Reform, 1874. október (6. évfolyam, 269-299. szám)
1874-10-23 / 291. szám
291. szám. Előfizetési feltételek: Kiaddhivatal: BelTaroK, XilpötntCK» S< »• »• I« emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (hirdetmények, előfizetési pénzek, kiadás körüli panaszok) a kiaddhivatalhoz intézendők.REFORM Vidékre pesten vagy helyben hávnshoE hord^^ a Bgéai óTre hárhol bordTo ■ 24 frt Fél évre ...............................IS frt Negyed évre.........................6 frt Egy bóra...............................2 frt V. évfolyam. Szerkesztői iroda: Belváros, Lipót-messa S. sas. a. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak imert kezektől fogadtatnak el. Beküldött kéziratok egy hétig őriztetnek. Azontúl minden kiadásra nem szánt kézirat megsemmisittetik. Arra, hogy kéziratokat visszaküldjön, a szerkesztőség nem vállalkozhatik semminő esetben. Előfizetés „REFORM” politikai és közgazdaségi napilapra. — 1874. V. évfolyam. — Egy hóra ...... 2 frt. Három hóra....................................6 frt. Hat hóra..................................12 frt. Az előfizetési pénzek beküldésére legczélszerűbb a postai utalványlapokat használni. A ,REFORM* kiadóhivatala Bdkvóros, Lipót-utola 2-ik ke. b. I. emelet, Budapest, október 22. Az angol alsóház híres hanyagsága évében“ 1868-ban 118 ülést tartott, átlagosan 7 óra 8 és percz idővel; a keresztülment köztörvények (Public Acts) száma 130 ; a magántörvényeké 182 (Private Acts); összesen 312. 1869-ben 119 ülésben 117 köz- és 159 magántörvény, összesen 276 Act hozatott. 1867-ben 128 ülésben már 146 nyilvános, 226 magán, összesen 372 törvény hozatott. E 128 ülés igénybe vett éjfél előtt 1043, éjfél után 12 órát; s egy-egy ülés átlagos hossza 8 óra 8'’^/is* percz volt. Az 1872-ki ülésszak hozott 186 nyilvános, 200 helyi, 7 nyomott magán, és 1 nem nyomatott magántörvényt, összesen 394 törvényt. Volt 120 ülése, mely igénybe vett 1027 órát és 23 perczet, átlag esvén egy-egy ülésre 8 óra 33 első és 41V* másodpercznyi idő. Szavazás volt 9224 alkalommal. Átlagos számításaim eredménye az, hogy — a legközelebb lefolyt 15 évet véve kiindulási alapul, — egy-egy ülésszak hoz Angliában 320—330 törvényt, s egy-egy nyilvános ülésnek ideje átlag 8 óra 20—30 percz. Ezen adatokat időszerűnek véltük fölsorolni most, amikor a törvényhozás ismét megkezdendi működését, s valószínűleg az új ülésszak alatt sem lesz képes eleget tenni a belé vetett reményeknek. Azt hisszük, nem nagy szerénység kell annak bevallásához, hogy a mi törvényhozásunk gyöngébb az angolnál. E gyöngébb volta nemcsak abban nyilvánul, hogy az eredmény roszabb és kevesebb, hanem abban is, hogy nem a kellő fontosságú tárgyakra fektettetik a tárgyalások súlya, így apró interpellácziók bizonyára több időt vesznek igénybe, mint amennyi idő alatt tavaly a földadó-reform letárgyaltatott. Figyelmen kívül hagyva azonban ezt a körülményt, az mégis szembeszökő, hogy az angol nyilvános ülések átlag 8 óránál hosszabbak, nálunk 4 órai idő ellen is nagy az indignáczió. Az angol képviselő délután 4 órakor menvén a nyilvános ülésre, hajnal felé kerül csak elő; nálunk 10-től 2-ig tartatnak az ülések, s így épen akkor szakittatnak meg, midőn a tárgyra kerülne a sor, úgy hogy másnap újult erővel folyik ismét a szalmacséplés. Még azonban itt nem szabad megállapodnunk, olvassuk a lapokban, miszerint a ház jó ideig nem fog nyilvános ülést tartani, mert a bizottságok dolgoznak, s azokban mintegy százötven képviselő van érdekelve, akinek tudniillik ott kellene lenni. Ez már egészen ismeretlen kifogás az angol parliament előtt. Akik ismerik az angol magántörvényhozást, tudják, hogy