Reform, 1848. április-augusztus (1. évfolyam, 1-31. szám)
1848-04-20 / 5. szám
— vis szaéléseknek. — A biztosíték gátolja a könyvkereskedésnek, s átalában a sajtónak isari kifejlődését. Nálunk a nagy biztosítékok azt fognák végre maguk után vonni, hogy egész tömeghírlapok nyomatnának külföldön, név szerint Bécsben, miáltal az ember egyúttal valamennyi aprólékos felelőségektől is megmenekülne. De ebből a státusnak világos anyagi kára lenne, minthogy nyomás és szállítási költségül tetemes pénzösszeg szivárogna külföldre. Nálunk, hol még annyi s oly ellentétes nyelvelemek vannak,név szerint a magyar irodalom különösebb figyelmet érdemlett volna. Hogy ez nem történt, sőt hogy épen annak ellenkezője eszközöltetett az ideiglenes törvény által — ezt csupán és egyedül az illető törvényczikkek’ készítőji’ elhamarkodott munkájának kívánjuk tulajdonítani. De a legszigoruabban tiltakozunk azon aristokratiai szellem ellen, mely szintúgy ezen törvényjavaslatot, mint a többiek közöl, melyeket később hasonlókép szigorú bírálat alá vetni szándékozunk — többeket átleng! .. Semmi sem fáj úgy, mint a mostani mozgalmak közt az aristokratismus’pöffeszkedése, melynek czopfját már rothadás és feledésnek kellett volna elsodorni. Sehol sem fáj a legkisebb egyenlőtlensége vagy előjogozása a kasztoknak úgy, mint épen a sajtóban — azaz a szellem’országában — hol véletlenes előjogoknak érvényük nincs, nem lehet, — hanem hol csupán és egyedül a talentum nyújthat szellemi nemességet és szellemi előjogot. Legundorítóbb pedig bárminemű előjogozása a tisztviselőknek, sőt ezekre nézve épen a sajtótörvények közt egy ily tartalmúnak kellene állam . Azon szó, kire bebizonyul, hogy valamely hatalnokot, legyen bár az állam a legfőbb tisztje, — magánczélok, vagy épen megvesztegetésnél fogva ott kimél, hol azt megtámadni — ott véd, hol azt bevádolni kellene, mint orgazda és státusáruló büntettessék, s azon túl bármit neve alatt kinyomatni érdemetlennek nyilváníttassák. Az aristokraták és bureaukraták elég sokáig nyúzták a népeket, elég sokáig szítják vérüket. E bűnnek ideje hogy a törvényhozás végét szakítsa , azt egészen lehetetlenné tegye a nép k üdvének érdekében. Ehhez azonban mindenekelőtt a sajtónak legkorlátlanabb szabadsága kívántatik. Mert semmitől sem fél, fut, iszonyodik úgy a bűn, mint a nyilvánosságtól. Úgy gondolom , részben elég keserű és dús tapasztalást szerzünk magunknak. Harmincz éve a békének, és lehető gyors és ép kifejlődésünknek ellen lopva nemzetéletünktől, titkolódzása és gyalázatos sérthetlensége által még a legalsóbb tisztviselőnek is — s ez által az abból következő, habár közvetett szentesítése által azok’ bűneinek! És mennyi áldozat hullt el! mennyi nemes szellem, mennyi derék tehetség, melyek a hazának díszére és dicsőségére szolgálhattak volna, gyilkoltatott meg így! Azért föltétlen, minden biztosíték nélküli sajtószabadságot akarunk, s nem olyat, mely a valóságban csak sajtórabság volna. Egyetemes irodalmunk, a törvények’ biztossága, a kormány’ irányábani ellenőrség, az igazság, az észjog, az uralkodó korszellem — minden ezt követeli, — és e követelésnek a legközelebbi nemzeti gyűlés által teljesíttetnie kell! Egy katona a néphez! ‘ Mi katonák a nép’ gyermekei vagyunk , a nép’ közepéből szemeltetünk ki; a mi érdekeink, a nép’ mindig változatlanul a ti érdekeitek valának, nélküled mi katonák nem létezhetünk, a te tételed föltételezi a miénket. Te a nép nemzél, neveltél bennünket, te ruházasz , te táplálsz, te gondoskodói képezésünkről. Csupán nektek köszönhetjük, hogy gondtalanul tekinthetünk egy nyugalmas öregségnek eléje. Még nem felejted el, még él emlékedben a válásnak sorsteljes , fájdalmas órája. Mi katonák , a te gyermekeid, letérdelénk előtted, te reszketve e l) Nem egykori pedáns szokásból teszszük ide e jegyzést, hanem lehetlen különösen nem figyelmeztetni olvasóinkat e czikkre, mely közelebbi világot vet a katonaságnak nép’ irányábani állására ; s mely czikk annál becsesb, mert a katonaság’ kebeléből szólal föl írója , kitől a magyar hadügyet illető több practicus czikkeket ígérhetünk a Reform’ olvasóinak. Sz e rk.