívánták, hogy Lónyay fogadja el egy­szerűen Győrffy indítványát és így erkölcsileg ön­maga alatt vágja a fát, a Deák-párt tekintélyes része az ülést bezárni s Győrffy indítványát a klubban tárgyaltatni kívánta, nehogy egy miniszterválság a beteg Deák Ferencz tudta és beleegyezése­­ nélkül dűljön el, ide vagy oda. Végre, a minisztertanácsban, melyben Pulszky, Somsich és Bittó is részt vőnek azon expedienst találták föl, hogy Győrffy indítvá­nya elfogadható, ha Csernátony a háztól bocsánatot kér, mibe a miniszterelnök is belenyugodott. Ezen propozícziót a balpárttal Somssich és Bitté tudatták,­­ Tisza-Ghyczy elfogadták, oly kikötéssel, hogy a miniszterelnök is fejezze ki sajnálkozását a november 18-ai események fölött, mire ez készségesnek nyilat­kozott. Csernátony is kijelentette, hogy Tisza kivána­­tának eleget fog tenni. A tovább történendőkre nézve ma még senki sincs tisztában magával. Sok még a parázs a hamu alatt. N­émelyek a kormányválságot csak elnapolva látják, mások a pártok közti fegyverszünet tartóssá­gában nem bíznak. Ítélni a szenvedélyek közepette a helyzet igazi képe fölött alig lehetséges. Egy bizonyos és ez az, hogy a közvélemény békét óhajt és munkát követel, pártoktól és kor­mánytól egyaránt. Annyi volt már a botrány, hogy még abba is beleunt. Képviselői körökben is tehát és pedig jobb és balpárton hallani lehet a kívánságot, hogy menjünk a dologra. Ott a politikának gyakor­lati mezején és az alkotmányossághoz méltó módon tűnjék ki, ki érdemes leginkább arra, hogy Magyar­­országon törvényhozó legyen, vagy hogy a nemzet kormányát vezesse.­­ A levegő ismét megtelt miniszerválsági h­írekkel s nevezetesen Kerkapoly Károly lelé­­pési szándékáról szerettek az emberek tegnap és ma meglehetős biztossággal beszélni. A­mi a híreket általában illeti, megjegyezhetjük, hogy egyelőre nem fognak megvalósulni. A jelen helyzetben a miniszte­rek közül egy se léphet vissza, Kerkapoly Károly se, a­kinek egyébaránt szándéka visszalépni, mihelyest a közügyek menetének nagyobb zavara s megakasz­­tása nélkül megteheti. Holnap megindul a vita a fő­városi rendezésről, holnapután, vagy azután Lónyay gróf és Kerkapoly K. Bécsbe utaznak a bank­kérdés ügyében; a (54 millió) kölcsön fölvételét a pénzügyi bizottság elfogadta: mind ezek oly dolgok, melye­ket a jelen minisztériumnak kell még legbonyolítani. Hogy mi történik addig s azután, azt prófétai tehet­ség nélkül megjövendölni nem lehet; mi itt csak a jelen perez hangulatát s követelményét vázoltuk.­­ Sladkowsky és Rieger az ó- és ifjú-cseh párt főnökei hajba kaptak egymással. Az összeütkö­zés tárgyát az iskolakérdésben követett politika ké­pezi, s a két pártfőnök közt keletkezett vita utóbbi időkben már személyes publiczistikai összekoc­­­czanássá fajult. — Az egész meghasonlás követke­zőkép támadt : A „Narodny Listy“ az ifjú-cseh párt közege, az iskolakérdésben engedékenységre inté a cseheket, mely irány mindinkább terjeszkedni is kezdett a cse­hek között. Hogy e hatás paralizáltassék, az enge­dékenységtől eliszonyodó ó­ csehek szükségesnek lát­ták, hogy saját közegeikben a másik párt növekedő befolyását csökkentsék. Ezért az ifjú-cseh párt által ajánlott politikát a nemzetre nézve veszélyesnek, s különösen