Reform, 1872. december (4. évfolyam, 330-359. szám)
1872-12-03 / 332. szám
Thiers győzelme. Pest, deczember 2. Az állandó háborúban, melyet a franczia nemzet képviselőtestülete és kormányának feje egymás ellen folytat, ismét egy győzelem van följegyezni való, melyet a kormány feje vivott ki. A Kerchel-féle bizottság, mely a kormányelnök izenetére adandó válasszal bízatott meg a kamara által, múlt heti szerdán terjesztő a ház elé válaszfeliratát s indítványát. Morbiham követének, Barbie úrnak tollából folyt azon válaszirat, mely mindenesetre a legfurcsább termékek közül való, melyeket a világ összes parlamentjeinek levéltárai majdan egyszer furcsaságnak fognak fölmutatni. A Kerchel-féle bizottság válaszfelirata egy angol embert, ki kézhez kapná, anélkül, hogy tudná mi alkalomból, mi törvényhozási formák alatt íratott e dolgozat, okvetetlen azon hitre bírná, hogy itt egy jelesebb újságíró kimerítő, részletezőbb, kevés tárgyilagossággal, de meglehetős subjectiv szellemességgel írott hírlapi czikkével van dolga, mely a kormányfő és a parlamenti pártok helyzetével foglalkozik, melynek éles, helyenként találó, ritkán részrehajlatlan bírálatát nyújtja. Azon formának, azon parlamenti szabatosságnak, melynek még a politikai akcziókban is jellemeznie kell a parlamenti előterjesztéseket — nyoma sincs. Az egész egy keserű vádaskodás a radikális pártok ellen (mely gyűjtő szó kalapja alá foglal Barbieur minden nem monarchista pártot), és hol nyíltan fölszólaló, hol csak a sorok közt kiolvasható szemrehányás s aggodalom, a kormánynak, Thiersnek e pártokkal szemben tanúsított magaviselete miatt. Vádoltatik többek közt e párt, hogy nem hisz istenben, atheista, mintha a kamara egy legfőbb egyházi törvényszék volna, mely haerotikus barátok felett mond ítéletet. Aggódnak azon rokonszenv miatt, mely a kormány s a pártok közt kölcsönösen nyilatkozik, és „Ô comble de l’humiliation!“ kiáltja föl Barbieur. Ez emberek valamely bankettjén még éltették is a kormányelnököt. Különben egyhelytt a hires történetírónak czimezget a fölirat. Teljesen értjük és méltányoljuk az elkeseredést, melyet a franczia köztársasági párt üzelmei éleszteni képesek; ez üzelmek, melyeknek oly előkelő részök van a franczia nemzetet sújtó balsorsban, ziláltságában, forradalmaiban és mindenekfölött az önkény reakczióiban. De ez lenne-e módja ez üzelmek csillapításának ? A fölzúdult szenvedélyeket ily szenvedélyes parlamenti nyilatkozatok hivatottak-e lefegyverezni ? Thiers üzenete irányában a többség nyilatkozata, (mert ennek tekintendő Barbie munkálata) bár mindig csak a leglojálisabb és legbarátságosabb hangon szól, egészben véve mégis határozottan ellenséges állást foglal. A végleges köztársaság proklamálása ellen jóformán az egyetlen higgadt tárgyilagos eszmével nyilatkozik, mellyel az egész válaszban találkozunk. E monarchista többség, mely érzületéről, legszentebb meggyőződéséről nem tud, nem akar lemondani, de nem is találja az ország helyzetét olyannak, melyben alkotmányi kérdéseket lehetne feszegtetni, „e többség nézete szerint a köztársaságot ;a tényszerűség hatalmával lehet megalapítani, mint amaz intézmények, melyek Angliában élnek és fönmaradnak, bár soha formai szentesítést nem nyertek.“ Ha valahol, úgy Francziaországban,az alkotmányi formák tekintetében áll e tétel igazsága! Nem késnek az úgynevezett conservativ köztársaságból. Lehetőnek sem tartják, amíg a forradalom emberei, a soczialisták, a communard-ok annyira garázdálkodnak, s e helyett egy uj intenczióval: a harcz kormányával (le gouvernement du combat) állnak elé. Elég ráutalnunk e rémeszmére; szószaporitás volna hosszabban fejtegetn, mily vészes követelést tartalmaz keresni oly kormányt, melynek lételve a harcz egyes társadalmi osztályok ellen. Tiltakoznak továbbá egy második kamara terve ellen, mely a jelen kamara föloszlatásával járna, s a miniszteri felelősségről hozandó törvényt ismét elodázná. E törvényt erősen követelik, mert hisz Thiers hatalmának egyik leghatályosabb féke és határvetője volna, és tegyük, hogy követelik joggal, az alkotmányos szabadság elengedhetetlen járuléka gyanánt. Egyenest Thiers úr személyével foglalkoznak és pusztán „a személyes állása tekintélyének megóvása“ szempontjából azon viszonynak is szabályozását kérik, melyben a kormányelnök személyesen a kamarához áll. Magyarul ez azt jelenti, hogy módokról gondoskodnak, melyek jövendőben megmentsék őket Thiers örökös személyes beleavatkozásaitól, melyek a végelemzésben a szabad diskussziót lehetetlenek, azaz a jelen többség szabad rendelkezési jogát kijátsszák. S legutóbbin fordul meg a dolog: a többség elkeseredése, vágyai, reformtervei ezen sarkalnak. Mindezek után következik a bizottság javaslata, mely egyszerűen a miniszteri felelősségről szóló törvényjavaslat kidolgozásával akar megbízni egy 15-ös bizottságot. Barbie úr ezen javaslata a nemzetgyűlésben elvettetett, s csaknem az összes európai sajtó részéről gúnnyal fogadtatott. Pedig nevezetes okmány ez, a franczia nagy pártok közt fekvő harczi kertyü. A múlt pénteki ülésen tárgyaltatott ez indítvány. A kormány részéről Dufaure miniszter tett indítványt, mely szerint neveztessék egy harmincz -tagú bizottság , mely javaslatot terjesszen elé a közhatalmak szabályozásáról s a miniszteri felelősségről.“ Első pillantásra a két indítvány közt alig látszik különbség. Pedig van, s hozzá végtelen nagy. Mert míg a Barbie-féle indítvány azon kívül a mit egyenest kimond, t. i. a miniszteri felelősségen kívül, még csak egy nagy s azt is csak momentán kérdést involvál; a Thiers hatalma korlátozását; addig a másik indítványban foglalt a ,közhatalmak szabályozása terjedhet a kormányforma végleges megállapításától egészen a mostani kamara föloszlatása esélyéig. Thiers eddigelé csak a terjedelmesebb távirati kivonatban ismert beszédben védte a kormány indítványát. Thiers ebben engesztelékeny a jobboldal iránt, melynek helyenkint bókol. Másrészt határozottan nyilatkozik a köztársaság mellett, s azt állítja, hogy a monarchia lehetetlen. „Ha mégis lehetőnek vélik, mondja, akkor még ez este szállok le e székről ; nem leszek ugyan többé önök élén, de lelkiismeretem megnyugtatva lesz.“ Különben ő is a jobboldal által választott átalános és doktrinált meddő térre téved ; protestál az atheizmus ellen, valamint értekezik a szocializmusról. Beszéde, de mindenekfölött a helyzet kényszerhatalma, igen mélyen hathatott, és Dufaure indítványa 370 szavazattal 334 ellenében elfogadtatott. Tehát Thiers úr győzött. „Éljen a köztársaság!“ kiáltá a franczia kamara baloldala e szavazás eredményén lelkesedve, s e kiáltást variálja a sajtó, a franczia és külföldi egyaránt, csaknem túlnyomólag : győzött a köztársaság! De mi legyünk tárgyilagosak, és konstatáljuk az egyszerű valóságot — győzött Thiers ur. Reakczió Görögországban. (Saját levelezőnktől.) Athen, nov. 20. Mint fő forrásból értesülök a király már aláírta a kamara felosztását elhatározó okmányt, Deligiorgiosnak kettő közt kellett már most választani: vagy maga megy, vagy a kamarát küldi haza. Ő exczellencziája a kevésbé kellemetlent választá. Ezzel a választással azonban valóságos viharát korbácsolta föl a szenvedélyeknek. Mert majdnem az összes független sajtó tiltakozik az alkotmányos élet ilyet és nevetségessé tevése ellen. Mióta, hogy I. Georgios a trónon ül, még egyetlen egy parlamentünk sem múlt, hogy úgy szóljak, természetes halállal, mindnyája erőszakosan végeztetett be. De ezért oly nagy már az elkeseredettség, hogy a legnyugalmasabb lapok is a forradalommal fenyegetődznek. Itt csak azt akarom czitálni, amit a helyzetre vonatkozólag Görögország legszolidabb közege „a hellén függetlenség“ 345-ik számában mond. „Alkotmányos elvünk“ — így szól a lap nagykövetségi állomását egy időre odahagyta, hogy a skót hegyek éltető, üde levegőjét szívhassa. Élve a kínálkozó alkalommal,miután egy évi szabadságidőm lefolyt, angol kapitányi tisztemről, megingatott egészségi állapotom miatt lemondtam, amit derék pártfogóm sajnálattal vett tudomásul, és mint a „Keletindiai társaság“ egyik igazgatója, eddigi rangomnak szolgálaton kívüli viselését megengedte. Balmoralból Edinbourghba folytattam utamat. Edinbourgh, mely egy fokozatosan emelkedő teraszon terül el, és melyről hellyel-közzel toronymagas kőszirtek merednek ég felé, a lehető legszebb panorámát nyújtja a szemlélőnek. A magánépitkezés itt is, sőt még nagyobb mérvben mint Londonban, magán viseli egész a czinizmusig