az angol parliament hoz törvényeket minden temető vásárlása, föntartása vagy változtatása, minden ezéh és testület jogaira; minden kápolna, templom építésére, nagyobbítására, igazítására és föntartására; minden városi kövezés, világítás, tisztításra; minden társulatra; megyei adóra; megyeházra; törvényszéki helyiségre koronajavakra, egyházi, testületi vagy közvagyonra; révre, kompra, halászatra, fegyházra, börtönre, földjavításra és csatornázásra, tagosításra; pátensekre; helyi törvényszékekre; vásárokra, vásárterekre; rendőrségre; szegényügyre, szegényadóra; kereseti jogra; köztisztviselők fizetésére; vízvezetékre, átjáróra, hídra, csatornára, bevágásra, rakpartra, partbeépitésre, kikötőhelyre, hajózásra, kikötőre, vasútra, vízmedenczére, csatornára, utczára, lóvasútra, alagutra, közútra, minden vizimunkálatra stb. minden egyes esetben. Ez a tárgysorozat tisztességes csomó munkát ad. Pedig ezt folyvást csak bizottságok teljesitik végérvényesen, tehát e bizottságok, — nem tekintve a tanácsadó választott (select) és királyi (royal) bizottságokat, melyek a mi bizottságainkkal azonosak, — nem csak előkészítő, hanem végérvényesen törvénythozó bizottságok is. E bizottságokban pedig, a legilletékesebb egyén, Dodson márczius 15-ki beszéde szerint, átlag száznyolczvan— kétszázötven képviselő van elfoglalva. Nem tévedünk, ha e bizottságok üléseit egyre-másra 5 órára tesszük. Aki csak futólag ismeri az angol viszonyokat, be fogja látni, hogy ez inkább csekély, mint túlságos számítás. Ez adna tehát a föntebbi 8ra órával napjában 13Va órányi hosszú munkát, azon túl vannak a szak-, választott és királyi bizottságok. Igaz, hogy az angol alsóház határozóképes száma 40, s így onnan gyakorta hiányozhatik a képviselő, a comme ebe nous, hanem annál szigorúbb azután a bizottság eljárása. Ott jelen kell lenni a képviselőnek, s fogadalmat tenni, hogy „soha sem fog szavazni semmi oly kérdés fölött, amely fölmerült, anélkül, hogy kellőleg meghallgatta és megfigyelte volna az arra vonatkozó adatokat.“ Sőt a házszabályok 120. § a nyíltan kimondja, hogy a bizottságok nem tárgyalhatnak, ha lUUU Xniaxij J V, P—t-----r egy képviselőnek sem szabad hiányozni, csak betegség esetén. Ha valaki nincs jelen a gyüléshirdetés idejétől egy óra alatt, az ily képviselő neve a háznak, — a 124. §. értelmében, — a legközelebbi ülésére már bejelentendő. Ezekből kellőleg kiviláglik a tétel, melyet bizonyítani kívánunk: az, hogy az angol törvényhozás igaz, hogy sokkal többet és sokkal jobbat produkál, mint a mienk, de határozottan sokkal jobban is dolgozik. A következtetés igen egyszerű. A magyar közvélemény többet és jobbat vár : a törvényhozás dolgozzék többet és jobban. Ennek ugyan sok sallangos dikézió lesz áldozata, hanem annál jobb. Az eredmény a jelenleginél nem fog semmi esetre sem roszabb lenni. Különben is furcsán tűnhetik föl a laikus előtt, hogy a munkát és szorgalmat prédikáló törvényhozás, mely évi egy millióba kerül, harmadrész annyit sem dolgozik, mint az ingyen működő angol parliament. Péntek, október 23. ISTé. AlliVital OS Istpina a következő kinevezést hozza: Ö császári és apostoli királyi felsége Schönbrunnban f. é. október hó 19-én kelt legfelsőbb elhatározásával József főherczeg altábornagy és magyar királyi honvédfőparancsnok ő fenségét, jelenlegi alkalmazásban való meghagyása mellett, lovassági tábornokká legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Az Uj szerb patriarkhával is kezd már ujjat huzni az újvidéki g. k. egyházközség képviselete. Közelebb ugyanis az ottani szerb gymnázium 6 patronusának megválasztásáról volt szó. Az