Reform, 1848. április-augusztus (1. évfolyam, 1-31. szám)
1848-08-02 / 28. szám
mert e hon úgy enyém most, mint első tisztviselőnkké. Holnap talán én lehetek azzá, vagy holnap után — gyermekeink, kik meg síneselnek tán születve. Most az idő cataracták tetején jár. Egy ország se biztos. Európa felbomlott. Európának ujján születni kell. Kik teendik tevő részét az ujdon világnak? — minden fel van hiva e felett gondolkozni. 1 Ha körül nézzük Európát, keleten mi leszünk véghatára. 1 Oláhország? Moldova? s a többi? — Nekik csak jövendőjök vagyon. 1 Az országok hasonlítnak egy faluhoz. Ha a falu teljesen tudat-lan, nyomorult is. Egyetlen miveit birtokos reformálni fogja a helységget. De a miveit birtokos legelőbb hat szomszédjára. Szomszédjától fog tanulni a többi. Az ugrások nyaktörők szoktak lenni. És hogy tovább fűzzük. Miveltség erővel jár, erőt fejt ki. A gyengébb az erősebbhez szokott csatlakozni. Azért kell mindenikünk-r nek r miveltnek is lenni; azért van, hogy mivelt polgároknak lehet , csak erős országa. De ebből nem következik, hogy mindenik egyforma mivelt, egyforma erős, egyformán önálló lehessen. Ezért van, hogy a mely ország miveltebb, a körül országoknak van csoportozá fa. Ezért, hogy a ki erején túl erőködik, megpukkad. . s csak sajnálásunkat.. vagy bámulatunkat ragadja magával — sírjába. Europa most ott áll — hol a népek vándorlása körül állott. Akkor megtelepedtünk. Europa akkor barbár népeknek lett tanyája, azóta civilizálódott . . . tanultunk. Most az examen állott be, mindenikünk szeretne hát-rább nem állani a többinél. Mindenikünk mozog, mégis mintha mindeniknek elsőnek kéne lenni az előállásban, úgy van: Európa egykori nép — és véres forradalma — most eszmecsatává vált. A kard most nem minden. Nyers erő nem fog győzni Európában. A ki tanult — a ki mivelt — a ki erős — a lesz első, a többinek még tanulni kell, hogy erőssé váljék. S igy értve, merjük ujjon kimondani, hogy Európának — ki tudja meddig — de mi leszünk véghatára. Oláhbon mozog. Mi köszöntjük őt mozgásában. Mi örvendünk a mivelődés előjeleinek habár Siberiában is. De Oláhhon mozgalmai nekünk ártalmasok is lehetnek. Ő sem örvendhet a Pruthon túli mozgalmaknak — föltétlenül. Oláhhon reánk veté szemeit. Illik hogy visszanozzuk azt. De mivel Oláhhon szemváltása olyan, mint aki sisakrést is kereshet testünk pánczélzatában, mi is kisérni fogjuk azt. Oláhhon missionariusokat küld hozzánk. Miért teszi azt? Vessünk egy pillanatot belállapotára. Oláhhonnak két protectora volt eddig — a kettő közt az protegálta inkább, melyik jobban tudott testek vérének esni — a muszka elverte volt másik vampyrját a szegény országnak. S ez ország most elverte ezen vampyrt is magáról. De fog-e menekülhetni is tőle ? Oláhország jelenje nagyon kétes; ország , melynek szellemi művelődése néhány olygarchának szorult házába ; — ország , melynek oligarchái inkább idegen nemzetiséget, miveltséget majmolnak; ország , melynek közép rendje nincsen, — melynek alsó népe képtelen a jelenleges regeneratiora; — ország, mely meg akar szabadulni az orosz befolyástól s a töröknek veti magát karába ; ilyen ország még nem lesz Európa’ önálló gyermekévé. Pedig úgy van. Oláhország’ gazdagai francziáskodnak. Polgárai beszármazott idegenek. Népe kenyeren és csápáján túl még nem ismer szükséget. Fényeleg és mindenét külföldről kapja. Oláhország ily stádiumában akarhat — de aligha valamit fogaud kivihetni is. Pedig úgy van. Saját oláhaink, kik hozzájok beszármaznak, külön válnak őtőlük. Szégyenük földnépével összeelegyedni é s mégis missionariusokat küldöznek hozzánk. Igen, és Bukarestnek itt hite van. Bukarest gazdag, mert gazdagok boérai. S a missionariusok elbolonditnák a népet — népünket; mert ezek nem tudnák, hogy Bukarest ha gazdag, annál szegényebbek vidékei; ha a boérok jól tudnak fizetni, de tudandnak-e ezután , miután náluk is felszabadulva