Reform, 1874. október (6. évfolyam, 269-299. szám)
1874-10-19 / 287. szám
287. szám. Hétfő, október 19. 1874. A«p anyagi résssel illető közlemények (hirdetmények, előfizetési pénzek, kiadd* körüli panaszok) a kiadóhivatalhoz intézendők.REFORM Előfizetési föltételek: Vidékre postán vagy helyben háasho* hordva KgÓ8» ÓTro hánho» hordva . 24 frt Fői ŐTre ...... 12 frt Negyed ............................................ frt Egy hóra ...••• 2 frt Kiadóhivatal: BelvAron. lipót«ntona 8. ms. a. 1. emelet. V. évfolyam. Szerkesztői iroda: Belváros, Lipót-titcssa 2. sz. a. I. emelet. E lap szellemi részét illeti minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Beküldött kéziratok egy hétig őriztetnek. Azontúl minden kiadásra nem szánt kézirat megsemmisittetik. Arra, hogy kéziratokat visszaküldjön, a szerkesztőség nem vállalkozhatik semminő esetben. Előfizetés REFORM politikai és közgazdasági napilapra. — 1874. V. évfolyam. — Egy hóra...................................2 frt. Három hóra. ..... 6 frt. Hat hóra..................................12 frt. Az előfizetési pénzek beküldésére legczélszerübb a postai utalvénylapokat használni. A REFORM* kiadóhivatala Belváros, Lipót-utcia 2-ik sz. a. 1. emelet, Budapest, október 19. A napirend főtárgyai: a zágrábi egyetem megnyitásának ünnepe, melyről táviratok s egy tudósitás zágrábi levelezőnktől bővebben szólnak ; továbbá az északi földsarki utazók látogatása Budapesten, melyről szintén alább találja az olvasó ami följegyezhető. A politika behúzta vitorláit az országgyűlés előtti félcsend tiszteletére. Arnim esetéről újabb adat nem jött; a corpus delicti-k még mindig kerestetnek, mint az ujabb hazmatozások s a volt nagykövet bepakkolt párisi bútorainak lefoglalása mutatja. Arnim egészsége igen rósz lábon áll, ugye nem jobban. A hírlapok, melyek iparkodtak objektiv, vagy épen Arnimnak kedvező állást elfoglalni, a magasból „fölvilágosittattak, s föladják az ügyet. Jellemző, amit erre a Voss. Ztg, mely tudvalevőleg egy Arnimnak kedvező czikket közölt volt, mond újabban, ilyetén megtérittetése után, hogy t. i. a volt nagykövet „lassan, de biztosan megfogatott egy finom hálóban“. Ez a háló úgy látszik a hires porosz bíróság. Francziaországban a múlt hét elég izgalmas volt, befejeztettek a megyei tanácsi választások, s megkezdettek a képviselői pótválasztások. Nizzában nem lesz oly nagy választási izgalom, mert a konzervatív jelölt, ki egyúttal szeparatista is volt, „hazafias indokokból és a közjólét iránti tekintetből“ visszavonta jelöltségét, hanem Seine et Oise megyében nem megy le oly simán a választás. Padua herczege a bonapartisták jelöltje, s vele szemben csak a republikánusok állítottak föl jelöltet. Padua herczege egy levélben a választók tudtára adá, hogy Mac Mahon a választásnál a kormány részéről semlegességet ígért, s ezt egyenesen támogatásnak jelenté ki a herczeg, mire aztán a megyei főnök a kormány nevében máskép beszélt, s egy cseppet se támogatta Padua herczeg jelöltségét. Hanem a herczeg akkor egy második levelet irt, melyben föntartotta első levelének állításait, a miért aztán a maireségről letétetett a kormány által. A herczeg természetesen nincs megelégedve a kormány ez eljárásával, s a következő harmadik levelet irta egyenesen Mac Mahonhoz : „Párig, október 15. 1874. Marsall ur! A minisztertanácsnak egy határozata engem, mint Coursonl’Aulnay kis községnek mairejét letesz hivatalomról. Más körülmények közt e tettet hallgatással tűrtem volna, de ma ez lehetetlenség. Ha ez eljárásnak czélja, meghazudtolni a szavakat, melyeket ön mondott utolsó látogatásom alkalmával, akkor nekem kötelességem e szavak igazságát még egyszer megerősítenem és senki sem kételkedhetik nyilatkozatom igazságában A Seine et Oise megyében megkezdett választási küzdelem, marsall úr, bármint üssön is ki az eredmény, az ellenfelem javára történt sajnálatra méltó beavatkozás folytán nem igazságos. Vannak emberek, kik e fölött örülnek , de ezek nem a rend barátai, sem a független polgárok, ezek az én és ön ellenségei. Kívánom, marsall úr, hogy a jövő megakadályozza annak a helytelen politikának szomorú következményeit, melyet kabinetje követ. Maradtam a marsall úr iránt mindig a legmélyebb tisztelettel és a legnagyobb becsüléssel Padua herczege.