alapítványok értelmében a kandidáczió a karloviczi érseket, mint főpatronust illeti; ő — egyetértőleg a bácsi püspökkel — mind a hat patronátusi helyre háromhárom egyént hoz javaslatba, s ezek közül választ egyet-egyet az újvidéki g. k. egyházközség képviselőtestülete. A mostani kandidáczió igen méltányos és körültekintő volt; mindannak daczára a Miletics-szellemű egyházközség csak öt csoportból választott; a hatodikat pedig — azon jogtalan és hamis ürügy alatt, hogy az abban kandidáltak érdemetlen emberek— visszaküldé a patriarkhának uj tiszta egybeállítása végett. Az igazi ok abban rejlik, hogy a patriarkhában volt elég bátorság és bazafiság, Miletica uramat egyik csoportban sem kandidálni. Ugyanazért részünkről nem is hisszük, hogy az álpróféta a képviselőtestület elmondott jogtalan föllépése által czélt érjen. A megválasztott 5 patrónus : Zaharits Sándor és Kosztits Milán (papok) Branovicsky, Novits Gy. és dr. Pavlovits J. világiak; a negyedik világi tag maradt függőben. Az osztrák nemzeti bank a magyarországi vidéki pénzintézetek segélyezésére a pesti hazai első takarékpénztár-egyesület közvetítése mellett 4 millió forintot megszavazott; — a föltételek — melyekhez az engedélyezés kötve van — holnap fognak a pesti hazai első takarékpénztár tudomására juttatni. Pálffy János gróf lemondásáról a pozsonyi német lap vezérczikket ír, melyben azt mondja, hogy a gróf jelentékeny egyetemes műveltséggel bir, de a közigazgatás terén semmi szakismerete nincs. Ehhez járul rendkívüli bizalmatlansága az emberek iránt, melynél fogva vonakodott magát a vármegye jelesebb tisztviselőinek befolyása alá adni. Ehhez képest messze elmaradtak sikerei az ideál mögött, melyet magának működéséről méltósága elfoglalásakor alkotott. Ugyanabban a lapban olvassuk, hogy a gróf hivatalba lépuy"ngrfif.^^alapítványt tett ecy li"aeparén= diális stipenűiWtá/At,továbbá 4000 JSiSorjai polgári iskolára, végre 10,000 frt alapítványt, melynek kamatai évenként a megyei pandúrok közt osztatnak föl. A zágrábi ünnepről. Budapest, október 22. tem Magyarország mellőzése a zágrábi egyemegnyitási ünnepélyein oly föltűnő volt, hogy a magyar hivatalos és félhivatalos köröket is meglepte. Régi tapasztalás pedig, hogy a hivatalos köröknek hályog van a szemükön, a félhivatalos személyeknek pedig rózsaszínű pápaszem van az orrukon. De vannak dolgok, a melyeket a vakok is meglátnak s a süketek is meghallanak, így a zágrábi ünnepélyeken azok is, kik idáig csak dicsérni tudták az uj fordulatot, mely az unionisták felülről történt megbuktatásával a horvát politikában beállott, végre belátták, hogy a nemzeti párt uralkodásának idején Magyarországnak nincs mit keresnie Zágrábban, s a politika, mely a Dráván túl űizetik s a magyarok által keleti apathiával tUretik, következményeiben Horvátország elvesztését vonandja maga után. Mi ezt régen beszéljük, de a kormány és a sajtó — az ellenzéki lapokat sem véve ki — az uralkodó horvát kormány és a nemzeti párt részén foglaltak állást s merő kötekedésnek vagy az elvesztett hatalom utáni vágynak, vagy még alantibb forrásokból eredetinek hiresztelék magunk tartását, ha az uralkodó többség tetteit keményen bíráltuk, szándékait gyanús szemmel kísértük, ha a hivatalvesztett unionisták pártját fogtuk, ha az unió-párt számára a jövőt megmenteni iparkodtunk, ha a gáládól megbuktatott b. Rauch ügyét védelmeztük abból a meggyőződésből, hogy hazánk e férfiúnak hálával tartozik s oly barátsággal, mely ápolva egykor még hasznos gyümölcsöket teremhet. Sajnos, hogy az események mindinkább nekünk adtak igazat, s Magyarország irányadó politikusainak és mindkét