olyannak tüntették föl, melyet a párt a naga szakállára űz, vétkes könnyelműséggel meg­zavarván a nemzetben eddigelé uralkodott egyet­értést. Az ifjú-cseh lap erre azzal felelt, hogy a meg­változott politika morális kezdeményezőjeként magát Riegert nevezte meg, mint ki az idén júliusban egy alkalomkor nyilvánosan, még pedig­­ először ajánlotta, hogy az iskolatanács választásai megestessenek. En­nélfogva a „Bokrok“ kiadta Rieger egy levelét, me­lyet­­ a „Nar. Listy“-nek küldött meg, mely azon­ban még csak tegnapelőtt hozta e levelet. Dr. Rieger e levélben nem tagadja, hogy a raudnitzi polgármes­ter csakugyan úgy nyilatkozott, mint a „Nar. Listy“ állítá, t. i. az iskolatanácsba való választások mel­lett; azonban hozzáteszi azon óhajtását, hogy az egész vitában „elvek és ne személyis­ ek“ harczolja­­nak. „Az ész és eddigi tapasztalatunk mondja Rieger — szolgáljon nekünk tanúságul, vájjon jobb-e ha a vitás kérdésben a szakértők ítéletét el­várjuk, vagy pedig ha átalánosan érvényes szabályként felállítjuk azon véleményt, melyet néhány politikus és néhány hírlap mondott ki, és melyre nézve kétséges, vájjon nem elhamarkodott vagy időn kívül való-e?* Ezen levélre a „Nar. Listy“ tegnap egy S­l­a­d­­k­owky által aláírt ellennyilatkozatot közöl, mely Riegerhez van intézve, és melyben a cseh világ e matadorával föltünőleg kevés respektussal bánik el. Dr. Sladkowsky mindenekelőtt sajnálja, hogy Rie­­gernek oly gyönge emlékező tehetsége van. Máskép, úgymond, emlékeznie kellett volna, hogy a bizalmi férfiak klubbja részéről egy ülésen, melyben ő maga (Rieger) elnökölt, egyhangúlag határozatba ment, hogy 1) minden községnek tetszésére bizatik, hogy a választásokat az iskolatanácsba megejtse vagy sem. 2) hogy ez ügyben nem kell szakértők vé­leményét bevárni. Sladkowsky a levél további folyamában nem igen finnyásan bánik Riegerrel, sőt bizonyos megvető iróniával beszél róla s vele. Rie­ger fönt idézett levelét „a tévedések szakadatlan lán­­czá“-nak mondja, akár­hányszor a legnagyobb nyu­godtsággal kimutatja, hogy hazudott, szemére veti a nemtelen részrehajlást és kétszinüskedést, és követ­kezőkép zárja be levelét : „Minthogy ön, doktor úr nyilván az egyetértés iránt táplált nagy buzgalmában a „Narod. Listy“-nak szánt levelét egyidőben egy­szersmind a „Pokrok“-nak is megküldötte, én is nyilvánosan felelek önnek, s fölszólitom önt mint a bizalmi férfiak főnökét: Hijja azonnal össze a bi­zalmi férfiakat, kik amaz gyűlésben részt vettek, melyben elhatároztatott, hogy szabad tetszésére biza­tik mindenkinek az iskolatanácsba való választás, hogy kimutattassék, van-e valakinek joga, a hozott ha­­tározatot oly k­é­tér­t­e­lm­ű m­eg­magyaráz­ni, amint az ön levelében történt ?“ Az egész vitából pedig több se látszik ki mint az, a­mit már úgyis régen tud a világ, hogy t. i. az a csehek táborában gyengitetlenül fönáll még a Thun-éktől átörökölt képmutató, alattomos, gyanakvó szellem, mely az egész pártot annyira jellemzi. A Deák-párt. — A „Reform“ szerkesztőjéhez. — A válság, mely parlamenti életünkben hónapok óta forrong, mind több, mind szem­­beszökőbb argumentumot vet napfényre azok ellen, kik becsukják szemeiket, hogy ne lás­sanak, bedugják füleiket, hogy ne halljanak, és — hitük