Reform, 1989. szeptember-december (2. évfolyam, 34-51. szám)
1989-10-13 / 40. szám
8 1989. OKTÓBER 13. A hazai glasznoszty - elsősorban a múltba tekintő - dömpingje közepette azt hiszi az ember, hogy ma már nem fedheti titok az 1945 után hazai önkénynek azt a szégyenletes fejezetét, amely 1949. október 15-én a Conti utcai ÁVH-börtön udvarán a bitófán vetett véget a 40 éves Rajk László életének. • Az elmúlt egy évben nyilvánosságra hozott információk tengeréből azonban úgy tűnik, hogy mégsem kerülünk közelebb az igazság megismeréséhez. Miért? Több mint 30 éve más sem történik Rajk László esetében is, mint az „igazságtétel” zászlaja alatt a valóságban történtek tudatos agyonhallgatása, manipulálása, meghamisítása. • Az ön állítása ellen szól, hogy újabban olyanok szólaltak meg Rajk László ügyében, akik sem közvetlenül, sem közvetve nem voltak, nem is lehettek bűnrészesei ennek a gaztettnek. Ez napjaink egyik aggasztó közéleti jelensége. Nem tartom véletlennek, hogy az 1945 utáni hazai történelem egyik legnevesebb kutatója, Balogh Sándor professzor alig fél éve a következőket nyilatkozta: „Egyetértek abban, hogy tartozunk a történelmi igazságnak és Rajk László emlékének is azzal, hogy elemi és elodázhatatlan kötelességünknek tartsuk a Rajk-per és a hozzá hasonló jogsértések, bűntettek teljes tisztázását” • Mi a garanciája annak, hogy ön immár közel egy esztendeje, amióta módja nyílt a nyilvánosság előtt megszólalnia, nem ugyanazt teszi, amit másoknál kifogásol? Kérdése teljesen jogos. A közelmúlt titkainak monopol birtokosai miért nem értek tetten és lepleztek le mint rágalmazót? • Én a magam részéről osztom a Méray Tibor szerkesztette párizsi Irodalmi Újság véleményét, hogy bár lennének önnek minél többen követői a rákosista önkényuralom, illetve az 1956 utáni nemzeti „közmegegyezést” egyengető terror továbbra is „néma leventéi” közül. Miért nem kereste meg akkor kérdéseivel ezeknek egyikét-másikát? • A Reform fennállása óta kitartóan próbálkozik ezzel. Most azonban önön a sor. Segítsen kiigazodni néhány olyan alapvető kérdésben, amelyekben egymásnak ellentmondó információkkal folyik napjainkban is az agymosásunk. Szívesen állok rendelkezésére. Sajnos úgy látom, hogy Rajk László és kivégzett, bebörtönzött, internált társai tragédiájának teljes körű feltárása ma már lehetetlen feladat. • Ez a fasizmus megsemmisítése után sem volt másképp. Mégis az emberiség és a saját népeik ellen elkövetett gaztetteik nem maradtak homályban. - így van, de 1945 után a történészeknek sehol nem kellett 40 évig várni ahhoz, hogy az elrejtett dokumentumokhoz hozzájussanak. • Térjünk rá a közvéleményt továbbra is foglalkoztató alapvető kérdésre, amelylyel kapcsolatosan különösen szembetűnőek az egymásnak ellentmondó információk. Mi vezetett ténylegesen Rajk László letartóztatásához és kivégzéséhez? - Tények sorozata támasztja alá, hogy Rajk László nem azért vált 1949-ben első számú ellenséggé, mert - egyes legendák szerint - határozott demokratikus alternatívát jelentett Rákosiék kibontakozó önkényuralmával szemben, és ezért bármilyen eszközzel el kellett őt seperni az útból. A kommunista párt hatalmáért folytatott harcban Rajk semmiben sem különbözött a pártvezetés többi machiavellista politikusától. Rajk Lászlót egyénisége azonban teljesen alkalmatlanná tette arra, hogy a Rákosi-klikk akaratának vak végrehajtójaként tevékenykedjen a Belügyminisztérium élén. Ebből elkerülhetetlenül következett összeütközése az ÁVO vezetésével, amely végeredményben Rákosiék és a szovjet MGB hatalmi pozícióit is közvetlenül veszélyeztette. Ennek a több mint két esztendeig tartó konfliktussorozatnak jelentős szerepe volt abban, hogy a dr. Szőnyi Tibor és svájci kommunista emigránstársai elleni „kémkedési” ügy Rajk-üggyé terebélyesedett. • Ezek szerint mégis igazak azok az információk, hogy Rajk László a Rákosiklikk és az ÁVO intrikáinak az áldozata. Annyiban igazak, hogy ha a Rákosi vezette hazai „trojka" és az ÁVO vezetése Ebből a házból hurcolták el az ÁVH vezetői 1949. május 30-án késő este Rajk Lászlót. A Rajk család helyére Nógrádi Sándor költözött be, aki haláláig az MSZMP KB tagja, 1960-66 között az MSZMP KEB elnöke volt Negyven éve, gyilkolták menyaik ! A koncepciós ne ám ezek nemesi Dr. Szőnyi Tibornak és svájci kommunista emigránstársainak „kémkedési” ügye indította el a lavinát • Bielkin altábornagy nyomoz...» Brankovot Moszkvában, Noel H. Fieldet Prágában, Stoltét pedig Bécsben tartóztatják le • Gomulka ekkor még megússza • Farkas Vladimir nyilatkozik