országgyűlési pártjának rövidlátását a horvát kérdésben bebizonyították. Vajha inkább mi tévedtünk volna! Ma a kormány is meg lehet ütődve. Mit mondhat a magyar kormány az imént tett tapasztalatokkal szemben? Zágrábban vannak a közös kormány hivatalos közegei: az adóhivatalok, a posta, a távirda, az államvasut. — Mindezek a hivatalok — a magyar miniszterek által kinevezve és a közös pénztárból fizetve — folyamodtak az illető minisztériumhoz, hogy a kivilágítás költségeit megtehessék, ami természetesen megengedtetett. Eme magyar királyi hivatalok egyikén se lengett a magyar zászló, valamint nem lobogott a báni palotán, az új egyetemen és semmiféle középületen. Ez a horvát-magyar unió az uj kiadásban. Se Mazuranics, se Mollináry, se Mihalovics érsek, se a magyar hivatalok Zágrábban nem ismerik el Magyarországot. Nem is emlékeznek meg róla egy szóval sem. Megtesznek mindent ellene, s készülnek, hogy még többet tehessenek. A késő bánat aztán föltámad a Pesti Naplóban is, de nem az elhatározás bátorsága. Immár látják a jóhiszeműek, hogy csalatkoztak, de el fogják tűrni, hogy ismét kijátszassanak, ahányszor csak a horvát képviselők egy-egy fontos politikai koncresszióiért áruba bocsáthatják támogatásukat. Menni főpolitikusainkban. El vagyunk készülve rá, hogy még tovább megyünk a rész irányban, intmur in vetitum. Azért mégis örömmel konstatáljuk, hogy a fölvilágosodás köztünk terjed. Ide igtatjuk hát újra, mit a Pesti Napló e tárgyról ír : „Horvát szentvereink“ — úgymond — egyetemük megnyitása alkalmára, a közművelődés ünnepére hívtak meg. Magyarországon örömmel fogadá mindenki a meghívást; akadémiánk, egyetemeink, ifjúságunk fényes küldöttségekkel képviseltették magukat, a magyar kormány részéről egy miniszter volt jelen az ünnepélyeken és — sajnálattal kell konstatálnunk, hogy a „testvéries“ érzelem ezúttal csak igen csekély mérvben viszonoztatott. A horvát lapok ünneplék a délszláv közösséget, de egy elismerő szóval sem emlékeztek meg Magyarországról. Az ünnepélyes lakoma áldomásai sorában (pedig sokat durrogtak a pezsgős palacskok) egy horvát szó sem jutott a magyar államnak. Büszke nemzeti lobogónk csak az irgalmas barátok szerény klastromán lengett, kik különben magyar hazánkfiai, és egy közös hadseregbeli ezredes (gróf Nugent) lakán, ki azt beékelé a sárga fekete és horvát nemzeti lobogó közé. Mindenütt minden alkalommal és különös osztentáczióval a délszávok egysége s ez eszme előharczosa. Strossmayer püspök ünnepeltetett, Szent- István koronája egységének egy „ zsivio“ sem jutott. Zsivkovics úr, ki a magyar-horvát kiegyezés revíziójának létrejöttekor horvát részről az egyik keresztapa szerepét játszotta, a zágrábi egyetemi ünnepélyek alkalmával nem volt honn, s nem tudjuk, hogy ő e tényekről mint gondolkozik. Ha azonban jól vagyunk értesülve, Mazur a nice bánnak alkalma volt nyilatkozni. Értesülvén ugyanis, hogy a magyar vendégek megütődnek azon, hogy nem látnak sehol sem magyar nemzeti lobogót, aminek kitűzését egyszerű udvariassági tekintetek is ajánlhatták, így szólt: „A magyar és horvát nemzet olyan, mint a házaspár, mely hosszabb ideig el volt válva s melyet az érdek ismét összehozott. Kezdetben még nagyon idegenkednek egymástól. De majd összetörődnek, az idő mindent kiegyenlít.