“ E választási mozgalmakon kívül a közvéleményt Francziaországban még mindig a spanyol közjegyzék és az Orenoque kérdése foglalkoztatja. A külügyminiszter Serrano kököveteléseivel szemben a leghiggadtabban és legnyugodtabban viseli magát, s amit tehet a szomszéd hatalom érdekében, anélkül, hogy Francziaország tekintélyét megalázná, megteszi ; de már az Orenoque kérdésben nem épen a legszerencsésebb, mert a klerikális lapok a legdühösebben megtámadták Decazes herczeget. „Azt hiszitek“, kiált föl az Universa kormány tagjaihoz, „hogy a római kérdés már meg van oldva, ellenkezőleg még csak most kezd alkalmatlan lenni.“ A hírhedt metzi békealkudozó Eegnier, kit egy franczia haditörvényszék közelebb halálra ítélt s ki azért jelenleg igen jól érzi magát Londonban, pár nappal ezelőtt fölkérte a Times szerkesztőségét, hogy ama levelezést, mely elitéltetésére vonatkozólag közte s a német birodalmi kanczellár közt folyt, nyilvánosságra hozza. A Times tegnapi ide érkezett száma közli a levelezést. Egy szeptember 22-ki kelettel ellátott levélben Eegnier arra emlékezteti Bismarckot, hogy ez egy alkalommal elismerte Eegnier igazságszeretetét s csak azt vetette szemére, hogy túlságosan sokat ír. — Eegnier aztán Így ir .Herczeg! Egy franczia haditörvényszék engem, mint állitólag német kémet halálra ítélt. Ha valaki az én ártatlanságomról meg lehet győződve, úgy első sorban ő exczellencziája Bismarck herczeg az ; ön bizonyára sohasem szorított volna kezet egy kémmel, tollának egyetlen vonása elég leendett arra, hogy azon népeknél, kik nekem most menhelyet adnak, más színben tűnjem föl, mint a milyenbe a franczia haditörvényszék ítélete állított. Létezik egy természetes érzelem, melynek semmi köze a politikához s odahat, hogy fenköltebb szellemű természetet arra bírjon, miszerint a gyöngébbet jogtalanul elnyomni ne hagyja a nélkül, hogy segélyt ne nyújtana neki. Ön bizonyára hozzám fogja intézni a békülő szót, mely a mocsok legkisebb árnyát is eltörlendi rólam.“ Levele végén Eegnier arra kéri a herczeget, hogy intézze hozzá e szót, mert hisz ő tudja legjobban, hogy Begnier soha másként, csakis Francziaország érdekében cselekedett. Bismarck herczeg e levélre következőleg felelt:Varzin, október 2. 1874. Uram ! Ön, tekintettel egy franczia haditörvényszéknek hozott ítéletére, arra kér engem, hogy azt az elismerő nyilatkozatomat, melyet legutóbbi találkozásunk alkalmával önnek mondottam, ismételjem. Nem hiszem, hogy az én nyilatkozatom önnek ama támogatást nyújtsa, melyet ön ebből magának ígér; a kedélyek még nagyon ingerültek s kik engem indokolatlanul Francziaország ellenségének tartanak, szemére fogják önnek vetni, hogy támogatásért hozzám fordul. Mindazonáltal nem mulaszthatom elismételni, hogy az ön eljárása sohasem tett rám oly forma benyomást, mintha önt eljárása közben más indok is vezérelhetné, mint a hazája iránti legodaadóbb érzelem. Én az ön javaslatait elfogadtam abban a föltevésben, hogy kedvező esetben előmozdíthatná a béke megkötését, ha a császári kormánnyal, melyet még egyedül ismertünk el, a metzi hadsereggel egyesülve, mely hűnek látszott hozzá, alkudozásba bocsátkozunk. Ha az alkudozások eredményre vezettek volna, akkor egy biztos kormánnyal álltunk volna szemben, mely Francziaország nevében megköthette volna a békét. Én becsületem lekötése mellett biztosithatom önt, hogy tőlünk semmi személyes előnyt nem kért s nem is kapott, s hogy én azáltal, hogy Metzbe engedem menni, egy önre