a nép — és a kiéheztetett nép ott is csak úgy fog két kézzel kenyér után látni ezután ? De különben is, meddig tarthat szabadsága az oláhországi népnek? — addig mig a muszka reája tör. Ellent foghat-e állam? Sokkal nagyobb erejének kellene lenni. Vagy a török fogja megoltalmazni? — Mi elég drágán fizetünk meg a protectorkodásért. S nekik 1834 szinte keserves emlékű. Nekik nyögni kell még, hogy erősek legyenek. A kasztok öszrombolása elég nyereség volt egyszerre. Be kell érniök vele. . . Ha hasznát tudnák venni. Láttunk indítványt, hogy dolgaikba vegyüljünk. Nem tartom korszerűnek. — Hol ezeket irom, e város már maga messze van Budapesttől .... hát még Pruthnak partjai. Majd majd! Amit most tehetnénk, a mi most teendőnk lehetne —az a népkicserélés. Nekünk Oláhországban temérdek emberünk van. Csak Bukarestben ezerekre mennek minatyánkfiai, kik leginkább a székely földről bevándoroltak. Hát a csángók? a kedves nép, az ő szelypitő-de mégis megőrzött magyarságával. Bukarestben el van terjedve, hogy az oláh nemzet magához fogja meghíni oláhajku polgártársainkat. Sőt többet is akarnak — vagy is akarnának, de erre megmondok fennebb vélekedésünk’. S ezen hírek biztosak. Kútfőnk igen is széles már. Mondok , hogy hozzánkig szökellnek el, s valóban több gonddal kellene az ily felszökellett csepeket analizálni. Mi gyanúsokat fogunk el , s nem tudjuk mit tesznek aztán ővelök, s méginkább , hogy ők mit akartak mivelünk mivelni. Valósággal szép népuralgás ez a miénk! Hát ha még többet is tudhatnánk? — Fogoly borunknál tömérdek pénzutalvány. Mire az? és honnan? Bizonyosan nem az orosz czártól. De lássa a kormány maga teendőit : csak nehogy separatismusa nem soká meghozza rá a fekete fátyolt. A mi teendőnk figyelmeztetni egymást és az országot — hogy most módunk van megszabadulni egy rakás olyan minapi franczia bajtól. Ha felszólítja Oláhhon oláhainkat, tegye, csak diplomatiai úton. Mi nem leszünk idegenek a kiürítéstől, de föltétellel. Engedje ő is haza a mieinket az ő kebléből. Nem fognak jőni ? — Megpróbáljuk. Mikor elvándoroltak, más volt a kor, és más mostan. Ott könnyebb kereset csalta ki őket; ezután itt sem lesz megkötve senkinek keze. Ott a bodrokat kelle szolgálniok. Ott a boérok nem lesznek tuldusak ezután. Itt szabadok lesznek — egy bizonyosan felvirágzandó haza’ egyforma és bizonyosan inkább biztosított, szabad fiai. Hiszen megértendik ők is a mi szavunkat. Majd magára Oláhországra is rákerülhet a sor — ő is szárnyunk alá maga kivánkozand egykor. Neki nem lehet más politikája. S akkor a Pruth s az Alduna lesz Európa’ keleti határa. Eur. Az Egyenlőségi társulat következő petitiót nyújtott be a szabad sajtó’ ügyében a képviselőkhöz : Képviselőház! A magyar nemzet’ szellemi szabadságának érdekében járulunk hozzátok! Az 1848-diki pozsoni országgyűlés a sajtót oly törvények* bilincseibe szorító, melyek nemcsak igazságtalanok s kegyetlenek, hanem a sajtószabadság fogalmával egyenesen ellenkezők, és a törvényes polgári szabadságba ütközők. Igazságtalanok e sajtótörvények erkölcsileg, mert míg más keresetmóddal foglalkozó polgároktól a netán általuk elkövethető polgári vétségek’ ellenében semmi előleges biztosíték sohasem követeltetett, és józan észszel nem is követeltethetik : az írók, kiadók és nyomdászoktól cautio vétetik jövőben elkövethető bűnök büntetésének fedezésére. Ezen törvény által a státus az írókat oly egyénekké sülyeszti, kiknek erkölcsiségében más polgárokénál kevesebb biztosítékot talál, mely átalános ítéletmondás erkölcsileg és oly kegyetlen, mint igazságtalan. Képviselők! a törvénynek nem lehet föladata, lehető bűnökért előre biztosítékot követelni, avvagy ha ezt a sajtóra nézve teszi, tennie kellene azt az élőszóval elkövethető bűnikre nézve is, mert a sajtó nem egyéb, mint eszméink’ nyilvánításának az élőszótól különböző eszköze, és hasonló következetességgel va-