“ Az idő! Nekünk sem lehet másra hivatkozni, mint az időre. Arra az időre, melyet nekünk szívünk minden dobbanásával és szorgos kezünk’minden munkájával a magyar állam konszolidácziójára s előhaladásra kell fölhasználnunk, hogy tegyük ez államot erőssé, s tegyük másrészt vonzóvá — rendezett pénzügyei, kultúrája s az alkotmány és a törvény rendületlen tisztelete által“. Ez az elegikus következtetés az előzményekből szintén fölér egy pezsgős palaczk durranásával. Újpest. [A Reform szerkesztőjéhez.] Újpest, október 20. Újpest község, mely a főváros közelében, elég nagyszámú intelligenczia által lakva, magasabb érdekeket van hivatva képviselni, mint népességéhez s kiterjedéséhez hasonló más község. Ez állítást igazolja a gyors területi kifejlés, mely rövid idő óta a község életében észlelhető; igazolja továbbá a szocziális mozgalom, mely a közel nultan egy monstre pörre nyújtott alkalmat s a királyi ügyész ajkaira adta a vádat, hogy a község egépségtelen közigazgatása, satnyult szervezete, s az igazgatásra hivatott közegek tapintatlansága és járatlansága késilték elő a kitört zivatart. Ahol pedig szocziális érdekek miatt van zendülés, az a község a „kupak” jellegét levetette. Újpest lakossága oly elemekből tömörült össze, hogy ide éber rendőrség, erélyes közigazgatás szükséges , különben a tömeget féken tartani nem lehet, s egy ujabbi zendülés, melyet a munkáskérdés ignorálása szülhet, a fővárosra is veszélyes lehetne. Hiszen ha a község gróf Károlyival szemben tisztázza érdekeit, ha hivatott közegek iparának, kereskedelmének lendületet adnak, a fővárossal való egyesülés nem fog tartozni a lehetetlenségek sorába. Ha közigazgatásilag a közeljövben még nem is, de rendőri szempontból a fővárosi államrendőrség hatásköre alá kell, hogy tartozzék, ez elvitázhatjan szükség Nem vonhatja kétségbe ezen állítást az, aki feg^fel TöikidfTjJóitD egy kis.’ TWikiv.j—»-lííiit./yKik-*...;, mindenesetre igazolvány nélküli kóborlók ; magában Újpesten pedig elég oly egyén települ le, kik ha nem is a fenyitő törvény, de mindenesetre némely rendőri eljárás objektumát képezhetnék, pedig Újpestnek, hol a fővárosi tolonczvonalnak is határa van, bejelentés nélkül települést engedni nem volna szabad. Hogy Újpest község elöljárósága a község érdekeit miként képviseli a mindenütt nyilatkozó elégületlenség kifejezései daczára is, nincs jogomban adat hiányában megítélni, de amit saját szemeimmel észleltem, azt elhallgatnom nem szabad. Amint az ember Újpest községbe érkezik, ácsorgó koldusokkal találkozik, ami lényegesen illusztrálja a szegényügyi szervezetet; ha véletlen, mint e sorok írója is, búcsúkor vagy vásári napon megy ki, a fővárosból kitiltott hazárd-játékosok egész légiójára akad, kiknél a proletáriátusra a nélkül is hajlandó népből igen sokan egész heti keresetöket vesztik el. A szép rendben fölállított játékasztalok között pedig Újpest község intelligens bírája rendőri észleletek s rendföntartás szempontjából föl s alá járkál. Persze, mert hisz ő egy személyben postamester és lóvasúti igazgató. Ha oly ember vezetné a község ügyeit, kinek ideje volna mélyebben gondolkozni az elszegényedésre, bármily csekély okot szolgáltató dolgot nem tartana kicsinyesnek s időt venne az ilyesmi betiltására. Egy A REFORM TARCZAJA. Angol vasúti törvényhozás. — Az 1872. ülésszak. — [Mutató György Endre miniszteri fogalmazó jelentéséből az angol vasúti törvényhozáról. Megjelent hat füzetben a közlekedési miniszterium kiadásában.] Airlie gróf a lordok házában február 19-én kérdezvén a kormányt, váljon bizottságot akar-e kiküldeni, vagy bilit mutatni be a vasúttársaságok egybeolvadása tekintetében, az 1846 iki bizottság határozatára emlékeztet, amely ajánlá, hogy ily esetekben a vitel- és szállitási dijak mindig átnézessenek. 