vitt puritanizmus jellegét; a lakházak csoportozatából sűrűén kiemelkedő templomok, középületek és paloták élénk ellentétet képeznek a kisszerű lakházakkal. Megemlíthetem az ősrégi királyi rezidencziát, mely mögött egy 800 láb magas szikla áll; továbbá a 400 láb magas szikla tetejére épült „Edinbourg- Castle“, a Szt.György székesegyházat, az egyetemet a régi parlamenti épületet és a börzét. Ami Edinburghot az utas előtt elfelejthetlenné teszi, az nem az emberi lángész teremtménye, nem a művész vésője alól kikerült remek, mint például a Nelson szobra, sem nem a Lord Melville tiszteletére emelt 136 láb magas emlékoszlop, hanem a csak 5—5 ^2 magas szobrok, melyeket sem Murillo költői lelke, sem Rafael lángesze nem képes alkotni : élő szobrok, melyek a legnagyobb mester — a teremtő kezéből kerülnek ki. Nem kell tán mondanom, hogy a skót hölgyeket értem. Néhány kellemesen átélt nap után visszaértem Birminghamba. Másnap reggel pedig az oltalmam alá helyzett ladykkal visszautaztunk Londonba. XXVIII. Eszterséghezmenetele. Menekültek kihallgatása Palmerstonnál. Szegény hü huszárom már várt reánk a pályafőnél, hova az utóbbi napokban kétszer is kizarándokolt, hogy megérkeztemkor azonnal szolgálatomra álljon. A szeretetreméltó család, derék szállást adó gazdáim pedig alig bírtak örömükkel, mikor hozzájuk betoppantunk. Asztalomon számos levelet találtam, s azok jobb része Páriából , Esztertől, gr. G.-tól és S. maríjuistól jött, melyekre siettem válaszolni. Eszter levelének minden sorából egy igaz, ha szív és ragaszkodó lélek hangja sirt föl hozzám. Ami gr. G. levelét illeti, annak egyik sorából barátság irányomban, de a másikból hódolat Eszter irányában sugárzott ki, úgy annyira, hogy azt is világosan ki lehetett olvasni soraiból, miszerint nemcsak szivét, de czimét s vagyonát is kész volna vele megosztani. Megvallom, a helyzet kissé furcsa, s talán kedves olvasóim is azt várják, hogy soraimat igy folytassam: „Szivig sértette tolakodó nyilatkozata, keblemben éreztem e nagyúri vakmerőség öldöklő vasát; minden csepp vérem pokol volt, melyben a boszu ördögei forrtak, stb.“ .... De én egészen máskép érzek és gondolkozám; megviselt egészségem a sok utazás és könnyelmű bőkezűség folytán megapadt vagyonom, továbbá annak tudata, hogy Eszter hűségével is visszaéltem, rá érdemetlen vagyok, őt boldoggá nem tehetem; ez és más indokok fölkeltették bennem az önzetlen lelkiismeretet, mely azt mondatta velem: „Két ember boldogsága függ „igen!“ szavadtól, mely ha tőled áldozat is, de másrészről erkölcsi kötelesek.“ És ezen akkor adott „igen !“ szavamra még ma is benső örömmel emlékezem vissza, mert ez az „igen“ szó, mint a következés is megmutatta, e két embert: gr. G. és Esztert, ki a vagyonos G.-ben valóban nemeslelkü férjre tett szert, boldoggá tette. Még egy ideig tartózkodtam Londonban és ez alatt részt vettem a Palmerstonnál a „Bordgen office“-ban (külügyi palota) tisztelgő magyar menekültek küldöttségében, melynek élén M. tábornok volt és mely kitűnő előzékenységgel fogadtatott az öreg Palmerston által, ki ez alkalommal nem mulasztotta el ellenszenvét az elvakult Bach kormány ellen a legélesebb, bárha sima alakú nyilatkozatokban kifejezni. De egyúttal Kossuth politikáját is kárhoztatta. Ha az exdiktátor a köztársaságot nem kiáltja úgymond, akkor sohasem tűrte volna Anglia megrovatlanul egy idegen hatalomnak, a muszkának beavatkozását Ausztria ügyébe. Miután az angol kormány által a menekültek részére nyújtott nagylelkű segélyt megköszöntük, elhagytuk a külügyi palotát. Másnap búcsút vettem barátaim és ismerőseimtől, londoni házigazdámtól és szeretetreméltó családjától (huszárom a kesergő szakácsnétól) s Dover-en át Boulogne-ba hajóztunk, — meg van hamisítva. Majd azon hitnek kell át adnunk megunkat, hogy a balvégzet bennünket egy örvény szélére vezet, melybe politikai és polgári szabadságunk egytől-egyig temetkezni fognak. Mindig hangosabban hallani a szót, hogy a föld alatt szellemek dolgoznak, melyek az alkotmányt megutáltatni, s a politika iránt a közönyösség magját hinteni akarják, hogy a mezőt igy elkészítsék ama merészek számára, kik kezet fognak emelni szabadságunk ellen. Előre látni egy jövőt tele rendetlenséggel, bonyodalmakkal. Mert