szerint, vagy nem — de hirdetik, hogy körükbe nincs is semmi, mit láthatnának, vagy hallhatnának. A határvonalak, melyek nem „hivatalosan elfogadott“ országgyűlési pártjainkat, hanem az ezeket alkotó egyeseket elválasztják, névtelenül bár, de szaporodnak; a vélemények utat keresnek maguknak, me­lyen a pártfegyelem gátját megkerülhessék; a pártegység szakadozik itt is, ott is. A baloldal bomlásáról nincs sok monda­nivalónk. A közjogi oppoziczió mindig és mindenütt a hevesebb véralkatokra és átalá­­nosságokban mozgó elmékre csábitó és rende­sen ezeket szokta zászlója alá gyűjteni. Ennek az igazságnak bizonyítéka a mi ellenzékünk is, melyben az ambicziókat a kölcsönös bámu­lásnak nagy, majdnem erkölcstelen sora he­vesebbekké, a kedélyeket a hatalomra való hosszas várakozás türelmetlenekké és e vára­kozásnak minden nappal jobban bebizonyodó hiábavalósága elkeseredettekké tette. Ily vi­szonyok soha és sehol sem kedveztek a párt­­fegyelemnek. Az egyiket az elkeseredés még nagyobb szélsőségekre hajtja, a másikat a bü kitartás babérja csábítja, a harmadik végre meggondolja magát és alkuszik. Íme a mi ellenzékünk képe, melynél a most említett, természetes oszlási proc­esszus már javában A „REFORM“ TÁRCZÁJA. Három világrészben.­) — Blána Szilárd honvédszázados viszontagságai és kalandjai. — Másnap reggel, szórakozandó, az egyik Beni- Bnass kíséretében, egy kis vadászsétára mentem a spabi duplapuskájával hónom alatt. Miután nehány szárnyas vadat, a többek közt egy szép fáczánt, egy sakált, továbbá egy antilopot és egy majmot lelőttem, zsákmányommal vadász­tanyánkra tértem vissza, hol már pompás reggeli várt reánk. Miután a nap jobb része kedélyes beszélgetés közben lefolyt, Gérard az est közeledtével készülő­déseket ten újabb oroszlánvadászatra. A készülődés nem is történt hiában, a várt vendég a holdvilág első sugaraival csaknem egyszerre bukkant elő. — Menydörgő hadüzenetének hallatára kis tisztásunkban hozzá­látunk elfogadásához. Ez­úttal a mellettem féltérdre ereszkedett Gérard nekem engedte át a lö­vést, csak hogy azért ő is lőkészen állott. Midőn a kényes perez bekövetkezett, megvallom szív­dobogva lőttem az ugrásra készülő oroszlán homlokának, a lövésre a fenevad fejét elborította a vér, mire eget­verő ordítása hangzott. Azon pillanatban egy másik lövés durrant el mellettem, mely az általam roszul talált és már ugrásra készülő oroszlánt leter­tette. Én vére fagyot­tan, mereven tekintettem a csalétkül kitett gida mellé hang nélkül rogyó oroszlánra és azután a még mindig mellettem levő Gérard-ra. Egy kissé szégyel­lem is a dolgot. Gérard észrevette zavaromat és le­vertségemet. Oda vezetett az utolsót vonagló orosz­lán mellé , az ő lövése a homlok közepét találta, az enyém attól két hüvelyknyire a bal szem fölött fúró­dott az oroszlán fejébe. Hogy megnyugtasson, e szavakkal fordult hoz­zám : Ily rettenetes vadra első lövésnek eléggé jó lövés. Ily esetben ritkán menekedhetünk egy kis el­fogultságtól. Csak bizalom és kitartás! kapitány uram ! — »Igaz, szóljék, kitartás szükséges, de mi történik, ha az ön mesterlövése nem teszi jóvá az én kontár­ságomat?“ — »Ab­­bah! veté utána könnye­ D L. a „Reform“ 283., 284., 285., 286., 290 291., 292., 297., 298., 2 99„ 3C0., 305., 306., 307., 83 212., 313., 314.. 