1853-ban, az úgynevezett Cardwell-féle bizottság az üzleti egyezségeket csak rövid időre véli engedélyezendőnek, mig az egybeolvadást csak akkor, ha az állandó bizottság meggyőződött a felől, hogy az egybeolvadás valódi czélja az igazgatási költss kímélése, s így a közönség előnye, ekkor is csak ritkán, óvatosan és kisebb, különös figyelmet érdemlő esetekben. A királyi bizottság 1866-ban azonban már megjegyzi, hogy a bizottság véleménye daczára már a következő évben ismét több egybeolvadás engedélyeztetett. Jelezi aztán a legújabb statisztikai adatokat, hogy deczember végén 1870-ben a 15,537 mértföldből, mely 281 társaságé, 29 kezén volt 13,639, tehát több mint %. Emlékeztet arra, hogy most is két bili van tárgyalás alatt, mely 88 millió font tőkére , 2000 mértföld vasútra vonatkozik. Ez által vége volna a versenynek. Kétségségkivül sok jó oldala van az egybeolvadásnak. A központi igazgatás költségei keresbednek , s ugyanakkora kényelem is emelkedik. Azonban e verseny odalesz. A lordok bizottságát tiszteli, de az nagyjára kötve van a házszabályok által , csak a felek előadása után határoz. Sok esetet lehetne idézni, hogy ugyanazon engedély, amit egyik bizottság kicsikar az előmozdítóktól, viszaadatik a másik évben. A vasúti társaságoknak nagy előnyeik vannak. Az állami megvétel kérdése idő kérdése csak. Nagy tekintélyű férfiak nyilatkoznak ellene is, mellette is. Elismeri ez eljárás súlyos voltát, kivált oly esetekben, ahol a vonal semmit sem fizet, még az adósságok kamatait sem. Hogy lehet itt megállapítani a vételárt. Talán lehetne fizettetni az egybeolvadó társaságok által valamit^ ^^7 igy az ő pénznyereményekből részesülne a közönség is. Az állás legnehezebb most. Az állam alig tehet valamit, pedig például a hajói igazolványok tárgyában a Board of Trade megszabja az utasok számát és más egyebeket. Ő óhajtaná, ha legalább egybeolvadások esetén a kormánynak volna beleszólása. Ezt már a Cardwell-bizottság is ajánlotta, hogy tudniillik a közönség és a társaságok közt némely esetekben a kormány bíráskodjék. A vasúti érdek túlságosan van képviselve az alsóházban. Halifax Viscount: A vasúti világ kezdetekor a törvényhozás elégnek vélte a versenyt, a bizottságok is azt vélték. Most ennek vége. Kisebb vasutaknál előnyös az egybeolvadás a gazdaság és a kényelem szempontjából. Nagy társaságnál azonban félni kell az óriási monopóliumoktól. Ezelőtt nem sokkal egy bizottság azon véleményét fejezte ki a Board of Trade elnök előtt, hogy legjobb volna az ügyet egy vegyes bizottság által megvizsgáltatni. Salisbury marquis figyelmeztet arra, hogy ahol két vagy három egyén közt van csak a verseny, ott félő mindig, hogy kombináczió lesz belőle. Ezt már lord Dalhouaie megmondta. Ha a társaságok roszul igazgattatnak, a közönség fizeti meg azt. A bizottság kinevezése azonban nem elég. A közönség folyvást panaszkodik. A parliament sohasem volt következetes, hanem egyszer egyik, másszor másik felé hajlott. A kérdés nem nyilvános ülésben, hanem a bizottsági szobában döntetett el. Ebből származtak a verseny és rész vonalak, másik oldalon pedig a nagy monopóliumok. A kormány tegyen valamit. Clamrbarde marquis is a kormányt vádolja a részvényesek érdekében. Módosítani és kodifikálni kellene a vasúti törvényeket. Az nagy kímélés volna. Richmond hg nem helyesli, hogy oly nagy terjedelem adassék a bizottság működésének. Lord Redesdale fölöslegesnek tartja a bizottságot. Volt már elég, s nincs semmi haszna. Egy erélyes felügyelő közeg kellene. Leghelyesebb volna talán, ha a parliament évről-évre küldene ki mind a két házból egy-egy felügyelőt. Ez iránt nagyobb lenne a bizalom. Nem szabályozná ez az üzletet, csak a közönség ilynemű panaszait vizsgálná meg. Rendeleteit beterjesztené a háznak. Hogy a vonalcsatlakozások iránt a panaszok a Cardwell-féle törvény értelmében a törvényszékek által döntessenek el, teljesen helytelennek bizonyult. A parliament határozatai és megszorításai az egybeolvadásokkor nagyon keveset használnak, miután új társaságok létesülnek, és a baj újra megújul. Elismeri, hogy az egyes társaságok jól igazgattatnak, de mindezek daczára elvileg is szükséges az ily eljárás. Cowper gróf reméli, hogy a kormány nem fog ellentállásra találni javaslatával. Február 23 án Forteselle indítványozta a bizottságot az alsóházban. 