Reform, 1848. április-augusztus (1. évfolyam, 1-31. szám)

1848-04-13 / 3. szám

24 szűk időben, midőn a fővárosi nép’ keresete csak­nem egészen felakadt, e népet ily fölösleges költ­ségre kényszerítjük. — Polgárok, más időket élünk, mint eddig : az érdemek’ méltánylása , elismerése többé nem szemkápráztató külözifraságokban áll; az egyszerű de épen azért őszinte népszeretetű nyilatkozata nem szorul vakításokra. Szüntessük meg hát valahára e gyermekes tisztelgésmódokat, és tisz­teljük nagy férfiainkat úgy mint férfiak !­­ A bécsi nemzeti bank 30 milliót kölcsönöz a statusnak. Ha ez valósul, akkor a tovebbi egyik czikkünkben taglalt státuszönktől talán nincs mit fél­nünk, nem tehetvén föl, hogy a nemzeti bank bukó­­félben levő intézetnek csak egy fillérnyit is hitelezzen. A Murgu, politikai fogoly múlt szombaton est­e szabadíttatott ki börtönéből, az­ összegyűlt nép örömrivalgási­ közt. Murgu, krassói fi, 3/­ eszten­dő óta ült tömlöczben (az újépületben) és ez idő alatt ugye­ csak annyira sem haladt, hogy kihallgat­tatott volna. Ily gyönyörűségesen folytak a dolgok az ó kormány alatt! Murgu! vétkéül az oláhoknak kormány ellen izgatását mondák. A A Vörös szalag’viselhetése a múlt vasárnap esti népgyülésen átalánosan megengedtetett,s ez más­nap proclamatio által­ közzé tétetett. A A lengyelek, kik nem ugyan küldöttekül, hanem saját szivük’ sugallatából bennünket megke­­restek, rendkívüli lelkesedéssel fogadtattak ugyane népgyülésen. Hogy­­ne, hiszen» nincs nemzet Euró­pában , melyet a magyar úgy testvérének mondhat­na , mint el lengyelt. Estve az itt lakó lengyelek, magyarokkal egyesülve fáklyás zenével üdvözlék hon­­társaikat. Éljen Lengyelország’ egysége , független­sége ! Éljen a magyar-lengyel testvérség !­­ A nyíregyházi küldöttség Ugyanez alka­lommal mutattatott be a népnek, s küldői nevében Benczúr Miklós igen talpraesett beszédet tartott. Legyenek üdvözölve! Hanem, szabadjon egyúttal itt kérdeni: léteznek-e lépések a mindenfelől nyilatko­zó rokonszenv­ nyomán a népakarat consolidálása, organizálása , öszpontosítására ? Az idő telik, az új képviseleti gyűlés nincs messze, mi­ organizáljuk ma­gunkat országos hatalommá, mert erre szükség lesz. A Honvédelmünkre, nézve mért nem történik semmi? a határszélekre mért nem állíttatik őrhad ? Vagy ha nincs, veszély, mért, nem győzi meg az ille­­tő miniszer a népet, hogy nin­cs, veszély? Hol a magyar hadsereg? mért nem siet haza , védni a hazát, mely övé, a­helyett hogy másutt gyilkol szabadságért küzdő polgárokat?! • A Ház­a, nemzetőrség mikor lesz már úgy felfegyverezve , hogy, ha lő az ellen , megállhasson elötte, úgy akarják-e járatni, mint a győri insurre­ction kovátlan puskáival? Alakiban szeretnénk a kor­mányzásban egy kissé nagyobb nyilvánossá­got! — hadd tudjuk hányadán vagyunk!­­ Egy komoly SZÓ.. Néhány fiatal ember egy proclamációt bocsátott az itt állomásozó­ olasz katona­­­sághoz,­ s azt felszólítja­, mikép menjenek segítségé­re otthoni szorongatott testvéreiknek, s ha ez a ka­tonai kötelesség­ sérelme nélkül lehetséges volna, valóban egy szónk sem volna ellene! De így — u­­gyan mit nyerünk ily demonstrátiókkal ? Arra akar­juk a közembert lovalni, hogy szökjék meg, s a leg-, közelebbi faluban a parasztok vagy elfogják vagy a­­gyonüssék, minthogy addig , mig hazájába ér, élnie is­ kellvén, vagy koldulni, vagy rabolni fogna.— Pol­gárok ! gondoljuk meg mindig, mit teszünk ! Avvagy meggondolatlanságtok által módot akartok nyújtani a reactiónak, hogy szabadságainkat újra elszedjék? —­ Némelyek még fegyvert is használtak. Már egy­szer figyelmeztettük a hadi tanácsot, hogy a fegy­verhordást csak a szolgálattevő nemzetőrnek enged­je m­eg. A többi ne hordjon se kardot se puskát. Vi­gyázzunk, ne kövessünk el oktalanságokat, különben könnyen megesik, hogy egyesek miatt mindnyá­­­j­u­n­ki s­z­a­b­a­­d­­s­á­g­a c­s­o­r­b­u­l­n­i­ f­o­g . A budai tanács a pestit ugyancsak mege-e­lőzte­ a tegnapi gyűlésben erélyesen ellene nyilat­kozott minden zsidóüldözésnek,­ és az egyenlőség és­ humanitás elvét a sötétség d­íjai ellenében dicsősége­sen megállapította! A Tiszát nem­ ölték meg ! A Sauer tanár nem köszönt le­, hanem, számos, hallgatóság előtt folytatja, leczkéit. A Nyári és Rottenbiller polgártársakat a pesz­ti, nép fáklyás zenével, tisztelé meg. A honpolgárnak szebb jutalma nincs, mint a nép’méltánylása; mert a nép csak valódi érdemet jutalmaz. Nem csillogó ke­resztek,­ nemezimok és rendekre áhítozzatok polgá­rok! az egyetlen érdemjel, melynek valódi becse van; -i—a népszeretet, — erre törekedjetek! m ü m e­ll­é­k le t: Petőfi Sándor arczképe. e lap: csütörtökön és vasárnap,, egyesü ivén, havonkinti legalább két párisi divatkép,, vagy más mű­ mellék­lettel. Előfizetési ára : é­v­­negyedre helyben 2 fr 30 kr. vidékre 3 fr. félévre (t. i. júliustól decem­ber­ végéig) helyben &­r vidékre 6 fr ezüstben. Előfizethetni a kiadónál (a pos­­tával szemben, és minden postahivatalnál). — Egyes szám­­ára ii pkr. IGP A Reformot illető minden levél és küldemény a kiadó’ könyvkereskedésébe intézendő. Szer­kesztői iroda van: Leopoldutpzában, 197 sz. alatti ház’ 1. emeletében a sarokban. Zerffi lakik : Ka­­laputcza, 201 sz. a. 1. emelet. Kelelős szerkesztők: Nádaskai, és, Zerffi; Kiadó tulajdonos: Emich Gusztáv, Budán* a magy. egyetemi nyomdába....

Next