Reform, 1990. május-augusztus (3. évfolyam, 18-35. szám)
1990-08-31 / 35. szám
reform ,,Banánhéjon" csúsztak el a menekülő postarablók - Jó nő ez a Brigi, nem ? - mondta az egyik férfi. - Ahogy vesszük - válaszolta a másik. A postán pénztárzáráskor több millió forint áll együtt. És Brigi hajlandó segíteni nekünk. - Akkor tényleg jó nő! * A két férfi Aschenbrenner Tibor és Madarász János cinkosan összenevetett. Csorba Brigitta, az Üllői út 93. számú postahivatal alkalmazottja készséggel felelt kérdéseikre, hogy mennyi pénzre lehet számítani, azt hol tárolják, egy adott időben hányan dolgoznak bent a postán, és milyen rendszerű a riasztó. S az már tényleg biztatóan hatott a két jó barátra, amikor Brigitta fölvilágosította őket, hogy a riasztó csak az utcán szól, és többször megesett, hogy véletlenül működésbe hozták, de a járókelők nemigen figyeltek fel erre. Madarász János egy ismerősétől motorkerékpárt kért kölcsön, és szerzett egy gázpisztolyt is. Beavatta tervükbe Bálint Istvánt, akinek kocsija volt. - Amikor bemegyünk, hangosan járasd a motort, tülkölhetsz is! - okították Bálintot. - A lényeg, hogy ne a postára figyelj, hanem arra, aki arra jár. Aztán utánunk hajthatsz, majd megmondjuk, hogy hol találkozunk. Oké? Este hat után érkeztek a postához. Bálint beállt Audijával a Szigony utcába, szemben a hivatallal. Aschenbrenner és Madarász a hamis rendszámmal fölszerelt motort a posta előtt állította le. Elsőnek Madarász János ment be, majd jelzett Aschenbrenner Tibornak, hogy ügyfél már nincs bent, tiszta a levegő. Aschenbrenner behúzta maga után az ajtó rácsát, Madarász pedig az ügyfélfogadó helyiségből az átadóablakon keresztül az ún. kezelőhelyiségbe ugrott. - Fel a kezekkel, ne mozduljanak, a riasztóhoz ne nyúljanak! - tartotta a meglepett postásokra a gázpisztolyt. - Nyomás az öltözőbe! - kiáltott rájuk újra, mert észrevette, hogy az egyik alkalmazott mégis hozzányúlt a riasztóhoz. - Gyere a főpénztárba! - szólt Aschenbrennernek. A még nyitva lévő páncélszekrényből 1 millió 830 ezer forintot az Aschenbrenner nejlonszatyrába pakolták, aztán usgyi!... Menekülésük közben azonban pórul jártak: a ferencvárosi Gubacsi és Tagló utcák kereszteződésénél lévő autómosó mellett Madarász elveszítette uralmát a jármű fölött. Fölborultak a motorral. Rögvest igyekeztek a kétkerekűt elrejteni, csakhogy az autómosódolgozók fölfigyeltek a két gyanús alakra és a még gyanúsabb manőverükre. Üldözőbe vették őket. Madarásznak és Bálint Istvánnak sikerült egérutat nyernie, ám Aschenbrennert elfogták. Sőt a „pucolás” közben szétszóródott pénzből 1 millió 611 ezer forint meg is került. A vérbeli krimibe illő jelenetsor legvégén az ügyész így szólt: - Különösen nagy értékre elkövetett rablással vádolom Aschenbrenner Tibor elsőrendű vádlottat, társtettesként a többszörös visszaeső Madarász Jánost, harmadrendűként Bálint Istvánt és negyedrendűként Csorba Brigittát... Tamás Tibor 15 Beszéd a titkos társaságról - Amit Mónus Áron a szegedi lapban és a Reformban a szabadkőművességről összehordott, az egész egyszerűen agyrém! - ezzel a kijelentéssel kezdődött beszélgetésünk Márton Lászlóval, a párizsi magyar szabadkőműves páholy elnökével. Jól tudta - ellentétben a hazai páholyvezetőkkel -, hogy érdemes tájékoztatnia az újságolvasó közönséget. „Civil” szakmája ugyanis a sajtómarketing. - Kétféleképpen folytathatjuk a beszélgetést... Magát vagy bővebben érdekli a szabadkőművesség, vagy csak gyors és valós tájékoztatást kíván adni ? - kérdezte. - Indulásként maradjunk az utóbbiban... - Jó. Itt egy szórólap. A francia irányzatú páholyok ugyanis nem titkolóznak. A leírtak értelmezéséhez csak annyit: közösséget kívánunk adni mindazoknak, akiknek elegük van ebből az álracionalista és álmaterialista világból. Jó órán át pereg a szó. Márton László - egyebek között - elmondja, hogy a szegedi közlemény szerzője orvosi eset, s egy gazdasági per okán lett esküdt ellenségük. Ugyanis egy kereskedelmi ügylet alkalmával történetesen szabadkőműves volt a peres féllé vált üzlettárs. - Egyébként fantasztikus, hogy mennyit fantáziálnak a szabadkőművességről! Itt csupán annyiról van szó, hogy jó szándékú emberek megvitatják nézeteiket a napi életről - s ami ennél fontosabb: a kívánatos jövőről. Ha szabad profánul fogalmaznom: összejöveteleink a mise és a vitadélután ötvözetei. Magyarországon - tudomásunk szerint-jelenleg 5-6 szabadkőműves páholy van, száznál alig több taggal. A szimpatizálók köre ennél sokkal nagyobb. Persze, vannak közöttük sokan, akiket csupán a misztikum vonz - egy „szabadkőműves óra” például nem 60 perc - mások pedig Saint-Exupéry mondását vallják: „ha más vagy, mint én, nem szegényebbé - gazdagabbá teszel!” - Mit szól a P2 gyilkosairól, a bolgár titkosszolgálat beszivárgóiról közreadott értesülésekről? - Hadd legyek rövid: az olasz P2 sajnos egy bűnszövetkezet fedőszerve volt, mely szabadkőművesnek álcázta magát. Titkosszolgálati ügynököknekpedig nem hinném, hogy logikus lenne beépülniük a szabadkőművességbe - ugyanis már első „felderítő útjuk” alkalmával tapasztalhatják, hogy sem a napi politika, sem a hatalom nem érdekel bennünket. - Ezek szerint a szabadkőművesek éppoly nyílt, törvényes egyesületet alapíthatnak, mint bárki más... - Persze. Csakhogy épp úgy állunk itt, „legatyásodva”, mint bárki más. A budapesti nagypáholy egykori épületében még mindig a BM külföldieket ellenőrző hivatala „lakik”, vagy például szegedi házunk kommunista párthelyiséggé lett. - Inkább ne... - Akkor csak annyit ajánlok figyelmükbe: a szabadkőművességet a történelem során mindig a nép- és tömeggyilkos rendszerek üldözték. A bécsi kamarillától a hitleri Gestapón át a szovjet KGB-ig széles a választék. Szinte tréfának hangzik, mostanában egyébként: a „pamjaty” mozgalom a Szovjetunióban ezt az utolsó hetven borzalmas esztendőt hajlamos annak számlájára írni, hogy a Kerenszkijkormánynak voltak szabadkőműves miniszterei... Vincze Péter Szellemi falak bontása a szabadkőművesség körül • Üldözte a Gestapo, az ávó, a KGB • Biztosan agyrém a hamis logika Márton László