nézve hazafias tettet könnyítettem meg és azon meggyőződésben cselekedtem, hogy ezáltal a békealkudozásoknak hasznos szolgálatot teszek. Fogadja ön stb. Bismarck hg. A londoni Daily Telegraph egészen magán kívül van a walesi herczeg miatt, ki jelenleg Párisban van. E lap vezérczikkében egész komolyan foglalkozik azzal a hírrel, hogy az angol trónörökös, az angol udvarnál a franczia volt követnek Larochefoucauld- Bisaccia herczeg meghívását elfogadván, össze akar jönni Chambord gróffal. A nevezett lap igyzr .Ha ez megtörténnék, nagyon sajnálnék. Mi angolok tudjuk ugyan, hogy e látogatás nem jelentene semmit, de Francziaországban mindenesetre boszankodást idézhetne elő. Angliában ugyan a királyi család barátságos vendégszeretettel fogadta az Orleans herczegeket s a száműzött Bonapartékat, de ezek nem voltak trónkövetelők. Mert még Lulu herczeg is minden igényét egy népszavazás eshetősége alá helyezte. Chambord gróffal tehát semmi esetre sem lehet belsőbb barátság.* Olaszországban a közelgő választásokkal szemben az ellenzék nagyon tevékeny, különösen délen, Nápolyban és Szicziliában. Nem várt szövetségesekre is tett szert a klerikálisok egy részében, kik a pápa és klerikális sajtó ellenkező tanácsa daczára, részt akarnak venni a választásokban, s mivel saját jelölteket nem képesek fölállítani, mindenütt az ellenzéki jelöltekre akarnak szavazni. Különben a miniszterelnöknek, Minghettinek beszéde még mindig a sajtó vitatkozásainak napi tárgyát képezi, s nem részesül az ellenzéki lapok részéről is nagyon heves megtámadásokban, mi mindenesetre jó jel a közeledő választások eredményére nézve. A spanyol csapatok Navarraban elfoglalták Laguardia kis várát, s délen Losana karlista csapatját, mely Murcia tartományt tette bizonytalanná, megverték. A spanyol kormány azonban e győzelmeknél nagyobbra becsüli a hatást, melyet közjegyzéke tett Párisban, holott a versailles-i kabinet épen e jegyzék által érintetett kellemetlenül. A Don Carlos táborában kiütött egyenetlenségekről különböző hírek szállinganak, de még eddig csak az bizonyos, hogy Dorregaray helyét a főparancsnokságban Mendiri foglalta el. Irun ostromáról a Köln, Ztg. spanyol levelezője október 11-ről a következőket írja: A karlisták 1800 főnyi csapattal írun ostromlására indultak és nem csoda, hogy a közönség is egyre tódul, hogy egy felvonást láthasson a karlista harczjátékból. A hendayei pályaudvar ennek folytán ma délben a szokottnál sokkal élénkebb volt és a vállalkozó francziák, felhasználva a kínálkozó alkalmat, társaskocsikon szálliták a látni vágyókat Irnn felé. Az ide vezető út azonban igen veszélyes volt. A templom tornyában elhelyezkedett katonák egyre lövöldöztek a karlistákra, akik néha-néha viszonozták ez üdvözlést. A várostól jobbra fekvő erődök lövegei azonban ma a megszokottól eltérő irányt vettek, San Marcial fehér háza felé és a városon és folyón át Behobía határhelységre vettettek, hol a határhíd áll, melyet egy oldalról francziák, másik oldalról spanyol köztársasági katonák tartottak elfoglalva. A karlisták éjnek idején leszálltak a hegyekről és megszállták a hídfőnél álló házakat, honnan élénk tüzelést folytattak a köztársági katonák ellen. Bayonneben a dolog már oly Teszäyes lett, hogy azon hír keringett, miszerint a karlisták aláásták a híd spanyol részét, hogy légbe röpítsék. Irán védőinek száma 800 köztársasági katonára rúg. A várkormányzó igen erélyes ember, aki hihetőleg nem fog megijedni a karlistáktól. A tüzelés épen most élénkebb lesz. A karlisták visszavonulnak, Irun helyőrsége segítségre ment a hídfőnél elzárt zászlóaljnak. Egyes karlista csapatok gyorsan fölszaladnak az általuk elfoglalva tartott halomra, mely gyorsaság fölött a nézőközönség hangos nevetésre fakad. Úgy hallatszik, hogy a karlisták csak azért filmadtak, hogy maszkírozzák a hadianyag partra szállítását. A franczia hatóságok, franczia földről hadianyagot szállítottak a republikánusoknak, de egyúttal két ágyujokat is lefoglalták. Iránban és Behobia spanyol részében égnek a háznak. Dániában az ellenzék hű marad 1870-ki programmhoz, s Fonnesbeck új minisztériumát nem a szerint ítéli meg, “hogy mit tesz, hanem hogy mit mulasztott el tenni. A kormány által tekintetbe vétetni kívánja a „többséget“, mely az egyesült ellenzékből áll, s mely bizonyára érdemel annyi figyelmet, mint „a születés, és a vagyon.