Reform, 1993. szeptember-december (6. évfolyam, 35-52. szám)

1993-09-01 / 35. szám

reform­ elasztási kampányban ? Feledy Péter hírigazgató, Magyar Televízió: - Egyelőre még ott tartunk, hogy vé­leményt kértünk a pártoktól a tévé előző választások alatti működésé­ről. Mi az, amit megtarthatunk az ak­kori műsorokból, esetleg milyen kül­földi példákat hasznosíthatnánk. Most állítjuk össze az etikai kódexet. Nagyon kellemes meglepetés volt, hogy ezt a pártok teljességgel ránk bízták. Szeptember 10-én vitatjuk meg. A hivatalos választási kampány műsorlebonyolításáról­­ ötperces bemutatkozások, fizetett reklámok­­egyezség születik majd. Ezzel felte­hetően nem lesz gond. Veszélyesebb a kampányt megelőző időszak, ami­kor netán a több vagyonával vagy a jó sajtókapcsolataival előnyhöz jut­hat. • Milyen műsorok lesznek és mennyibe kerülnek majd? - Biztos, hogy sokba. A kampány­­ra külön költségvetés készül. Kedvez­ményes takfája lesz a politikai reklá­moknak, még nincs kialakítva a pon­tos ár. S részben felhasználjuk a már meglévő műsorainkat: 24 óra, Lét­kérdések. A többiről még csak most körvonalazódik az elképzelésünk. Egyről már döntöttünk, amint meg­születik az új választási törvény, neki­látunk - a pártoktól, politikától füg­getlen - ismertetéséhez. Legyen ide­je eltűnődni a polgárnak, hogy el­­menjen-e szavazni. (andrea) Magyar Bálint, az SZDSZ ügyvivője, választá­si titkár: -Egy pártnak a választási kampány idején az elektronikus, közszolgálati sajtóban való megjelenése három fontos rész­re osztható: a direkt politikai hir­detésekre, a politikai vitaműso­rokra, valamint a napi politikai hírműsorokban való szereplés­re. Minél korrektebb a harmadik elem, annál kevésbé szükséges az első kettő kiterjedt alkalmazá­sa. Csakhogy - sajnos - nálunk nincs valóban független rádió és televízió, a hírműsorok finoman fogalmazva is elfogultak. Ezért ha azt kívánjuk, hogy a kam­pányharc a programoknak és az ország előtt álló gondok megol­dására tett javaslatoknak hiteles és tisztességes versenye legyen, akkor a vitáknak kellő teret kell adni. • Szükséges szabályozni a politikai hirdetések összterje­­delmét? -Feltétlenül. Mi nem akar­juk, hogy a kampányban a tő­kék mérkőzzenek. Mindenek­előtt a választójogi törvényt kell módosítani, keretszabályban rögzítve a kampányban való részvétel módját. Azt, hogy va­lamennyi országos listát állító párt kötelezően kapjon megfe­lelő nyilvánosságot önmaga bemutatására, s a konszenzus elve alapján ezt kell kitölteni „fillérre” pontos tartalommal. • Folytatnak-e jelenleg va­lakivel tárgyalásokat egy eti­kai kódex megalkotására?­­Az SZDSZ-Fidesz meg­állapodásának eleme ez is. Ugyanakkor részt veszünk az MSZP kezdeményezte sokpárti egyeztetésen. Ám az ered­ményt illetően egyelőre min­den nyitott. Az sem látható, hogy a médiumok miként lesz­nek „vevők” a javaslatokra. (de aki­­ kor megpróbálnak a pártok minél töb­bet szerepelni a tévében. Ekkor kell majd maximálisan korrektnek lennünk. Attól tartanak a pártok, hogy némelyi­ lentétben állna az esély­­egyenlőséggel... - Nézze, legalább 75 párt ké­szülődik a politikai versenyre. Ez abszurdum, nevetséges, ko­molytalan. Vannak köztük fan­tomtársaságok is, amelyek csak azért alakultak, hogy fel­vehessék az állami támogatást. • Mi a véleménye az MSZP kampánykódexre vonatkozó kezdeményezéséről? -Csalárdnak tartom, mert nem a szándékok összehango­lására, egy valóságos kódex ki­alakítására irányul, hanem a tárgyalási javaslat egyszerűen már önmagában kampány az MSZP mellett. •Anyagiakban mennyit szánnak a küzdelmekre? - Nem tudom megmondani. Kevés a pénzünk, mint mindig. Márpedig manapság a pénz az úr. Deáki Herényi Károly, az MDF szóvivője: - Minél rövidebb kampány­időszakot és azonos feltételek melletti szereplést akarunk rá­dióban, televízióban. És ezt kapják meg azok a nem parla­menti pártok is, amelyek képe­sek országos listát állítani. De még előtte legyen módjuk