318., 319., 320., 321. és 322. 81 imáit. dén, hogy mi történik arról már csak a más világon lett volna alkalmunk beszélgetni, mert ez a fenevad, az esetben aligha fölül nem kerekedett volna.“ Harmadnapra ezen izgalomteljes kaland után Gérard ismét oroszlánvadászatot rendezett egy másik közeli tisztáson. Most már szerencsésebb valék, egyszerre lőttünk mindketten, és az én lövésem, mely ezúttal csak egy hüvelyknyire volt Gérardétól, szintén halálos volt. A derék sergeant nem aján­lotta hasztalan a hidegvért. Néhány napi pihenő után mialatt csak apróbb vadakra lőttünk, újabb oroszlánvadászat s egyszer­smind az utolsó állapíttatott meg. Mert a hold már fogyatékon volt, pedig épen teszi lehetővé a zsákmány oroszlánt Achilles-pontján E nagy szomorúságunkra, ez atták egymást s már a visszatérésre gondoltunk. 'e úgy naplemente felé mégis tisztulni kezdett, mire Gérard megtétette az előkészületeket. A várt vendég ismét megérkezett és én már most becsületkérdésnek tekintvén, hogy általam fogadtassák, megkértem Gé­rardot, engedné ezúttal is nekem az első lövést. A szerencse ez­úttal velem volt, nem czéloztam hasztalanul, az ugrásra összegörnyedő oroszlánt go­lyóm oly jól találta, hogy fel sem kelt többé. Egy gyenge hörgéssel oldalt dőlt, egyet-kettőt rángatózott s azzal vége volt. A játékos, ki sok veszteség után végre öreg bankot nyer, nem örülhetett lázasabban mint én. Minden tagom reszketett az öröm és izgatottságtól, Gérard is meg volt velem elégedve. „Bravó­ kapitány, kiáltott föl, melegen meg­szorítva kezemet, e lövés azt bizonyítja, hogy egy jó szem, még mindig többet ér két rosznál. Gratulálok !* Az érdem önt illeti derék sergeantom, felelék örömtelien, önt ki oly türelmes tanítóm vala.“ A lelőtt oroszlán bundáját embereinkkel le­­buzattam, hogy majd trophaeum gyanánt magammal vihessem Párisba. Másnap vissza, Tlemsen felé vettük utunkat, mely két éjjel és három nappalt ven igénybe. Útköz­ben Gérard a többek között egy pompás 3 és fél láb hosszúságú tigrismacskát lőtt le egy datolyata tetejéről. Tlemsenben, miután Gérardtól elbúcsúztam, szállásomra tértem. Szegény János­ bujában boltra­­ázott a sok öblös palaczk között; az árvának a ba­jusza egyik fele delet mutatott, míg a másik nyolcz felé ácsorgott. Hanem a szedte-vedte, a mint nagy sokára rám ismert, még­is glédába csapta magát nagy keményen. Néhány napi pihenés után Algír városának in­dultam. Útközben egy nekem ép annyira uj, mint rettenetes tüneményt valók kénytelen megismerni, a tropikus repülő büdösféregrajz, mely röptében egész felhőket képez és önként szállva, vagy egy erősebb szélroham által a föld szinére terelve a legsúlyosabb „tizenkét egyptomi csapások­ egyikének szokott okozójává lenni, minthogy szemtelenség, falánkság, bűz és fájdalmas csípés dolgában, a kisebb európai poloskával, teljes sikerrel versenyez. Örültem tehát, midőn Algírba érve, összemart testemet egy ottani kitűnő fürdőbe helyrehozhattam. Algírban, egy Marseillebe induló bajóra várva, időközben egy nagyon pikáns kalandom akadt. A szállodától, melyben laktam, néhány lépésnyire volt egy kis dohánytőzsde, és abban a kis dohánytőzsdé­­ben egy szép, barmatarczú, 15 ik tavaszában