“ Berg képviselő még tovább megy s a nemességet, minden czimet és rendet el akarja töröltetni. Az argentini konföderáczió, mely már évek óta a legbékésebb fejlődésnek indult, most egy oly fejnélküli és gyalázatos forradalom kezei közé jutott, milyen a délamerikai szabad államok mozgalmas politikai életében is ritkán fordul elő. Ugyanis Sarmiento elnök helyébe még hivataloskodási idejének lefolyása előtt dr. Avellaneda választatott meg utódjának, kinek október 12-én kellett volna elfoglalnia állását. Mitre tábornok azonban már államcsínyt követett el az új elnök ellen, s a katonasággal Buenos Ayres ellen indult. A legújabb távirat azonban a rend embereire nézve kedvezően hangzik, mert Sarmiento a következőket táviratozta Glarcia párisi követnek : „Az elnökséget átadom Avellanedanak; a forradalom nem sikerült, a hadsereg a kormány rendelkezésére áll; 50,000 nemzetőr űzi Arredundot, ki Mendoza irányában szalad. Mitre Montevideoba menekült, Buenos Ayres teljesen nyugodt. A Khina és Japán közt kitörendő bábomra vonatkozó lap egy londoni távirat október 17-iki kelettel azt jelenti, hogy a japán kormány egy birminghami czégnél 5000 gyitris fegyvert rendelt meg, azonnal elszállítás feltétele mellett. A zágrábi egyetem megnyitó ünnepe. [Saját tudósítónktól.] Zágráb,, október 18. Úgy az akadémiai, mint a jogügyi bizottság már hónapok óta a legszorgalmasabban dolgoztak az egyetem megnyitó ünnepélyének előkészületein. F czélból nevezetes pénzösszegek gyűjtöttek az országban mindenütt, a vendégek elfogadására alkalmas lakásokról gondoskodtak, szóval minden megtétetett, hogy az ünnepély fényes legyen. A múlt hét elején már jöttek egyes vendégek, pénteken már kitűnő személyiségek is, s nálunk a rokonérzelem különös jeléül tekintetett, hogy a Horvátországon kívül meghívott vendégek közül a magyarok voltak az elsők, kik a horvát fővárosba megérkeztek. Pénteken jöttek ugyanis Toldy, Fraknói és dr. Römer, kik a rendező bizottság által a vaspályaudvaron a legbarátságosabban fogadtattak. Lakásuk az érseki palotában van, hol a háziúr a legszivélyesebb vendégszeretettel látja el. Az urak azért is jöttek a megnyitási ünnepély előtt pár nappal, hogy néhány perczet szentelhessenek a tudománynak is, mert szándékuk a város levéltárát és könyvtárát átkutatni. Ciceronejuk gyanánt szolgál az ismert horvát történész, Thabaiis, és azonkívül az érsek és Tallian kanonok is mindent megtesznek, hogy a magyar tudósok idejét a legkellemesebbé tegyék. Szombaton az akadémikusok meglátogatták az országgyűlést is, de ezúttal nem sok érdekest láthattak, mert a terem majdnem üres volt, s az ülés is nem állott egyébből, mint a törvényjavaslatok harmadszori felolvasásából. Szombaton megváltozott a város külszíne is: lobogók tűzettek ki a házakra, a az utczákon csak úgy hemzsegett és tolongott a nagy néptömeg. Estére a következő vendégeket várták: Pauler minisztert, Strossmayer püspököt, a berlini egyetem képviselőjét, dr. Graeistot, és több más jeles embert. Ünnepélyes fogadásukra a vasúthoz ment Mazuranics bán, Voncsina polgármester, a városi tanács, az országgyűlési középpárt elnöke, Smaics lovag, több képviselő s Zágráb előkelőbb polgárai. Ezeken kívül Mersics kanonok, az egyetem rektora, a dékánok és a tanárok az egyetemi díszöltönyben jelentek meg a vaspályaudvaron. Mielőtt a zákányi vonat megérkezett volna, a rendező bizottság már megkapta a