Reform, 1990. január-április (3. évfolyam, 1-17. szám)
1990-01-05 / 1. szám
Petime1? Itt a DM! „Gondolkodjatok! Elegünk volt ebből a rendszerből!” Faragó Töreki Péter az Önkormányzati Tanácsok Ideiglenes Szervező Bizottságának tagja • Úgy tudom, a 70-es években próbálkozott a valódi munkásérdekvédelem megszervezésével. Sikerült? Nem sikerülhetett A kőbányai porcelángyárban dolgoztam. Az öltözők urv borítóak voltak, az üzemi kaja csapnivaló, nem volt ebédidőnk, felháborítóan sokat követeltek és felháborítóan keveset fizettek. Elmentünk a vezérigazgató-helyetteshez és elpanaszoltunk mindent Nem tett semmit csak ígérgetett. Akkor elhatároztam: létrehozok a közeli kultúrházban egy munkás Petőfi-kört Politizáltunk, szidtuk a rendszert beszélgettünk mindenféléről. Nem sokáig, mert jöttek a béemesek. Szerencsére az igazgató lebeszélte őket a drasztikusabb beavatkozásról: kezességet vállalt értünk. Kéthárom évet is kaphattam volna izgatásért Aztán létrehoztunk egy amatőr művészeti csoportot a KISZ leple alatt és ennek keretében önálló munkás jogszolgálatot szerveztünk Röplapokat gyártottunk: „Munkások! Gondolkodjatok! Bégünk volt ebből a rendszerből." A Bisari úti nyomorlakótelepről pedig filmet is készítettünk Persze minden lépésünket figyelték állandóan zaklattak bennünket Egy éven belül Indoklás nélkül elbocsátottak Nem is ellenkeztem: tudtam: senki nem véd meg. • A szakszervezet sem? Ugyan már! A sztálinista Gáspár-féle szakszervezet amelyik mindig a munkáltató mellett áll?! Benünk hozták létre, nem értünk • Ha igen rossz a véleménye a szakszervezetről, akkor bizonyára nem is tart- Szó sincs róla Szükség van a szakszervezetre, de nem sztáinista vagy neosztalinista félére. A munkástanács és a szakszervezet egymást feltételezik Melérendeltek egymásnak Az intézkedési jogköröket meg kel osztaniuk és együtt kel működniük Nem a hatalmi vetélkedés most a legfontosabb, hanem az összefogás. M.A. 1990. JANUÁR 5. 2 Egy idős bácsi bement a vegyes kereskedésbe, köszönt: „Jó napot kívánok". Az üzletvezető is köszönt: „Szabadság!" A bácsi: „Kérek egy ekevasat". Az üzletvezető :„Nincsen kérem, de reméljük, lesz nem soká". „Akkor kérek egy kiló kocsikenőcsöt. “ „Nincsen kérem, de reméljük lesz nem soká." A bácsi kifelé menet köszönt: „Minden jót kívánok. ”Az üzletvező is köszönt: „Szabadság". A bácsi visszalépett :„Reméljük, lesz nem soká..." Erre a szabadságra több mint 40 évet vártunk. A fenti anekdotát egy hetvenkét esztendős kőművesmester, Teledi Ferenc mondta el az önkormányzati tanács újpesti összejövetelén. A sztálinista hatalom tudta, hogy léte forog veszélyben, ha engedi a valóban alulról szerveződő demokráciát életre kelni. Erről beszélt Nagy Balázs is, aki 56-ban a Petőfi-kör titkára volt. Felhívta a figyelmet, hogy a munkásság ama közvetlenül létében van megtámadva. Sem a kommunista párt, sem a szakszervezet nem védi a munkásokat. Most itt a nagy alkalom, hogy a munkások elfoglalják és valóban kezükbe vegyék, tulajdonukká tegyék a gyárakat, üzemeket Ez a tanulsága a 45-47-es üzemi bizottságok és az 56-os munkástanácsok tevékenységének. Bárkié a vállalat - munkásönkormányzatra szükség van, akár úgy is, hogy a dolgozók részvényessé válnak. E szervek működésének alapfeltétele azonban a jogi szabályozás - figyelmeztetett Tálos László -, mert enélkül mit sem ér az önkormányzati mozgalom. Nem szabad a nagy lehetőséget elszalasztani - mondta végül Földesi József-, hiszen az állami irányítás csődbe jutott a parlamenti demokrácia a többpártrendszer pedig önmagában nem biztosítja a dolgozók, az álampolgárok közvetlen részvételét saját ügyeik irányításában. -u- „Magad, uram, mert Küszöbön áll az önkor ■Jé napot”. „Szabadság“ Legyen országos szövetségük az önkormányzati, a munkástanácsoknak! A SZOT nem kutatóintézetére - A magyar munkás gazdaságilag és politikailag egyaránt jogfosztott - kesereg Thoma László, a Szakszervezetek Gazdasági és Társadalomtudományi Kutatóintézeténenk politológusa, a nemrégen alakult Munkástanácsok Információs Irodájának vezetője. -, Ezt a végre alulról szerveződő, valódi munkásmozgalmat nekünk kötelességünk segíteni. Ezért 1989. december 2-án a Baloldali Alternatíva Egyesüléssel és a velük szövetkező MDF-esekkel, MSZP-sekkel és a Független Szociáldemokratákkal létrehoztuk a Munkástanácsok Információs Irodáját, amely itt, a volt SZEKI-ben működik. Nem véletlenül, hiszen ez az intézmény hosszú ideig „ideológiai bunker"volt. Itt nagyon sok hasznos tanulmány készült, valóságjelentések, amelyeket azonban nemigen vettek figyelembe a SZOT-ban. • Mi kényszeríti ki ezt, hogy ismét sorra alakulnak a munkástanácsok? A munkások és családjaik léte, egzisztenciája. Magyarországon 2000 milliárdos nemzeti vagyon van. Ebből a külföldi tőke azt a 200 milliárdos értéket vásárolja meg, amely a profit 80 százalékát hozza. Nevezhetjük ezt „Angyal Ádámszindrómának" is. Ugyanis a menedzserek hatalomátmentő akciójáról van szó. Ez különösen az anyavállalatoknál mutatható ki, amelyek magukhoz gyűjtik a profittermelő nyereséges profilokat. Ezért jutott bajba Mosonmagyaróvárott a Kühne és még sok-sok kis gyár. Nem véletlenül itt alakultak először munkástanácsok. Durva joghézagok vannak, amelyeket a menedzserek kihasználnak. Nincs megoldva jogilag a munkásrészvétel a gyárak irányításában, és az sem, hogyan kaphat.