Reform, 1848. április-augusztus (1. évfolyam, 1-31. szám)
1848-04-16 / 4. szám
Budapest. 4. Tavaszhó’ 16.1848. SZABADSÁG, EGYENLŐSÉG, TESTVÉRSÉG, TARTALOM . Sajtószabadság. — A titkos protocollum. Guizot levele Metternichhez. — Tekintélyek. — Nyílt levél a Reform’ szerkesztőjéhez. —Külföld: Bécs, Lyon, Milano, Páris, Parma, Rendsburg, Velencze.— Belföld. Sajtószabadság. III. Pest, tavaszhó’ 14. 1848. Egyenlőség, — föltétlen egyenlőség a törvény előtt, — ez első feltéte minden jól rendezett állománynak, melyben a szót szabadság, habár csak névre is említni akarják. Akármely , ha mindjárt a legcsekélyebb kitüntetése vagy előjogosítása által egy polgár osztálynak, megvan sértve ez egyenlőség és egyszersmind a becsületérzés, a kivételesítettek’ polgári becsének öntudata elnyomva és veszélyezve. Vajjon lehet-e ez ismét a státusnak a törvényhozás’ segélyével elérendő czélja? Lehet-e, szabad-e az állománynak egyik polgárt véletlenes állása miatt fölebbvalónak, magasb becsűnek nyilatkoztatni, mint a másikat? tehát előlegesen valakinek erényét , személyes becsét, becsületét és tekintélyét annak esetleges állásától függővé tenni?----Hiszen ez volt az eset azon utálatos politiai statusokban is, melyekben a fegyveres és nem fegyveres heverek’ végetlen serege mint csalhatlan testület állott szemben a polgárral, s az embereket rendszeresen rabszolgákká tévé. Úgy de az mindegy, akár szuronyfal által szoríttatik meg a polgárok’ joga, akár pedig ez törvények’ segélyével eszközöltetik, melyek ama fizikai erőt szellemi hatalom által pótolják, és a polgárt épen úgy képesek elnyomni. Tehát a tisztviselő nagyobb fokú becsületet koczkáztat mint a közönséges polgár?!? Igen szomorú dolog, s a törvényhozók részéről nem nagy bizodalmat tanúsít jogszeretetünkben az, hogy a tisztviselőket nálunk jobbaknak kell nyilvánítania,más státuspolgároknál. Talán félnek, hogy azon urak a törvényes megerősítés nélkül sem hajthatlan jogszerűségük, sem megvesztegethetlen igazságszeretetük, részrehajlatlanságuk, rendíthetlen erény és igazságosság által nem lesznek képesek maguknak tekintélyt szerezni, és e tehetlenséget a sajtó’ irányában törvény által gondolják ezért érezni; az által hiszik, hogy az erkölcsi részen segítni fognak, ha az orvos, azaz a sajtó orra előtt, terroristius törvény által becsukják az ajtót?! Akkor ugyancsak tévednek. A gazemberek úgyis gazemberek fognak maradni, ha épen nem lesz is szabad őket igaz nevükön nevezni. Ugy de az állodalomnak kötelessége épen az ellenkező, t. i. nem hogy a bűn a törvények’ palástja alatt szabadon űzhesse gazsága s gyaláztosságait, hanem hogy az a nyilvánosság’ birószéke elé czipeltessék, s ott a satira’ veszszejével ostoroztassék. Épen a tisztviselőnek , kire ezrek , sőt gyakran százezrek’java van bízva, épen az oly egyénnek szükség legjobban nyilvános taglalat alá esni. Mert míg a polgár az ő magánéletében, roszasága által legfölebb önmagának, vagy mindössze is egy igen kis körnek árthat, a tisztviselő egyetlenegy gazság által sok ezrek, anyagi és er-