hírt, hogy Pauler miniszter csak ma este érkezik meg. 8 órakor érkezett meg a vonat, melyen a berlini egyetem képviselője, dr. Grneist jött. Midőn a kocsiból kilépett, a rektor és a tanári kar fogadta, a következő szavakkal üdvözölve őt: „Mint a zágrábi egyetem rektora különös szerencsémnek tartom, hogy önt, a berlini híres német egyetem képviselőjét városunkban üdvözölhetem, s örömünket fejezhetem ki, hogy mint a tudomány kiváló képviselője részt vesz a magasztos ünnepélyen, melyet most ülünk. Horvátország már régen és tele a legnagyobb áldozatkészséggel mindenkép odaműködött, hogy a tudománynak egy csarnokot alapítson, és most íme sikerült nekünk egy oly ünnepély esé néznünk, melynek jelentőségétől át vagyunk hatva, mert egy egyetemet nyitunk meg s ez által más müvelt nemzetek niveaujára emelkedtünk föl. Örömünk pedig csak fokozódik, ha oly emberek közelednek rokonszenvesen hozzánk, kiknek nevei a tudomány terén a legelső helyen tündököl, és épen azért üdvözöljük önt körünkben. Zsmét Gneiat tanár szívélyes szavakban mondott köszönetet a rektornak, s üdvözölte a berlni egyetem nevében az egész tanári kart és egyúttal reményét fejezte ki, hogy a legifjabb egyetem az idősebbel hatalmas versenyben fog előhaladni. Ezután Gneist a legzajosabb zsiiókiáltások közt vonult a váróterembe, hol a rendező bizottság elnöke üdvözölte. Erre Mesics rektor bemutatta az egyetemi tanárokat, és a város főpolgármesterét, Voncsinát. Fa utóbbival néhány szót is váltott, s megjegyzi, hogy mint berlini városi tanácstag örül, hogy egy kollegát megismerhetett. Mrazovics országgyűlési képviselő és ügyvéd szintén bemutatta magát, mint a nagyérdemű vendég leendő házigazdáját az ünnepélyek alatt, s Gneist előre is megköszönvén a vendégszeretetet, egy kocsiba ültek fel s a városba hajtattak. A néptömeg ezalatt mind inkább csoportosult, s türelmetlenül várta a zákányi vonatot, melyen Strossmayer püspök jött. Midőn a vonat a pályaudvarra beért, zajos zsidó kiáltások hangzottak föl. Strossmayer püspök legelőször is Mazuranicshoz ment, kivel barátságosan kezet szorított. Ezután a város nevében Voncsina üdvözli a püspököt, mondván: Nagyméltóságú és kegyelmes uram ! Rendkívüli szerencsémnek tartom, hogy szívélyesen üdvözölhetem önt a zágrábi polgárok nevében, kik nagyon örülnek, hogy körükben láthatják azt az embert, ki először pendítette meg a zágrábi egyetem megalapítását. A zágrábi polgárság és az egész nemzet szerencsésnek érzi magát, hogy a tudománynak egy csarnokot építhetett, s kétszeresen szerencsés, hogy az egyetem megnyitó ünnepélyén jelen van az is, ki az alapkövet tette le. Adja az isten, hogy az aranyfa, melyet exczellencziád ültetett, meg is teremje a várt gazdag gyümölcsöket, és hogy az az átalános, nemes és jó óhajai, melyeket egyetemünk és nemzetünk előhaladása és fölvirágzása iránt táplál, beteljesedjenek. Az isten tartsa meg önt sokáig, hogy műve gyümölcseinek még igen sokáig örülhessen ! Zsiviót* Strossmayer néhány szavakkal mondott köszönetet a polgármester kívánságaiért, a megjegyzé, hogy az egyetem megalapítása nem az ő, hanem a nemzet érdeme, mely sok áldozatot hozott; különösen pedig az egyetem életbeléptetését ő felségének lehet köszönni, ki az egyetem fölállításáról szóló törvényczikket szentesítette. Ezután a püspököt a rektor magnifikus üdvözölte, majd meg a dalmát nemzeti párt vezére, Pavlinovics a dalmátok nevében. Miután Strossmayer a legszívélyesebben megköszönte az üdvözleteket, Voncsinával, a polgármesterrel a városba hajtatott, kinek lakásán szállt meg. És így a püspök fogadása nyugodtan és minden tüntetés nélkül folyt le, noha féltek a demonstrácziótól, mert Starcsevica pártja, mely Strossmayert a nemzet legnagyobb ellenségének tartja, azzal fenyegetődzött, hogy megérkezésekor botrányt fog előidézni. A rendőrség a legszigorúbb parancsokat adta ki, hogy így minden rendetlenség