20 éve már, hogy egy bizottság fölszólalt az egybeolvadások ellen, és azóta több mint 5000 mértföld egyesült. Most a közvélemény óhajtja, hogy a föntorgó esetekben a rendes úttól eltérjen. A kormány a bizottság kiküldése által nem akar a felelősség alól kibúvni, csak azt óhajtja, hogy a közönségnek és a parliamentnek alkalma legyen megismerni a kérdést. Booth pártolja azt is, hogy 12 tagja legyen. Norwood kívánja, hogy a csatorna-, rakpart- és kikötőtársulatok egybeolvadása szintén megvizsgáltassék. Price pártolja e véleményt. Gladstone biztosítja a házat, hogy a kormánynak nincs más vágya, mint csak az, hogy ily fontos kérdés elhatározása előtt mondja ki a ház, mily nézetet akar követni jövőre. Óhajtaná, ha a vasúti érdek ki volna zárva a bizottságból, de ez nem azt teszi, hogy minden részvényes kizárassék. Whitwell kérdésére Forteseue még azt a megjegyzést teszi, hogy a csatornák és rakpartok egyesülésének kérdése is meg fog érintetni. Február 26-án beválasztattak Forteseue, Hunt, Childers, Cave, Dodson és Cross az alsóházból. Február 28-én Cowper gróf a lordoknál indítványozta, hogy e bizottsághoz a nagyobb tekintély czéljából a lordok is küldjenek hat tagot. Lord Houghson a Lancashire and Yorkshire társaságot késznek nyilatkoztatja az ügyet a bizottság előtt védeni. Mert az ügy oly különös, hogy csak annak teljes megértése mellett lehet hozzá szólani. Lord Redesdale kérdésére Cowper gróf azt feleli, hogy a bizottság nem fog egyes, különös britek tárgyalásába, csakis az átalános elvekbe bocsátkozni. Airlie és Beauchamp grófok felszólalására Cowper gr. ismételve kijelenti, hogy ily bizottság kezeit megkötni nem lehet, de a fő a vezérelv. Lord WharneliíFa szeretné tudni, hogy a jelen bili eldöntése nem fog a jövőre praeczedens lenni. Clanrbarde szerint a bizottság nem a vasúttársaságok, hanem a közönség érdekeit fogja képviselni. És azért sajnálja, hogy izlandi nincs beválasztva, holott az izlandi vasutak kérdése fölötte nehéz. Richmond hg figyelmezteti a bizottságot arra, hogy egyes kérdésekbe ne menjen bele. Granville gróf azt állítja, hogy eddiggle még nem volt eset oly bizottságot küldeni ki, amely praeczedenst ne szolgáltatna. Grey gróf végül azt mondja, hogy ha a bizottság elhatározza, hogy a vasúttársaságok egybeolvadása megengedhető, s a feltételeket, melyek megkivántatnak ily esetekben , úgy az egyes britek csupán azt mutassák ki, hogy a feltételeknek megfeleltek. Sajnálja, hogy a kormány nem tett ez ügyben semmit s nem terjesztett be semmit. A bizottság tagjaiul választottak”: a lord kanczellár Salisbury marquis, Derby és Cowper grófok, Redesdale és Belper lordok. Az izlandi vasutak érdekében február 19-én Maguire kérdésére Gladstone azt válaszolta, hogy Tyler kapitány Izlandban adatokat gyűjtött az izlandi vasutak állapotáról, azonban semminemű czélzatból. Ha fölemelkedtek az izlandi vasutak részvényei ezen hírre , arról ő nem tehet. Az csak mutatja, hogy Angliában a hírek gyorsabban gyártatnak, mint bármi más áruczikk. Mi a kormánynak szándéka e téren , arról nem szól. Február 26-án ugyanaz ügyben Stacpoole kérdésére Fortescue válaszában