viruló, zsidólányka. És az iránt a zsidólányka iránt nem csak én mutattam érdeklődést, de ami fődolog, ő is irányomban. Hogy röviden bemutassam : a lányka, noha sze­gény sorsú, de olvasott, és műveltnek mondható volt. Az arab mellett, a franczia, spanyol és olasz nyel­veket kitünően beszélte. Mindenek fölött azonban veleszületett intelligencziája, természetében rejlő ke­cses magatartása, regényes kedélye volt ama varázs­­vessző, melylyel nemcsak elbűvölt, de a mely őt tiszte­letreméltóvá is tette. És ez a kedves ábrándos gyermek nem kért tőlem kevesebbet, minthogy — szöktessem el ma­gammal Párisba. Minden rábeszélő tehetségemet fel­használtam, hogy merész tervéről lebeszéljem, de hasztalan, csak a mellett maradt, hogy ő Párisban kíván szerencsét próbálni. Mit meg nem tesz egy szerelmes fiatal emberke, egy szerelmes lányka körtévé ? Egy lányka körtére, egy lányka csókjára? . . . Oh, pedig milyen bájos lányka volt az! Oh, pedig milyen édes csók volt az! Szegény éjszak vidéki nép! nektek még csak fogalmatok sem lehet lágymeleg, nehézkes, unalmas szőkéitek között, azon örjöngő, lázas boldogságról, melyet a délszaki pálmatermő vidékek tűzvérű lányai keblünkbe oltani képesek — ha szeretnek. — Pedig Eszter, igy hívták a lánykát — szeretett, szeretett mélyen, hiven, igazán. Hiszen még csak 15 éves volt! Hiszen még nem csalatkozott. Hiszen lénye még a hit, remény és szeretet szentháromságában volt ös­­­szeolvadva. Szökési tervének kivitelével hamar ké­szen volt. Míg atyja Orán városában barangolt üzleti ügyekben, addig ő, egy a kikötőben horgonyzó és Marseillebe készülődő gőzös fedélzetére utánunk jött. Vihartól nem kimért 48 órai tengeri utat átszen­vedve elértünk Marseillebe, Eszter ki a hajótöréstől féltétlen szüntelen mellettem volt és félénk galamb módjára keblemre hajtá szép fejecskéjét, szeretetre­­méltósága által gazdagon kárpótolta ez ut fáradalmait. Marseilleben csak két napig tartózkodtunk s aztán Lyonban szintén pár napig, végre 1850 novem­ber 1-én esti 4 órakor berobogott velünk a vonat Párisba. Magyar tudományos akadémia. [VII. (összes) ülés. — Nov. 25.] Az akadémia mai ülése, melyen csupán folyó ügyek tárgyaltattak, igen látogatott volt. Az ülésen Csengery elnökölt. Arany János főtitkár jelentést tesz az egyes ügyekről. Selmecz szab. kir. város azért folyamodott a kormányhoz, hogy városi levéltára országos költséggel ren­deztessék. A város folyamod­ványában azon kérelmet is terjeszti az akadémiához, hogy ez egy kijelölendő szakértő tagja által rendez­­tesse a levéltárt, azon esetre, ha a kormány beleegye­zik a város kérelmébe. A folyamodványban indokul fölhozatik, hogy az idén Frankl Vilmos és K. Nyáry Albert akad. tagok kutatván a levéltárban, maguk figyelmeztették a várost a levéltár rendkívüli becsére és fontosságára, s ösztönözték, hogy a kormányhoz kérelemmel forduljon e becses levéltár országos költ­ségen való rendezése végett. A levéltárban ugyanis a 17-ik század elejétől kezdve a város minden egyes levele meg van őrizve, s az okmányok száma oly nagy, hogy ily gazdag levéltárt hazánk egy városa vagy intézete sem képes fölmutatni. Minthogy azon­ban az egész rendezetlen, s a város szorult anyagi helyzete meg nem engedi a rendezési czélokra szük­séges