megakadályoztassék. De még nincsen mindennek vége, s Strossmayer ellenségei azt gondolják, hogy a fáklyáamenetnél lesz alkalom a püspök iránti ellenszenvet kitüntetni. Ugyanazzal a vonattal, melyen Strossmayer jött, jöttek még más kitűnő vendégek is, mint a pesti műegyetem tanárai: Wagner és Dobránszky, s a pesti egyetem dékánjai: Hornig br., Télfy és Apáthy. A zágrábi egyetem rektora a legbarátságosabban fogadta őket, s német nyelven üdvözölte, mig a jogi fakultás helyettes dékánja, dr. Bresztyenoky magyar nyelven, s azután egyetemünk tanárai mutattattak be. Erre a pesti vendégeket a rendező bizottság szállásukra vezette. Az utczákon nagy népcsoportok jártak még egy darabig fel s alá, a tanulók pedig a vendégek kalauzai gyanánt szolgáltak. Ma vasárnap már kora reggel mindenki talpon állott s a pályaudvar tömve volt kiváncsi emberekkel. A pályaudvaron a dalegylet foglalt helyet s vidám dalokat dalolt, míg a rendes vonat közeledett, mely ismét vendégeket hozott a horvát fővárosba. Legelőször is a „Slanulj“ dalegylet érkezett meg, mely barátságosan üdvözöltetett. Azután jöttek a laibachi énekesek, számra mintegy ötvenen, s élükön dr. Zarnik, ki a kocsiból kilépvén, rögtön a rendező bizottság s a közönség felé fordult és üdvözölte Zágráb városát. Beszédében kiemelte, hogy a krajnai szlávok élénken érdeklődnek a zágrábi egyetem iránt, s az öröm e napjaiban, melyeket át fognak élni, elfelejtik hazájuk bajait. Ezért ezután több czélzást tett a horvát volt kormányra, s kiemelte, hogy a horvátoknak sokat kellett küzdeniök, míg szabadságukat kivívták, és szerencsét kívánt ahhoz, hogy Horvátország már bívja a legmagasabb tanintézetet is, míg Krajnának nemzeti iskolái sincsenek. A beszéd tapsokkal fogadtatott, s a zágrábi dalegylet elnöke, dr. Saj néhány szót szólván, a dalegyletek néhány dalt énekeltek, s azután a városba mentek. Ezután még a pesti tanulóság képviselői jöttek és Fínaly tanár. Az előbbenieket a jogászok bizottságának elnöke, Doma fogadá horvát nyelven, mire a pesti egyetemi polgárok magyar nyelven feleltek. Ma estére várják Pauler minisztert is. Horvát országgyűlés. [Saját tudósítónktól.] Zágráb, október 18. Kresztica elnök a mai ülést 10 órakor nyitotta meg. A képviselők oly kevés számmal jelentek meg, hogy gyakran, ha néhány képviselő elhagyta az üléstermet, a ház nem volt határozatképes, az ülésteremben jelenlevők pedig egymás közt mulattak, minthogy a napirend elején a 430 - ból álló büntetőtörvény, ezután pedig a sajtóügyekben való büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat olvastatott föl harmadszor. A Bello vármegye Garesnica kerületében megválasztott Mracsics képviselő benyújtá megbízólevelét, mely az igazoló bizottsághoz utasíttatott. Vajjon meg fog-e erősítetni, az még kétes, mert az illető választókerületek kifogásolták megválasztatását. Miután a büntetőtörvény némely szabványainak módosításáról és a sajtóügyekben követendő büntetőeljárásról szóló törvényjavaslatok harmadik olvasásban is elfogadtattak, tárgyalás alá került a fentebb említett törvényjavaslatok végrehajtása iránt a kodifikáló bizottság által benyújtott törvényjavaslat, és a bizottsági javaslat akként módosíttatott, hogy az említett törvények nem hat, hanem három hónappal kihirdetésük után lépnek hatályba. A törvényjavaslat fölötti átalános vita, melyben dr. Spun és Stankovics, a kormány képviselője szóltak a törvényjavaslat mellett, befejeztetvén, a törvényjavaslat a részletes vitában is elfogadtatott. Elnök ezután bezárta az ülést, a következő ülést a legközelebbi csütörtökre tűzvén. Ezen ülés napirendjére az egyesülési jogról szóló törvényjavaslat tétetett. ________ A sarki utazók. Budapest, október 19. Az északi sarki utazók vasárnap reggel az üdvözlő küldöttségeket fogadták. Megjelentek a földrajzi-természettudományi társulat küldöttei az akadémia küldöttsége s egyes