egy maximum egyperces reklám­film sugárzására a tévében. Pozitív kampányt szeretnénk, de ezt csak a többi párttal együtt érhetjük el. Az MDF a pártpolitikai szempontok elé helyezi majd a parlamenti de­mokrácia eltelt négy esztende­jének bemutatását, a több mint háromszáz megszületett törvény tükrében. A kampány­ban mi az értékeinket hangsú­lyozzuk, nem a másik párt hi­báit, mert az visszatetszést kelt, különben sem szoká­sunk. Javasoltuk a tévének, hogy tájékoztasson a válasz­tás jogi, technikai lebonyolítá­sáról. Annak nem örülnénk, ha a vitaműsorokba odaültetné­nek egy független szakértőt, hogy okoskodjon. Azt sem szeretnénk, ha az egymással választási koalícióban lévő két napon át találkoztak sok szá­zan azok közül, akik hosszú éve­ket töltöttek együtt - kényszer­ből, politikai elítéltként - nem há­borús bűnért - 56 előtt (részben aztán is). Róluk,akiket a Katpol, az ÁVO, a Rákosi-éra börtönei hoztak össze s utaltak a rabság­ban egymásban az ember meg­becsülésére és segítésére - kissé megfeledkezett a társadalom. Igaz, ők - átélve, hogy az elvett éveket pótolni nem lehet - felta­lálták magukat a napi dolgos élet­ben, s nem tolakodtak akkor sem, amikor már kis sérelmekre is ér­demként hivatkoztak. Helytállás, nem pedig melldöngetés teszi a magyart, az embert. Hátramarad­tak a kárpótlásban is, spontán e­­gyesülésük, a Politikai Elítéltek Közössége pedig mindmáig saját pártok csevegnének egyazon adásban. S inkább legyen rövi­debb a műsoridő, de egy az egyben jöjjön le, mert olyan szerkesztett műsor nincs a vi­lágon, amivel minden résztve­vő egyetértene. Végül pedig nagyon jól felkészült műsor­vezetőket, riportereket szeret­nénk. • Feltehetnek majd kényes kérdéseket? -A politikában nincs ilyen. Minden kérdés jöhet, csak tisz­­tességes és pártatlan legyen... - nem utolsósorban külföldre menekülve boldoguló - tagjaik hozzájárulásából él, hiszen kihúz­ták a támogatandó szervezetek listájáról. Valljuk be, mindmáig tudat alatt - évtizedek beidegzett óvatosságából s talán besulykolt nézeteiből is - társadalmi maga­tartásunkból nem tűnt el még az az önmentő reflex, hogy jobb nem tudni ezekről a dolgokról, abból baj nem lehet. Pedig nem­hogy szégyen az, ha valaki azért börtön viselt, mert ellenállt az ide­gen uralomnak és a nemzeti, po­litikai elnyomásnak, vagy ha csak ilyen nézeteiért szenvedett bör­tönt. Számukra ma is - fölötte a pártoknak - a nemzet jövője az el­ső: az lehet az igazi kárpótlás, ha az ehhez szükséges öntudatra és összefogásra ébredve az ország gazdaságilag talpra áll, és bizton­ságban elismert helye lesz az eu­rópai nemzetek közösségében. Elismerésül most először töb­bük - köztük Báder Ferenc, Dobovics Miklós, Demján László, Körösmezei Miklós,, Mirkovics Margit, dr. Németh Árpád, Solti Molnár István, Sunderlik Imre, Szedlák Béla és Tibor, Tobak Ti­bor- megkapta a Magyar Köztár­saság Érdemkeresztjét - idézzük - „a nemzeti ellenállásban való tevékeny részvételért és követke­zetes nemzethű életútjáért”. S ta­lálkozójuk első napján a minisz­terelnök levélben, a belügymi­niszter és több politikai személyi­ség, valamint Tőkés László püs­pök szóban köszöntötte őket. A köszöntőkben itt-ott kiérzett a jö­vő évi választásra készülődés -de a 7-800 résztvevőben a talál­kozás öröme uralkodott. A börtönéveket idézte fel Tollas Tibor verseivel, hisz őket a börtönévekben kialakult szeretet és megbecsülés fűzi össze, ahogy Fehérvári István mondta, akit a másnapi közgyűlésen újra­választottak - a változtatott alap­szabály szerint 3 évre - társel­nöknek Petrusz Tiborral együtt. A közgyűlésen a társszervezetek vezető képviselői is felszólaltak, demonstrálva az együttműkö­dést. Szóltak sajátos gondokról, kárpótlásról, kárpótlási jegyekről -figyelmeztettek, hogy ezeket ne adják el, mert úgy rosszul járnak i­s a felelősségre vonásról, amiben valóban fontosnak a tények, az igazság nyilvánosságát tartják. n.t.­­.) Az igazi kárpótlás

Next