Reform, 1990. május-augusztus (3. évfolyam, 18-35. szám)

1990-07-13 / 28. szám

reform­niszterük is tata tárcák által támogatott nyugdíjasok­kal? Orbán Viktor: Semmiképpen sem az a gond, hogy a pénzügy­­miniszternek már van valamilyen koncepciója, hanem inkább az, hogy a népjóléti, szociális ügyek­kel foglalkozó minisztériumban nincs még semmilyen elképzelés. Surjánban mi bíztunk és bízunk, hiszen ő nem a bürokraták közül való, a nagycsaládosok egyesüle­tének éléről jött. A választások előtt talán ez volt az egyik leg­kritikusabb társadalmi szervezet. De a száz nap még nem telt le, így még - türelmetlenül - türel­mesek vagyunk vele is. Reform: Mit szólnak az MDF- es Csurkának arra a kijelenté­sére, hogy eközben az ország­ban csendes ellenforradalom zajlik? Kövér László: Ha Csurka arra gondolt, hogy itt a régi rendszer struktúrájában és személyeiben is átmentődik ahelyett, hogy a korrupt szerkezet megváltozna: igaza van. Csakhogy erről legin­kább az MDF tehet. És noha az önkormányzati törvény radikáli­san újnak látszik (vagy új-régi­nek­­ visszahozza ugyanis a régi főispán, jegyző, vármegye fogal­makat), úgy tűnik, valójában a régi struktúrát kívánja megőrizni. Vannak jelzések, hogy a közép­szintű bürokrataréteg pániksze­rűen menekül az MDF-be. Helyi szinten gyakorlatilag kiegyezés történik a régi MSZMP-káderek és az új, feltörekvő MDF-es közép­­osztály között, ami a hatalmi po­zíciók újraelosztását illeti, legyen az iskolaigazgatói, kórházigazga­tói vagy éppen a jövendő polgár­­mesteri... Ezt példázza Túrós kinevezése is. És mi történik a minisztériu­mokban? Az okosabbja, mint Horváth Balázs vagy Für Lajos, kinevezésük pillanatában átvet­ték azt a szóhasználatot, frazeo­lógiát, amelyet az előző, reform­kommunista bürokraták alkal­maztak. Szó sincs tehát nagyta­karításról! Belátták, ha nem akarják, hogy „kicsinálja” őket az apparátus - mert nincs bázisuk akkor alkalmazkodniuk kell. A kevésbé okos magatartást a Földművelésügyi Minisztérium­ban lehet tapasztalni: a hivatal gyakorlatilag megszűnt létezni, mert akit nem rúgtak ki, az pá­nikszerűen menekül. Reform: önök milyen erőket vetnek majd be a helyhatósági választásokon? Orbán Viktor: A Fidesz jelen­legi belső szerkezete nem alkal­mas egy újabb választási kam­pány sikeres lefolytatására. Arra sem, hogy a parlamenti frakció számára iránytűként szolgáló ál­lásfoglalásokat hozzon. Úgyhogy erre a kérdésre csak a szervezeti kérdésekről is döntő kongresszu­sunk után adhatunk érdemi vá­laszt. Reform: Az elmúlt hetek egyik nagy vihart kavaró kérdé­sében, az abortuszvitában nem fejtették ki álláspontjukat, ho­lott - életkorukból adódóan - leginkább az önök által (is) kép­viselt korosztályt foglalkoztatja ez a probléma. Orbán Viktor: Kormányzati, parlamenti szinten megítélésünk szerint még idő előtti a vita az abortusz szigorításának kérdésé­ről. A kormány álláspontja nem ismert, csak különböző egyletek, szerveződések fogalmazták meg álláspontjukat. Persze a Fidesz-csoportok is vitatkoznak. Várhatóan az abor­tusz korlátozása ellen lépünk majd fel. Véleményem szerint az abortuszügyre Magyarországon csak népszavazás tehet pontot. Ez pedig az abortuszt korlátozni szándékozók, tehát az MDF vere­ségét jelentené. Hadd emlékez­tessek az olasz példára. Hiába támogatta maga a pápa is azo­kat, akik jogi úton kívánták szi­gorítani az abortusz lehetőségét, a tervezet mégis megbukott. És még valami: akik a jelenlegi évi kilencvenezres abortuszszámot ilyen eszközökkel akarják két­­háromezerre leszorítani, nem em­berek, szörnyetegek. Kövér László: Durván fogal­mazva: lányaink, asszonyaink nem hobbiból járnak abortuszra. A normális kormányzati megkö­zelítés így nem jogi, hanem szo­ciális, népjóléti oldalról lenne kí­vánatos. Persze jogszabályokat hozni majdhogynem ingyen is le­het, míg a kérdés reális megkö­zelítéséhez koncepció és pénz is kellene. Az abortuszvitát kormányzati útra terelni meggyőződésünk szerint ugyanolyan hiba lenne, mint az állami iskolákban a hit­oktatást kományintézkedéssel bevezetni. S nem csupán azért, mert szociális vonatkozásai miatt a lakosságot még megosztottab­­bá tenné, hanem azért is, mert erős indulatokat korbácsolna fel. Reform: Ahogy a Fideszen belül is újra meg újra dúl a vita a belépési korhatár körül. Miért ragaszkodnak a 35 éves korlát­hoz? Kövér László: A korhatár fel­emelésével, esetleges eltörlésével valószínűsíthetően jelentősen megnövekedne létszámunk, azonban attól tartunk, hogy így a helyi szinteken kikerülne a fiata­lok kezéből a döntés, az irányítás lehetősége. Politikai súlyunk ugyan növekedne, de elveszte­nénk a Fidesz bukéját. Reform: Igaz, csakhogy ez a buké - beszólásaik a T. Ház­ban, öltözködésük - hogyan egyeztethető a képviselői fele­lősségvállalással? Orbán Viktor: Köszönjük, jól. Az elmúlt negyven évben „a” po­litikusról valami elképesztően té­ves képet sulykoltak az embe­rekbe. Az ország irányítóival nem lehetett találkozni, divatjamúlt öl­tönyeikkel, pomádés frizurájukkal szörnyű benyomást keltettek. Már régen itt lett volna az ideje, hogy arról a figuráról, aki egy szál tornagatyában leviszi a sze­metet, tudja a házmester, hogy az ugyanaz az Orbán Viktor, aki elő-előfordul a Parlamentben. Hogy a politikus is az embersza­bású kategóriába tartozik. Nem értem, hogy egyesek mi­ért a borostámmal, a Kövér baju­szával, a Deutsch fülbevalójával foglalkoznak. Miért nem arra fi­gyelnek, amit mondunk? Melles­leg a parlament munkahely. Jó törvényeket pedig időnként könnyebb ingujjban, mint feszes nyakkendőben megalkotni. Ugyan­is általában az ember gondolko­dásának a rovására megy, ha va­lami­­ valaki­­ szorongatja a nyakát. Deutsch Tamás: Kohl kancel­lárnak például nem snassz tizen­egyeseket rúgni a nyugatnémet labdarúgó-válogatottnak. Nyuga­ton ez a fajta magatartás ugyan­is nem életidegen. Persze ahogy volt politikusaink öltönyei sem azonosak a nyugati államférfiak öltönyeivel, úgy egyelőre demok­ráciáink sem hasonlíthatók ösz­­sze. Lajos Júiia-Samu Attila (Fotók: SZABOLCS LÁSZLÓ) 3

Next