magánosok. Az üdvözlő beszédeket Hunfalvy, Hieronymi intézték a sarkutazokhoz, melyekre Kepes magyarul, Payer németül válaszoltak látható meghatottsággal. Payer nem győzi magasztalni a magyarok vendégszeretetét, melyben oly kitünőleg részesittetik; kiemelte, hogy e pár napot, melyet a magyar fővárosban tölt, soha sem fogja feledni s mindig édes emlékezéssel fog visszagondolni rájuk. A látogatások d. u. 1 órakor véget értek. Délután a városi képviselői testület néhány tagja kíséretében kikocsiztak a Rákosra, a lóversenyek megszemlélésére. Mindnyájan nagy érdekkel nézték a futtatást, mely ezúttal sokkal több látnivalót nyújtott, mint a pénteki verseny. A futtatás egyes részleteiről külön tudósításunk értesít. A verseny után a Hungáriába tértek vissza, hol ízletes diner várta őket. Étkezés után a vigadóba mentek s kevés ott időzés után a színházba kocsiztak, hol 3 középpáholy volt számukra föntartva. A nemzeti színházban ez alkalommal „A ripacaos Pista dolmánya“ adatott elő. A sarkutazók az első és második felvonás közt értek a színházba s azonnal minden lorgnet feléjük fordult. Ezúttal csak Kepes volt katonai (honvédtiszti) egyenruhájában, mellén 4 érdemjellel, Payer, Wilczek s Zichy fekete szalonöltönyben jelentek meg, s végig nézték az előadást. Az előadás után ismét visszatértek a Hungáriába. A német színházba, hova szintén meg voltak híva, nem mehettek el. A földrajzi társulat, a földtani társulat és a magyar mérnökök és építészek egylete együttesen küldöttségileg tisztelegtek Payer és Kepes uraknál, lakásukon a Hungária szállóban tegnap d. e. 10 órakor. A földrajzi társulat részéről többek között jelen voltak : az elnök Hunfalvy és az alelnök Vámbéry, a földtani társulatot szintén elnöke dr. Szabó József és a mérnökit és építészetit is: Hieronymi Károly h. államtitkár és elnök képviselők. Ott voltak még Brutmann bányatanácsos, báró Splényi osztélytanácsos a mások. A küldöttség szónoka Kunfalvy volt, ki egy-két szivélyes szavakban a képviselt szaktudományok nevében üdvözölte a megérkezetteket, mire Payer és Kepes urak meleg kézszoritás mellett feleltek. Azután a megjelentek között kiki bemutattatott, s mindegyikkel kezet szárítottak a sarkvidéki utazók. Majd a kedélyesebb társalgás következett s mindenki a maga tudománya szempontjából iparkodott kérdezősködni. Payer néhány adatot mesélt a sarkvidék meteorológiai viszonyairól, az ottani faunáról és flóráról, ha ugyan az utóbbit igy lehet nevezni stb. Innét a földrajzi társulat tagjai külön válva gróf Wilczekhez is elmentek, ki Payerék tőszomszédságában lakik, s kit Hunfalvy a küldöttség helyett, mint az expediczió létesítése körül oly elévülhetetlen érdemeket szerzett férfiút üdvözölt, mire a gróf néhány szerény szavakkal viszonzott. — Egyúttal megjegyezzük, hogy e küldöttségek fogadása előtt Payer az országos főhadparancsnoknál báró Edelsheim Gyulainál volt, s ott tette tiszteletét. — Kepes pedig a honvédelmi miniszter, Szende meghívására a miniszternél tisztelgett. Úgy halljuk, hogy derék hazánkfiát a kormány valamely nagyobb állással fogja megjutalmazni, s a miniszternél tett látogatása ez üggyel alighanem összefüggésben van. Ma a sarkutazók meghívást kaptak Frohnertől, hogy a dejeunert nála költenék el. A sarkutazók elfogadták a meghívást s reggeli 10 órakor Frohner fogadójába mentek. Délután kirándulnak a Margitszigetre, esetleg a Svábhegyre. Az északsarki utazók Pozsonyban a legmelegebben, fogadtattak. A városi hatóság tagjai, élükön Juszti polgármesterrel, testületileg jelentek meg. Juszti polgármester, amint elhangzott a riadó éljen, a következő beszéddel üdvözölte e vendégeket: „Uraim ! Engedjék meg önök, hogy édes hazánk határán szívélyes „hozott laten“ ! mondjuk önöknek, a kifejezést adjunk azon örömteli érzelmeknek, melyek kebleinket eltöltik, midőn önöket annyi veszély után körünkben érdemekkel koszorúzva láthatjuk. Tartsa meg az Isten sokáig önöket, hogy szerzett ismereteiket sikerrel érvényesíthessék a tudomány terén.