nem egy párt, hanem az abszolutizmus. Vajjon nem játszanak-e itt idegen ármányok is szerepet ? De tudják meg az illetők, hogy a hellén nemzet „lovagiasan“ nem enged bánni magával, és ne ámítsák magukat azzal, hogy az alkotmányt „revideálni“ engednék“ Azért igtattam ide e sorokat, hogy belőlük kiolvashassa ama hangulatot, mely nálunk uralkodik. A mindig újra előkerülő Laurion-kérdés szintén gyötri a kormányt. Olaszország és Francziaország határozottan kijelenték, hogy, amint a három fölhívott hatalom „jó szolgálatai“ nem hozzák a kívánt sikert, haladéktalanul erőszakos úton fogják a kérdést megoldani. Ha Secificos esetét nem akarják ismételni, a kormánynak engednie kellene, mihez pedig kedvező kilátás nincs. Az ibraili affaire nagyon lehangolta a görögöket. A lapok nyíltan kimondják, hogy ha Románia nem feküdnék a Dardanellákon túl, a fegyvereknek kellene dönteni. A keleti kereszténységben a szakadás folyton nő. Már a bolgár kérdés szülte az első szakadást, s most még e konzuli kérdés még szíttá, s Romániával is elrontották a viszonyt. Úgy látszik, lassankint három nagy csoport fog keleten kiválni, a görög, román és a szláv. Ezátal a kelet hivatása természetesen elodázva, jövője megzavarva van, mely tünemény nemcsak keresztény, hanem európai szempontból is mélyen fájlalandó. Mert ha az ősnépségek nem vívandják ki szabadságukat, idegen hódítók fognak az ágéi és a fekete tenger közt tért foglalni, miből Európának legkevesebb haszna lesz. A törökök pedig egyátalában nem számíttathatnak be, ha jövőről van szó. Maga a szultán sietteti visszatarthatlanul birodalmának bomlását. KÜLFÖLD, Pest, deczember 2. A kerületi törvény, melynek tárgyalása Berlinben oly sok kombináczióra adott alkalmat részint az egyes miniszterek kilépésére nézve, részint a felsőház tagjainak szaporítása iránt, végre hosszas és kemény küzdelem után annyira biztosságba van hozva, hogy annak életképessége már csak a felsőház jóváhagyásától függ. A végszavazásnál 381 képviselő vett részt, s az előterjesztés mellett voltak: a haladási párt, a nemzeti liberális, s a szabadelvű konzervatív párt, továbbá a középnek néhány tagja, összesen 288-an. E többséggel szemben állt a 91 főnyi kisebbség, mely alakult 50 konzervatívból, 30 középpártiból s körülbelül 13 lengyelből, mely utóbbiakról azt hitte mindenki, hogy híven múlt évi magatartásukhoz képest, a szavazásban nem vesznek részt. A többség úgy, mint a kisebbség sokkal erősebb volt most, mint a főrendiház által elvetett hasonló tartalmú törvényjavaslat elfogadásakor, mely körülmény is eléggé bizonyítja a reform fontosságát. A császár, mint az ókonzervatív körökben állítják, megtartja gr. Eulenburgnak adott szavát, s szaporítani fogja a főrendiház tagjait, noha a szaporítás csak felére terjed azon számnak, mely kilátásba helyeztetett. Ez enyhítő elhatározást azon körülménynek számítják be, hogy a főrendiház egy frakcziója ezúttal a kerületi tjavaslat tárgyalásában nem vesz részt, noha meg mások azt hozzák föl okul, hogy a meghívottak jó nagy része nem fogadta el a meghívást. Spanyolországban az újonczok behívása a nyughatatlan hangulat kitörésére volt fel több helyütt. A fővárosban a rendzavarások csakis annyiban történtek, hogy merényletek követtettek el a sorozó bizottság tagjainak élete ellen; délen és délkeleten azonban több csapat szervezkedett, melyek a vasutakat megtámadják, sőt már a városokat is fenyegetik. A kormány kijelentette, hogy a rendetlenségek és zavargások elnyomására erélyes intézkedéseket fog tenni. A király egészsége már javult, s az orvosok már teljes felépülését helyezik kilátásba mielőbb. A kongresszusban Eigueras indítványa, mely szerint a kormány Gamindenak tábornokká kinevezése miatt vizsgálat alá vétetnék, 152 szóval 47 ellen elvettetett. Ez alkalommal fölemlíti az ellenzéki Diario Espanol azon hírt is, hogy a kormány oszló félben van, s nemsokára egy másik számára ad helyet, melyet Topete tengernagy alakítana. A „Tiemps“ állítja azt is, hogy azon helyhatósági tanácsok, melyek Gerona tartományben a karlista felkelés elnyomásába elfáradtak, s lemondásukat nyújtották be nem kevesebb, mint 120, vagyis az egész tartomány helyhatósági tanácsainak fele. Amerikából nem rég hozta