azt mondta, hogy Tyler kapitány azon társalgások eredményét, melyeket ez ügyben folytatott az izlandi vasúti igazgatókkal, a kormány tudomására hozta ugyan, de formaszerű jelentés nem adatott be. Márczius 4-én a lordoknál Clanrbardemarquis indítványozta ez ügyben, hogy a Tyler kapitánynak adott utasítások s az erre vonatkozó okmányok a ház asztalára tétessenek. Az ügy nagy zajt ütött, s a kérdés nem új. A vasutak nyomorult állapotát rajzolja a verseny miatt, amelynek folytán a közönség szenved. Mégsem akar belleavatkozni a kormány. Sok vasúti jelentésben mondatik, hogy Tyler kapitány kérdésekett tett a vasutak árára vonatkozólag, ha a kormány átvenné. Duffern gr. válaszolt. A kormány nem adott semmi fölhatalmazást Jyler kapitánynak, csak arra kérte, hogy véleményt adjon. Adott is véleményt, de csak szóval, így hát nincs beterjeszteni való. Clamrbardemarquis visszahúzza javaslatát, hanem ismét kijelenti, hogy be fogja azt hozni. Ő nála van négy vasúttársasági elnök nyilatkozata, kiktől Tyler kapitány kérdezte azt, hogy minő árt szabnának a vasútért azon esetre, ha a kormány meg akarná venni azt. Sclater-Booth márczius 15-én intézett kérdést az indiai altitkárhoz, miszerint, mennyiben áll az, hogy Khundwától Indoreig terjedő vasút iránt szerződés kötött 3 láb 3^/s hüvelyknyi . ' " Bégre a kormány, s nem fog-e ez tovább is kiépíttetni ? Grant Duff igenlőleg válaszol, egyszersmind jelzi, hogy bár e vonal ki fog építtetni tovább, vágánytörés” nem lesz, mert az átviteli vasút széles vágányra van építve, s csak e keskeny vágány a helyi üzletet fogja ellátni. S ezzel áttérhetünk azon törvényjavaslatokra, amelyek a vasutak tekintetében az ülésszak alatt mutattattak be. Ezek voltak: 1. Railways (Ireland) Bill. Az ír vasutakról szóló törvényjavaslat. Márczius 5 án Sir Rowland Brennerhassett engedelmet kért, egy általa és Hamilton marquis által szerkesztett javaslat bemutatására az ír vasutak megvétele iránt. Gladstonenek nincs ellenvetése, hanem reméli, hogy a házszabályok nem lesznek megsértve általa. Monk kérdi, hogy várjon ezen bili, Amely pénzkérdésekkel foglalkozik, nem a bizottság útján lett-e volna beadandó ? mire a Speaker megjegyzi, hogy az esetben, ha a ház szabályai ily módon megsértettek volna, a háznak módjában fog állam megakadályozni a javaslat tovább tárgyalását. Erre a javaslat olvastatott első ízben. A második olvasás alkalmával július 17-én sir Rowland Brennerhassett elismeri a nehézségeket, ily fontos javaslatot magán képviselőnek vinni keresztül, azonban a tárgy fontossága ingerelte. A kir. bizotték tárgyalása alkalmával kitűnt, hogy az izlandi vasúti rendszer teljesen egészségtelen alapelvekre volt fektetve, s hogy az így származott eredmények az ország különös körülményei által még csak súlyosbodtak. A társaságok menekvése elnyomja az üzletet, a gabnatermelés sem létezhetik. A társaságok nem járnak el együttesen. Waterfordtól Dublinba menni 120 mértföld távolságra, kell két nap. A mellett a viteldíjak is túl magasak A vidékről nem lehet Dublinba szállítani. Emiatt van a nagy árkülönbség ott, a főváros és a vidék közt. A marhakereskedés is megakad Izland felső és alsó része közt oly rész a közlekedés és oly drága, hogy nagyobbára Angliába vitetnek át a czikkek, s onnan hozatnak megint vissza, még így is olcsóbb lévén ezen szállítás. Hasonló eset áll a kőszénre nézve. Majdnem minden üzletet elöl a vasút Izlandban. Egy-egy vasút átlagos hossza 48 mértföld. Van 56 társaság, 430 igazgató, 56 jogtanácsos és titkár. Az Irish North Western 195 mértföld, 125,981 font st. összes bevétele, ebből 77,078 font st. üzleti kiadás,