áldozatokat, Selmecz városa eléggé indokoltnak véli kérelmét, melyet —úgymond a folyamodvány — csak a hazai tudomány érdekében tesz. Az akadémia elhatározta, hogy a folyamodást pártolván, egyszer­smind a történettudományi osztályt bízza meg az illető tag kijelölésével. A bécsi cs. kir. tudományos akadémia folyamodványt intézett az osztrák kultuszminiszté­riumhoz, hogy, Ausztria nagyhatalmi állásának meg­felelve, szintén küldjön expedicziót a Venus bolygó 1874 ben történendő átmenetének megfigyelésére. A minisztérium felhívta egy átiratban a m. kir. közok­tatásügyi minisztert is, hogy eziránt a magyar tudo­mányos akadémiával érintkezésbe téve magát, egy magyar expediczió szervezése is lehetségessé tétessék. Az ügy a természettudományi osztályhoz tétetvén át, ez ma jelentést volt teendő róla. Az osztály minden tekintetben pártolja, hogy a magyar expediczió or­szágos költségen szerveztessék. Egészben csupán két állomás fogna betöltetni, egyik a Sandvich szigete­kertségbe kerülne. Az osztály azon véleményben van, hogy az expedíczió létesítése által nemcsak az ab­ban résztveendő magyar tudósok is jeles tapasz­talatokkal s észleletekkel gazdagítanák­­ az akadé­miát, hanem az egész a már régen annyira nél­külözött magyar csillagda fölállítására is hathatós ösztönt adna.­­ A többi nagyhatalmak mind jelentékenyen képviseltetik magukat a ritka csillagászati tünemény megfigyelésénél, így a né­met birodalom nem kevesebb mint 278,000 frtot szánt ily czélokra, az angol kormány valamint az egyesült államok is számos állomásra küld képviselő­ket. Mindezeket fontolóra véve az osztály nem eléggé ajánlhatja az expedíczió szervezésének pártolását a kormánynál.­­ A közös ülés elfogadván az osztály véleményét, a kormányhoz a költségek megszava­zása iránt fölterjesztvényt fog intézni. Egyszersmind az apróbb részletek s tervek kidolgozása végett ve­gyes bizottság fogna alakíttatni a bécsi s a magyar akadémia képviselőiből. Sorra került azután K­o­h­u­t Sándor székesfe­hérvári főrabbi újabb kérelme az iránt, hogy az aka­démia járjon közbe a boroszlói hitközségtől kölcsön­­be veendő egy becses kézirat megszerzése végett. Ne­vezett tudós ugyanis a talmudról egy újabb művet írván, több külföldi intézetnek erre vonatkozó kéz­iratait kérte el, még pedig az akadémia utján. A bo­roszlói izr. hitközség azonban azt felelte, hogy a kért kéziratot csak úgy adja át, ha kérvényező tudós azt az akadémia helyiségén kívül nem használandja. Ko­­hut most arra kérte az akadémiát, miszerint — azt ajánlja a poroszlói községnek, hogy a művének elké­szítése végett szükséges kéziratot — biztosíték mel­lett — saját lakására hozhassa. Az akadémia azon­ban nem akarván ily unicum kézirat iránt felelőssé­get vállalni, megtagadta Kohut ur utóbbi kérelmét. Szász Károly r. tag késznek nyilatkozott arra, hogy a f. évi deczember 15-én megülendő Besse­nyei ünnepélyre alkalmi költeményt szerkesz­teni fog, s kéri az akadémiát azon esetre, ha szemé­lyesen meg nem jelenhetnék az ünnepélyen, fölolva­sót jelölne ki számára. Végül néhány beérkezett nyomtatványt ismerte­tett a főtitkár, mire az ülés már hat órakor vé­get ért, csak az erős holdfény után csak éjjel induló megsebezni. Csakhogy nap sürü felhők válto-

Next