a távirda a hírt, hogy a republikánusok nagy többséggel győztek, s Grant választatott meg Horace Greeley ellenében köztársasági elnöknek, s íme nov. 29-én New Yorkból eme rövid távirat érkezett: Horace Greeley ma este meghalt. Az utolsó napokban sokan ismételték hogy Amerikában mily rövid idő alatt lecsillapult a leghevesebb és legelkeseredettebb választási izgalom s most átalános nyugalom van mindenfelé az egész köztársaságban, s mégis alig fér kétség az iránt, hogy Horace Greeley halálát a hónapokig tartott izgatottság s végre bukása okozta. Hónapok óta több száz gyűlésben beszélt, közel 2000 angol mértföldet beutazott, s gyakran egy nap alatt több beszédet tartott. S most már néma a szegény öreg, ki annyi sok jónak volt előmozdítója életében. Greeley 1811-ben született, s a könyvnyomtatás mesterségét tanulta gyermekéveiben. Húsz éves korában már New Yorkban volt, s dacára, hogy szülői szegények voltak, összegyűjtött fillérein egy kis nyomdát vett, s több^különböző folyóiratoknak lett kiadója, de mindannyival szerencsétlenül járt. Csak 1841-ben, midőn a new-yorki Tribune-t megindította, kezdett rá is mosolyogni a szerencse, mert e lap az egyesült államok legelterjedtebb s legolvasottabb lapja lett. 1848-ban a kongresszus tagjává választatott, de onnan csakhamar kilépett, s 1851-ben Európába jött és visszatértével leginkább ő neki tulajdoníthatta, hogy New Yorkban 1853-ban világkiállítás volt. Mint hirlapiró hol a demokrata, hol a republikánus párttal tartott, mig végre is köztársasági elnöki jelöltsége egészen a demokraták karjai közé vitte őt. De ezek sem bíztak tökéletesen Greeleyben, s innen magyarázhatni meg, hogy daczára a nagy korteskedésnek, oly aránylag kevés szavazatot nyert. Buda $7. kir. főváros közgyűlése. [Deczember 2-án.] Házmán Ferencz főpolgármester a rendes közgyűlést d. u. 3 és fél órakor megnyitván, szomorú kötelességet vél teljesíteni, midőn a közgyűlésnek dr. Frenreisz Ferencz tiszti főorvos halálát jelenti. Nevezett a kolerajárvány alatt kezdte meg működését, s ugyanezen járvány ragadta el e munkás tagját a közönségnek. Ennek azon indítványa, hogy a közgyűlés részvétét fejezze ki jegyzőkönyvileg, elfogadtatott. Bogisich Károly főjegyző jelenti, hogy a tanács dr. Hegedűs János orvost helyettesítette főorvosul. Mand Ferencz képviselő erre azon kérdést intézi a tanácshoz, hogy a város fizetett orvosai tartoznak-e a tanács intézkedéseinek eleget tenni ? Elnök erre igennel válaszolván, fölszólaló fölolvassa a „Pester Lloyd“ egyik számát, melyből kitűnik, hogy a város fizetéses orvosai is a tanács ellen szerkesztett nyilatkozatot a többi orvossal együtt aláírták, nevezetesen dr. Hegedűs, dr. Kiss és dr. Palot. A közgyűlés elfogadta azon indítványt, hogy addig a helyettesítést nem erősíti meg, míg dr. Hegedűs János a fent említett nyilatkozatot vissza nem vonja, s ez által a tanácsnak elégtételt nem ad. A katonai beszállásolás tárgyában határoztott, hogy a tanács intézkedjék, miszerint az 1854-ik évben alkotott kataszter megváltoztassák, miután a szerint mig egyrésze a lakosoknak nagyon terheltetik; a másik rész minden beszállásolás nélkül hagyatik; egyszersmind elfogadtatott Peregriny Elek tanácsnok azon javaslata, hogy a kormány kéressék föl, hogy a katonai beszállásolás tárgyában alkosson törvényt. Ezután néhány kevésbé érdekes interpelláczió után a napirendre térvén át, a belügyminiszter azon leirata, melyben tudatja a városi közönséggel, hogy ő felsége a királyasszony, a városi közönség által névnapja alkalmából kifejezett szerencsekivánatokat elfogadta, éljenek között örvendetes tudomásul vétetett. A szélestalpu kerekek behozatala végett Pestvárosa az együttes megkezdés végett megkerestetni határoztatott. Bemutattatik Heves és külső Szolnok, úgy Bihar megye és Jászkun kerület közönségeinek megkereséseik, melyben a virilis intézmény eltörlése végett illő helyen benyújtott kérvényeiket pártoltatni kérik. A jogügyi bizottmány pártolván e kérelmeket a tanács szinte pártolólag terjesztette a közgyűlés elé, mely azt egyhangúlag elfogadta, s hason értelemben a képviselőtestülethez kérvényt intézni határozott. A lánczhid és alagút közti térség szabályozása tárgyában a városi közönség fölfolyamodását