* (Zajos éljenzés.) Utána Mednánszky Sándor b. a pozsonyi természettudományi társulat nevében németül a következőket mondá: „Nagyon tisztelt uraim ! A pozsonyi természettudományi társulat tagjai örömmel üdvözlik önöket e haza határán s lelkesedve róják le önök iránt a tisztelet és csodálat megérdemlett adóját, kik feláldozták önmagukat az emberiség s a tudomány érdekében, s oly tettet hajtottak végre, mely ragyogó hetükkel lesz feljegyezve mindenha a történet elévülhetlen emlékkönyvébe. Ha idegen országok bámulattal viseltetnek az önök tettei iránt, mily büszkeség dobogtathatja akkor a mi kebleinket, kik önöket a mieinknek nevezhetjük. Az Isten önöket sokáig tartsa meg!“ (Lelkes éljenzés.) Ezután Kepeshez fordulva, magyarul így folytatá : „Eb ön, mint ez ország szülötte, engedje meg, hogy édes hazánk nyelvén lelkesedve adjak kifejezést fazon örömnek, hogy magyar szív, magyar ész és magar bátorság oly dicsőn voltak képviselve az önök indulatjában. Az Isten számunkra sokáig tartsa meg!“ (Viharos éljenzés.) Utána Oroszi, a pozsonyi Toldy-kör elnöke, szólott ekképen: „A pozsonyi Toldy-kör, mint közművelődési egylet nevében üdvözöljük önöket itt, uraim, a hajdani koronázási város színhelyén, és kifejezést adva örömünknek szerencsés visszajövetük fölött, azt óhajtjuk, hogy tapasztalataikat, melyeket ott a távolban az északi fény ragyogó sugarainál gyűjtöttek, itt a verőfény saég alatt gyümölcsöztessék a közművelődés javára. Éljenek !* (Hosszan tartó éljenzés.) Payer főhadnagy, ki alig győzte ‘a beszédek végeztével tollas kalapjával megköszönni a meg-megújuló éljenvihart, németül így felelt: „Meghatva mondok önöknek köszönetet a szives fogadtatásért, melyben bennünket részesítenek. Lelkemből örülök, hogy azon ország földjén állok, melynek fiai a tudományos kutatás szerény harczosai iránt ily kitüntető érdeklődéssel viseltetnek. Fogadják önök szívből eredt köszönetünket.* (Élénk éljenzés.) Utána Kepes szólt exképen: „Azon szives fogadtatás, mely bennünket a czivilizáczió legészakibb pontjától Bécsig kísért, bizonyára nagy örömet gerjesztett mindnyájunk keblében; de ha lélekemelőleg hat barátomra azon megtiszteltetés, mellyel bennünket jelenleg Pozsony városa fogad, kétszeresen fokozott hatással bír az reám nézve, ki két évi hosszú vándorlás után most lépek először hazám szentelt földére. Nem vagyok képes ékes szavakkal kifejezni keblem érzelmeit, de higyék el nekem, hogy ezen fogadtatás emléke szivemben örökké élni fog.“ Rögtön óriási éljenzés követte e beszédeket, s addig tartott, mig a vendégek tovább mentek. Érsekújvárt szintén melegen fogadták, s Miklóssy járásbíró üdvözölte az északi sarki utazókat, következőleg szólván : „Uraim! Érsekújvár város közönsége gyűlt itt össze, hogy önöket, a tudomány hőseit üdvözölje. Nincs itt pompa; nincsenek lobogóink; nincsenek közöttünk érdemrendekkel díszített csillogó egyenruhák, de kebleinkben őszinte, mély hódolat honol azon férfiak iránt, kik a tudomány érdekében annyit szenvedtek, oly fényes diadalt vívtak ki, hogy méltán helyet érdemelhetnek Európa legkitűnőbb férfiainak pantheonjában. Legyenek önök körünkben üdvözölve, éljenek soká!“ Hasonlóan melegen fogadták Esztergom-Nánán és Váczott is. Budapesti őszi lóversenyek. [Második nap; október 18 ] Az e heti vasárnap nagy ünnep volt Budapest lakosságának. Ama nagy közönségből, mely a Rákos gyepe felé özönlött, ki tudná megmondani, kik voltak azok, kik a királynét jöttek látni, hányán, kik a híres vendégeket, Payert és Kepest, és hányán, kik a lóversenyt első sorban. Azt hisszük, a legnagyobb kontingens az első és második irány felé esnék. Tény, hogy soha oly korán össze nem jött a tuff és az állványok és ülőhelyek és páholyok közönsége, mint a másodnapi versenyen. Korán, a mennyi-