Reform, 1848. április-augusztus (1. évfolyam, 1-31. szám)
1848-04-20 / 5. szám
Budapest, Tavaszhó’ 20.1848 SZABADSÁG, EGYENLŐSÉG, TESTVÉRSÉG. TARTALOM : Sajtószabadság vége). — Egy katona a néphez. — Politikai látomások. — Egy szó Olaszországról. — Táblabirópolitika és filiszterség. — Külföld : Berlin, Dublin, Frankfurt, Kassel, Páris, Rendsburg, Varsó. — Belföld. — Sajtószabadság. (Vége.) IV. Pest, tavaszhó’ 17. 1818. Még iszonyúbban megszorítja az irót azon, mely a felelőséget a kiadó és nyomtatóra is hárítja, és azon esetben, ha az írónak nincs elegendő birtoka a birság’ fedezésére, a nyomtatót fenyegeti megzálogolással. Ez által az író sokkal gonoszabb censura’ kezébe eshetik, mint minekben ezelőtt volt, tudniillik egy szőrszálhasgatva akadékoskodó, a maga pénzes Vagyona miatt aggódó szatócs’ censurájának kezébe. Melyik kiadónak lesz bátorsága a jelen ideiglenes törvények sok pontjainak határozatlansága s tetszés szerinti magyarázhatása mellett, lapot kiadni, a nélkül hogy azt át ne betűzze, és az írónak a pénzbüntetéstől reszkető félelmében a legjámborabb utasításokat ne adja, nehogy valamikép azon helyzetbe jusson, miszerint tetemes pénz- s még azonfölül tömlöszbüntetést is legyen kénytelen kiállni. Újra ismétlem, mikép mindegy, akár censorönkény, akár kiadó- és nyomtatóaggály bilincselje le a szellemet! .. Ámde annak Magyarországon többé nem szabad megtörténni, sem előleges censura’ segélyével, sem zsarnoki repressiv törvények által. Legyen a sajtó föltétlenül szabad. — Szabad mint Angolhonban , hol egykor egy Meansfield alatt Junius’ levelei büntetlenül jelenhettenek meg. A törvénynek a sajtó’ körében nem szabad megtiltani semmi egyebet, mint azt, mit a polgári törvénykönyv sem szenved. Ide tartoznak a becsületsértések,nyilvános gaztettekre a felhívások, és ezekkel be van zárva a sajtóvétségek sora. E szerint semmi hosszú, ízetlen tömegnyi sajtótörvénypontoknak egyltalában nincs semmi becsük, mert ezek által az önkénynek és tetszésszerinti magyarázatoknak szükségkép a legtágabb tér nyittatik. Az egész sajtótörvény 4—5 §-ban a legtökéletesebben kimeríttethetik. 1. §. Mindent ki szabad nyomatni, a mit az ember akar, csakhogy vagy a szerző, vagy a nyomó’ neve rajta legyen az iraton. 2. §. Ki azt elmulasztja, 200—1000 pftig büntettetik, s ezenfölül a törvényellenesen megjelent irat elkoboztatik. 3. §. Sajtóvétségekül tekintetnek a becsületsértések és a gaztettek’ nyilvános hirdetése. Mindkét bűn a polgári büntetőtörvénykönyv szerint annál szigorúbban fenyíttetik, minthogy azok a sajtó útjáni nagyobb nyilvánosságnál fogva sokkal súlyosabbak. 4. §. Minden sajtóvétség fölött csak esküttszék ítélhet. 5. §. A panaszok a vizsgálóbírónál hírlapra nézve legfölebb 3 hó, könyvre nézve legfölebb 6 hó alatt megindítandók, ellenkező esetben a vétség elévültnek tekintendő. Ennyi az egész sajtótörvény, melynél többre szükségünk nincs, s mely minden szabadelvűsége mellett is erős gátat vetendne a visz-