a belügyminiszter elvetette, s igy a közmunkák tanácsa által pártolt terv fogadtatott el, mely szerint az emelkedés 3—3 ölre lépcsők által eszközöltetik. A tabánban egy három osztályú polgári iskola fölállítása elfogadtatott, s az iskolaszék megbizatott alkalmas helyiség kiszemelésére. Az ördögárok beboltozása tárgyában Buzzi Bódog és Kéler Napóleonnal kötendő szerződés felolvastatván, miután abban némi hiányok találtattak, ezek pótlása végett újból kiadatott azon meghagyással, hogy az átalános feltételek is említessenek meg a szerződésben. Ezen árok hossza 885 öl, költségvetése 562,590 frt 71 kr, mely költségnek felét a közmunkák tanácsa, míg másik felét a városi közönség viseli. A munkálat már a jövő szerdán megkezdetik, s egy építési felügyelői állomásra 1500 frt fizetéssel pályázat nyittatik. A munka 3 év alatt fejeztetik be. — Ezen munkálatra 100,000 frt kölcsön felvétele elhatároztatott, s a pénzügyi bizottmány megbizatott kebeléből egy 3 tagú szükebb bizottmányt kiküldeni a kölcsönnek hol és mi módom felvétele végett. Dr. Andaházy Lászlónak a gróf Andrásy Gyula tőszomszédságában levő házához a Dunaparton 24Q ® 3' és 3“ térség, négyszögölenkint 20 forintjával engedtetett át azon feltétellel, hogy 5 év alatt a térséget beépíteni köteles. A tisztviselő karnak, a rendőri és szolgaszemélyzetnek a drágasági pótlék ez évre egyszer s mindenkorra egyhangúlag megadatott a pénzügyi bizottmány azon ajánlata alapján, hogy 1200 forint fizetésig 20$/o azon fölül 15$/o adassék. A poroszlók fizetése 19 frtról 25 frtra emeltetett. A drágasági pótlék összesen 24 ezer frtot tesz. A budai molnárok kérvénye, melyben a kopaszon levő malmaikat meghagyatni kérik, tárgyalás alá kerülvén, Mandl Ferencz képviselő melegen pártolja kérvényezőket , mert meggyőződése szerint a hely a hol malom áll, minden egyes molnárnak tulajdona, miután a helyet mindenki vette, s ilyen formán azt egyszerűen elvenni nem lehet, hanem a kormány sajátítsa ki. Dr. Tomassék Béla ajánlja és indítványozza, hogy kárpótlás adassék, mert a hajómalmok mint ingatlanok vannak telekkönyvezve. Az ügy kiadatott a jogi bizottmánynak, hogy a jogi fogalmakat tisztázza, s aztán tegyen jelentést, a közlekedési miniszter pedig felkéretni rendeltetett, hogy a közgyűlés határozatának felterjesztéséig az ügyet függőben tartani szíveskedjék. Több apró tárgy után elnök az ülést 6 órakor eloszlatta. ___ [Halálozás.] Ruttkay József, Kossuth Lajos sógora, ki 1848-ban Pest megye főügyésze, később pedig hétszemélynök volt, november hó 30-kán Budán hagymázban meghalt. Az elhunyt a szabadsághar’cz után Amerikába vándorolt neje és gyermekei után, onnan visszajővén, túlzott hazafiaskodásból nem vállalt kormányhivatalt, hanem a budai közkórházban mint dijnok működött haláláig. [Szaplonczay József] mármarosi királyi törvényszéki elnök ellen a legfőbb törvényszék, Fábry István elnöklete alatt, elrendelte a fegyelmi eljárást. Szaplonczay József kir. törvényszéki elnök volt ugyanis állítólag az az elnök, ki hivatalos állását s tekintélyét arra használta föl, hogy fiát, Szaplonczay Miklós tiszavölgyi szolgabirőt s ellenzéki képviselőjelöltet, a szigeti kerület képviselőjévé megválasztassa. [A kolera állásáról] f. é. deczember 2-án beérkezett napi tudósítások szerint Budán deczember 1-én 8 újabb koleraeset merült föl, ebből esik: Vízivárosra 2, újlak 1, irgalmi kórház 5. Ehhez hozzászámítván az ápolás alatt maradt 40, az összes beteg létszám 48, ezek közül meggyógyult 4, meghalt 3. Október 18-ka óta összesen megbetegült 693, kikből meggyógyult 391, meghalt 261, gyógykezelés alatt maradt 41. A katonák között deczember 1- től 2-ig megbetegült 1, ehhez számítván a gyógykezelés alatt maradt 16, az összes beteg létszám 17, ezekből meggyógyult 5, további ápolás alatt maradt 12. — Pesten deczember 1-től 2-ig megbetegült 23, ebből esik: a Lipótvárosra 4, a Terézvárosra 7, a Józsefvárosra 1, a Ferenczvárosra 1, a közkórházakra 10, ehhez számítván az ápolás alatt maradt 188, az összes beteg létszám 211, ebből meggyógyult 3, meghalt 13; a járvány kezdete óta összesen megbetegült 583, ebből meggyógyult 165, meghalt 223, további gyógykezelés alatt pedig maradt 195. — Nagybányán november 30-án egy koleraeset merült föl, mely halállal végződött. Esztergomvárosban deczember 1-én egy koleraeset fordult elő, a beteg ápolás alatt áll.