Reform, 1848. április-augusztus (1. évfolyam, 1-31. szám)
1848-04-13 / 3. szám
Budapest. 5. Tavaszhó’ 15.1848. REFORM SZABADSÁG, EGYENLŐSÉG, TESTVÉRSÉG. TARTALOM . Sajtószabadság. — Státusadósság. — A mozgalmak forrása. — Ó ! — Miben nem szűkölködünk. — Egy szó a háztulajdonosokhoz. — Táncsics. — Petőfi. — Külföld : Berlin, Frankfurt, Genua, Lipcse, London, Mannheim, Milano, Piacenza, Roma, Triest, Varsó.— Belföld. Sajtószabadság. i. Pest, tavaszhó’ 10., 1848. Az osztrák mint magyar sajtótörvény nem egyéb , mint megszüntetése az. e 1 ö t e g e s censurának, és behozatala még sokkal gonoszabb utólagosnak. Mindkét sajtótörvény gúny a sajtószabadságra. Mindkettőben, a cautio’ kantára alkalmaztatik az íróra; mindkettőben a leghatárzatlanabb, legátalánosb kifejezésekben felelőssé tétetik az író mindenről , miről azelőtt nem is álmodott. Tehát csak a forma változott, és szellemünket, életerőnket ezután is elnyomni akarják?... Idézzünk csak egynéhány §-t, és meg fogjuk látni azon jezuitai finomságot, melylyel tánczokra verni akarnak bennünket, melyek a szabadság’ édes mézével bekenve is — csak lánczok maradnak. A sajtótörvények’ áthágásáról nálunk csak 16, az osztrákoknál 37 §-t fodoztak össze; azonban a mi 16 §-aink egy hajszálnyival sem, jobbak mint a báró Pillersdorf úr’ harminczhete. Mindkét törvényjavaslat egyenlő ravaszságú ponttal kezdődik. A miénkben ez áll:: 1. §. Gondolatait sajtó útján mindenki közölheti és szabadon terjesztheti. (Ez igen határozatlan kitétel. Itt még vitágosa.n. meg kell jegyezni, hogy a censura eltöröltetik, és hogy azt többé soha, és semmiféle szín alatt behozni nem lehet! Aztán az , hogy a gondolat szabadon terjesztethetik, eddig is megvolt, arra, hát új törvénykifejezés fölösleges). A 2. § teljesen fölösleges, minthogy azt magyarázni nem szükség, mit értünk a sajtó általi terjesztésen! — Az osztrák sajtótörvény a sajtó* szabadvoltáról, a censura eltörléséről egy szót sem szól. Csak azt mondja, hogy az eddigi sajtórendeletek megszüntetnek ! Ez mired csak curialis stilus!__ és ennek nem szabad úgy lenni. Ki a szóval, nyíltan, világosan, csalfaság nélkül, minden kétértelműség’ száműzésével, — nem kell frázisokba burkolni a dolgot, sem kétértelmű, homályos szavak’ álarcza alá bujtatni... különben a kormány’ igazsága s becsületességébeni hit tetemes csorbulást szenvedhetene. Most mindkét javaslatban a sajtóbűnök következnek. Az osztrák a Schmäcung (gyalázás) szóba kapaszkodik és aztán egy rakásra halmoz; mindent,, minek, taglalásától, leginkább rettegnek bizonyos emberek. — Hát nálunk?! — mi még roszabbul állunk törvényünkkel.. Minden sorából az aristokratia’ ördöge vigyorog elő , s minden. §-ára egyegy ó ázsiai czafrang és táblabiróczopf van aggatva. Rendén van ez ? — Nem csak pénzbüntetéseket szabnak ránk, hanem börtönt is. Pénzbüntetést oly túlos arányban, hogy mindenki kénytelen fölkaczagni, ki a magyar irodalom viszonyait ismeri, ki tudja, mikép nálunk tíz év előtt a legjobb író sem kapót kiadó t ,, s, a