— Bács-Bodrog megyékben Apatinban november 24-étől 26-áig két koleraeset merült föl, melyek egyike halállal végződött. — Bihar megyében a kabai vasútállomáson egy koleraeset merült föl. — Kassán a kolerabetegek száma héttel szaporodott; az eddig megbetegült 91 egyén közül meggyógyult 16, meghalt 52, ápolás alatt pedig maradt 23. [A nagy kolerabiz0ttmány] e hó 2-án ülést tartott, melyben a főorvos a járványnak az emelkedéséről tett jelentést. November 30-ikától deczember 1-je reggeléig 24 betegedés történt, 1-től 2- ika reggelig 23 eset fordult elő. E hó 2-án reggeltől estig 13. Ezekből a belvárosra 2, Lipótvárosra 1, Terézvárosra 4, Józsefvárosra 3, Ferenczvárosra 1 esik. Megnyugtató tudomásul egyszersmind jelenté, hogy a járvány daczára a halálozás Pesten nem nagyobb mint egyéb nem járványos időszakokban, ugyanis szeptemberben és októberben midőn a járvány még Pesten el nem kezdődött 580 és 564 haláleset fordult elő, novemberben pedig 570. A temetőfelügyelő jelentést tesz, hogy több eset fordult elő, midőn kolerában elhalt vagyontalan egyének a temetői halottasházba szállíttattak, az illető lelkészek azok beszentelését taksa hiányában megtagadták. A bizottmány elvárja a lelkészektől, hogy a halottak beszentelése körül vallási kötelmeiknek meg fognak felelni. Az utcákon halva találtak, valamint a kolerakórházakban elhaltak nyilvántartására nézve a bizottság elhatározta, hogy a rókuskórházi halottakéval együtt kezeltessék, hogy előadható kérdés esetén, bár évek múlva felvilágosítás adathassék rokonoknak vagy egyéb érdekletteknek. Jelentetett, hogy a hatvani utczában fekvő Pálffy-féle házban eddig öt koleraeset fordult elő, melyek közül 2 halállal végződött, s ez esetek a t. főorvosnak be nem jelentettek. Ez utóbbi vizsgálattételre, a belvárosi albizottmány pedig a ház egészségügyi megvizsgálására és intézkedésre utasíttatott , nevezetesen meghagyatott neki, hogy a Kámon-féle kávéház illemhelyét, miután a fertőztelenitése lehetetlen, falaztassa be. — A Lipótváros külső részein kolerába esett betegek elhelyezésére, mig t. i. a váczi ut táján kolera-kórház lesz berendezhető, az izr. hitközség fel fog kéretni, hogy nehány ágyat bocsásson kolera-osztályából a város rendelkezésére. A teréz- és lipótvárosi albizottságok pedig sürgetőleg utasittatnak, hogy a vasút környékén kórház helyiséget keressenek és szerezzenek. [Egy kolera adoma.] Az „Üstökös“-ben olvassuk, hogy a hír, miszerint a fővárosi helyőrség a kolerajárvány idejére a környéken fog elhelyeztetni nagy félelmet okozott a közel vidéken. Egy földműves ép ezen gondolkozott Mogyoródról Főth felé menve, hogy mily nagy veszély jő a nyakukra a járványban, ha az egész csapat hozzájuk lesz beszállásolva, midőn egyszerre leügetést hall maga mögött és egy szőke tisztet vesz észre a Veres frakkos lovas kíséretében. „Már itt is vannak“ Tovább nem tűrheti a földműves gondolatait, mert a lovasok magálltak előtte, s a szőke katonatiszt hibátlan magyar kiejtéssel kérdező: „Bátya! eltévesztők az országutat, nem mondaná meg, hajó után vagyunk-e Mogyoród felé?“ A kérdezett felbátorodva — a nyájas kérdezésen imigyen felelt: „Szívesen megmutatom tiszt uraknak az utat, ha megigérik, hogy nem kovártélyozzák falunkba a kolerát ?“ A szőke tiszt megigérte, mire a földmives megmutatta az utat. A szőke tiszt ezután csakhamar Mogyoródon át Gödöllő felé ügetett, hol nemsokára a vörös frakkos Pejacsevics gróf által kisért király meg is érkezett. Ő felsége csakugyan megtartá ígéretét és a kolerától félő pestmegyei lakosok megkiméltettek a katona beszállásolástól. [A katholikus hírlapírók.] A „M.A.“ abból az alkalomból, hogy páter Wiesinger a bécsi „Volksfreund“ új szerkesztője lapjában kinyilatkoztatja, hogy a berlini katholikus „Germániá“-val semmi összeköttetésben nem áll, elszomorkodva írta, hogy mindenütt nagy a visszavonás a katholikus ügy bajnokai közt. „Az lehetend egykor kath. ügyünk győzelmének egyik előjele úgymond, ha a kath. lapok európaszerte egy szív — egy lélekké lesznek. Adja Isten, hogy e szép napot mennél előbb üdvözölhessük! Mi megkísértjük a lépéseket ez évben, hogy a kath. hírlapírók kongresszust tartsanak, legalább monarchiánk és a német birodalom kath. hírlapírói. Ez egy kis egyetértést s a törekvésekben való összhangot idézhetne elő! — Ugyanis annyi a kongresszus, miért ne lehetne ez is? — Hanem kissé bajos lesz a qvalifikáczió meghatározása, s kérdés a bécsi klerikális lap zsidó munkatársai be fognak-e eresztetni. [Búcsú.] E hó 1-én a ráczvárosban Budán tartatott a leglármásabb búcsú az idén. Ezzel egyszersmind a fővárosi búcsúk is véget érnek. A tabáni búcsú a lehető legélénkebb volt. Reggeltől egész késő délutánig szólott a zene, durrogtak a taraczkok, nyikorogtak a kintornák. Táncz, mulatság volt majd minden háznál, csakhogy elmondhassák, hogy a végbucsu egyszersmind vig is volt. [A magyar országois takarékpénztári hitelegylet] felügyelő tanácsa Móricz Pál elnöklete alatt, e hó 1-én tartá rendes havi ülését, melyben az országos központi takarékpénztár igazgatóságának amaz előzékenységéért, melylyel a lefolyt pénzválság alatt is a hitelegyletet minden kamat fölemelés nélkül kielégité, elismerés és köszönet szavaztatott. [A magyar jelzálog hitelbank] zálogleveleit a pénzügyminiszter óvadékképeseknek nyilvánította, minek folytán a záloglevelek-bérlők, szállítók, vállalkozók, dohány- és bélyegárusok, lottógyűjtők stb. által óvadék gyanánt használtathatnak, a mennyiben az nem készpénzben vagy jelzálog lekötése mellett nyújtatnék. E záloglevelek tetemes előnyt nyújtanak az egyéb óvadékképes értékpapírok, p. 0. állampapírok, vasúti elsőbbségi kötvények, stb. felett úgy az évenkinti kisorsolás, valamint az által is, mert évenkinti kamatjövedelmezésök magasabb. [Barátságtalan vendég.] E hó 1-én Fj kőműves pallér, a Terézvárosban lakó K. építőmesterhez jött vacsorára s ott elmulatozott egész éjfélig, mikor kissé mámorosan elkezdett a házigazda- Tek. Madarász József országgyűlési képviselő úrhoz! Méltóztatott a f. évi november 30-án tartott alsóházi gyűlés alkalmával az országos tiszti gyűlés végrehajtó bizottsága által a drágasági pótlék iránt beadott folyamodvány ügyében felszólamlani és a többek között következő tételt : „Megengedem, hogy a demokráczia kötelessége az állam iránt tett szolgálatokat jutalmazni, — de ennek is megvan a határa, és azoktól, kik az államtól 4, 5, 6, 10 ezer forintot húznak, megkívánom azon értelmiséget, hogy meg tudják ítélni, melyik azon időpont, midőn drágasági pótlékot kérhetnek elmondani. Becses figyelmébe ajánlom tek. képviselő úrnak mindenek előtt az egyes szakminisztériumnak költségvetési előirányzatait, és az 1867-től 1872-ig lefolyt költségvetési tárgyalásokat, és meg fog győződni, hogy nem a 4, 5, 6 és 10 ezer forintnyi fizetéssel ellátott tisztek jelentéktelen száma kéri a drágasági pótlékot, de kérik, és pedig joggal azok, kik 5, 6, 7, 8 száz forintos évi fizetéssel ellátva, viskókban laknak, télen-nyáron egy kabátban járnak, gyermekeiket nem neveltethetik, és az éhség nyomorúságaival küzdenek. Ezeknek száma ezerekre megy, ezek tartottak Pesten június 17-én országos gyűlést, — ezek folyamodtak a t. képviselőházhoz helyzetüknek méltányos javításáért, és ezek azok, kik bírnak ugyan annyi értelmiséggel, hogy az állam jelen helyzetét megítélhessék, ■— de bírnak egyúttal annyi bölcs belátással is, hogy egyelőre ezen helyzetnek javulásához kevés a remény, bírnak végül miután bokros kötelességeiket lelkiismeretesen és hűségesen teljesítik annyi joggal is, miszerint elvárhassák, hogy abban az esetben, ha már valaki igazságos ügyükön segíteni nem hajlandó, — legalább a tényeknek tudatlansága, és a számoknak elferdítése által ezen ügynek igazságos voltát a nemzet előtt ne gyanúsítsa. Alázatos szolgája Mihók Sándor végrehajtó bizottsági tag KÜLÖNFÉLÉK, Pest, deczember 2. [Arany János] a „Fővárosi Lapok“ szerint Aristophanes fönmaradt tizenegy vígjátékából már lefordított vagy hatot s lefordítja a többit is. Azután jegyzetekkel és előszóval ellátva, ki is fogja adni a kitűnő görög vigjátékiról remek műveit. Ugyancsak Arany Jánostól a „Budapesti szellem“ két első kötete is fog közölni költeményeket. Az elsőben „Testhalom“ czimű eredeti elbeszélő költeménye lesz, a másodikban pedig „Kóber Tamás“ czimmel egy Burns Róbertből merített fordítása.